Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

1972. október 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 HEUREKA! Szabálytalan helyszíni tudósítás a világ első outos gépízóversenyéről Büszkén, kihúzott mellel ülök az íróasztalomnál. Bá­mulom a papírt és Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című könyvén merengek, közben rágom a pennámat. Büszkeségem oka: részt vettem a világ első, autós gép- íróversenyén, a hortobágyi kilenc lyukú hídnál. Bizony! A pennarágás oka az, hogy a hortobágyi kilenc lyukú hídnál vehettem részt a világ első autós gépíróversenyén. a Szép vasárnap délelőtt... Fakósárga, meg bronzvö­rös a Hortobágy. A náda­sokban puska lövések. Os­torcsapásnak is hihetnénk, de kicsörtet a bozótból egy vadász. „A tsárda, a tsár- da... ?” — kérdezgeti. Szó­val eltévedt. Amíg magyarázom, hogy merre menjen, egy Trabant gurul el mellettünk. Hárman ülnek benne. Az egyik utas előtt egy hatalmas írógép. Kipirult lányka veri rendü­letlenül. A puskásember — megkö­vültén les az írógép — Tra­bant kombinát után. „Ezek meg mit csinálnak?” Nem tudom, mondom. Pe­dig tudtam: ez már a ver­seny. Az autós gépíróverseny. A világon az első ... Csak ezt nem tudtam, hogy miért csinálják. Igaz, ezt még most sem tudom. A hortobágyi csárda előtt áll a versenybizottság. Egy­más után indítják a csapa­tokat. A táv kb. 20 kilomé­ter, ezt egyenletes, 50 km/óra sebességgel kell megtenni, és közben „gépírni” kell a kocsiban. Láttam én már ilyesmit, no, persze csak filmen. A címére már nem emlékszem, úgy az 1930-as évek köze­pén vetítették, ha jól hord vissza az agyam. Arról szólt ez a film, hogy egy nagyon elfoglalt amerikai üzletem­ber elvitte magával a csu­kott Buickján a titkárnőjét, hogy majd diktál neki út­közben. De nem diktált neki. Mást csinált vele. De hát ez nem a Hortobá­gyon történt, meg nem is igaziból. Ez az autós gépíróverseny viszont nagyon is igazi. Sajnos, mindössze hét csa­pat indult, így elég szűkkö­rű a verseny. Biztos az új­szerűség tartotta vissza a tö­megeket a nagyobb részvétel­től. Nem mindenki vállal­ja szívesen az úttörő sze­repét: Lindberg is milyen magányosan repülte át az óceánt. 3 Folyik a verseny. Az uta­zó gépíró-kombinátok 25—26 percenként érnek célba. A versenybizottság azonnal el­veszi a „diktálmányt”, — vagyis amit a Trabantok, Moszkvicsok „fedélzetén” ír­tak. Valaki a rendezők közül lelkesen magyarázza: „mi­lyen jó lesz, ha a górénak a kocsiban meg tudjuk írni a levelet”. No igen. Lépten nyomon szül az élet ilyen szükség- szerűségeket. Gondoljuk vé­gig: adva van egy debreceni elfoglalt főnök, akinek levelet kellene írnia Pestre, de nem ér rá. Ám egyszercsak eszébe jut, hogy hoplá, itt van. az én vállalatomnál a világ el­ső autós gépíróversenyének résztvevő harcosa. Beteszik a Mercedesbe a résztvevő harcost, az írógépével együtt természetesen, s miközben az elfoglalt főnök Pestre utazik, lediktálja a levelet. Amikorra Pestre érnek, kész a levél. Most már csali visz- sza kell vinni Debrecenbe, beadni az iktatóba. Vége a versenynek, folyik a „diktálmányok”, vagyis az autóban írt szövegek „kiér­tékelése”. Az eredményhir­detés a csárdában lesz, a Rózsa Sándor asztalánál. Stil- szerű: hát nem egy betyár dolog ez az autósgépíró izé is... ? Megvan ... Megvan ... He­uréka! Éljenek a győztesek, a résztvevők, akik kivívták, hogy miénk a világelsőség az autós gépíróvetélkedőben. Mi indultunk, mi nyertünk! Aki mer, az nyer. Récék, bíbicek, nádirigók, kócsagosak! Puszták, szikek, mocsarak madarai! Rikkant- gassatok a nagy esemény hí­rére! Kár, hogy nincs már déli­báb, az is részt vehetne az ünneplésben. Így esett a nagy verseny, a világ első autós gépíróver­senyének hirdetett küzdelem. Csakhát kételyeink vannak: vajon jelentőségének megfelelően méltatja-e eme jeles napot szerény írásunk? Ha nem, akkor legközelebb.., Lesz még e honban ilyesmi verseny, hiszen a világelsőség nem kis dolog. A magyar szürke marha hátán történő lekváros derelye- evésben is biztos a miénk lenne a világelsőség! Rendezzük meg ezt is: • nagy a Hortobágy, jut hely mindenre. — ti — A Déryné Romániában Vasárnap nyolcnapos ro­mániai turnéra utazott az Állami Déryné Színház 27 tagú társulata. A magyar művészek a sepsziszentgyör- gyi Állami Magyar Színház meghívására Csíkszeredán, Brassóban, Székelyudvarhe­lyen és Sepsiszentgyörgyben mutatják be Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát és a mű előjátékaként, Gyárfás Miklós Dérynéről írt jele­netét. fódfatn Venasszonyok nyara Maróti Lajos drámája at­tól tragikus, hogy játék. A szó legjobb értelmében. Ag­nes története játék a való­sággal, az álommal, elkép­zelt lehetőségekkel — effek­tiv cselekvés nélkül. Az író ezzel érvel. Hallatlanul iz­galmas szópárbajokat hal­lunk, de a játékosok mind vesztésre állnak. Tudják ők is, de hitegetik magukat, egymást a nyerni mérés il­lúziójával. Mert annak, hogy Agnes képtelen az őt rab­ként dédelgető két nőt el­hagyni, egy önállóbb, embe­ribb és ezért értelmesebb életért — egyetlen oka: már nem képes nem megalkudni. Varga Géza rendezését elsősorban a jó arányérzék, a dialógusok feszessége és a szereposztás dicséri. Statisztika Kellemetlen dolog, ha tu­dunk az aljasságról, de nem tudjuk bizonyítani. De van kellemetlenebb is. Ha mások is tudnak róla, de nem ve­szik, vagy nem akarják ész­re venni. Mármint az aljas­ságot. Vészi Endre hangjátéka egy ilyen helyzetben keresi a megoldást. A haldokló öreget a főorvos el akarja szállíttatni a kórházból, hogy ne ott, ne az ő osztályán haljon meg. A tüskés mo­dorú, s ezért majd minden­ki által utált segédorvos mindent kockáztatva nem engedi meg, hogy élete utol­só pillanataiban megalázzák az öreget, aki amíg él: em­ber. A darab természetesen nemcsak erről szól, értéke nem csupán az ebből a helyzetből fakadó tanulság. Sokkal inkább az alorvos pontosan rajzolt figurája az, mely nemcsak tanulsággal szolgál, de egyben a játék igazi izgalmát adja. Vészi Endre drámájának ereje ebből a gondolkodásra késztető, de ugyanakkor egyértelmű állásfoglalásból, és a feszes, szinte félmon­datos szerkezetből fakad. Egyetlen felesleges mondat sincs a darabban. Amit a hallgatónak kell megértenie, az nem hangzik el. De meg­értjük. — trömböczky — IIa kevés a szemléltető eszköz: szertár az egész természet, őszi levélgyűjtő sétán a kungyalui iskola összevont máso­dik-negyedik osztálya, tanítójuk Berkes Imre vezetésével. Aztán a gyűjteményt az osztályban gondosan válogatva rajzlapra ragasztják, valóságos levélintarziává rendezik. Ez­zel a munkával az „Erdő mező titkai” című akcióprogram egyik feladatát teljesítik a kungyalui kisdobosok. Párbeszéd a tévével Elég gyakran lehet hallani és olvasni is, hogy a televí­zió passzivitásra késztet, a tv-nézés szellemi restséggel jár. Egyesek bizony sokszor készpénznek is veszik aj efféle vé­lekedést, amiben némi igazság ugyan van is. De nem úgy azok, itt a megyében, akik a tsz-ek szocialista brigádjainak vetélkedőjét tervezik és szervezik. Ök a televízióban, első számú segítőtársukat látják. Ezért került a három fordulós vetélkedő kulturális kérdésed közé néhány olyan feladat, amelyik közvetlenül kapcsolódik a televízió napi műsorai­hoz. És hogy az egyes műsorok ne a passzivitást termeljék, hanem további gondolkodásra serkentsenek, megszületett a nagyszerű terv: a szocialista brigádok tagjai rendszeresen találkozzanak egy-egy televíziós műsor írójával, szerkesz­tőjével, alkotóival. A Pogány című dokumentumfilmből AbádsZalákon már ezért folyt eszmecsere, s most legutóbb pedig Nemeskürthy István tv-filmjét vitatták meg Karca­gon a vetélkedő brigádtagok, ahol természetesen részt vett a film alkotója is. Ez a megoldás mindenképpen dicséretet érdemel, és bi­zonyítja a szervezők és irányítók szellemi előrelátását. A vetélkedőt a megyei művelődési központ előadói és a tsz- szövetségek szervezik. VM. FEKETE SAISDOR: I. peiöM iieie Petőfi életét nemcsak azért érdemes megismernünk, mert jobban megértjük belőle költészetét, hanem azért is, mert ez az élet maga is al­kotás: a forradalmi ember­ség örök mintája. Apja, Petrovics István, szegény emberként született, nehéz munkával kereste ke­nyerét, mint rnészáross^séd, hogy azután hússzékek bér­lésével gyűjtse össze azt a vagyont, amely fia nevelte­téséhez is szükséges volt. Szláv eredetű családból, de magyar községben látta meg a nanvil^got és magvarnak vallotta magát: az 1848-as szabadságharcban zászlótar­tóként vett részt. A költő anvia. Hrúz Mária, szlovák­nak született csak fellőtt korában tanult meg magya­rul. A nemesi e1í!í+i1efektől át­hatott régi M» ""’'»rország tudósai igvekeztek bebizo- nvítani. hngv TDűtőrj távolab­bi atvai ősei mam-ar neme­sek lehettek. A levéltári ada­tok azonban nem igazolják ezeket a legendákat. A köl­tő ismert ősei vándorló ipa­rosok voltak. Petrovics István és Hrúz Mária házaságábó] minden valószínűség szerint a Pest megyei Kiskörösön született Petőfi Sándor. Keresztelésé­nek, 1823. január elsejének dátumát tartotta születése narr inak, de a születéshely és idő körül máig sem szűnő viták zajlanak — mint ahogy legendás homályba vész hősi halála is. Annyi mindenképpen biz­tos, hogy a család hamaro­san elköltözött Kiskőrösről: Féleevházán, a magyarság egyik isaiátos törzse, a büsz­ke kisknrink között nevelke­dett P°tőfi. ö. akit csecse­mőkorában snirituszos víz­ben fíirönttek a babonás fa­lusiak. hngv mntfmaradino”. erős. szívós fiúvá serdült. Mindvég-'-', kistermetű ma­radt. de a kortársak egyön­tetűen kiemelik, hogy fel­tűnő testi ügyesség és kitár* tás jellemezte. Apja üzleti vállalkozásai révén a család egyre in­kább jómódba került. A fiú előtt megnyílt az iskolázódás lehetősége. Kecskeméten vé­gezte elemi tanulmányait, majd a sárszentlőrinci és pesti alsófokú középiskolák­ban tanult. Pesten, a fejlődő fővárosban egyszerre talál­kozott a nagyváros élmé- nveivel és a művészet varázsá­val — anja épp azért vitte el Pestről, mert „sokat ólál­kodott a színházak körül.” így jutott a már csaknem tizenhárom éves fiú Aszódra. E kis mezővárosba^ három éven át tanult 1635 szeptem­berétől 1838 nyaráig. Koren István keze alatt. Már az el­ső tanévben jeles lett. majd oedig énnenségge' kitűnő ta­nulónak bizonvult. Ebből az időszakból maradi- fenn első verse is. amely a szokvá­nyos iskolai feladatok közül a forma elevenségével és a szemlélet frisseségével tűnik ki. Az iskola könyvkatalógu- sa a diák rendkívül szelle­mi érdeklődéséről tanúsko­dik: vaskos világtörténelmi művek szerepelnek a kiköl­csönzött könyvek listáján, továbbá latin, német és fran­cia nyelvkönyvek, szótárak, szépirodalmi művek. A harmadik tanév végén vándorszínészek érkeztek a városkába. S a kamasz poé­ta, aki eddig egy helybéli kisleányba volt reménytele­nül szerelmes, most a társu­lat primadonnájáért lángolt fel, sőt meg is akart szök­ni a színészekkel — nem sokkal a vizsgák előtt A tervről Koren értesítette az apát. Ezen a ponton jobb, ha átadjuk a szót a költőnek: „Atyám... — mint jó atyá­hoz illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe süly- lyedő fia megmentésére ro­hanni. S istentelen szándé­komtól csakugyan eltérítet­tek atyai tanácsai, melvek még hetek múlva is meglát­szottak... hátamon és a lel­kem porsátorának egyéb ré­szén.” Az eltérítés hatása nem tartott sokáig. Bottal senki­ből sem lehet, kiverni a mű­vészi vágyakat, legkevésbé eredményes q7nrKn„ 37 ilyen nevplés eev Petőfi mézptű feliem poétádén. A költő ké- a'bb önvalirtmásoc szenve­déllyel maövnrZrta mpg. bnvy g7in.Sc.7i v-ovai mibrpn mélyen öcszf f," tfrrtpTj. lezfőbb ieiemvneásávol szqbadsá g- szprpfptó.rpi f'rő psVüm cím­mel verse szerint azért akart színészek közé állni, „csakhogy szabad, hogy füg­getlen” legyen. A fiú lázadó hajlamai ime, már akkor megmutatkoztak, amikor családja még arány­lag jólétben élt. Még daco­sabban fordul szembe a vi­lággal, amikor Aszódról ha­zatérve meg kell tudnia, hogy az 1838-as nagy árvíz elvitte szülei házát, tanyáját, jószágait, s szegények lettek. A természet kártevését Pet­rovics István a reá jellemző szorgalommal még jóvá tud­ta volna tenni. De üzleti vállalkozásai is balul ütöt­tek ki, a bizalmával vissza­élő emberek ellen nem volt orvosszere: a jómódú bérlő­ből hamarosan elszegénye­dett kocsmáros lett Mindez végzetes változást idézett elő a család életében. Az apa egyre kevésbé látta értelmét annak, hogy erejét meghaladó áldozatokat hoz­zon gyereke tanulásáért, a fiúban viszont éledeztek a költői-művészi hajlamok, s hallani sem akart arról, hogy apia mesterségét folytassa. Valószínűlea az anya odáz­ta el a végső összeütközést, ő bírhatta rá férjét arra, hogy a szeretett fiú tovább­tanulhasson. 1838 őszén tehát Petőfi meairtpnt Se1m°een. Eszmei­érzelmi fejlődésének szeren­cséiére. tamilmánvi eredmé­nyeinél.- Várára a Kreumhnri Visehöí-if-í, r, pm zpft c/.fö há­ború dúlt. Az osztályfőnök a szlovák hazafiak ama sze- yeneoéfien típusának képvi­selőié. amely „z osztrák el­nyomók előtti buzgó haj bó­kolással akart magyarellenes izgatásához támaszt találni. Megdöbbent, amikor a szlo­vák nevű fiú nem a „Tót Irodalmi Kör”, hanem a „Nemes Magyar Társaság” tagjául jelentkezett Az ifjú költőnek — szavahihető is­kolatársi vallomás szerint — „legkedvesebb tudománya a magyar történet volt, amely­ben való jártasságát” még a jó tanulók is bámulták. Ter­mészetes tehát, hogy a reak­ciós osztályfőnök megbuktat­ta Petrovics Sándort — és épp történelemből buktatta meg. Amikor az anyagi gondok­tól hajszolt Petrovics István megtudta, hogy fia bukással hálálja meg a szülői áldo­zatot, indulatának első roha­mában kitagadta őt. Mindez 1839 februárjában történt, tehát félévkor. Ha Petőfi meghunnyászkodik osztályfőnöke előtt, év vé­géig kijavíthatta volna je­gyét. Anyai közbenjárással apai bocsánatot is szerezhe­tett volna. S akkor megta­karítja az elkövetkező évek megannyi nyomorúságát. De nem lett volnq Petőfi, ha így cselekszik. Elhatározta, hogy megszökik Selmecről. Petőfi „könnye’rnű” dön­téseiben is számolt a követ­kezményekkel, leefeüebb nem mindig vá1t=k be számí­tásét. V] nem csupán vérmér- séV1otáb*l hanem te-omtő ereiéből fnV„t!ó biv*»ien el­határozó véneccéy teltemé­nek penróbvént pm-tk legna­gyobb prée ve vólt. (Folytatjuk) „Itt születtem én ezen a tájon ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents