Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 526. csípés Világjáró magyarok Korán estébe hajló délután a havas Zakopanéban. A luxusszálloda ajtaján kis család lép be. Tömzsi papa, teltkarcsú mama, s két felnőtt gyerek. A papa a családfő, komolyan kérdi tiszántúli német táj szólásstíl, mennyi a szállás egy éjszakára. A választ meg se köszöni, fordul, s szól a családjának: — Még ilyet! Százötven zlotyit kér egy éjszakára. Azt inkább eliszom. Gyertek, gyorsan tovább. Még mit nem. Juj, de hideg, havas reggel ugyanott. Az autós turista nem fázik. Kopott kis Moszkvicsa orrát jól letöröli, s ráteregeti a himmi- hummit. Pulóvert, harisnyanadrágot, ezt, azt. Mindez szemben a nagy, többemeletes áruházzal, a főtéren. Beállók a sorba. Előttem németül, kézzel-láb- bal alkudoznak. A tulaj nem enged az áraiból. Topog fázósan, s szép magyar nyelven szidja az al- kudozókat. Rámutatok egy pulóverre. s kérdem mennyit kóstál. Mondja. Rázom a fejem, mutatom, sok. — Ha ez neked sok, édes báris- nyám — mondja, — akkor ne hordj ilyen szépet. — Mit mondott, kérem? A magyar szótól vajh miért lett melege? Hiszen olyan hideg volt... Három csinos nő, a varsói üzletnegyedben, Tanácstalanul álldogálnak. Előttem unják meg, betérnek egy kávézóba. Ott az egyik rákönyököl az asztalra, s nagy elkeseredetten azt mondja: — A ragyogó hétszázát ennek az életnek! Bánom én már akármi lesz! Most kimegyek innen, fogok egy taxit, és hazavitetem magam a szállóba. A rosseb gyalogol tovább! A krakkói szálloda éttermében magányos úr ül az egyik asztalnál. Minduntalan a szomszéd asztalhoz pislog, ahol ugyancsak magában egy nő üldögél. Aztán megszólal: — Édes pányi, nem jó egyedül. Nekem elhiheti. Én is magányos vagyok. Édes pányi, igazán beszélgethetnénk egy kicsit. Majd hallgatom, mondhat, amit akar! — Menjen a fenébe! — Ez az én szerencsém. Itt is magyar nővel hozott össze ez a rongy élet. Mit vétettem, kinek? — só — //, Laqin: Ez is, az is... Nyugdíjba ment s most mint nagymama dolgozik a lányánál. * Az alvás volt az egyetlen dolog, amivel ez az ember komolyan foglalkozott. Egy nagy különbség van az ember és a csirke között: a csirkét soha nem lehet levágni kés nélkül. ☆ « Van gyorsírás, van gépírás. De van olvashatatlan írás is. ☆ Nem a hőmérő veszélyes, hanem a hőmérséklet. ☆ — Hé, ott elől! Nem vagyok hozzászokva a eam- mogáshoz! Hogy mik nincsenek a mesében! Az egyik mesében ugyanis egy ember baksist fogadott el. Molnár Sándor fordítása
