Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
1972. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / Miről írna Ön, ha újságíró lenne? A szokásos kérdésünkre ezúttal munkásfiataloktól kértünk választ. Sok érdekes ötletet kaptunk tőlük. A számos jó javaslat közül néhányra következő lapszámainkban visszatérünk, írni fogunk például olyan mtjnkáscsaládról, amelyikből apa és fiú egyaránt a Hűtőgépgyárhoz kötődik (Yelkei István). Megtudjuk, hogy miért nem vehetik még birtokukba a SZIM karcagi gyárának dolgozói a már egy éve felépült új öltözőjüket (Kisari Zoltán). Megérdeklődjük, hogyan kívánnak javítani a munka- és üzemszervezési hibákon a kisújszállási téglagyár vezetői (Brankovics László). Foglalkozni fogunk a papírgyári KISZ-alap" szervezetek belső életével és problémáival is (Polgár Béla). Venczel Istvánná betanított munkás A szolnoki bútorgyárban dolgozom, betanított munkásként. Sajnos a gimnáziumot családi okok miatt a 2. év után abba kellett hagynom. Ha újságíró lennék, írnék az olyan fiatalokról, akik tanulnának. de az otthoni körülményeik azt nem teszik lehetővé. 17 éves koromban, férjhez mentem. Szerencsére rövid időn belül kaptunk lakást. Két kisgyermekem van. Mint nagyon sokan, egy ideig én Is kénytelen voltam otthon maradni, mert a kicsit nem vették fel a bölcsődébe. Aztán elkezdtem dolgozni, mert kellett a pénz. Kisfiámat az üzem portáján hagytam, amíg letelt a munkaidőm. Néha be-benéztem rá, a munka sem ír,ént jól, az ő helyzete is idegesített. Végül sikerült a bölcsődei felvéted. Tudom, hogy az újság napjainkban, sokat foglalkozik a bölcsődei helyhiánnyal. Hallottam, hogy Szolnokon az először elutasított óvodai és bölcsődei kérelmeket elfogadták. De szerintem lehetne egy kicsit ésszerűbb a gyerekek elhelyezése. A kisebbik fiamat a Vörös Csillag úti bölcsődébe vették fel, ami elég messze van tőlünk. Ismerek viszont olyan, szülőket, akik onnan hozzák gyerekeiket a hozzánk közel levő bölcsődébe. — Az üzemünkben néha 1 késik az anyagszállítás. Az alapanyagokat ugyanis a csongrádi központunktól kapjuk és bizony előfordul, hogy késedelmesein szállítják. Ilyenkor más munkaterületen kell dolgoznunk, máskor viszont túlórázunk. Véleményem szerint jobban meg kellene szervezni a munkát. — Egyet nagyon hiányolok a napilapokból: keveset írnak a fiatalokról. Csípés Lajos esztergályos — Ha fél évvel ezelőtt teszik fel nekem ezt a kérdést, úgy válaszolok mint a mezőtúri fiatalok nagy többsége. Panaszkodtam volna, hogy kevés a kulturált szórakozóhely, ugyanakkor gombamódra szaporodnak a kiskocsmák, a „maszek” borkimérések. Elmondanám, hogy a városban két ifjúsági klub működik, a művelődési központ programja is változatos, de szükség lenne olyan estekre, rendezvényekre, ahol vitatkozhatnának a fiatalok, beszélgethetnének egy-egy filmről, előadásról. Erről írtam volna ezelőtt néhány hónappal. A nyáron azonban megnősültein és azóta — úgy hiszem érthető — a lakásépítés a legnagyobb gondom. Mezőtúron az OTP közreműködésével a fiatalok lakásépítési akcióját a városi KISZ-bizottság szervezi. A jelenleg épülő 64 lakás mind foglalt Ha ezek felépülnek, utána kezdenének hozzá a további lakások építéséhez. De 40 ezer forint készpénz lenne a „beugró”. Pillanatnyilag azonban az a helyzet, hogy hiába lenne ennyi pénzem, a lakásom nem épülne meg. Egész Mezőtúron nincs építési vállalkozó. Talán az segítene, ha a mezőtúri vállalatok így a KAEV, VILLGÉP, a szövetkezetek és a mi üzemünk összefogna, közösen szervezné meg a szövetkezeti lakás- építési akciót. Ez a forma már országosan elterjedt, gondolom Mezőtúron is beválna. írnék üzemünkről: a tégla és cserépipari vállalatról. Arról, hogy a téglagyártás Mezőtúron már évtizedek óta ugyanazokkal a gépekkel, alig változó technológiával történik. Elkeserítő látvány, hogy a gyárban a lányok, az asszonyok milyen nehéz fizikai munkát végeznek. Központi üzemünkre ráférne már a felújítás, új gépeket kellene beszerezni, és javítani a munkakörülményeken. Pályi Imre lakatos Az idén nyáron szereltein le a katonaságtól. A szolnoki MEZŐGÉP TMK műhelyéből vonultam be. és ugyanoda jöttem vissza. Egy üzem életében két esztendő igen hosszú idő. Én arról az óriási változásról írnék ami a távollétem alatt történt Űj üzemrész épült, új, okos berendezésekkel dolgozunk. Csalt a munkatársak a régiek. Arról is írni lehetne, hogy a mi műhelyünkben a régi dolgozók segítik a fiatalokat. Kölcsöne» a megbecsülés a fiatalok és az „öreg” szakmunkások között. A brigádból, öten tanulunk tovább, de egyikünk sem kötött szerződést az üzemmel. Hogy miért ham? Nem azért, mert bármelyikünk el akarna menni innen. Jól érezzük itt magunkat, és nem is lenne becsületes dolog elfogadni ezt a kedvezményt, megszerezni a képesítést, és aztán, odébbálni. A gépgyártástechnológiai és közlekedési gépgyártó szak- középiskolát végzem. Előfordulhat, önhibámon kívül, hogy nem tudom befejezni tanulmányaimat. Akkor visz- sza kell fizetnem a vállalatnak minden pénzt, amit rámfordított. Az igazgató elv- társ így is lehetővé teszi, hogy a kötelező foglalkozásokra eljárjak, az anyagi áldozatot pedig inkább magam vállalom, A bölcsődék, óvodák, iskolák ellátottságával is foglalkoznék. A mi szocialista brigádunk a Délibáb úti általános iskolát patronálja. Másutt is elkelne a segítség. Egy hinta, néhány játék, pár óra társadalmi munka és milyen nagy örömet tud szerezni vele az ember. Minden szocialista brigádnak javaslom, hogy keressék a kapcsolatot a gyermekintézményekkel. szerezzenek örömet a kicsinyeknek. Bajzák Zoltán gépkocsivezető — Nyolc éve dolgozom Szolnokon a Volán 7-es számú Vállalatnál, mint gépkocsivezető. Elsősorban tehát a sofőröket közvetlenül érdeklő témákról írnék. Ilyenkor ősszel, a mezőgazdasági betakarítás idején vasárnap is dolgozunk. A gyors terményszállítást viszont nehezíti az utak állapota. A forgalmas utak sajnos még a Város belterületén is olyan rosszak, hogy különösen esős időben, nagyon kell vigyázni a balesetmentes közlekedésre. A Landler Jenő utat már többször javították, de az útpadkát eddig ■ még nem csinálták meg. A 4-es főútvonalon is annyi a gödör, hogy az autók, a legfigyelmesebb vezetés mellett is, összecsapkodják a járókelőket. Most az aszfalt útépítőknél dolgozom, anyagot szállítok nekik. így közelebbről is ismerem munkájukat. Jelenleg a kőtelki utat javítják. Megcsinálnak 3 kilométert, aztán kihagynak tízet, pedig az is rossz. Ez felesleges kiadást jelent. Miért nem lehet rendbehoz. ni végig, ha egyszer hozzákezdenek? — Érdemes lenne megemlíteni még egy problémát. A városban jelenleg 6 telepünk van. Az 5-ös telepen parkírozok, de az eligazítást a központban kapom. Ez azt jelenti, hogy reggel kiutazom a Zagyva- rékasi útra, onnan visszajövök a József Attila úti telepünkre, és csak utána megyék dolgozni. Az autókat csak a 3-as telepen javítják, de az alkatrészeket mind a haton elosztva tartják. Ha alkatrészt kell cserélni, akkor először körbetelefonálják a telepeket, keresik, hogy melyiken található a szükséges anyag. Üzemanyagot pedig csak az 5- ösön kapunk. Az ilyen felesleges utak jelentős időkiesést okoznak. Már épül a Volán új telephelye. Reméljük akkor nem lesznek már ilyen gondjaink sem. Bakó Károly hegesztő — Nemcsak a fiatalok egyedüli problémája napjainkban a lakáshiány. Négy éve házasodtam meg. Sokáig albérletben laktunk itt Szolnokon, de kellett a pénz és Cibakházára költöztünk az anyósomékhoz. A lakáské- relmet házasságom első napjaiban beadtam a tanácshoz és azóta sem kaptam semmiféle választ. Ha újságíró lennék felkutatnám, hogy mi lesz a sorsa az ilyen régi kérelmeknek? Nem minden fiatal ismeri jól például a KISZ lakásépítő akciót. írnék arról hogyan lehet azon jelent, kezni, mennyit kell előre befizetni a lakásra? Esetleg ha a mi üzemünkben lenne építkezni akaró, hogyan kezdjünk hozzá a szervezéshez? — A vasipari vállalat központi gyártó műhelyében dolgozom, mint hegesztő. Szocialista brigádvezető vagyok és most választottak meg a műhely KISZ alapszervezetének titkárává. A fiatalokkal való beszélgetéseim során többször szóba került az idősebb és a, fiatal szakmunkások bérkülönbsége. Ugyanabban a szalonéban, ugyanolyan képzettséggel a fiatalok sokkal kevesebbet keresnek, pedig aszerint kellene megszabni a fizetéseket, hogy ki menynyit tesz az asztalra. — Lehet, hogy elcsépelt dolog, de többet szeretnék olvasni a Néplapbán a megye óvodai, bölcsődei problémáinak megoldásáról, a tervekről. A fiam most öt hónapos és a feleségem nem akarja igénybevenni a hároméves gyermekgondozási segélyt. Szeretne visszamenni dolgozni, de a gyereket nem tudjuk elhelyezni bölcsödében. Egyelőre nem is biztatnak semmi jóval. Talán ha a tanácsok több anyagi segítséget kapnának a nagyobb gyáraktól, üzemektől, több óvoda és bölcsőde épülhetne. Polgár Béla gyártás-előkészítő — A papírgyárban dolgozom, az új feldolgozó üzemben, ahol sok fiatallal vagyok együtt. A gyárban több KISZ-alapszervezet is van, (de az összejöveteleken, taggyűléseken kevesen vesznek részt. Ennek egyik okát abban látom, hogy három műszakban dolgoznak, és ezért nem tudnak olyan időpontot kitűzni, ami mindenkinek megfelelne. A másik ok szerintem az, hogy sok fiatal nem is érdeklődik a KISZ-szervezet iránt. Ha egyszer tollat vennék a kezembe, akkor olyan cikkeket írnék, amelyekben az üzemi és vállalati KISZ- életet mutatnám be. Az ifjúsági törvényt sajnos nem minden fiatal ismeri. Több újságcikkben kellene foglalkozni ennek a nagyjelentőségű törvénynek a gyakorlati megvalósításáról. Jó lenne megtudni, hogy a megye gyáraiban, vállalatainál, termelőszövetkezeteiben hogyan alkalmazzák? v — A mi gyárunkban is sok vidéki fiatal dolgozik. Jómagam is Tiszapüspöki- ben lakom. Nehéz és fáradságos lenne a mindennapi bejárás, ezért a gyár munkásszállásán kaptam helyet. Nagyon kényelmes, jól felszerelt szálló. Van televízió, rádió, könyvtár. Minden lehetőség adott a nyugodt tanuláshoz is. Sajnos nem mindenütt ilyen kedvezőek a körülmények. Brankovics László téglagyári munkás — Az itteniekről, a munkatársaimról írnék. A gyárban csak körül kell nézni, elbeszélgetni néhány embere rel, s máris teleírhatnék egy jegyzetfüzetet. Mindegyikük sorsa egy-egy regény. De van egyéb téma is — például az új blokkgyártó üzemrészben. Nem régen dolgozom itt, január elsején jöttünk négy társammal együtt a gyárba. Azelőtt raktáros voltam a férfi-fehérneműgyár kisújszállási üzemében. Megnősültem, jött a gyerek és kevés lett a havi 1600 forint. A téglagyárban jól fizető állást ígértek, s mind a négyen aláírtuk a kétévre szóló munkaszerződést. Kétezeröt- száz-kétezemyolcszáz volt az ígért havi fizetés. A háromhónapos debreceni tanfolyamon megszereztük a nehézgép-kezelői bizonyítványt. Ezalatt megkaptuk az ígért fizetést. Amint lejárt a tanidő, idehelyeztek a blokk- gyártói üzemrészbe és an,’ itteni fizetés alig több, mint a raktárosi munkakörben volt. Az üzemrész napi 120 blokkot gyárthatna. Ezt azonban lehetelen teljesíteni, mert nincs homok, vagy cement, elromlott a targonca, most le kell állni, mert nem tudjuk hová pakolni a blokkokat stb. Az üzemrész munkáslétszáma húsz ember, de itt fél év alatt negyvenen is megfordultak már. Sokan a vállalattól is elmentek emiatt. Ügy érzem mindez kihat a munkafegyelemre is. A kezdeti lelkesedéstől eljutottunk odáig — mind az öten —, hogy legszívesebben itthagynánk az egészet. Azt írnám meg: miért? Kisari Zoltán marós, KISZ-titkár A Szerszámgépipari Művek karcagi üzemében dolgozom. Erről először is azt írnám meg, hogy négy éve alakult át gépjavítóból igazi gyárrá. Hogy ez miért érdekes? Tulajdonképpen ezzel kezdődött a város gyorsabb iparosítása. Az üzem, ahol dolgozom, most is jónéhány problémával küszködik. A munka- szervezés jelenleg az órabéres termeléshez igazodik. Nemsokára ótállunk a teljesítménybérezésre és akkor bizony folyamatosabb anyag- ellátásra lesz szükségünk. Emiatt volt már olyan is, hogy az egyik üzemrészlegben hazaküldték a dolgozókat, mert nem volt munka, így nem lehet keresni! Aztán. ha újságíró lennék, megírnám, hogy van egy szép öltözőnk, amely egy éve elkészült ugyan, de mi még a régiben vagyunk. Biztosan van magyarázat, hogy miért, de lényeg az, hogy nekünk szükségünk van ra. A munkámról megírnám azt, hogy nagyon jó kollektívában dolgozom, mert mind hozzám hasonló korú fiatalok a munkatársaim. A jó közérzethez az is hozzátartozik, hogy munka után is jól érezzük magúm kát. A városban van néhány szórakozóhely, de ezek közül csak egy olyan, amelyikben „otthon vagyunk”. Velkel István idomszerész — Azt mondják, hogy a fiatalok szívesen cserélnek munkahelyet, ha valahol ráígérnek a pénzre. Én írnék erről, persze nem a „vándormadár” fiatalokról, azok igazán nem érdemlik meg. Olyan munkást, munkáscsaládot keresnék meg, amilyen itt Jászberényben, a Hűtőgépgyárban is sok van. A mi gyárunk most ünnepi) huszadik születésnapját. Bemutatnék egy húsz, vagy tizenöt éve itt dolgozó családot. Ahol a szülők úgy kötődnek a vállalathoz, s olyan elégedettek a munkájukkal. életükkel, hogy a gyerekük is követte őket. Elmondatnám a hűséges emberekkel, miért tartottak ki éveken, évtizedeken át. Még csak huszonnyolc éves vagyok, de tíz éve dolgozom ebben a gyárban. Szeretek itt dolgozni, s nagyon sok jó barátom van a fiatal munkások között. Megértem a legnagyobb problémájukat, mert három évvel ezelőtt még nekem is ez fájt a legjobban. A lakás. Nekem már van. Ha újságíró lennék, megkérdezném a város vezetőit, miért nem épül tovább az ifjúsági társasházak sora? » Ha újságíró lennék fiatalokról, ifjú munkásokat foglalkoztató kérdésekről írnék sokat. Akár egv magamfajta, kétgyerekes ifjú családfőről is. Az oldalt összeállították: Hájos László Igriczi Zsigmond Katona László Magyar Emőke Sóskúti Júlia Szekeres Edit Tóth Mária
