Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-20 / 248. szám

1972. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Leves helyett mese Miórt ebédelnek későn Jászberényben az óvodások? „Jászberényben üzembe helyezték az ezeradagos is­kolakonyhát. A négy millió forintos költséggel épített lé­tesítmény, az elavult régi konyha helyett látja el a jö­vőben — az eddigieknél jobb körülmények között — az iskolás és óvodás gyerekek étkeztetését”. (Hír a Néplap­ból) A szülők viszont panasz­A város nyolc óvodájába ötszáz napközis gyerek jár. Az óvodák reggel hattól dé­lután ötig. vagy hat óráig vannak nyitva. A korán munkába induló szülők kis­fiái, kislányai reggel hat órakor már az óvoda kapu­jában találkoznak az ügye­letes daduskákkaL A tízórai — tea, kávé. vagy kakaó és a két péksütemény — bőségesen elég. A délelőtti játék, a sok mozgás, az egészséges séta után annál türelmetlenebbül várják az ebédet. A Szövetkezet úti óvodá­ban a dadák a kapuban kémlelik a „messzeséget”, várják az ételszállító gépko­csit. A vezető óvónő elmond­ta, gyakran csak egy óra után érkezik meg az étel. — Ez pedig nagyon késő — kapcsolódott a beszélge­Kispál Sándomé a Mártí­rok úti óvoda vezetője, és a város óvodáinak a felügye­lője. Ismeri az ebédszállítás gondjait. — Sajnos, egyhamar nem is enyhülnek ezek a gondok, mert egy ételszállító kocsink van, s bár tudjuk, hogy ez kevés, az idén sem és még jövőre 6em tudunk újat ven­ni, nincs rá pénzünk. Nem hallgathatom el, hogy ez az áldatlan, állapot elsősorban a kis óvodásolcnak árt. Dr. Maczkó Bamáné az új iskolakonyha vezetője. — Mindent elkövetünk azért, hogy a gyerekek ide­jében megjkapják az ebédet, II órára készen vagyunk a főzéssel. Először 11.30-kor, másodszor pedig negyed egy­kor indul a konyhától a ko­kodnak és elégedetlenkednek az óvónők is. Az óvodákban ugyanis a gyerekek későn kapják az ebédet, emiatt fel­borul a gondosan megterve­zett napirend. Nos, ha indokolt a szülők és óvónők panasza, milyen változásokat hozott valójá­ban az új iskolakonyha üzembe helyezése? tésbe Zsótér Dezsőné. akinek gyereke a Szövetkezet úti óvodába jár. — Amikor a kicsiért jövök, vagy vámom kell amíg felébred, vagy fel­ébresztem, alig 40—50 per­ces alvás után. Fáradt sze­gényke, nem eszi, meg az uzsonnát. Az is előfodul szombatonként, hogy ebéd nélkül viszem haza. Az Álmos úti óvodában is az ebédet várják. A negy­venkilenc gyerek már meg­terített asztalkánál ül, de a jó falatok híján csak mesé­vel „traktálják” őket. Né­melyik még rá-rá csodálko­zik az óvónénire, s azt lesi, mikor nyílik az ajtó. — Sajnos, rendre nem idejében érkezik meg az ebédszállító kocsi — mondja Tarczal Rezsőné vezető óvó­nő. — Nehezen tudunk mit kezdeni a türelmetlen gyere­kekkel. esi. tizenkét helyre viszi az ebédet Kluka István, a városi ta­Közművelődési kérdések­ről tárgyalt csütörtöki ülé­sén a Szegedi Tanács Vég- renajtő Bizottsága. Többek között meghatározták, hogy a negyedik ötéves terv fel­adatai közé tartozik a szín­házművészeti tevékenység helyi feltételeinek javítása. Ez megköveteli a többi kö­zött a nagyszínház folya­matos felújítását is. A bő­vített kamaraszínház lehe­nács művelődésügyi osztályá­nak a vezetője is megerősí­tette, kevés az egy ételszál­lító kocsi, de sietve hozzá tette: „1974-ig nincs lehető­sé'» kocsivásárlásra”. Jászberényben az óvodás­korú gyermekek szülei azzal a megnyugtató tudattal in­dulnak naponta munkába, hogy a város nyolc óvodájá­ban féltő szemek vigyáznak gyermekükre, gondozzák, ne­velik, tanítják őket. Talán valamelyike. A városi tanács sokat tett az elmúlt esztendőkben azért, hogy a szülők valóban nyu­godtan dolgozhassanak. Bő­vítette és korszerűsítette az óvodákat, újakat építtetett, elkészült az ezeradagos kony­ha is. Mindez nagy dolog. Nem lehet azonban elhall­gatni, hogy ennék ellenére az óvodákban bajok vannak. Kis dolgoknak látszok ezek, ahhoz azonban elegendők, hogy panaszkodjanak a szü­lők. hogy árnyékot vessenek a tagathatatlanul szép ered­ményekre. Ezeket a „kis bajokat” kell megszüntetni, akár úgy, hogy megteremtik az autóvásár­láshoz szükséges anyagi fel­tételeket, akár másképpen. Jászberényben sok válla­lat van. Valamelyik — akár egymást váltva — talán tud­na segíteni az óvodákon. Dolgozóinak gyermekein. Ülés Antal tővé teszi, hogy ott megte­remtsék a prózai előadások otthonát, a Szegedi Nemzeti Színház ismert, régi épüle­tében pedig zenés műfajú, illetve balettelőadásokat tar­tanak elsősorban. A város színházkulturájának új vo­násaként az idei évadban létrehozzák a stúdió színhá­zat. Ez a belső művészi munka, a kísérletezés műhe­lye lesz. Kémlelik a messzeséget Nincs rá pénz SZEGED A színházművészeiért Árpád-bori falu nyomai A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei a laicussag bejelentése alapján érdekes leletanyagra bukkantak Kis- kundorozsma határában. Az egyik ottani építkezésnél emberi csontok kerültek felszínre. A helyszínre ér­kező régészek az ott talált cserépedények és más lele­tek alapján megállapították, hogy avarkori valószínűleg szarmatakori sírokat rejt a föld mélye. Egy méteres mélységben korai Árpád­kori falu nyomait is meg­találták. E korból egy akko­ri ház fala mellett, szinte teljesen ép kemence került elő. Az építkezés területé­nek feltárására a szegedi múzeum régészei ásatásokat kezdtek. A kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközép­iskola KISZ-klubjában emlékkiállítás nyilt az író halálának 30. evfordulój’a tiszteletére, amelyen számos Móricz relikviát is bemutatnak. Képünkön a gimnázium tanulói Móricz Zsigmond érett­ségi dolgozatait nézegetik. A költő szellemében, örökös izzásban Népfront tanácskozás termelőszövetkezetben Tegnap délelőtt Tiszafü- red-Kócson együttes ülést tartott a Hazafias Népfront járási elnöksége és művelő­déspolitikai bizottsága. A két testületet a helybeli Pe­tőfi Tsz látta vendégük A tanácskozás résztvevői Petőfi Sándor születése 150. évfordulója jegyében tiszte­lettel adóztak nagy költőnk emlékének. Solymár József író keresetlen szavakkal méltatta Petőfi emberi eré­nyeit. Annak példájára hi­vatkozva búzdította a hall­gatóságot arra: minden egyéni sérelmet félre kell tenni, ha a haza szolgála­táról van szó. A továbbiak­ban arról szólt, akkor őriz­zük méltóan Petőfi emlékét, ha a dolgozó ember és a ha­zai táj szeretete sosem vész ki belőlünk. Dr. Füvessy Anikó mú- zeológus, a járási művelő­déspolitikai bizottság elnö­ke a kocsi ak őszinte örömé­re a legújabb forrásmunkák felhasználásával ismertette a település történetét. Szólt — többek között — * arról, hogy a legrégibb írásos em­lék 1292-ben említi Kócsot. Tiszafüredre vonatkozóan csak később, 1334-ből talál­tak feljegyzést. Kócs tehát feltehetően régibb mint Ti­szafüred. A mostani járási székhely valószínűleg csak fiókegyháza volt Kócsnak. A település történetének felelevenítése közben dr. Füvessy Anikó országosan valószínűleg egyedülálló ese­tet is említett. Mégpedig azt, hogy a tiszafüredi jobbágyok örökös megváltása már 1701- ben megtörtént. A földesúr és a helyi jobbágyok között erről kötött szerződés meg­maradt. Ez persze jogilag teljesen megalapozatlan megállapodás volt. A földes­úr valószínűleg csak azért kötött alkut, hogy pénzhez jusson. Nem véletlen, hogy később bonyodalmak adód­tak, a jobbágyok nem hasz­nálhatták háborítatlanul a földet. A hosszú pereskedés és az 1790-ben és 1794-ben. emiatt kitört helybeli pa­rasztfelkelés sem hozott vál­tozást. A nagy pert végül és végérvényesen a felsza­badulás döntötte eL A kocsi Petőfj Tsz életét, eredményeit Nagy László, a szövetkezet párttitkára is­mertette a tanácskozás részt­vevőivel. Többek között el­mondotta, hogy az 1951-ben alakult gazdaság földterüle­tének több mint 40 száza­léka szikes. A mostoha ter­mészeti viszonyok nehezítik a gazdálkodást. Ennek elle­nére az 1972-re tervezett 5,1 millió forint árbevételt a legutóbbi felmérés szerint kb. egymillió forinttal túl­teljesítik. Mint mondotta, Petőfi nevéhez méltóan igyekeznek dolgozni. Hajnal Imre, a helyi ál­talános iskola igazgatója a település művelődési helyze­tét elemezte, majd Gyulai Lajos, a művelődéspolitikai bizottság titkára a járási népfront szervek művelődés- politikai feladatairól szólt — külön hangsúlyozva a Tisza II. vízlépcső ég a hortobágyi nemzeti park létesítésével kapcsolatos tennivalókat. Ez a tanácskozás méltóan adózott Petőfi emlékének. Nemcsak múló tiszteletadást jelentett, hanem a múltat a jelennel összekapcsolva ar­ra serkentette a megjelente­ket: Petőfi szellemében. örö­kös izzásban munkálkodja­nak a köz javára. S. B. FEKETE SÁ1SDOR: IV. peiin íme rMűvész és költő Fehérvárra utazása előtt Petőfi levelet írt egy volt xskolatársának. Megérezhet- jük belőle, milyen nehezen szánta el magát e sorsdöntő lépésre: „Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell, s e lépéssel talán két szívet (szülőimét) repesztek meg. S mégsem tehetek más­képp... színésszé kell len­nem, kell, nincs semmi me­nedék... Mondjam-e, hogy nemcsak a mindennapi ke­nyér keresése célom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb ke­nyeret eendném) hanem, hogy magasabbra törekszem, s a célt szemem elől soha elveszteni nem fogom. Mű­vész és költő! barátom, mint hevülök. De már rég meg van mondva, hogy én kö­zépszerű ember r>“m leszek: aut Caesar aut nihil”. Vagy Caesar, vagy semmi... Egyelőre közelebb áll az utóbbihoz: a fehérvári tár­sulatba készségesen felve­szik. de mert a súgó törté­netesen megbeteeedett, a súgói lyukbó] kell újrakez­denie az annyira áhított művészi pályát. De hamaro­san szerepeket is kapott, kezdetben csak párszavas ,,inasszerepeket”, azután ko­molyabbakat is. Abban az időben alkalmi Ids plakátokkal, „cédulák­kal” hívták fel a tisztelt né­zők figyelmét a műsorra. Egy irodalomtörténészi fe­lületesség következtében száz éven át azt terjesztette a költő minden életrajza, hogy Petőfi is csak amo'van ..cé­dulaosztó” volt Fehérvárott (és később Kecskeméten), nem is színész. Méltánytalan tévedés és igazságtalanság ez a beállítás! A feltárt ok­mányok, az előkerült színla­pok bizonyítják, hogy a köl­tő — Rónai és Borostyán néven, majd Petőfi Sándor­ként — igenis a színészek névsorában szerepelt (a cé­dulaosztást másokra bízták). Volt-e színészi tehetsége Petőfinek? Termete nem le­hetett e’őnvöc srinnadi szem- nontből. a hősi meg szerel­me«: szerepekhez mpcrVívánt dörgő va»v oivadoz.ó hang­hoz pnnpntíoffn] bi-nvoztak adottságai. De ez csak a ré­gi faita, ..sírős-énekiős” szín­játszás szemszögéből számí­tott hiánynak. Ami pedig az előadói és alakítási képes­séget illeti, arról Jókai Mór egyértelmű elismeréssel nyi­latkozott: „magyarul szaval­ni, helyesen, érzéssel válto­zatos, jellemző hanghordó­zással szavalni” csak a leg­híresebb magyar színművé­szek tudtak úgy, mint Pet- tőfi, „amellett alakító tehet­séggel is bírt, kitűnően tu­dott parodizálni”. A sokol­dalú tudományos vizsgálat Jókai ítéletét támasztja alá. A legendákkal ellentétben a költőnek igenis voltak szí­nészi sikerei. Nem azért nyomorgott te­hát továbbra is, Fehérvárott is, mert nem volt tehetsége a színészethez. A pártoló közönség hiányzott. Petőfi társulata kénytelen-kelletlen odébbóllti Közben azonban, 1842 ka­rácsonyán a költő fellítoga­tott pActro ÓC mor''',orni'fn q magvar irodalom két, általa 1 c -+£*1 f vp-róno] oV­i 4- "C3 n i o •’ * Á- ^7"«"- o *»4xrf Vörösmarty már előzőleg is az+ mondta Pa ízá^ak. bogv a Petőfi név alatt valami is­mertebb régi író rejtőzhet. Most is elismerően beszélt a Hazámban című vers szer­zőjéről. Joggal, mert a köl­temény, különösen a beve­zetése már egy érett költő hangján szól: Arany kalászai ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Talán épp ez a boldog fél­nap, melyet „a régtől tisz­telt, szeretett két férfi kö­rében” tölthetett, Vörösmarty Mihály Petőfi Sándornak szóló elismerése késztette arra, hogy annyi művésznév után-azóta halhatatlanná lett neve mellett döntsön. Az új, az 1843-as eszten­dőben a társulat Kecskemét­re vonult. A kecskeméti csaknem három hónap alatt a költő sokszor lépett szín­padra, ahogy telt az idő, egyre komolyabb, jelesebb szerepekben. A közönség vígjátéki szerepekben tapsol­ta meg, de igazi művészi si­kert egy tragédiában, a ra­jongásig szeretett Shakes­peare Lear királyában ért el. Jutalomjátékul kapta a Bolond fontos és szép sze­repét. De mit ér a legszebb mű­vészi siker, ha közben a tár­sulat anyagi csődbe kerül! Petőfi sem tudta kifizetni szállá «adói át, zálogba hagy­ta nála színészi eszközeinek perv „iozZt, s ő mae'a Pestre, m-dd Prvzsnr—’ba sietett a czZfecő társulatból. át-Vo’tp'H- — q T}nr<30­volt az ország minden ré­g7pl-»n1 prjo sörein ^•7Í?"Vp<5’Tolr­kel. Hogyisne, amikor folvt a diéta, aaaz az országgyű­lés, és ilyenkor lehet Thália sok koplalástól megfogyatko­zott papjainak kaláccsal fel­cserélniük a száraz kenyeret. Legendás szépírása men­tette meg a végső nyomor­tól. Működött Pozsonyban egy iroda, amely kéziratos Országgyűlési Tudósításokat készített a diéta szónokai­nak beszédeirőL Ide jutott be Petőfi, diktálni és má­solni a mások gondolatait. Körmölni, szemetrontó gyer­tyafényben, bizony siralmas munka volt. Bajza tudomást szerzett a költő sanyarú állapotáról, s baráti körben gyűjtés^ indí­tott Petőfi számára. Feltehe­tően Bajza keze volt abban is, hogy az akkori idők si­keres írója és szerkesztője, Nagy Ignác fordítói munká­val kínálta meg. 1843 július elején érkezett meg Petőfi Pestre, három hét alatt elkészült egy fran­cia regény fordításával, majd egy angol regénybe kezdett (a Robin Hoodba). Három hét alatt ezzel is végzett, pedig 900 oldalt kellett ma­gyarra áttennie (az angol könyvet is németből fordí­totta)! A két regény közül az egyik ősszel már az olvasó kezében volt ... Petőfi élete első jelentékenyebb írói ho­noráriumát vehette fel. De amilyen gyorsan kereste a pénzt, oly hamar meg is szabadult tőle. A nélkülö- jrp*:rp |rÄnva*J'prf+pff boldog könnyedségével vál­totta fel a baoVóVnt mir“ észrevette ma"«t.. má- csak annvna maradt, hogv szí­nészi ruhatárát kiegészítse és pesti barátaitól vidám búcsút, vehessen. ■Debrecen színházának di­rektora fogadta be Petőfit, 1843 őszén. Az igazgató és a költő épp összezördült egy napon, amikor Petőfi egy kis vándortársaság vezető­jével találkozott. „Ez hitt magához — számolt be Pe­tőfi Bajzának — s jó sze­repeket, jó fizetést ígért. Ennél fogva — de legin­kább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam — hozzá állék. Diószegre menénk...” A kis társaság a Berety- tyó folyó menti vidéken, a mai magyar—román határ túloldalán „faluzott”. Jó sze­repeket kapott is a költő, de az ígért jó fizetésből nem lett semmi. November vé­ge felé ez a társulat is fel­bomlott. A költő visszatért Debrecenbe. Pákh Albertet kereste fel, a későbbi humoristát. Ta­lálkozásukat Jókai örökítet­te meg: „Egy este, amint haza megy (t. i. Pákh), a kapu előtt egy sáros, fáradt em­bert lát ülni. kopott, szaka­dozott gubában, átázott ka­lappal, egy nagy vándorbot­tal kezében. Alig ismert reá. Petőfi volt. Nemcsak ruhája volt rongyos, hanem arca is egészen átváltozott, össze­esett. Ott várt már reá a régóta bezárt kapu előtt, mert odább menni úgysem tudott volna... Elbeszélte Petőfi, hogv a faluzásban megbeteeedett. ruháit kény- te'en volt eladni s becserél­ni rnsszahh-uiral. most azu­tán bc+oS'an' rvamort,|tan ide vánszorgott, a szomszéd városból: legalább ha meg­hal, lesz, aki eltemeti.” (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents