Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október 18. Bondor József Bukarestben Románia ipari építkezések miniszterének meghívása folytán Bondor József építésügyi- és városfejlesztési miniszter, építésügyi küldöttség élén a román fővárosban tartózkodik. A magyar miniszter megbeszéléseket folytat a két ország jövő évi építésügyi, gazdasági- és tudományos- műszaki együttműködéséről. Nyilatkozat a görög politikai foglyok kínvallatásáról A Nemzetközi Amnesztia Bizottság és a Nemzetközi Jogászbizottság közös nyilatkozatban ítélte el a görög politikai foglyok kínvallatását. Nyilatkozatuk mellett közzétették a Koridallos börtönében fogva tartott 54 politikai fogolynak a görög hatóságok törvénytelen vállalási módszereiről szóló levelét is. Vízözön Havannában Négy halottja és két eltűntje van a szombati hatalmas esőzésnek Havannában. Mintegy hat órán át, annyi víztömeg tódult a kubai fővárosra, mint a magyarországi évi csapadékmennyiség egyötöde (112 milliméter esett). Egyes városrészekben teljesen megbénult a forgalom. A szélvihar kocsikat döntött fel, fákat csavart ki. Több ház összedűlt, és számtalan lakhatatlanná vált Egyes, mélyebben fekvő hé-1 lyeken folyamszerűen tódult végig az utcákon a víz. Az érintett városrészekben rendkívüli egészségügyi óvintézkedéseket léptettek életbe. Argentína: A volt diktátor képviselője csak katonákkal tárgyal Peron, volt argentin diktátor utasításba adta Hector Camporának, argentínai képviselőjének, hogy csak a kormány katonai tagjaival tárgyalhat a személyét és visz- szatérését érintő kérdésekről. Artufo Mór Roig belügyminiszter tárgyalásra hívta meg Camporát, ő azonban Peron utasítására hivatkozva visz- szautasította a kérését. Olajfolyam a barátság útján A szocialista országok közötti gazdasági együttműködés szép példájaként 1959- ben határozták el a Barátság-kőolajvezeték rendszer létesítését. A tíz évvel ezelőtt elkészült öt és félezer kilométeres acélkígyó egyik „végállomása” a Közép-Vol- ga menti kőolajlelőhelyeiken van. Miközben néhány szovjet kőolajfeldolgozó üzemet is ellát és Polockon keresztül a Balti-tengerhez is kifut. Mozir Bjelorusz városnál két ágra válik: az északi ág Lengyelországba és az NDK-ba tart, a déli ág pedig a Kárpátokat áttörve Munkács felé halad, hogy onnan Csehszlovákiában, annak déli határszéle mentén húzódva folytassa útját. A magyarországi 130 km hosz- szú szánnyvezeték Ipolyságnál tér le a csehszlovákiai ágról. A Barátság I. hazai fogadóállomása a százhalombattai kőolajfinomító. A legkedvezőbb változat Az Ipolyság és Százhalombatta közötti 400 mm átmérőjű, 48 atm. üzemi nyomású vezeték szállítóteljesítménye kezdetben évi 2,5- millió tonna kőolaj volt. Miután Gödöllő közelében egy új, közbülső szivattyúállomást létesítettek a szállítási úton felemésztődő nyomás pótlására, évi 4,5 millió tonna olaj szállítására vált alkalmassá a csőtávvezeték. Mivel 1975-ig — a szükségletnek megfelelően — évi 6,5 millió tonnára növekszik a kőolaj-importunk, megoldást kellett keresni a többlet mennyiség beszállítási módjára. A lehetséges változatok kötó1 a legkedvezőbbnek egy olyan új vezetéknek az építésé mutatkozott, amely — Csehszlovákia kiiktatásával — közvetlenül szovjet területről jön Magyarországra. Ez az új távvezeték kapta a Barátság II. nevet. Építés—korszerűen A Barátság II. nyomvonalát úgy jelölték ki, hogy az Ungvámál ágazik le a Szovjetunió területén haladó fővezetékről. Záhony mellett lépi át a szovjet—magyar határt, s onnan a Kisvárda— Polgár—Zsámbok—Budapest —Százhalombatta útvonalon halad. A távvezeték a Lenin- város (Tiszaszederkény) közelében megépítendő kőolajfinomító mellett halad el. így mód nyílik majd a „megcsapolásra”. A magyar szakaszán 298 kilométer hosszú Barátság Il.-nek is a százha- battai kőolajfeldolgozó a végcélja. A szovjet—magyar határ közelében, Fényeslitke község mellett négy, egyenként 20 000 köbméteres tartály „fogadja” a Szovjetunióból érkező kőolajat. Itt történik a mennyiségi és minőségi átvétel. Majd a tartálytelep kb. 9 000 lóerő összteljesítményű szivattyúi „veszik munkába” a kőolajat, továbbítják a csővezetékbe Százhalombatta irányába. Később Leninvá- rosban is építenek majd egy lítás irányítói információkat kapnak a vezeték bizonyos pontjainak állapotáról, és azonnali jelzések jutnak el hozzájuk, ha valamilyen hiba folytán a szállítás folyamatossága. megakadna. A Barátság II. megépítésének elhatározása előtt szám- bavették az olajszállítás gazdaságossági variánsait, s azt követően döntöttek a csövön való szállítás mellett. Kétségtelen, hogy a távvezeték Szivattyútelep a Barátság-kőolajvezeték rendszer szovjet földön lévő „végállomásánál” hasonló teljesítményű szivattyútelepet a csökkenő nyomás fokozására. Az olaj haladását egyébként az a talajszintkülönbség is segíti, amely Ungvár és Százhalombatta között van. Az építők a távvezeték lefektetése során négy folyót és vagy 150 patakot, csatornát kereszteztek. A Tisza- és Duna keresztezésénél várt rájuk a legnehezebb feladat, a bonyolult medermunkák elvégzése. A csaknem 300 km hosszú távvezetéket 10—16 méteres csodarabokból hegesztették össze. A Barátság II. építéséhez csaknem 35 ezer tonna nagyszilárdságú acélcsőre volt szükség, aminek java részét a hazai ipar adta. Importból származó csöveket lakott területeken, vizek, utak és vasúti sinek alatti átvezetéseknél használtak fel. Minthogy a távvezetéknek legalább 40—50 esztendeig kell kifogástalanul szolgálnia, gondosan meg kell óvni a korróziótól. Az eddigi kétré- teges bitumen- és háromréteges kátránypapír-borítás helyett most első ízben alkalmaztak műanyag szigetelést, amely megbízhatóbb és amelynek a felvitele is egyszerűbb. A távvezetéképítés nemcsak a csövek lefektetéséből áll, hanem a hírközlő rendszer kiépítéséből is. A csővezetékkel párhuzamosan lefektetett kábel útján az olajszállétrehozása hatalmas összeget emészt fel, több mint másfél milliárd forintot. De ha tartálykocsikban, vasúton kellene behozni a Szovjetunióból a „fekete aranyat”, ötször többe kerülne a szállítás. Évi 6,5 millió tonna mennyiséget figyelembe véve a távvezetéképítés költségei viszonylag gyorsan megtérülnek. Évi 10 millió ionná Ilyen nagy kapacitású távvezetéket eddig még nem építettek Magyarországon, mégis mintegy két év alatt teljesítették az építők a feladatot. Egyetlen esztendő Blatt, 1971-ben, 215 km csövet fektettek le. Közben a szovjet oldalon is szorgos munka folyt, aminek eredményeként ez év júniusában a Barátság II. magyar szakaszát összeköthették a Barátság vezetékrendszer szovjet szakaszával. Szeptember végére befejeződtek a határátkelőhelyeken az üzemi próbák, s Fényeslitkén megkezdték az óriási tartályok feltöltését, majd a mintegy 100 ezer tonna befogadóképességű távvezeték töltéséhez kezdtek hozzá. A Barátság 11.-t november 7-én adják át rendeltetésének, s a jövő esztendőtől már évi 10 millió tonna kőolajat szállíthat a távvezeték. A Barátság II. nemcsak a jelennek, a jövőnek is készült. B. I. f ülöo-szigetek Államosított acélgyárak katonai szakértőkkel Ferdinánd Marcos Fülöp szigeti elnök a múlt hónapban bejelentett reform-program keretében államosította az ország két acélgyárát. Az államosított üzemekben katonai szakértők ellenőrzik a hazai ellátás biztosítását. A Fülöp-szigeteken egyébként lassan helyre áll a nyugalom: az egyetemek és főiskolák ismét megnyitották kapuikat és a hatóságok engedélyezték három, korábban betiltott újság megjelenését is. £SS = y § KÉPERNYŐJE ELŐTT A televízió egyre inkább békés beszélgetéssé szelídülő csetepatéjának legutóbbi adásán központi kérdésként szerepelt a háborús filmek sorsa a képernyőn. Legyenek-e háborús filmek, s ha igen, akkor milyen arányban, és főleg csak olyanok, amelyek nem a háború borzalmait közvetítik naturaliszti- kus módon az utókor számára — nem tanulságul, hanem rettegésnek. Nos, az elmúlt hét műsorát alig érheti vád, hogy a háború borzalmaival traktál- ta volna a televízió nézőit. Ha akadt is „háborús” témájú film, mint például az öt barát, azt sem kellett komolyan venni. Nem csupán azért, mert alkotói vígjátéknak, mulatságnak szánták, hanem azért sem, mert az öt bűnözőből lett frontharcosok bolond ozása nem érte el azt a színvonalat sem ami a szórakoztatás tartalmát biztosíthatta volna. A háború azonban fenyegető valójában és tragikus következményeivel mégis jelen volt a hét programjaiban. Vajon Sánta Ferenc német családjának, a Müller családnak nem a háborút kirobbantó fasizmus okozta-e végül is tragédiáját; vagy a leleményes Odüsszeusznak nem az elvesztett trójai háború miatt kellett-e tíz évig hányódnia tengeren és szárazföldön (vasárnap este kezdődött a filmsorozat). És még az elhunyt költőtársak- nak tisztelgő Zelle Zoltán sem kerülhette el, hogy ne említse azokat a pokoli napokat, a második világháború fasiszta magyar poklát, amikor bizony nem volt könnyű embernek maradni az embertelenségben. De egyéb példákat is idézhetnénk az elmúlt hét műsorából. Mindezt csak azért, hogy bizonyítsuk: ha a kifejezetten háborús témájú filmekből kevesebb is lesz vagy lehet a képernyőn, a háborútól gondolatainkban nem tudunk megszabadulni. Szüntelenül szembe kell nézni vele, mert át meg átszövik az emberiség életét, a mi életünket is. Fenyegető veszélyei elől nem dughatjuk strucc módjára „homokba” a fejünket. És még csak a jóság védő sáncai mögé sem menekülhetünk előle, valahogy úgy, mint a hatgyermekes Wolfgang .Müller hitte-tette naivul. A MWler család halála „Mondja Müller! Tisztességes ember maga? Hallgatom itt magát, és nem tudok rájönni: közönséges és nyomorult féreggel van-e dolgom — vagy pedig maga a legromlatlanabb ember a földön, akit ha felakasztanak, mint ahogyan én meg vagyok győződve róla, nagyon mocskos dolgot követ el az emberiség.” — Szó szerint ezeket mondja Mül- lernek cellatársa, aki csak olykor-olykor szakítja meg az önmaga problémáiról szívesen „locsogó”, fennhangon meditáló Müllert. Nos, dzt hiszem, a tévé- film is hasonló dilemma elé állíthatta a nézőt. Mit is tartson erről a Wolfgang Müll erről? Erről a valójában kisemberről, aki életének nagyságát és jelentőségét egyedül abban látja, hogy hat gyermek erejéig részt vegyen a teremtés munkájában; aki a világ sorsának alakulását és alakítását is a békés családi élet szempontjából ítéli meg, s akinek a siralomház kis cellájában is mindegyre azon jár az esze. hogy vajon mi lesz a fia cioőiével, mikor a cédula, mellvel azt a javítóból ki lehetne váltani, az ő zsebében maradt. Vaóiá- ban rokonszenves éq megindító. ahogvan ragaszkodik övéihez, ahogyan feleségével eevetemben az élettől kanba tó javakat feláldozni, a családi élet oltárán, hogy ígv szerezze meg a boldog csa- ládaoa örömét, aki hivatásának érzi a családalapítást, az utódok felnevelését. De vajon nem a naiv kis* noivár. a kezdetlegesen gondolkodó ember életszemlé)elete testesül-e mev benne? Vaion az. hogv MüHer családiét ekénoen imádia. nem annak követkézre Ar, ve-e, hogy a kényszerűségből rendőri munkát is vállaló Müller ilyen naivul ítéli meg a világot, a társadalmi és a történelmi helyzetet? Müller, mint családjáért mindenre képes családapa egyrészt felmagasztosul előttünk, másrészt naiv hiszékenységével, kisszerűségévej és kicsinyességével enyhén szólva mulatságos. Hisz ez az ember képtelen felmérni saját helyzetét! Még az utolsó pillanatban is azt hiszi, hogy a kegyelem várja — mert szerinte mí is várhatná más — és nem a kötél. Az igazság: Müllerben igen bonyolult módon keverte egybe Sánta Ferenc egy „tisztességes ember” és egy „nyomorult féreg” vonásait. Ezért is nehéz Müllert egyértelműen megítélni. A film nem a jó és a gonosz ellentétének tiszta képletét kínálja, ahol a jó családapa szemben áll a minden humánumot gyűlölő fasiszta gonoszsággal, hanem bonyolultabb feladatot jelent. Persze, ha olyképpen válik bonyolulttá a feladat, hogy megoldása csak részben vagy igazán nehezen sikerülhet a nézőnek, az nem épp a legszerencsésebb. Sánta elpusztítja Müllert, pedig szereti. Talán azt kívánta ezzel a megoldással kifejezni, hogy az elvetemült gonoszság ellen kevés a „Müller-jóság” ? Meglehet, és még sok más egyéb is. A tv-film bonyolultsága ellenére is kivételes élményt jelentett. S ez mindenek felett Kállaj Ferenc lenyűgöző' alakításának köszönhető. Olyan tökéletes, kidolgozott és ugyanakkor természetes, aprólékosan felépített és mégis egységes hívű és így nagyvonalú játékkal „találta telibe” Müller alakját, amire a televízió képernyőjén ritkán akad példa. Vasárnapi bolyongások Három érdekes, színvonalas esti programot sorolnék a bolyongás nevező „számlálójába”: az Odüsszeiát, a leleményes acháj férfiú kalandjairól szóló tv-filmet, majd a Bartók és Kodály nyomában kalandozó zenei műsort, az Ürögi kanász- táncot és Zelk Zoltán mélységesen lírai emlékező útját, a Három főhajtás a túlvilágra című irodalmi programot. Mindegyik más-más területre vitt el bennünket, és más-más faita felfedezéssel gazdagított. Bár az Odüsz- szeia első részét láttuk még csupán, de máris felfedezhettük: a kétezer éves eposz ebben a puritán televíziós feldolgozásban rendkívül modernné és közérthetővé vált.* Bizonyára még a Homérosztól idegenkedő olvasók is nagy kedvvel kísérik majd útján a sok kalandot megért leleményes férfiút. Nem akármilyen élvezettel szolgált az sem, ahogyan egy dallam, egy dal — az Ürögi kanásztánc — útját követhettük sok és sokféle színes megállóval. De talán a vasárnap este legszebb pillanatait Zelk Zoltánnak köszönhetjük: lírai őszintesége és a pálvatársak iránti elfogadott tisztelete szavaiban éppúgy, mint tekintetében varázsos erővel csillogott. V. M. Füstölés Feri bácsi nagy : várakozással fi- ; gyelte, hogyan \ lesz rosszul egyszerű fia, ha rágyújt a jó erős Kossuth cigarettára. Előzőleg ugyan elmondta feleségének, Irmának és leányának, Aliznak, hogy most egy nagyon hatásos módszert fog kipróbálni a fián. — Meglátjátok — magyarázta — ez jó lesz. Velem is így tett az apám, amikor ilyen idős voltam, mint most Jani. Éppen aznap töltöttem be a 15. évemet, amikor kezembe nyomott egy égő cigarettát. Kemény hangon rámparancsolt, hogy szívjam el. Én hápogtam, köhögtem, és tiltakoztam. Soha azután a rosszullét után cigarettát meg nem gyújtottam. Azt szeretném, ha Jani is úgy járna, mint én. Jani fújta a füstöt. Amikor az apja benyitott hozzá a kisszobába, szinte beleütközött a füstbe. A várt hatás azonban egyre késett. A fiú szívta a cigarettát, és „le- mellezés’’ nélkül fújta ki a füstöt. Apja rémületére, egyetlen köhögés és krákogás is csak erőltetetten hagyta el a torkát. — Nyertem — mondta a fiú — fellélegezve, amikor a Kossuthot elszívta. — Ugye most már dohányozhatok? Az apa, a gyakorlott pedagógus értetlenül állt az ajtóban. Nehezen hitte el, hogy a régi módszer egy mai fiatalnál nem vált be ... Én azért nem dohányzóm, — magyarázta hevesen — mert annakidején az apám ... és elmondta a fiának is ifjúkori esetét. A „lecke” után a fiú és nővére, Aliz nagyot nevetett. Csak ők tudták ketten, és a mezőtúri gimnázium néhány diákja, hogy már több mint egy éve titokban dohányoznak. — bo —
