Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-03 / 233. szám
1972. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 György emlékezete 1514~es parasztháborút idéző kiállítás Mezőtúron A mezőtúri kiállítási csarnokban — részben a ceglédi és a szolnoki múzeum anyagainak kölcsönzésével — „Dózsa György emlékezete” címmel kiállítást nyitottak vasárnap délelőtt. A régi fegyverek, használati tárgyak, — képzőművészeti és irodalmi alkotások Szilágyi Miklós, a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatójának szakavatott rendezésében jelentőségéhez méltó módon idézik; .Dózsa szellemét és harcait. Hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy alaposabban megismerjük az 1514-es parasztháború korának Magyar- országát. Ez pedig az ünnepi beszédet tartó Fodor Mihály megyei tanácselnök szavaival élve „annyit is jelent, hogy önmagunkat jobban megismerjük, valóságos értékeink birtokában és tudatában becsülni is jobban tudjuk magunkat”. — Mezőtúr lakosai a lokál- patrióták büszkeségével gondolhatnak Dózsa Györgyre, a parasztfelkelés vezérére — hangsúlyozta Fodor Mihály. — A felkelő sereg Pestről elindulva, 1514 májusában, a Cegléden töltött néhány nap után megnövekedett sereggel elindult Dózsával az élen. Ti- szavárkonynál — egymáshoz láncolt hordókból, rájuk fektetett gerendákból, deszkákból hidat készítettek és átkeltek a Tiszán. Egy nap múlva Mezőtúrra érkeztek, — ahol Kettős évforduló Ünnepelt a szolnoki Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolája Amikor 25 évvel ezelőtt megkezdődött a szervezett felnőttoktatás Magyarországon, még a vállalkozás jószándékú szemlélői közül is sokan hitetlenkedtek. Szinte lehetetlennek látszott, hogy a tanulásra vállalkozó felnőttek — sokszor nehéz fizikai munka mellett — képesek legyenek elsajátítani a korszerű általános és szakmai műveltséget, s helyt tudjanak állni az iskolák nappali tagozatain végzett fiatalok mellett. Az élet azóta bebizonyította, hogy a felnőttoktatás nem néhány évre szóló kampányfeladat volt, ahogy akkoriban sokan hitték. Szerepe, jelentősége szinte felbecsülhetetlen a felszabadulás óta eltelt évtizedek fejlődésébenMint cseppben a tenger, egy kicsit az egész felnőtt- oktatás nagykorúvá válása megmutatkozik a szolnoki Dolgozók Közgazdasági Szak- középiskolájának fejlődésében, amely vasárnap ünnepelte fennállásának 25. és önállóvá válásának 10. évfordulóját A legjellemzőbb számok önmagukban is impozánsak: a szakközépiskolában eddig összesen 2339 tanuló érettségizett Tíz százalékuk jeles, huszonnégy jó, harmincnégy közepes, huszonnégy elégséges eredményt ért él. Javító vizsgára a tanulók hét “ évismétlésre egy százalékát kellett utasítani. Eddig hat olyan tanévet fejezett be az iskola, amikor senki sem bukott meg az érettségi vizsgán. A pedagógusok és a felnőtt hallgatók értékét a számszerű eredmények csak jelezni tudják, igazi kifejezője az itt végzett tanulók helytállása. Szolnok megye egész sor üzemének, intézményének felelős beosztásában dolgoznak a» iskola egykori „diákjai”, s a napi munkában folyamatosan bizonyítják, jó felkészültségű- J két. A Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolájának elsődleges célja, hogy megfelelő számú közgazdasági középkádert képezzen a megyében jelentkező igények kielégítésére. Ezzel párhuzamosan azonban hatása más területen is jelentkezik. A hallgatók 64 százaléka nő, tehát a nők továbbképzésével elősegíti, hogy elfoglalhassák az őket megillető helyet a gazdasági életben. A demográfiai hullám ; csúcspontján lehetővé vált, ] hogy a be nem iskolázott fiatalok munka mellett to- | vább tanuljanak. A gimnáziumot. végzettek közgazdasági átképzésével áthidalja a korábbi beiskolázási lehetőségek és a társadalom szakember szükséglete közötti ellentmondást. A képzés jelenleg esti s levelező tagozaton, 2 és 4 éves kurzusokon történik. Az esti tagozaton általános, a levelezőn ipari és kereskedelmi, valamint egyetlen osztályban még vendéglátóipari szakemberképzés folyik. Az idei tanévre 841 tanuló iratkozott be. Az oktatást négy főhivatású tanár mellett óraadók végzik. A jó eredmények egyik alapja a testület stabilitása. A főhi- vatásúak és az óraadók egynegyede húsz éve, negyven százaléka tizenöt éve tanít I az iskolában. Jó néhányan itt végezték középiskolai ta- | nulmányaikat is. Vasárnap délelőtt a kettős | évforduló tiszteletére ünnepséget rendeztek az építőipari I dolgozók munkásszállójának dísztermében. Az ünnepségre sokan eljöttek az iskola egykori tanárai és tanulói közül. A legjobb tanárok em- ] léklapot, pénzjutalmat és dicséretet kaptak munkájuk el- Maneréeéül PL , nyolcszázan csatlakoztak hozzájuk, hogy megdöntsék a nemesek uralmát, és egy új paraszti élet keretei között emberibb életet éljenek. — Az ami akkor nem sikerült, sikerű lt a fasizmus felett győzelmet aratott szovjet hadsereg véráldozatával, — 1945-ben. És kiteljesedett a forradalmi munkás és paraszt — földmunkás mozgalmi tevékenység a Horthy elnyomásból felszabadult népért. Közte Mezőtúr lakosságának, parasztjainak álma, vágya, akik földét kaptak és a szocialista mezőgazdaság megteremtésében élenjárva hozták létre az új szocialista nagyüzemeket, amelyek most már nemcsak szervezetükben, hanem termelésükben is mindinkább a jólét, a mezőgazdaság alapjának, — a társadalom felemelkedéseinek biztos zálogává válnak. — Tisztelgés e kiállítás és a hamarosan felállítandó emlékmű, a kaszás elődök és vezérük Dózsa György előtt, akiknek harca és emléke az igazság fényénél megvilágított történelmünkben méltó helyére került. Mezőtúr méltó módon emlékezik Dózsa Györgyre, példát is mutatva arra. hogy szívünk melegével, s az őrző | emlékezet tiszta fényét erősítő a kései utódokat is lelkesítő tettekkel adózzunk népünk kiemelkedő hőseinek. 168 óra Aktualitás és publicisztika. Ez a két szó illik legjobban Ipper Pál jól ismert hétvégi krónikájára. Népes riporter- stábbal, hétről-hétre a legfrissebbet szállítja hallgatói, nak, de ha csak ezt kapnánk, bizony kevés lenne. Már az eddigiekben is gyakran szerepelt azonban ebben a műsorban néhány kritikai hang vételű. közérdekű riport, észrevétel. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerüi a legjobb értelemben vett publicisztika, a társadalom közérdekű kérdéseivel való foglalkozás. Örülünk és szívesen fogadjuk azokat a riportokat is, melyek színesen és érdekesen számolnak be most például az európai városok vezetőinek találkozásáról, vagy a színészi élet legnehezebbjét. de talán a legszebbjét vállalókról, a Déryné színház tagjainak hétköznapjairól. De igazán akkor élünk együtt ezzel a műsorral, mikor a segíteni akarás szándékával olyan témák kerülnek mikrofon elé, mint a bedolgozók helyzete, vagy a tanulmányutak ürügyén külföldre (nem is akárhová, New Yorkba,, Kanadába, Japánba!) kiránduló szakemberek ügye. Mert mit tegyen az ember, ha már kellően kibosszankodta magát, hogy nálunk közpénzen mi mindent lehet csinálni? Legalább azzal vigasztalódhat, hogy vaniiak, akik a körmére néznek néha ezeknek az embereknek. Ezért jó ez a műsor, ezért van nagy hallgatótábora. S az, hogy a riportok színvonala néha egyenetlen, megbocsátható. Mert igaz, hogy a riporternek lehetőleg objek- tx'vnek kellene lennie, de teljesen együtt érzünk a fiatal riporternővel, aki a bedolgozókról beszélgetve képtelen véleményét és indulatait, elrejteni. Meg kell még említeni, hogy a héten testvére született a 168 órának. A belpolitikai rovat Szombat délelőtt címmel közel kétórás aktuális riportműsort indított, mely kéthetenként (többeknek éppen szabad szombaton) elsősorban a jobb szabadidő kihasználásban igyekszik segíteni. Ezt az alapel- vet azonban a műsor készítői — szerencsére — elég tágan értelmezik. így kerülhetett műsorba Rádai Eszter kitűnő riportja egy onsózó- nővel, melynek címe önmagáért beszél: Ez a hét is elmúlt, de hogyan? Okos. hasznos sorozatnak ígérkezik, reméljük a színvonal — mint a 168 óránál — egyenletes lesz. s— frömböczky — ff ŐSZ AZ ADRIAN Munkatársunk útijegyzcte Az Adriáról csak verőfényes képeslapokat árulnak. Szeptemberben jártam a Kvarner-öböl tündéri zugában : Rijekában, Opatiá- ban. Ekkor már szűkebben mérték e fürdőhelyek kon- vertábilis valutáját, a napfényt. Még egyet lobbant a nyár, de aztán más élményekkel kellett pótolni a rövidre szabott tengeri fürdőzést. Abbázia Tulajdonképpen olyan, amilyennek neve hallatán képzeli az ember. Ferenc József korabeli színes képes levelezőlap: klasszicista stíjével varázslatosan tettetette a zseton-tornyocská- kat. Hangtalanul suhantak a „légpárnás” pincérek és más főrendű méltóságok. A terem különböző pontjain kellő nyomatékkai strázsáltak a frakkos „közreműködők”. Végül is egy ilyen hangtalanul suhanó úriember szólított meg magyarul, miután jónéhány világnyelvet végigpróbált: — Uram, érdeklődése komolyságának méltóztassék egy tetszés szerinti összeg megtételével nyomatékot adni. Mivel a legkisebb tét is messze meghaladta a zsebpénz-szabta lehetőségeimet, így a kenetros nyaklánc. Mire vevő akad rá, elkészül a másik — de ha netán, kifogyott a készlet, meg is lehet várni az újabbat. A művészek, azok mások! Bár egész légiójuk tevékenykedik a flaszteren, mindegyikük külön egyéniség. Idősebb hölgy színes ceruzával bárkit lerajzol az eléje tett fényképről. Megrendelő mindig akad — úgy kell neki! Délelőtt a Hotel Royal előtt egy hétéves fiúcska ült gyermeteg képei mellett. Kérdezés nélkül elmondta, hogy ő Viktor, s hogy a művei tíz dinárt érnek. A turisták úgy veszik a bárgyú művekét, mint egy csodagyerek első szárnypróbálgatását. Stefan, ő más! ő igazi művész. Nem is árul nappal. csak este. Távol a többiektől. Az egyik bisztró előtt rendezi meg szabadtéri tárlatát. A turisták szeretik, mert nem kínálja képeit. sőt szidja, csepüli munkáit. — Ne ezt vegye meg — súgja a fülébe németül, franciául, magyarul a „kuntsaftnak”. Ez semmit nem ér, ez egy rontott pels'lány, egy maszlag, egy smafu... És dugja a többi mögé a vevő által választott képet. Rijeka A modell, a mű és az alkotó — mindehhez háttér a tenger hasban’ épült kőcsipkés, zsá- lugáteres, vakító fehér szállodák, pálmafák, babérbokrok, és persze a tenger. A strandon színes napernyők, patinás kabinsorok és jó idő ide, jó idő oda, számos fürdöző. A víz átlátszó, sós és olykor dermesztőén hideg. Legalábbis szeptember elején már ilyen. Motorcsónakok cikáznak partközeiben, oldalukon a felirattal: Taxi. Egyikük, másikuk egy-egy elszántabb vízisízőt is húz maga után. A víz partján mindenkinek van egy derűs, vagy vérfagyasztó története a cápákról. A sirályokat tenyeréből etető lány szobra mindenesetre egy tragédia memento ja. A monda szerint egy gazdag úr állíttatta a szobrot oda, ahol egy vérengző hal elragadta legkedvesebb gyermekét. Rukít of asz módra Casino Rosalia, rulettklub. Az olasz igazgatóságú játékkaszinó mázsányi csillárjai alatt ott ült az Angol Királyi Admiralitás teljes vezérkara — legalább is erre engedett következtetni kivételesen előkelő viselkedésük. A fényes helyiség akár egy újabb Forsyte film székhelye is lehetne. Diszkréten pörgött a kerék, csattogott a csontgolyó, és a krupié ügyes kis gereblyételjes úr második számú javaslatát fogadtam el: kipróbáltam a rulettautomatát a hallban, ahol két dinár gyakori bedobása, majd egy Utitársaim kereskedelmi horoszkópjai szerint Rijekában minden olcsóbb, mint Opatiában. Negyedórányi buszozás után érkeztünk a 11Ö ezer lakosú városba. Először is a kikötőt kerestük meg. Ami mindjárt felkeltette az érdeklődésünket, az néhány hamisítatlan matrózkocsma volt: bévül Tengerpart fürdőzőkkel Film Ságvári Endréről Az év hátralévő hónapjai, ban bő választék várja a gyermekeket, fiatalokat a filmszínházakban. A „Harminckét nevem volt” magyar film, Keleti •Márton rendezte, a főhős figuráját Ságvári Endréről mintázták, akit Huszti Péter kelt életre. A szovjet filmek ünnepi bemutatói is számíthatnak az ifjúság érdeklődésére. A „Felszabaditás” IV. és V. része a második világháború utolsó szakaszán hitelesen és izgalmasan rekonstruáló történelmi alkotás. A „Katona film egyszerűen, emberien beszél sorsokról, háborúról és békéről. A Joe Min balladája a svéd Bowiderberg filmje, az első protestsong- énekes életéről és haláláról szól. A balladát a világhírű Joan Baez énekli. A tizenévesek problémáiról szól a „Mi, elveszett lányok” című csehszlovák film, amelynek főszerepét a nálunk már jól ismert Jarka Schallerova játsza. Az „Ellopott csata” kalandos, kosztümös. NDK film. A fiatalok érdeklődésére különösen számíthat az „Utazás Jakabbal” — Gábor r>íi ffVnf» kar kitartó forgatása során állítólag lehetőség van némi zseton nyerésére. A rossznyelvek szerint azonban erre csak a készülék műszaki hibája következtében kerülhet sor. Nos. ezt már nem vártam meg. Az utca emberei A vár’os élete tulajdonképpen két csatornán zajlik. A tenger és a fölötte ágaskodó Ucka hegy mindössze egy utcát és egy tengerparti sétányt engedett át az embereknek. A sétányon andalognak, az utcán viszont egymást érik — nemcsak jelképesen, olykor el is érik — az autók, és hihetetlen a gyalogosok nyüzsgése a nap minden szakában. A sétány néhány állandó szereplője hívta fel magára különösen a figyelmünket.^ A fiú szakállas és jóképű. Reggel leül egy kőmellvédre, zsebéből egy gombolyag ezüst drótot és kúpos végű fogót vesz elő. Levág egy darabot a drótból, és elmé- lyülten dolgozni kezd. A fogóval tekeri, kunkorítja, sodorja az engedelmes huzalt, bütyköl, serénykedik, s uramfia, a sebtében kiterített bársonydarabkán mqris számos ínyencséggel, tengeri salátával, rákkal, kagylóval, vörösborral. A hangulat is hamisítatlan, némi fantáziával akár a vendégek hátába képzelheti az ember a kést is. Persze mindehhez fantázia kell, hiszen békésen iddogáló matrózokkal, söröző rakodómunkásokkal találkoztunk. A kikötőben vásároltunk be. Több kilométernyi utcasoron méterenként hívogattak az apró üzletek. Butik- ról-butikra jártunk, miközben egyre erősödött bennünk a meggyőződés, hogy tulajdonképpen mindig ugyanabban az üzletben keresünk, kutatunk, magyarázkodunk kínos nyelvtörőket rögtönözve. Végül teljes apátiában megvettük azt, amit utoljára elibünk raktak. Egyébként a fenti meggyőződésünkben a Szolnok megyei IBUSZ-különvonat valamennyi utasa megerősített, hiszen a háromszázti- zennégy résztvevő Opatia hat különböző szállodájában kapott szobát. A vélemények azonban megegyeztek; Dubrovnyiktól a Hotel Re yal-ig valamennyi szállásit lyep jól érezték maguka'.
