Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

1972. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A JÁSZBERÉNYI KÖNYVTÁRBAN Klubok, körök, csoportok Szép, modern épületben van a jászberényi járási­városi könyvtár. Nyolcvan- ezer könyve van, a beirat­kozott olvasók száma hat­ezer-háromszáz, a város la­kosságának huszonkét szá­zaléka. Ezek a számok ön­magukban is sokat monda­nak, de korántsem árulnak el mindent a falak között folyó munkáról. A könyvtárnak az egysze­rű kölcsönzésnél többet kell tennie egy-egy község vagy város kulturális életé­nek alakításáért. Nem csu­pán ki kell elégítenie az igényeket, de tennie kell ezeknek az igényeknek a megteremtéséért is. Ez a klubkönyvtárak esetében magától értetődik. Ahol mű­velődési ház és könyvtárt is van. ott bizonyos munka- megosztással a könyvtár ugyancsak a művelődés egyik alakítója lehet. Űj utakon kellett elindul­nunk — mondta Arató An­tal igazgató. — Láttuk, hogy ilyen módon nem tu­dunk tartósan együttmara­dó csoportot létrehozni. Nem elég, ha bizonyos érdeklő­dési körű embereket próbá­lunk összehozni; ennél több­re van szükség. Fel kell keltenünk az emberek ér­deklődését bizonyos tevé­kenységek iránt. A fotószakkör csupán a fényképezést kedvelők cso­portjaként kezdte működé­sét. De nem elégedtek meg a fotótechnikai ismeretek elsajátításával. A fényképe­zést lehetőségnek tekintet­ték a további munkához. A fotószakkör mellett ez a csoport rendelkezik a leg­gazdagabb programmal. A fiatalok maguk jöttek a könyvtárba, hogy szeretné­nek szervezni egy klubszerű csoportot. Irodalmi színpa­dot is alakítottak, elsősor­ban a saját kedvtelésükre. Első nagyobb fellépésük a hasonló jászjákóhalmi és a jászapáti klubbal közös es­ten történt. A könyvtár a csoport részére is biztosít Ahogy a felnőttek részére megszervezték a kutató, bú­várkodó, érdeklődő emberek Jászberényben a könyvtá­rosok évek óta szerveznek klubokat, köröket, csoporto­kat. Nem mindegyik bizo­nyult hosszú életűnek, de a kísérletezés során kialakul­tak a népművelés olyan for­mái, amelyek elsősorban a könyvtárban alkalmazhatók sikeresen. Először a TIT-előadók se­gítségét szervezték meg. Könyveket biztosítottak a felkészülésükhöz, szerettek volna klubot létrehozni szá­mukra. Ez a kezdeményezés nem járt sikerrel. Hasonló sorsra jutott a közgazdászok társulata és a nyugdíjas pe­dagógusok klubja is. A szo­ciológiai csoport hosszabb ideig működött, s a könyv­tár segítségével két publi­káció is született a csoport munkája nyomán. Néprajzi kutatásba kezdtek. A jászsági házoromdíszek összevvűjtésére vállalkozott a csoport. Jászágón vala­mennyi házoromdíszt szám- bavettek, lefényképeztek vagy lerajzoltak. Jelenleg Jászjákóhalmán folytatják a munkát. A házak bontása­kor megmentik a szép fara­gott díszítéseket. A fotószakkör a helytör­téneti kutatómunka egyik bázisa lett. A könyvtár szo­ros kapcsolatot tart a járás területén élő helytörténet­írókkal. Segít nekik a for­ráskiadványok megszervezé­sében, sőt a tavaly kiadott Könyvtári értesítő maga is sok forrásanyagot tartalmaz. könyveket a műsor összeál­lításához. A galambászok, az érem­gyűjtők és a bélyeggyűjtők szintén a könyvtárban tart­ják összejöveteleiket. Szerda a klubok napja. A csoportok nem zárt közössé­gek, az egyik foglalkozásáról egyszerűen át lehet menni a másikéra. Ha valaki szer­da délután bejön, mindig talál valamj rendezvényt. csoportjait. a gyermek- könyvtár is mindent meg­tesz, hogy a csoportok szá­mára utánpótlást neveljen. Két irocfclmi szakkör mű­ködik a könyvtárban a gyermekek részére. Két is­kola 2Ö—20 tanulója tartja itt rendszeresen szakköri foglalkozásait. Tavaly négy bábcsoport­juk volt, jelenleg csak ket­tő maradt, az egyik a kis­dobosoknak, a másik az út­törőknek. Á vezetője Nemes Andrásné könyvtáros. A munka érdekessége, hogy a gyerekek a bábokat is ma­guk készítik a barkácsmű- helyben. A gyermekklub több is­kola tanulóit egyesíti. Fő te­vékenységi területe a játé­kos ismeretterjesztés. Az el­múlt évben honismereti szakkört is szerveztek a gyermekek számára, amely­ben nem az aktív gyűjtő­munka volt az elsődleges cél, inkább az ismeretszer­zés. Kiállítások a megyén kívül A kiállítások a könyvtári­népművészeti munka muta­tós dokumentumai. Nemcsak Jászberényben és a környé­ken, de a megyén kívül is többet bemutattak közülük. A Székely iMihály-kiállítást Makón, az ex libriseket Cegléden is láthatta, illetve láthatja a közönség. Nem versengés —' Nem akarunk konkur- rálni a művelődési házzal — mondotta összegezésül Ara­tó Antal. — írások a lehe­tőségeink, bár végső soron ugyanezért dolgozunk. Mi olyan nyilvánvaló. A te­szünk szervezni, amelyek számára a könyv elsődlege­sen segítő. Lehet, hogy a külső szemlélő számára ez a galambászok vagy az éremgyűjtők esetében nem olyan nyilvánvaló, A té­nyek viszont azt bizonyít­ják, hogy ezekben a csopor­tokban sem lehet igazi jó munkát végezni -a szakköny­vek, szakfolyóiratok isegít- sége nélkül. B. A. A foloszakkör sikere Az aprítógépgyári fiatalok művelődési körei A gyermekkönyvtárba!! Hizalátogit Finta Sándor özviqvs A Los Angelesben elhunyt túrkevei születésű világhírű szobrászművész, Finta Sán­dor özvegye, Kántor Kata, a tavasszal hazalátogat. A szolnoki születésű sike­res iparművésznő — jóné- hány Korda-film kosztüm, illetve díszlettervezője, a Tanácsköztársaság leverése után, a fehérterror üldözte­tése elől menekült külföld­re, Finta Sándorral együtt. A karcagi Győrffi István Nagykun Múzeum gyűjtése nyo­mán ez évben is több száz értékes néprajzi tárgy várja, hogy a múzeum elkészültével a látogatók elé kerülhessen. Kovács István restaurátor és dr. Bellon Tibor múzeumigaz­gató a.legújabb szerzeményeket, a tiszafüredi fekete és a mezőtúri mázas korsókat „szemrevételezik”. Az előttük lévő menyasszonyi láda az idei év, s egyben a múzeum „legöregebb” darabja. A kunsági tájtól idegen, reneszánsz mintás láda 1793-as keltezésű. „Önöket h zactárcaknak nyi vámtcm...” Fiatal párokkol mondatja ki az egymásnak örök hűséget Ígérő igent, kis apróságok névadó ünnepsé­gén mond beszédet, idős házaspárok erősítik meg előt­te sokéves házasságuk érvényét. A csillárokkal meg­világított teremben alkalomhoz illő zenekísérettel, fe­kete kosztümben, vállán nemzeti színű címeres sza­laggal áll az anyakönyvvezetőnő. Mindenki az ő sza­vait figyeli, ki meghatottál], ki érdeklődőén. — Ezek a. külsőségek amit mindenki lát és észre­vesz, — mondja Földes Jó­zsefeié, Szolnok egyik anya- könyvvezetőnője. — Kévé­vé sen tudják azonban, hogy mennyi munka, adminiszt­ráció előz meg egy-egy ün­nepélyes eseményt. Földesné 14 évig Fegyver­nek en volt vb-titkár és anyakönyvezetö. Tavaly köl­töztek Szolnokra, és azóta az anyakönyvi hivatalban dolgozik. — Hogyan készül a házas­ságkötésekre? — A fiatalokkal a jelent­kezéskor találkozom. Már ak­kor a fiatalok mosolyogtak lyen legyen a hozzájuk in­tézett beszéd. Sokéves anya- könyvvezetői gyakorlatom alatt rájöttem, hogy mindig kell a házasulandóknak vala­mi olyat mondani, ami csak nekik szól. A sablon egy­szerűen használhatatlan. Ne­héz megtalálni azt a közép­utat, azt a hangnemet, ami a fiataloknak, a szülőknek, a vendégeknek egyaránt tet­szik. Nem is sikerül mindig. Volt már olyan esetem, mi­kor a fiatalok mosolyagtak esketési beszédemen. Az ilyenre nem szívesen em­lékszem vissza. Igyekszem az érzelgős hangvételt kerülni. — Ön szerint milyennek kell lennie egy esküvőnek? — Minden fiatal életében nagtt fordulópontot jelent a házasságkötés. Igyekszünk ezért ünnepélyessé tenni. A családi eseményeket rendező intézet sokat segít ebben. Ök választják ki a zenét az es- ketéshez, és szerepeltetik a kórust. Sajnos,adtam már össze olyan fiatalokat, akik szürke, hétköznapi ruhában, két tanúval jelentek meg. Az ilyen „kötés” számunkra is lehangoló. Szerencsére azon­ban, ez igen ritka. Földes Józsefeiéről munka­társai azt mondják, hogy „harmonikusan” esket. — A napokban lesz az unokám névadója Török- szentmiklóson. Ugyanúgy fo­gok szurkolni a beszédet mondó anyakönyvezetőnek, mintha én tartanám. Szá­momra ugyanis sokkal nehe­zebb a névadók megtartása. Ott ugyanis azért is izgulni kell, hogy a kicsik csend­ben végigüljék az ünnepsé­get. — Naponta több gyerek­születést, halálesetet kell be­jegyeznem. Egyik pillanat­ban boldogságtól sugárzó arccal, személyi igazolvány­nyal a kezében jön egy apu­ka, és én vele örülök. Aztán gyászoló család diktálja be az elhunyt adatait, olyankor részvétet érzek. Ez a gyors hangulatváltás nagyon ér­zékennyé tett. Szombati napokon Földes Józsefeié tizenhat-tizennyolc fiatal párt ad össze. Mikor megszólal a nászinduló, min­dig frissen, csinosan áll a házasulandók elé. Hivatása szerint. Tóth Mária ELKEIE SÁNDOR: XII. m lei T *Dicső, dicső leány. Két újabb utazás követke­zik egymás után. 1847 má­jusában Petőfi elindult le­ánykérő útjára. Debrecenen át, Erdődre. Egyenesen Szendeyékhez. Az apa meg­ismételte elutasító szavát. Az anya zokogott. De Júlia mó­dot talált arra, hogy min­den áldozatrakész szerelmé­ről biztosítsa a költőt. Ekkor Petőfi már arra gondolt, hogy megszökteti Júliát. Elvittelek volna, mint nap a harmatot, Mint az esti szellő a ró­zsalevelet, De most, mint a nyilvesz- szővel a zaklatott Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veled! Júlia, érthetően, nem szök­ve szeretett volna távozni a szülői házból. Az ostromolt apa időt akart nyerni, egy hét haladékot kért, de alig­hogy a költő kitette a lá­bát. levélben ismét vissza­utasította a kellemetlen ké­rőt. Május 25-én Petőfi ün­neplőbe vágta, magát, * is-. mét megjelent Szendereyék- nél, komor engesztelhetet­lenséggel követelve a leányt. Az apa válaszút elé állí­totta lányát: ha kitart a köl­tő mellett, ám legyen, de amennyiben akarata ellenére megy férjhez, nem kap ho­zományt, válasszon — vagy apja, vagy a kérő. Mindenki tudja. hogyan döntött Júlia. Már annak idején is, hamarosan meg­tudta az egész ország, mert Petőfi már másnap üti le­velében közhírré tette: „Di­cső. dicső leány! — Kettő között kellett választan >: szülei és köztem. Engemet választott...” Megesett már persze a vi­lágtörténelemben, hogy egy szerelmes leány ilyen dön­tésre kényszerült. De Júlia helyzete azért mégsem min­dennapi volt, nem egyszerű­en szülei és szerelme között kellett választania. Az egyik' oldalon, a szülők mellett a vidéki élet unalma várta, a másikon dicsőség és regényes elet liánén nézve, nem is le-. er hét vitás, merre hajlik a mérleg nyelve. De a dolgot máshonnan is kell nézni, s ha Júlia erre nem gondolt volna, aggódó szülei bőven felvilágosíthatták arról, hogy Petőfi nemcsak híres és so­kak által becsült költő, ha­nem bohém is, csapod ár is... Sőt... forradalmár is... Mi lesz az ilyen emberből? Hisz az ilyen, mellett a nyomor, a börtön a legkevesebb ami­re el kell készülni. Ha Júlia mindezt meggon­dolta, és meg kellett gon­dolnia, akkor megérthetjük, miért áradozik a költő a „dicső, dicső leány”-ról. Az öröm annyiban volt ko­rai, hogy a Júlia makacssá­gától megdöbbenő szülők még mindig nem végelegesen adták fel a csatát. Az eskü­vőt 1847. szeptember 8-ra tűzték ki, abban az önma­gát leleplező reménykedés­ben, „hátha történik valami addig”. A szerelmeseknek ezalatt még találkozniuk sem szabad, legfeljebb „levéli­Mit tehet a költő, ha sze­relmes, ha állása sincs és várnia kell az annyira áhí­tott szeptemberi napig? Uta­zik, mint egyébként is szok­ta, ennél kisebb okok nélkül is. Petőfi tellát barangolt még egy kicsit a „környéken”, ide értve még Szalontát is, ahol Aranyt látogatta meg, azután június közepén visz- szatért Pestre. Itt. már a családfői kötelmekre gon­dolva, eddig írt összes köl­teményeit eladta egy kia­dónak, azután július else­jén nekivágott 1847-es má­sodik, még nagyobb útjának: Felső-Magyarországon át Er­dődig. A kerülő oly nagy, mint amilyen hosszadalmas harcot követelt Júlia meg­hódítása. Az utazásról gyö­nyörű lapokat, olvashatunk az Úti levelekben, a reform­kori magyar próza legszebb és ma is legélőbb alkotásá­ban. Nekünk itt a végcélra kell szorítkoznunk. Egy évvel első találkozá­suk után, 1847. szeptember nyolcadikán, a kora reggeli órákban tartotta esküvőjét Petőfi ós Júlia. Szendrey Ig­nác komor gőggel távol ma­radt, Petőfi keserű kacajjal hajtatott el. A kocsi egyik kereke eltört. Az ifjú háza­sok első éjszakájukat egy fogadóban töltötték. Maga a költő számolt be erről is, kö­pés mosollyal: „...házassá­gom első éjét a fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője”. Petőfi megkérte- Teleki grófot, adja át a mézeshetek­re költői kastélyát, amit a „vad gróf” meg is tett, ba­rátságból is, meg talán azért* is, mert tudta már -hogy ami e még mindig csak huszon­négy éves költő körül tör­ténik, az már történelem és a magyar utókor örök része. Verset írni a szerelemről, mindennapos dolog. A há­zasságról lírázmi — ez már ritkább. De az egészen egye­dülálló volt akkoriban, hogy Petőfi a versek mellett még nyilvános úti levelekben is ország-világnak számolt be mézesheteiről: „ ... hazug­ság. amit tartanak közönsé­gesen. hogy a házasságban megszűnik a szerelem. Én most is oly forrón, oly lán­golón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen ko­romban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam ...” Mint az idézetből is lát­szik, a feszültséget, az iz­galmakat a boldog derű és könnyed vidámság időszaka követte. Az oroszlán, ha népi is megszöktette, de szinte el­rabolta Júliát, mint a nyíl­vesszőt. Meg lehet pihenni. Petőfinek talán eszébe ju­tott az az oroszlános vers, melyet fentebb idéztünk, s most folytatta a képet: Nyugszom én fáradt orosz­lán Feleségem kebelén. Mielőtt a történelem örök­re kiragadná e boldogság­ból, vessünk egy pillantást az oroszlán, utolsó nyugodt fészkére... Pesten egy háromszobás la­kást béreltek, az egyiket Jó­kai Mórnak adták ki. Hihe­tünk hát Jókainak, aki szem­tanúként így festi le a három szobát: „Az egyik volt az enyitn, a középső a közös étkező, túl rajta a harmadik, az volt Petőfiék lakása; író-, háló, és elfogadó szoba egyben. Szerény bútorzat; a legbe­csesebb a könyvtár: csupa díszkiadású művek, Béranger, Hugo Victor. Heine költe­ményei ; a Giron,disták tör­ténete Lamartinetől, Shakes­peare angolul, Ossian, Byron és Shelley. Falain körül re­mek kőrajzú arképei a fran­cia forradalom kiváló alak­jainak ... Ez volt az egye­düli fényűzés...” A fiatal pár egyetlen szó­rakozása a színház volt. Pe­tőfi szinte szünet nélkül dol­gozott. Nem tud eltelni ter­veivel, egyre nagyobb vál­lalkozásokba fog: hőskölte- mény Lehelről (töredék ma­rad), szatirikus elbeszélés a maradi magyar nemesség tí­pusáról, a táblabíráról (ezt sem tudja befejezni, pedig legnagyszerűbb remekei egyi­keként kezdődik a vers), Vö- rösmartyval és Arannyal el­kezdi Shakespeare fordítását (a Coriolanus készül el, s a Rómeó és Júlia néhány je­lenete), s közben ontja a kisebb verseket, köztük olya­nokat is, amelyek közül egy- kettő önmagában is elegen­dő volna a hallhatatlanság­hoz: A téli esték, A puszta télen... Olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hó­napja van még, műveinek gyűiteménye ma legalább még egy kötettel többet számlálna. De „egyszerre leszakadt az ég a földre... a forradalom kitört Olaszországban!” (folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents