Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

1972. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Művész-fáklyák Szívet, lelket gyönyörködtető tárlatot láttam. Címlap szerint a túrkevei rajz­pedagógusok képzőművészeti kiállítását, — de inkább nevezzük a kevi művész­tanárok tárlatának. A látottakhoz jobban illik ez a cím. Ezzel persze nem a peda­gógus-fogalmát akarom kisebbíteni, ha­nem a képzőművész-tanárok alkotásainak igyekszem megadni jogos rangjukat. Hét, Túrkevén élő, a művészi kifejező erő birtoklásával alkotó tanárember ál­lította ki munkáit a Finta Múzeumban. Szentély ez a ház, ahol Finta Sándor és az ugyancsak szobrászöcs alkotásai vannak. Nos, a géniusz otthonában nem történt kegyeletsértés. Mindegyik kiállított mű a tehetség és a szépet kereső jószándék jegyében fogant. A tárlat a pedagógus eszmény képlet­jegye is. Mintha azt mondaná: „Nézzétek meg gyerekek, fiatalok: áld tanár, aki tanít, mindig az alkotás, az újat és szé­pet teremtés igényével él és dolgozik”. Ennek a gondolatnak a képekben, szob­rokban megvalósult nagyszerűségét tar­tom a kiállítás — művészi erényein túli — másik jelentős értékének. Iván Sándor két kisplasztikát állított ki. Cyrano de Bergerac-ja olyan hetyke, ami­lyennek Rostand álmodta; gúnyoros és rendreutasító is. Öreg juhásza nem is öreg és nem is juhász, hanem a neki­fáradó mozdulat ragyogó karaktere. Füredi Gábor festményei álmodoztatok, színviláguk megejtő, különösen a Tuli­pánok. Fehérvári Béla képei harmóniagazda­gok, kompanáltságuk biztos mesterségbéli tudásra vall. Mihalik Magdolna monotípiái figyelem­re méltóak, sok „nagy” kiállításon lát­hatunk megajnározott gyengébb munká­kat. Zalezsák Ilona is főleg monotípiában jeleskedik, néhány képet tőle is méltán várhatunk szélesebb körű kiállításra is. Gondos Magda gyökérkompozíciókat mutat be: az Ösgyíkmadár és a Szarvas- bőgés erős, hangsúlyozott asszociációkat vált ki a nézőből. Pólya Pál művészfotói is jóval túljutot­tak már a fényképezés időt töltő, szóra­koztató színvonalán. Mindegyik képe ki­fejező, különösen a Nyugdíjasok című kompozíciója jól eltalált, hangulatos fel­vétel. Művészi értékein túlmenően is nagy öröm látni ezt a kiállítást, mert arról győz meg, hogy az alkotók munkájuk szépségéből erőt merítenek. Ismerik he­lyüket a világban, és megpróbálják úgy visszaadni a gondolataikban megérlelt lá­tottakat, hogy abban környezetüknek és önmaguknak egyaránt örömük teljék. — ti — Mit ígcr a tv a jövő hétre ? Október 31-én, kedden dél­után „Határidő 1972” címmel helyszíni riportműsor számol be az idén kezdődő nagy be­ruházások és a technikai mo­dernizálás jelenlegi állapotá­ról. A műsorból kiderül, hogy ezek a beruházások hogyan szolgálják a jobb áruellátást, a lakosság életkörülményei­nek javítását. November 1-én, szerdán Antonio Gades, a kiváló spa­nyol táncművész és együttese szórakoztatja a nézőket, utá­na „Haza a magasban” cím- •mel Illyés Gyula szerzed estje kerül képernyőre — az író 70. születésnapja alkalmából. November 2-án, csütörtö­kön Vidocq újabb kalandjai után „Az ember erősebb” címmel Balogh Judit és Szűcs László szibériai filmsorozatá­nak első darabját sugározzák. November 5-én vasárnap sugározzák a szibériai filmso­rozat „Ázsia kapuja” című második részét este mutat­ják be a „Salud Marija” című magyarul beszélő szovjet fil­met. V:ía az iskolákról A Hazafias Népfront Szol­nok városi Bizottsága tegnap délután „ Szülök akadémiája keretében az iskolaügyről rendezett vitát. A meghívottak (többségük­ben szülői munkaközösségi elnökök és iskolaigazgatók) előtt Hack Márton, a Haza­fias Népfront megyei Bizott­ságának alelnöke, majd Szur- gyi Istvánná pedagógus, or­szággyűlési képviselő beszélt az oktatás fejlesztésére! és a további feladatokról. Kardos Jánosné a pedagó­giai társadalmi bizottság tag. ja beszámolt a hallgatóság­nak dr. Gosztónyi János mű­velődési miniszterhelyettes legutóbbi tájékoztatójáról, amelyen „ tervezett oktatás­ügyi intézkedéseket ismertet­te. A meghívottak ezután sa­ját tapasztalataik alapján ki­fejtették véleményüket, ja­vaslataikat az eddig hozott és a későbbre tervezett intézke­désekről. A legjobb javasla­tokat a Hazafias Népfront Országos Tanácsa révén, il­letve az országgyűlési képvi­selő közvetítésével eljuttatják a Művelődésügyi Miniszté­rium illetékeseihez. Naptárújdonságok 1973-ra Tegnap „ Vörösmarty téri kulturális központban bemu­tatták az 1973-as naptárakat. A Képzőművészeti Alap kia­dóvállalata 650 000 példány­ban készítette el a jövő évre szóló újdonságait. E mennyi­ségnek mintegy a fele — 17- féle színes, reprodukciós fali és asztali naptár — belföldi forgalomba kerüL Az előző esztendeihez képest csaknem 100 ezerrel több példányban kerültek ki a nyomdából az új naptárak, 39 féle összeállí­tásban. Elmondták a sajtóbemuta- tón, hogy'a naptárakból a tel­jes választék már a boltok­ban van. Jól halad a mezőtúri szakorvosi rendelő építése. A 11 millió forint költséggel épülő intézetben 17 munkahe­lyen gyógyíthatják majd az orvosok, nemcsak Mezőtúr, hanem környékének, többek között Túrkevének a bete­geit is. Az új épület átadását a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat december 15-re tervezi. FEKETE bA\DOR: XI. PiTBPI eiGTO ,Mo st A reformokat és önállósá­got akaró, Kossuth-vezette haladó magyar nemesség előbb-utóbb mindenképpen szembekerült volna a bécsi önkénnyel. S ismerve az udvar konok ellenállását, bizonyosra vehetjük, hogy fegyverhez kellett volna nyúlnunk: a szabadságharc előbb-utóbb, de mindenkép­pen kitört volna. Az a cso­dálatos nap, 1848. március 15-e azonban Petőfi Sándor forradalmi szellemének, cse­lekvő bátorságának köszön­hető. „Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! & ha lelövöldöznek? isten neki; ki várhat ennél szebb ha­lált?” — e gondolattal aludt el Petőfi a március 14-ről március 15-re virradó éj­szakán, miután az éj nagy­részét „imádott kis feleségé­vel” töltötte, a forradalom legelső lépéséről tanács­kozva. vagy soha ... A forradalmi napló — mert abból idéztünk — leg­érdekesebb része a kérdés, amellyel Petőfi „elaludt”: „és ha lelövöldöznek”? Bizony Petőfiék nem lát­hatták előre, hogy az ille­tékes hatóságok végül is nem mernek tűzparancsot kiadni. Minden eddigi tör­ténelmi tapasztalatuk, ki­vált az általuk annyira ta­nulmányozott francia forra­dalmaké azt bizonyította, hogy a jogaiért tüntető nép­nek a hatalom golyóval szo­kott felelni, mint ahogy 1789 júliusában, 1830 júliu­sában és 1848 februárjában is történt. Azért, mert Petőfi a to­vábbiakban nem emlegeti éjszakai gondolatait, nem szabad azt hinnünk, hogy másnap reggel már eszébe sem jutott többé a félelem, ellenkezőleg: bizonyosak le­hetünk abban, hogy az egész napot állandó forradalmi készenlétben, idegfeszítö iz­gatottságban, szorongásban csinálták végig. A kételke­dés és a bizakodás belső lel­ki harcát fel kell ismernünk azokban a tudatos száraz, tényközlő mondatokban is, amelyek csak a cselekvésről beszélnek s hallgatnak a lé­lek belső küzdelmeiről. Idézzük Petőfit, mi történt, amikor reggel előadta szán­dékát „a sajtó rögtöni föl­szabadításáról”: „Társaim bele egyeztek... Vasvári s én föl s alá jár­tunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, nem tudta, hogy szurony van benne; egyszere kirö­pült a szurony, egyenesen Bécs felé, anélkü.l hogy va­lamelyikünket megsértett volna. — Jó jel! kiáltánk föl egyhangúlag. A mint a proclamatió el­készült. s indulófélben vol­tunk, azt kérdem, micsoda nap van ma. — Szerda, felelt egyik. — Szerencsés nap, mon­dám, szerdán házasodtam meg!” Képzeljük el a jelenetet: Vasvári és Petőfi föl és alá jár a szobában. Az ifjú for­radalmár történész bottal hadonászik — az izgatottság letagadhatatlan külső jegyei ezek. Utána a Bécs felé re­pülő szuronyra „egyhangú­lag” kiáltják: „íJó jel!” Mint ahogy a szerdai napot is „szerencsésnek” találja Pe­tőfi házassága miatt. Csak­ugyan olyan babonásak let­tek volna a magyar értel­miség legfelvilágosultabb vezetői, hogy kedvező elő­jelekben és szerencsés na­pokban hittek? Nem, ezek a belső feszültségről beszé­lő apró mozzanatok azt árulják el, milyen nagy el- szánásra volt szükségük, milyen szívesen támasztották meg bátorságukat jelenték­telen mozzanatokkal is. A Pilvaxban — mint tudjuk — Jókai beszélt a fiatalokhoz és Petőfi elsza­valta Nemzeti dalát, a ver­set. amely történelmet csi­nált. Amikor Petőfi lakásáról négyen elindultak, néhány polgári ruhás titkosrendőr feltartóztathatta volna őket. Most. hogy némi — feltehe­tően idegesítő, sőt idegtépő — várakozás után elindul­nak a 7 egvetemi ifüíság csatlakoztatására, egyetlen fegyveres járőr elegendő volna . szétzavarásukra, sőt a vezetők letartóztatására.. Ki tudná ezt jobban, mint éppen Petőfi? Ha senkinek, Kitérj esztettek a korkedvezményt, módosítót iák szabályait (Hírmagyarázatnuk) Több mint 20 évvel ezelőtt vezették be hazánkban azt a kedvezményt, hogy egyes munkakörökben eltöltött 25, illetve nők 20 év után az ál­talános nyugdíjkorhatár előtt öt évvel mehetnek nyugdíj­ba. A népgazdaság azóta je­lentősen fejlődött, szerkezete is alakult, így időszerűvé vált a szabályok és a munkaköri jegyzék korszerűsítése, a kor- kedvezmény kiterjesztése. A SZOT kezdeményezésére 1973. január 1-től mindenek-, előtt azt teszik lehetővé az új rendelkezések, hogy a korkedvezményes munkakö­rökben a 25 év, illetve nők­nél a 20 év letelte előtt is hozzájussanak ilyen kedvez­ményekhez a dolgozók. Az új szabályok szerint — nyugdíjkorhatár előtt két évvel mehet nyugdíjba a meghatározott szakmákból az a férfi dolgozó, akit leg­alább tíz évig, illetve az a nődolgozó, akit legalább nyolc évig ilyen munka­körben foglalkoztattak. Minden további eltöltött dt év, nőknél négy év, még egy-egy évi korkedvezmény­nyél jár. így például az az olvasztár, aki munkakörében húsz évet töltött el, négyévi korkedvezményt kap, tehát 56 éves korában mehet nyug­díjba; ha harminc évig dol­gozott, úgy a korkedvez­mény hat év. Az új munkaköri jegyzék az eddiginél áttekinthetőbb és pontosabban körülírja, — hogy egy-egy szakmából kik­nek jár korkedvezmény. Még a munkafolyamatok műszaki leírásával is hozzásegít ah­hoz, hogy mindenütt egyér­telműen megállapíthassák: — jár-e a kedvezmény vagy sem. A legjelentősebb változás azonban az, hogy a kor- kedvezményt kiterjesztet­ték a fúrótornyoknál, a csa­tornák karbantartásánál, a textiliparban, a sütőipar­ban, valamint a hútöhá- zakban egyes munkakörök­ben dolgozókra. Továbbra is érvényes a kor- kedvezmény a föld alatt, a sűrített levegőben, a meleg- üzemekben, az ionizációs su­gárzásnak kitett munkahe­lyeken, továbbá a közleke­dés, a villamosenergiaipar és a polgári repülés egyes mun­katerületein foglalkoztatot­takra. E területeken belül is bővítik a kedvezményeket. — Eddig például csak a kohó- és gépipar olvasztárai mehet­tek korhatár előtt nyugdíjba, 1973-tól a kedvezmény kiter­jed a nehéziparban és a KPM- hez tartozó vasúti közleke­désben dolgozó olvasztárok­ra is. — A földalatti munkát végzők közül hasonló ked­vezményt kapnak a termelést közvetlenül kiszolgáló egyes betanított és segédmunkások is. A munkakörök túlnyomó ré­szében akkor érvényes a ked­vezmény, ha a dolgozó teljes munkaidejét ott tölti, — bár egyes munkakörökben, mint például az ionizációs sugár­zásnak kitett területeken, —• részlege» munka esetén is jár a kedvezmény. Lényeges rendelkezés az Is, hogy a korkedvezményes munkakörökben eltöltött időket egybe kell számíta­ni, sőt a sűrített levegőben dolgozók minden 30 napja 50 napnak számít. A külföldön eltöltött időből csak a bányászokét, a föld alatt dolgozókét veszik fi­gyelembe. A fegyveres erőknél eltöl­tött szolgálati idő beszámí­tásáról eddig csak a testületi szabályok intézkedtek, ezen­túl a nyugdíjjogszabályok is intézményesen gondoskodnak erről. Foglalkozik az új jegy­zék a budapesti Közlekedési Vállalat járművezetőinek kor- kedvezmény feltételeivel is. Annak ellenére, hogy a kedvezményt kiterjesztették, előfordulhat, hogy bizonyos üzemekben nem kapnak ked­vezményt olyan munkakö­rökben, amelyekben a nép­gazdaság más területein ilyen kedvezmény jár. A SZOT fel­hatalmazást kapott árrá, — hogy a munkaügyi miniszter­rel egyetértésben a korked­vezményt engedélyezheti — ilyen üzemekben, ha a mun­kakörök azonossága ezt in­dokolja. neki azzal is számolnia keü, hogy már a Pilvax-beli gyülekezést jelentették a Helytartótanács urainak. Ta­lán azért is siet annyira, nem akar tovább várni a kávéházban. „Egy negyed­órát még várjunk” — mond­ta türelmetlenül, s a ne­gyedóra elteltekor a húsz­harminc főnyi csapat a szakadó esőben az orvosi egyetemre sietett. Ez volt az a pillanat, amikor a hatalom még cse­lekedhetett volna, különö­sebb kockázat és áldozat nélkül. Ha a Helytartóta­nács urai mégsem adtak utasítást a mozgalom elfoj­tására, annak két oka volt: féltek saját hadseregük olasz katonáitól, akikről — nem ok nélkül — feltételez­ték a magyarok iránti ro- konszenvet, s méginkább, sejtelmük sem volt az ifjak valóságos céljairól. Működtek a kémek de rosszul. A Helytartótanács elsősorban azért nem adott ki parancsot a fegyveres el­hárításra, mert nem látta át a helyzetet, s mire feléb­redt, már késő volt. Ebből azonban az is következik, hogy a siker e tekintetben is mindenekelőtt Petőfi ér­deme: hajthatalan türelmet­len, habozást nem ismerő sietsége nemcsak alkatából fakadt, hanem tudatos for­radalmi számításból — tud­ta hogv csak órák állnak az ifjúság rendelkezésére. A költő Nemzeti dala, Jó* kai és Vasvári beszédei nyo­mán az egyetemi ifjúság óriási többsége késznek mutatkozott a harcra. Itt, az orvosi egyetem udvarán állta ki a Nemzeti dal az igazi tűzpróbát, itt bizonyo­sodott be, hogy mekkora lel­kesítő erő árad belőle. A verset már öt negyed szá­zad koptatja és néha már nem is gondolunk arra, hogy milyen hatalmas tör­ténelmi tett volt egy sok­száz főnyi tömeg elé kiállni a felszólítással: „Talpra magyar, hí a haza!” És „A görgeteg megindult — írja Vajda János — el­lenállhatatlanul. A tömeg­re támaszkodva Petőfiék el­szánták magukat a nap mél­tó megkoronáztatására: a tömeg élén Budára vonul­tak, „a helytartótanácsot felszólítandó, hogy a cenzú­rát rögtön eltörölje, Táncsi- csot szabadon bocsássa...” Táncsics «Mihály börtöné­nek ajtaja megnyílt s este már győzelmi hangulatban fogadta őt a Nemzeti Szín­ház közönsége. A forrada­lom színházi előadással ért véget, miután — ez is ritka a történelemben — első napja vér nélkül zajlott le. De a legkivételesebb je­lenség maga a költő. Már másnap büszkén írta, vers­ben is: „Napoleon dicsősége, teveled sem cserélek!” Szokatlan e dicsekvés, ám teljesen jogos: a világ- történelemben sok kiváló forradalmár küzdött és sok nagvszerű költő alkotott, de Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat szemé­lyesen vezetett! ■ (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents