Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

1972. október 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Halálos ellenségek Magyarorszgon 1971-ben 1934-en vesztették éle­tüket a közutakon. Szolnok megyében tavaly az első háromnegyed évben harmincketten haltak meg köz­lekedési baleset következtében, az idén már negyven­négyen. — Bűnösnek érzi magát? sikeres .— Igen. Ittasap. vezettem. Március 11-én történt. Egy kölcsönkért motorkerékpár­ral indultam Szolnokról Tó­szegre, amikor egy fiatal­ember megkért, hogy vi­gyem el a rétparti munkás- szállásra. Elvittem, aztán ott megittam 3—4 deci bort. Az egyik ismerősöm rábe­szélt, hogy vegyünk még valahol italt. Ez úgy este 8 körül lehetett. Motorral elmentünk a szolnoki vasút­állomásra, onnan meg Abonyba, ahol, ha jól em­lékszem egy deci pálinkát ittam Utána visszajöttem az állomásra. Hogy ott mennyit ittam arról fogal­mam sincs. Azt sem tudom, hogy a motorral hogyan tudtam elindulni. Nem erm lékszem... Téglási Sándor (Tószeg, Abomyi út 1. szám alatti lakos) sok mindenre nem emlékszik. A tények azon­ban bizonyítanak. Reggelig ivott az ismerősével, aztán nagyon részegen motorra ültek. Alig haladtak néhány métert, már el is estek. A további utat már a rend­őrségi URH kocsin tették meg, persze nem hazafelé, hanem a kijózanítóba. A vérvizsgálat 2.7 ezrelék al­koholkoncentrációt mutatott ki. A szolnoki járásbíróság ítélete 3 hónapi végrehajt­ható szabadságvesztés, Tég- lási foglalkozása munka­gépkezelő. A munkahelyén többször figyelmeztették, mert ittasan dolgozott. ☆ A statisztika szerint, a forgalom mértékét alapul véve Japán és Belgium A tiszaföldvár—homoki gyógypedagógiai intézet Kert­jében tegnap délelőtt ünne­pélyesen felavatták a Bányai Kornél tiszteletére épített és berendezett emlékszobát. A nagyközség lakossága azon a helyen tisztelgett a költő em­lékének, ahol utolsó éveit töl­tötte, ahonnan mór csak meg­halni mozdult ki majd négy évtizeddel ezelőtt. Az ünnepség sok érdeklő­dőt vonzott. Bányai Kornél hozzátartozói mellett eljöttek a Damjanich János Múzeum, a megyei könyvtár, a járási tanács képviselői, a nagyköz­után nálunk sérült meg a legtöbb ember közlekedési baleset következtében, a halálos balesetek száma pe­dig Jugoszlávia után Ma­gyarországon a legmagasabb a világon. ☆ — Vétettem a szabályok ellen. Január 31-én Mező­túrra indultam tehergépko­csival. Jászberény után megálltam egy községben, úgy öt óra körül és megit­tam két deci bort. A követ­kező helyen fél rumot fo­gyasztottam el, aztán Zagy- varékason egy deci rum következett. Szolnok hatá­rában jártam már, amikor hirtelen fékeztem*1 és a kocsi az árokba csúszott... A vizsgálat szerint Jónás Ferenc budapesti lakos, hi­vatásos gépkocsivezető kö­zepesen ittas állapotban vett részt a közúti forgalomban.^ A szolnoki járásbíróság — súlyosbító körülményként értékelve, hogy ittas vezeté­sért már két esetben indí­tottak ellene büntetőeljá­rást — hat hónapi végre­hajtható szabadságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a gépkocsivezetéstől. Az ítélet jogerős. ☆ Szolnok megyében 1971 első háromnegyed évében ség vezetői, a tiszaföldvári gimnázi um diákj ai és tanárai. Sebestyén Ferenc, a nagy­községi tanács vb elnöke nyi­totta meg az ünnepséget. — .■Egy keveset törlesztettünk Bányai Kornél iránti adóssá­gunkból'’ — mondotta, majd méltatta annak a társadalmi összefogásnak a jelentőségét, amely lehetővé tette, hogy az intézet kertjében felépüljön a kis ház, — amelybe ezután összegyűjtik és a közönség­nek bemutatják a hozzáfér­hető Bányai-dokumentumo­kat. Nagy Imre tanár em] 403 olyan közúti baleset volt, amely személyi sérü­léssel járt, vagy halálos ál­dozatokat is követelt. A bal­esetek száma az idén csök­kent ugyan, viszont a ha­lállal végződőké 37 száza­lékkal emelkedett. — Kérem én csak dél­előtt 9 óra körül ittam fél deci pálinkát. Amit a vér- vizsgálat kimutatott (1.61 ezrelék alkoholkoncentrációt) azt belélegeztem. Italbolt­ban dolgoztam, aznap 250 liter bort és 17 liter tömény szeszt fejtettem le. Ügy látszik annak gőze került a szervezetembe. Gavallér Károly (Szolnok, Bálvány út 25 szám alatti lakos) január 12-én délután fél ötkor indult hazafelé a felesége Volgájával. Útköz­ben a rendőrjárőr igazol­tatta, majd előkerült az al­koholszonda, aztán követke­zett a vérvétel. Az igazságügyi szakértő szerint a vádlottnak 1.3—1.4 liter bort kellett volna „be­lélegeznie”, hogy ilyen it­tas állapotba kerüljön. Az viszont teljesen képtelenség — bármilyen jól menő ital­boltról is legyen szó —, hogy a levegőben ennyi al­kohol legyen, még inkább, hogy valaki ennyit „beléle­gezzen”. A bíróság ítélete 4500 fo­rint pénzbüntetés. szedőben röviden megrajzol­ta Bányai pályaképét, s kö­szönetét mondott mindenki­nek, aki munkájával hozzá­járult az emlékszoba felépí­téséhez és berendezéséhez. Az ünnepségen a tiszaföld­vári gimnázium Bányai Kor­nél irodalmi színpada bemu­tatta a költő műveiből össze­állított „A föld szimfóniája” című műsorát. Az avatóünnepség befejező aktusaként Sebestyén Ferenc tanácselnök megőrzésre, be­mutatásba és gondozásra át­adta az emlékszobát Révai Györgynek, az intézet igaz­gatójának, aki elmondotta, hogy a tanárok szívesen vál­lalták az emlékszoba gondo­zását, s bármikor készen áll­nak arra. hogy megmutassák az érdeklődőknek. — Ezután Sebestyén Ferenc oklevele­ket, emlékplaketteket és jel­vényeket adott át azoknak, akik a legnagyobb részt vál­lalták az emlékszoba létreho­zásában. A közönség az ünnepség végén megtekintette a kiállí­tást. amely tablókkal, köny­vekkel, folyóiratokkal, a köl­tő néhárjy használati tárgyá­val és kéziratával mutatja be Bányai Kornél életét és köl­tészetét. Minden remény meg­van rá, hóm’’ az eredeti do­kumentumokban — egyelőre még szerény kiállítás tovább gyarapodik, biztos alapja lesz a folytatódó Bányai-kutatás­nak, s egyre gazdagabban fogja az utókor elé tárni a feledésből újjáéledt költő munkásságát. 1L A. Megyénkben, évek folya­mán kialakult hagyomány, hogy az Országos Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtő, valamint helytörténeti pályázatra be­érkezett munkákat a múze­umi hónap egyik záró moz­zanataként ünnepélyes kere­tek között értékelik, s a pá­lyázók számára a díjakat át­adják. Az idei eredményhir­detésre népes társaság gyűlt össze tegnap Szolnokon a Barátság klubban. Megjelent Sípos Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Tóth Tibor, a megyei tanács osz­tályvezetője is. A megjelentek között jól ismert arcokat láthattak az érdeklődők, régi barátokat üdvözölhettek a rendező szervek munkatársai. Ott volt köztük Hagymási Sándor, a tavalyi nagydíjas, Turcsányi István, a mélt esztendőben Szocialista Kultúráért címmel kitüntetett kunszentmártoni helytörténész, vagy a diák I Hat óra tájban elcsende­sedik az iskola, megszűnik a gyerekzsivaj az udvaron, fo­lyosókon. De a villanyt nem oltják el, mert már itt van­nak az idősebbek, a dolgozók iskolájának tanulói. Nem akarnak elkésni a fél hétkor kezdődő oktatásról. Mire a nevelők bejönnek, (többen 5 óra 25 perckor fejezték be a délutáni tanítást) már a tantermek ajtóinál állnak csoportosan a hallgatók. Négy tanteremben folyik az oktatás. A tanulók között szép számmal látni cigányo­kat is. Ruházatuk rendes, viselkedésük kifogástalan. Koruk 15 és 30 év között van. Az órák alatt figyelik, szinte lesik nevelőik szavait. Nem egy óra telik el az­zal, hogy például babonás hiedelmeiket oszlassuk el, mert olyan kérdéseket' is fel­vetnek, amelyek látszólag tá­vol állanak á tantervi ányag- tól . Mégis meg kell őket hallgatni, és meg kell ma­gyarázni nekik, nagy-nagy türelemmel a természet egyes jelenségeit, azok okait, hogy eloszlassák téves képzetei­ket. Községünkben, Kunmada­rason még elég tekintélyes azoknak a száma, akik nem végezték el az általános is­kola 8 osztályát. Ennek igen sok oka van. Egyeseknek nem volt lehetőségük rá. má­sok kimaradtak, amikor 14— 15 évesek lettek, s még nem voltak 8. osztályosok. Ismét mások — és ide sorohatjuk a cigánylakosságot — a szü­lők konzervatív, a régihez ragaszkodó. mentalitásából eredően hagyták el az isko­lát. A cigányok egy része kolóniában, nagyon mosto­ha körülmények között él, másik része pedig szétszór­tan, sokkal jobb viszonyok között. A telepen élők zö­me írástudatlan, vagy alig rendelkezik valami iskolai végzettséggel. Ezek tudatában szervez­zük évről évre számukra az alapismereti tanfolyamokat, ahol a legszükségesebbeket tanulják meg. Utána jönnek az 5—6 osztályba, majd a 7.-be és a 8.-ba. Igen örven­detes, hogy már többen fel­ismerték a tanulás, a tudás szükségességét. Egyre több a jelentkező az esti iskolába. Akik dolgoznak, mind töb­ben jönnek tanulni, mert ér­zik, hogy meglévő tudásuk kevés, nem képesek lépést tartani az élet támasztotta követelményekkel. 1971-ben és 1972-ben a nyár folyamán 1-1 alapismereti I. tanfolyam volt. ahol 18 felnőtt tanult meg írni, olvasni, számolni. Most már a II. csoportban tanulnak, s jövőre a felső tagozatba jönnek. A jelenlegi 8. osztályban vannak, akik így küzdötték fel magukat. Az 5.—6. osz­tály 15 hallgatója közül 8 cigány. Akik hozzánk járnak, akarnak valamit: elsősorban kiemelkedni a még elmara­dottak közül, emberibb mó­don élni. Ök valamennyien dolgoznak is. Ahhoz, hogy jó szándékuk még erősödjék, sok-sok meg­tagozatban a kisújszállási Zsoldos István, vezette tíz tagú néprajzi szakkör és a dr. Dienes Erzsébet által irá­nyított Máté Erzsébet, a szolnoki Vásárhelyi Pál Köz- gazdasági Szakközépiskola diákja, az idei nagydíjas. A régiek mellett szép számmal vannak új pályá­zók is. A diák és felnőtt ka­tegóriában együttesen 27 jó színvonalú pályázat érkezett be. Az új arcok csak a díj­kiosztásra összegyűltek és az ünnepséget szervezők számá­ra ismeretlenek. Azoknak, akik ezt a megyében folyó kutatómunkát szervezik, irá­nyítják: a Damjanich Múze­um néprajzos és történész muzeológusainak jó ismerő­sei. Ez természetes is, hiszen ők azok, akik ehhez a mun­kához egy egész éven át se­gítséget nyújtanak, kérdő­ívekkel, szakkönyvekkel, konzultációkkal, de még fo­értésre van szükség. A köz­ség vezetői és a nevelők ré­széről5 minden segítőkészség megvan. Sajnos, sokan ál­talánosítanak a még meg­lévő rossz példákból. Látjuk azonban, hogy egyre többen akarnak kiemelkedni, s ezt a folyamatot örömmel és szívesen támogatjuk. to, xerox, sőt gépírói segít­séggel is mondhatni első perctől fogva támogatják, fi­gyelik egy-egy pályamunka létrejöttét. Csak ezzel az al­kotói segítséggel jöhetett eredményesen létre például Hagymási Sándor „A túrke- vei termelőszövetkezetek tör­ténete” munkája. De nemcsak a többszöri megbeszéléssel, muzeológu­sok, tanárok támogatásával készült dolgozatról, hanem az önállóan készített kisebb témát feldolgozó pályamun­kákról (Sáros András: A jászberényi honvéd emlék­mű története, Zákány ílí- bor: A tószegi általános is­kola története. Szász Imre: Karcag város gazdasági éle­te a kapitalizmus idején stb.) általánosságban elmondhat­juk, hogy idén különösen a felnőtt tagozatban igen ered­ményesek voltak. Jelenleg a helytörténeti pályamunkák színvonala volt erősebb. A diáktagozaton, mint már ko­rábban is, a kollektív mun­ka volt túlsúlyban. A legkiemelkedőbb Kiss Kálmán, középiskolai tanár' dolgozata volt, amely témá­jánál, nagy anyagánál és szakszerű kidolgozásánál fog­va kiadásra érett és ideoló­giai szempontból is rendkí­vül szükségesnek mutatkozó munka. Mellette Kovács Im­re karcagi folklór gyűjtése és a diáktagozaton Máté Er­zsébet: Ragadványnevek és becenevek Jászberényben cí­mű pályamunkája országos visszhangra is számottarthat. Szabó István Raffay Gyula tanár tagozatvezető l Filmjeqyzet Harminckét ♦ nevem volt * Politikailag rendkívül fontos mondanivalójú, tra- J gikus és mégis lelkesítő témára vállalkozott Keleti t Márton, a^ Ságvári Endrének emléket állító filmmel. ♦ Ságvári alakja és az illegális kommunista mozgalom második világháború alatti tevékenysége lelkesítő, forradalmi tudatformálásra alkalmas példa. A főhős sokoldalú, színes egyénisége, cselekményben és izgal­makban gazdag élete, nem mindennapi személyes bá­torsága pedig azt is előlegezte, hogy a legszélesebb közönség körében is népszerű munkásmozgalmi film születik, anélkül, hogy kalandelemekkel kellene élén­kíteni az eredeti történetet, ahogy például a Fiúk a térről esetében Szász Péter tette. A forgatókönyv, amelyet Maár Gyula írt Ságvári harcostársának, Hollós Ervinnek regényéből, Ságvári hősi halálának körülményei köré tömörítette a film cselekményét. Ez önmagában felfokozta ugyan a drá­mai feszültséget, azonban a cselekménybonyolítás és a rendezés részletező, epikus stílusa ellentmondásba keveredett az eredeti szándékkal. Feltétlen érdeme a szerzőknek, hogy a teljesség igényével próbálták ki­bontani a témát. Sikerült érzékeltetniük, milyen for­dulóponthoz érkezett 1944-ben az illegális kommu­nisták harca. Az évtizedeken át üldözött kommunista pártnak a háború utolsó hónapjaiban volt ereje, hogy vállalja a történelmi feladatot: a hitleri Németország­gal és a nyilas rémuralommal szembeszegülő fegy­veres nemzeti ellenállás szervezését, a szabadságharc vezetését. A film jól tükrözte a kor nyomasztó hangulatát, bepillantást engedett az illegális mozgalom rencj- kívüli tudatosságot és fegyelmet igénylő, folytonos veszélyt hordozó harci módszereibe, viszont — talán a túlzott dokumentumszerűségre való törekvés tette — az alakok többsége vázlatos maradt, nem sikerült őket felruházni egyéni jegyekkel. Sajnos, ez Ságvári Endrére is vonatkozik, sőt talán elsősorban rá. A címmel ellentétben épp a harminckét álnéven szer­vező és bujkáló, nagyszerű elméleti képzettségű és leleményes gyakoriatiasságú harcos portréja mosó­dott el. Erről azonban a legkevésbé sem tehet Huszti Péter aki rokonszenvesen, intellektuális érzékenység­gel játszotta szerepet. Fölösleges epizódszálak, olykor funkciótlan párbeszédek gátolták meg a főhős alak­jának teljesebb kibontását. A dramaturgiai aránytévesztés hatása érződött Bodnár Erika és Tahi Tóth László játékán is, kevés színt tudtak vinni túlírt szerepükbe, egy kommunista lány és ifjú kettősébe, akik a mozgalom harcával együtt egyéni boldogságukért is küzdenek. Jobban sikerült néhány epizódfigura: a hidegen kegyetlen nyo­mozótiszt Latinovits Zoltán megformálásában, a kín­zásokkal árulásba kergetett munkás, akit Pécsi Sándor játszott el és a szenvedések elől vallási tébolyba zu­hanó, elgyötört proletárasszony, akit Törőcsik Mari állított elénk elhitető erővel. Illés György fényképezése erőtlenebb, ötletteie- nebb volt a szokottnál, a téma — persze sikerültebb forgatókönyv esetén — szirtes technikát érdemelt volna. A feldolgozás egyenetlen színvonala ellenére is figyelemre méltó alkotás a Harminckét nevem volt. Olyan időket és eseményeket idéz. amelyeket nem lehet kitörölni az utókor emlékezetéből, igaz. hogy a remekbe sikerült művekre jellemző egyéni iegvek nélkül, de számos részletszépséggel és mindenkor hűségesen. > m Sz. 3. Megyénkben ebben az évben hárman vesztették életü­ket, mert ittasan ültek a volán mögé, és sokan súlyosan megsérültek. Arról nincs statisztikai adat, hogy hány ittas vezető nem okozott még, balesetet, hiszen a rendőrök nem ellenőrizhetnek' .rendszeresen minden gépkocsivezetőt, mo­torkerékpárost. Az azonban tény, hogy a szolnoki járás- bíróságon már egy szekrényt töltenek meg az ez évi ittas, de balesetet nem okozó gépjárművezetők aktái. Mindezek azt bizonyítják, hogy a bíróság szigora, a rendőrségi szabálysértési ügyek tömkelegé, a fokozott köz­úti ellenőrzés sem tudja még sok emberrel megértetni, hogy az alkohol és a járműveezetés halálos ellenségek. Zámbó Árpád Felavatták a Bányai emlékszobát A falakon fotodokumentutnok, a, vitrinekben a költő müveinek eredeti példányai. A kép előterében Bányai Kornél egykori íróasztala, üveglapja alatt a tegszebb ver­sek féltve őrzött kéziratai. Az avatóünepség után a kö­zönség nagy érdeklődéssel tekintette meg a Bányai életé­ről és munkásságáról összegyűjtött dokumentumokat. Este az iskolában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents