Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

IBUSSZ4L a múltba! Az újsághirdetést 1999 ja­nuárjában pillantottam meg. Ez volt a szövege: „Hathetes IBUSZ utazás a a múltba. 1999 március 7- től április 18-ig. A bibliai időktől — Tróján át — Napóleonig. Találkozás Mó­zessel, Agamemnonnal és a többi történelmi nagyság­gal. 58 000 forint, OTP részletre is! Indulás a Fe­rihegyi Időgépállomásról”. Március 7-én ott állottam az Időgép-állomáson és egy­szerre inamba szállt a bátor­ságom. — Nem téríthetik el a gé­pet? — kérdeztem. — Ha ott rekedünk a múltban, nem láthatom többé se Angyalt, se Maigret felügyelőt és Ke­lemennek se adhatom meg tartozásomat! — Garantáljuk a visszaér­kezést, — nyugtattak meg, erre beszálltam a gépbe. Be­kapcsoltuk a biztonsági övét és alig telt el másfél óra, már négyezer évet tett meg a gép. Megérkeztünk a régi Athénbe és felkerestük Aga- memnont, akit egy falovat gyártó kisipari szövetkezet­ben találtunk meg. Agamem­non toporzékolt, mert a KTSZ nem készítette el idő­re a megrendelt falovat. A szövetkezet elnöke azzal védekezett, hogy a Gyaluérté­kesítő Vállalat nem szállította le a csiszoláshoz szükséges gyalukat. Agamemnon ekkor tanácsomra célprémiumot tű­zött ki, mire a faló másnapra elkészült Megtekintettük a Jelenetet, amint a katonák beszálltak a falóba, amely­nek nagyon szűk volt a nyí­lása és így a bejáratnál nagy tolongás folyt. A katonák dühösen kiáltoztak: —- Belül még egészen üres. A háború végét nem vár­tuk be, hanem visszautaz­tunk több mint hétezer évet, egészen .Mózes koráig. Ami­kor meglátott, izgatottan kérdezte tőlem: — Elhozta? ■— Mit kellett volna el­hoznom? — Hát a csapot. Maga nem a Vízvezetékszerelőtől jött? — Nem. — Hogy az a... — kezdett mérgelődni, de azután mér­sékelte hangját és elpana­szolta nekem, hogy baj lesz a nimbuszával. — Ma kellene ebből a sziklából vizet fakasztanom, — magyarázta, — de, hogy vigyem véghez a csodát, ha nem szállítják le a csapot? Mit fog mondani az utókor? Megígértem neki, hogy ki­mentem az utókor előtt, mire megnyugodott. Mannával akart megkínálni, de nekem rohanni kellett az időgéphez. Indultunk a tizenhatodik századba, 1536-ot írtak, ami­kor megérkeztünk. Sajnos, Boleyn Annát nem láthattuk, pedig az IBUSZ prospektus megígérte! Az történt, hogy egy napot késtünk és VIII. Henrik éppen megérkezésünk napján fejeztette le. .Megtud­tuk, hogy a királyi házaspár­nak egy Erzsébet nevű há­rom éves kislánya van. Meg­kértük vezetőnket, vigyen bennünket Erzsébet korába, de kijelentette, hogy mivel ez nincs a prospektusban, te­lefonálnia kell Pestre a köz­pontba. Rögtön kapott kap­csolást, azután közölte, hogy fejenként húsz forintot kell a külön útért fizetnünk. Ebbe belementünk. Amikor meg­érkeztünk 1587-be, nagy fe­jetlenség volt a Towerben. Akkor fejeztette le Erzsébet Stuart Máriát. Ezután utunk végső állo­mása, Napóleon kora követ­kezett. Ez azonban már nem nagyon érdekelt bennünket, hiszen annyiszor láttuk Na­póleont filmen. Charles Boy- ler például sokkal jobban tetszett mint a nagy császár. Amikor visszaérkeztünk Budapestre, új IBUSZ hir­detés keltette fel figyel­münket Hatnapos utazást hirdettek a világ teremtésé­hez. Azt is meg fogom nézni. Palásti László Feljegyzések r X kapitány ezt írje a ha­jónaplóba: „Az első tiszt ma részeg volt’* Néhány nap múlva az első tiszttel* jesít ügyeletes szolgálatot. 0 ezt jegyzi a hajónaplóba: ;,Ma a kapitány józan yolt.!’ Abszolút rablás egy — A pénz megvan, most cserélje ki a játékpisztolyomat igazira, .«• ,., »« „* ... ... <«. (A Quick-ből) Einstein-anekdoták Az orvosok megtiltották Einsteinnek, hogy dohányoz• zék, de a nagy tudós állandóan megszegte ezt a tilalmat. — Hányadik pipát szívod ma? — kérdezi az aggódó feleség. — Az elsőt. — Hogy-hogy az elsőt? Hisz az előbb láttam... — Na jó, a másodikat. — Az ki van zárva, ez már legalább a negyedik —» erősködik a feleség. — Drágám — válaszolja Einstein —, ne próbáld bebe» szélűi nekem, hogy nálam jobban ismered a matematikát. ☆ Sznob amerikaiak meghívják Einsteint egy estélyrei A háziasszony műveltségét próbálja fitogtatni, odavezeti a tudóst az ablakhoz, rámutat egy csillagra és kijelenti: — Ez a Vénusz. Megismerem, mert úgy ragyog, akár egy szép nő. — Végtelenül sajnálom — mondja Einstein —• de az a bolygó, amelyet ön mutatott, a Jupiter. — Kedves professzor, ön valóban csodálatost Ilyen óriási távolságból képes megállapítani egy csillag neméto A mindent tudó gumimatrac (A Polish Weekly-bői)

Next

/
Thumbnails
Contents