Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
1972. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szakmái és nyelvei tanultak az NDK-ban Minden szombatunk szabad volt, legtöbbször kirándulni mentünk. Sok szép helyet bejártunk, nekem legjobban Potsdam és Weimar tetszett. A fiatalok a KISZ szervezésében a Keleti-tenger partján jutalomüdülésen is részt vehettünk. Néhány társammal gyakran jártunk moziba, színházba, táncolni. Sajnos előfordult, hogy a magyar fiatalok közül többen hamarabb hazajönnek, mint a hároméves szerződés lejárna. Nem mindig azért, mert nem tudják megszokni a kinti körülményeket. A hazajövetel oka: fegyelmi. Többen rákapnak az italra, nem mennek dolgozni, verekedésbe keverednek. — Magát hogyan, fogadták itthon? — Az új rendezőpályaud- varon dolgozom. Mindenki számít rám. Egy modern fejlődő gyárban dolgozom és megtanultam néhány szakmai fogást, mindezt szeretném itthon hasznosítani. Néhány év múlva újból szeretnék kimenni az NDK-ba. A fiatalok az NDK-ból külföldet járt-látott, a modern tehcnikában jártas — tapasztalt, érett emberként térnek haza. A többség bizonyosan. Itthon, a régi vagy az új munkahelyükön örömmel látják őket abban a reményben, hogy bőségesen kamatoztatják új szakismereteiket. De: azt, hogy valóban tudnak, vezetőik és munkatársaik előtt bizonyítaniuk is kell, a béremelés azután következhet. Ám ha valóban érdemlik, ne is maradjon el. így helyes, és így igazságos. Sz. E. , Megnyitották az építőipari műszaki hetet Tegnap a megyei ÁÉV munkásszállójának termében megnyitották az építőipari műszaki hetet, amelyre az Építőipari Tudományos Egyesület szolnoki csoportjának rendezésében került sor. További programja: előadásokat tartanak a vállalatoknál, szövetkezeteknél azokról a legfontosabb leendőkről amelyeket megyénk építőszervezeteinél sürgetően megkövetel a IV. ötéves terv előirányzatainak teljesítése, a munka hatékonyságának növelése. A műszaki hét — filmvetítéssel és kiállítással szemléltetett — megnyitó előadását Scharle Gyula, az ÉVM műszaki fejlesztési főosztályának főmérnöke tartotta, a szakipari és befejező munkák tapasztalatairól és technikai fejlesztésük távlatairól. Közeli, megvalósuló távlatokról főképp, s csupán utalt néhány, még részlegesen tisztázott fejlesztési lehetőségre. Sokrétű, gazdag ismeret- anyagot közölt a halgatóság- gal azokról a széles körű tapasztalatokról, s eredményekről, amelyek a szakipari és befejező munkáknál jelentkeznek, vagy a közeljövőben kibontakoznak. A műanyagok nagyobb mérvű alkalmazása és — új technológiaként — a gipszvakolás jelenti egyebek közt a legnagyobb ígéretet a szakipari munkaterületeken. • • Öntözési program, magyar segítséggel Mongol szakember megyénkben A Magyar Népköztársaság és az NDK között 1967 május 26-án egyezmény jött létre: a magyar fiatalok három évre munkát vállalhatnak az NDK-ban. Megyénkből eddig hat csoportban száz leány és hatszáz fiú dolgozott, tanult szakmát, nyelvet a baráti országban. j_2_ Csoportokban álldogálnak a szolnoki vasútállomás peronján. ötvenen, akik három évre itthon hagyják a szülőket, a jóbarátokat, az ismerősöket. — Hogyan határozták el, hogy három évig' az NDK- ban dolgoznak? Milyen érzésekkel utaznak el? — kérdeztük a fiataloktól. Néhány pillanatnyi hallgatás után a szolnoki Kása Sándor válaszolt: — Meg kell azt gondolni, elmenjen-e az ember három évre külföldre. Különösen, ha már szakmája is van. Sokat hallottam már az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok életérő’.. A vélemények kiváncsivá tettek. Döntöttem: elmegyek. Elsősorban a nyelvet szeretném jól megtanulni, és a szakmában továbbképezni magam. Négy éve dolgozom a Szolnoki Cukorgyárban, mint műszerész. A szerződést az erfurti mérőműszerek gyárával kötöttem meg. Remélem, jó sorom lesz, jól érzem majd magam oda- kinn. Kugler Gyula szandaszőllősi, szakmát tanul majd az NDK- ban: — Elvégeztem a nyolc általánost, és akkor nem volt kedvem továbbtanulni. Ennek hátrányára később jöttem rá, amikor itthon csak segédmunkásként tudtam elhelyezkedni. Hallottam, hogy lehet menni az NDK-ba szakmát tanulni. Jelentkeztem. Tudom, hogy nehéz dologra vállalkoztam, egyszerre kell idegen nyelvet és szakmát tanulnom az egyik jénai vegyipari üzemben. A magyar fiatalok többsége jól érzi magát az NDK- ban, ezért az első három év után többen ismét visszamennek. Sebők Lajos Kisújszállásról már másodszor utazik. — Az első éveket Karl- Marx-Stadt-ban töltöttem. Elég jól megtanultam németül. Nem is szeretném abbahagyni, mert nyelvvizsgát akarok tenni. Ha hazajövök esetleg még órákat is adhatok, vagy idegenvezetésre is vállalkozhatom. A távoliét után egy évig voltam itthon, a kisújszállási vízműtársulatnál dolgoztam eredeti szakmámban, kőművesként. Az NDK-ban esztergályos voltam, most a Leune-i vegyipari gyárban szintén ebben a szakmában fogok dolgozni. Tetszik nekem, hogy a német gyárakban nagyobb a munkafegyelem, mint nálunk. Sokat és jól kell dolgozni, de megéri, mert egy fiatal szakmunkás 600—700 márkát is megkereshet egy hónapban. — Ez körülbelül K ismotorüzemet avattak Cegléden A fennállásának 10. évfordulójára készülő Egyesült Villamosgépgyár új létesítménnyel gazdagodott pénteken a gyár ceglédi részlegében felavatták a kismotorüzemet. Vasadi László, az ÉVIG vezérigazgatója avatóbeszédében többek között elmondta, hogy a ceglédi új üzemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulója tiszteletére, a kitűzött határidőnél két hónappal korábban adták át rendeltetésének. A mintegy százmillió forint beruházással készült létesítményben a legkorszerűbb gépi berendezéseket szerelték fel. A fejlett technológia alkalmazásával műszakonként kétszáz motort szerelnek össze. 2500—2800 forint. Sajnos, ezt a fizetést itthon már nem mindig kapja meg egy fiatal. 2 Egyszoba- konyhás albérlet Szolnokon, a Rákóczi úton. Lakója Losonczi Lajos és felesége, akit az NDK- ból hozott magával. — Szeptember 15-én érkeztünk haza. A drezdai gépgyárban dolgoztam. Egy évvel a szakmunkásbizonyítvány megszerzése után, húszévesen mentem ki negyven, társammal együtt. Az első három hónap rendkívül nehéz volt. Űj környezetben éltünk, dolgoztunk. Abban az időszakban jöttek vissza Magyarországra azok a fiatalok, akik nagy álmokkal indultak, de nem volt kitartásuk a tanulásban. Nekem nagyon jó munkahelyem volt egy szerszámkészítő műhelyben. Naponta csaknem tíz órát dolgoztunk, és minden szombatunk szabad volt. A keresetem havi 540 márka volt. — Ezt a munkabért itthon is megkapja? — Nem. A vegyiművekben dolgozom. Fizetésem nem éri el a 2000 forintot, pedig itthon is szakmunkásként dolgozom, és idegen nyelvet is beszélek. Nem értem, miért ennyire nagy a bérkülönbség? Azt hittem, a gyár anyagilag jobban elismeri, hogy a szakmai képzettségem magasabb lett, s tapasztaltabb munkásként tértéin haza. Faragó Péter Lipcsében dolgozott, teherautók pótkocsijait javította. — Jól éreztem magam. A munka és a tanulás mellett jutott idő művelődésre, kirándulásra, udvarlásra is. Szerény, fekete zömök ember járja megyénket egy hónapja. D. Hadhurel, a mongol Vízügyminisztériumból. Vasárnap száll fel a menetrendszerű repülőgépre, hogy a nálunk szerzett vízgazdálkodási tapasztalatokkal tarsolyában folytassa munkáját otthon, hazájában. — Nagy fába vágtuk fejszénket — mondja — 1990- ig szóló öntözési programunkon dolgozunk. Hallgatom a programot. Eszembe jut, milyen köny- nyedén ráillesztjük vidékünkre — a 6—000 milliméter után — az aszályos jelzőt. Azt mondja D. Hadhurel : — Nálunk az évi átlagcsapadék 70 milliméter. — Mennyi? — Hetven milliméter. Az ország egyes helyein, a déli részen például, vannak körzetek, ahol szinte ismeretlen a hó vagy az eső. S ahol van, ott is kevés. Mongóliában most a program szerint kis tározókat építenek a vögyekben. Ösz- szegyűjtik a hegyekből érkező hólevet, felfogják a lassú folyóik vizét. S a kis tárolókból öntöznek. — Ne gondoljanak mindjárt kiskörei vízlépcsőkre. Láttam a kiskörei építkezést — veti közbe — hatalmas, lélegzetállító. Nálunk nincsenek ilyen bővizű folyók, s nem is lenne pénzünk ekkora öntözőrendszerek építéséhez. Hozzáteszi: — Amit csinálni tudunk, azt is a szocialista országok önzetlenségéből tehetjük. Magyarország különösen sokat segít nekünk e tekintetben. Kezdve a vízkutatással, folytatva a víztározók építésével, az öntözőgépek üzembehelyezésével, az öntöző szakmunkások oktatásával. Kövér Gyula barátom tanúsíthatja. Kövér Gyula, a szolnoki vízügyi igazgatóság technikusa nemrég érkezett haza Mongóliából. Dolgozott Juzs- nij Góbiban, Bain Dalaj- ban, s máshol, ahol új tározók épültek. A Diósgyőrben gyártott MA—200-as szivattyúk kezelésére tanította a mongolokat. Azt mondja róla D. Hadhurel: — Ismertem a munkáját, nagyon elégedettek voltunk vele. Most is van kinn Szolnokról két szakember, Szed- lak József és Bereczkj Dániel. Szintén a vízügyi igazgatóságtól. Azt nem tudom, hogy hová kerültek, de azt tudom, hogy munkájuk a gépjavítás megszervezése és a gépkezelők tanítása. Nagyon jók különben a magyar gépek. Szolnokon éppen azt tanulmányoztam a vízügyi igazgatóságnál és a MEZŐGÉP Vállalatnál, hogyan történik, milyen rendszer szerint javítják őket. — S hogyan van maguknál? — Állóműhelyünk Ulánbátorban van, fővárosunkban és a megyeszékhelyeken. A Német Demokratikus Köztársaságtól kaptunk IFA-gépkocsikat, ezeket alakítjuk át magyar barátaink segítségével mozgóműhelyekké. Nálunk nagyobbak a távolságok, nincsenek összefüggő nagy öntözőrendszerek, s ezért a mozgó-ja-. vítóhálózat kiépítésén fáradozunk. Felsőfokú szakembereinket a szocialista országok egyetemein képezzük, a szakmunkásokat pedig éppen magyar barátaink által vezetett tanfolyamokon oktatjuk. Mondhatom, nagy örömmel jönnek a mongol fiatalok ezekre a tanfolyamokra. D. Hadhurel járt a kisújszállási Búzakalász Tsz- ben is. — Gyönyörű munka az új öntözőrendszer építése. Nagy érdeklődéssel kérdezgettük a kisújszállásiakat. Nálunk a víz sokkal nagyobb dolog, mint Magyar- országon. Ezért is történt, hogy külön minisztériumot szerveztünk az öntözési program valóraváltására. Sokat segít nekünk az is, hogy Magyarországon .— történetesen én Szolnokon — alaposan megismerkedhettünk a vízügyi igazgatóságok felépítésével. Nálunk minisztériumi kirendeltsé- geg vannak megyénként. S ha hazamegyek, a Szolnokon szerzett tapasztalatokat is igyekszünk hasznosítani az öntözőrendszerek működtetésében. az üzemeltető, a javítóhálózat kialakításában. Külön is hálás vagvok ezért szolnoki barátainknak. B. L. _ Lomtárak helyett lakásokat ablak nemrégen még olyan volt, mint a bejárattól jobbra lévő rácsos sor. „Háznag” alakítottak ott ki kényelmes irodát. A kamrasor többi része viszont porosán, limlomokkal telitűzdelve ásít ott is, mint a környező épületekHatásvadászásnak tűnik a cím, pedig nem annak szánjuk, hanem jó ügy szolgálatának. Szolnokon 3 800 lakásigénylő van. Ugyanakkor a Szolnokon tartott kommunista ipari aktívaülés beszámolója szerint nem tekinthető kielégítőnek a lakásépítkezések üteme. Áz állami építő >- ipari vállalat az idén átadásra tervezett 754 lakásból a III. negyedév végéig 395 lakást adott át. Az adott helyzet késztet bennünket arra, hogy minden lehetőséget megkeressünk a lakáshiány enyhítésére. Aki a Vosztok úton körülnéz, képeinken is látható épületek tömegét látja. Földszintjükön egy-egy lakás, — a többi szeneskamrának tervezett, de a gáz bevezetése után lomtárnak használt, teljesen felesleges sufni, Teben (példaként második képünk.) Ráadásul ezt az átalakítást a leghidegebb időben is el lehet végezni, hiszen kellően ..téliesítették” már az építéskor. Igaz, nem olcsó mulatság még így sem, de bizonyosan sokkal olcsóbb lenne, mint új lakások építése. A 3 800 lakásigénylő között nyilván sokan lennének; akik vállalnák az átalakítási költségeket, ha a tanács eltekintette a lakáshasználatba vételi díjtól. De nemcsak lakásokat, hanem üzlethelyiségeket, klubhelyiségeket, esetkíntve, hogy ezek típusépülé- tek, az ország más tájain is fellelhetők, máshol is adódna' mód lakások nyerésére. A belmagasság adott, a falakban ott a víz-, gáz-, villany- és a telefonvezeték. Az ablakrácsok alól mindössze egy középblokkot kell kivenni, s kész a megfelelő nagyságú ablaknyílás. Ügy, mint első képünkön is láthatják. A Vosztok úti buszmegállóban van ez az épület. A bejárattól balra lévő két hosszúkás leg raktárakat is lehetne nyerni az említett módon. A szóban forgó épületek között több szövetkezeti tömb is van. A lakáskarbantartási összeghez jelentős hozzájárulás lenne a földszint értékesítése. Mindezt jó két évvel ezelőtt már ajánlotta lapunk. Most azt javasoljuk: a városi tanács vb illetékes osztálya vizsgálja meg ezt a kérdést, és tegye meg „ szükséges intézkedéseket. Simon Béla Szabálytalanság okozta a bánya robbanást A bányák biztonsági helyzetét, a technológiai fegyelmet vitatták meg a Tatabányai Szénbányák szakszervezeti bizottságának pénteki ülésén. A vállalat az idén is több millió forintot költött a munkakörülmények javítására, a biztonság növelésére. Az szb-ülésen hangsúlyozták, hogy a biztonságot növelő új berendezésekkel, a milliós nagyságrendű kiadásokkal önmagában nem érnek el eredményeket, ha mindez nem párosul a megfelelő technológiai fegyelemmel. Sajnos — állapították meg — a föld alatti munkahelyeken megszegik a szigorú biztonsági előírásokat. Szabálytalanság okozta a 12/a aknában nemrég történt szerencsés kimenetelű sújtólégrobbanást is. Feszültség alatt végezték az elektromos szereléseket, s az így keletkezett szikra lobban tóttá be a metánréteget. Más szabálytalanságok is gyakran előfordulnak. A takarékosságra hivatkozva például több helyen elmulasztják a szénpor lekötését szolgáló vízzárak, pasztásövek, permetezőberendezések kiépítését és alkalmazásai.
