Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

6

SZOLNOK MEGYE) NÉPLAP

1972. október 15.

FARAGÓ VILMOS:

a

A kitömött kakas, amelyikről beszélni akarok, nem egyszerűen a szobában áll. Hanem a tisztaszobában.

Gyönyörű kakas. Tolla sárgásbarna, taraja vérpiros, farka szivárvánnyal játszó fekete. Áll moccanatlan, fölszegett nyakkal, sarkantyúját harciasán mereszt- getve .Mint egy pogánykori totemállat háziassá szelídült változata.

Hogyan került a tisztaszobába?

Egy társadalmi verseny, egy új népi vetélkedő következményeképpen. Talán úgy nevezhetnénk ezt a vetélkedőt, hogy: „Ki mennyit tud?” Mármint felmutatni. Közszemlére kiállítható javakban.

A vetélkedő, falun, azzal kezdődött: ki tudja mennél jobban átalakíttatni régi parasztházát, ki dobja ki először az öreg bútorokat? Ez volt a hőskor; ha valakinek sikerült hozzájutni egy világító re- kamié- nevű bútorkölteményhez, még a harmadik utcából is csodájára jártak. Hol vagyunk már ettől! Hiszen már a tegnapi versenycélok is elavultak.

Tegnap az volt a cél: ki tud teljesen új házat építeni, lépcsős feljárattal, sátortetővel, Ma az a cél: ki tud emeletes házat építtetni, garázzsal és vaskerítéssel.

Tegnap az volt a cél: kinek van fürdőszobája. Ma: kinek van fürdőszobája — halványzöld csempével.

Tegnap egy motorkerékpár volt a cél, ma egy autó.

Tegnap még a kényelemszerző tárgyak puszta birtoklása volt a cél, mára finomodtak a versenykövetelmények. Televízió? Mosógép? Hűtőszekrény? Mindenkinek lehet De kinek van nagyképernyős Orionja, automata mosógépje, szuper-hűtőszekrénye? És kinek van háztartási robotgépe, sztereó-rádiója, faltól-falig szőnyege, herendi porcelánja, kristályüveg- készlete, díszpárnája, olajfestménye, hangulatlámpája?

A vetélkedő szinte mindenkit magával ragad, s ki tagadhatná, hogy van benne valami gyönyörű. A birtokbavételnek valami jóvátevő mámora. A semmitlen szegénységnek valami fellázadt mohósága magunk köré gyűjteni mindent, ami nemrégi állapotaink szerint csak kevéske lehetett volna. Kibújni a hajlottgerendájú házacskákból, s fölnyújtózkodni a sátortetők magasáig! Elég a mosótéknőkből, a horpadt lavórokból, a földes szobákból, a téli esték sötét csendjéből, a szűk ablakocskákból, a szobafalak kopárságából. Csak zubogjon a melegvíz a kádba, a mosógépbe, durúzsoljon a robotgép, a hűtőszekrény, villogjon a képernyő, süppedjen a szőnyeg, zuhogjon a napfény, ragyogjon a csillár meg a kristálypohár! Honfoglalás ez, végre azoké is, akiknek ezer éven át hiába volt rá egyedüli jussuk.

De akiknek — éppen ezért — nincs még benne gyakorlatuk. Akik úgy rendezik el

maguk körül a frissen szerzett tárgyakat, hogy a régi holmikkal együtt régi ízlésüket is sutba dobják. Így került a parasztszobákba, még a hőskorban, a kombinált szekrény.

És így épülnek most, a pallér-ízlés színvonalán, a „villaházak” tízezrei.

így zsúfolódnak továbbra is a családok a nyári konyhákban, mert a szép új szo- bákat-konyhákat kár volna bepiszkítani.

Így kerül csipketerítő és porcelántáncosnő az automata mosógépekre, kihasználatlan halványzöld kád a fürdőszobákba, rózsaszín díványpárna a soha ki nem bontott ágyakra.

És így került a kakas a tisztaszobába. Áll moccanatlan, fölszegett nyakkal, sarkantyúját harciasán meresztgetve. Mintha éppen kukorékolni akarna, vagy fölrepülni a csillárra. De ezt már soha meg nem teheti: hangja sincs, izma sincs, nem él. Olyan, mint egy totemállat a nomád sátrak bejárata fölött, vagy mint a lelőtt vadmadár a vadász-szobákban .Áll ez a derék kitömött háziszárnyas, mint gyermeteg jelképe annak a vetélkedőnek, amely túlbuzgóságában, íme, idáig szaladt ... i

(Nem merném azt állítani, hogy ezzel vége is, tovább menni már nem lehet Bizonyos, hogy vannak még háziszárnyasok a baromfiudvarban, lesznek hát még gyermetegebb ötletek is e vetélkedőben. De egyszer ez a vetélkedő is lecsihad. És a birtoklás mohó örömét felváltja a birtokbavevés csöndes természetessége. Az új szobák otthonossá tétele, az új tárgyak magukhoz kezesítése. Akkor majd minden a helyére kerül, oda, ahová való: az ember a tisztaszobába, a kakas a baromfiudvarba.

A honfoglalás csak akkor és csak így fejeződhet be. Mert néhány dolgot előbb- utóbb tudomásul kell vennünk:

Az egyik az, hogy a folyamat, amelynek egy-két jellemzőjét elsoroltam itt, valóban honfoglalás, s a honfoglaláshoz a szépen és okosan berendezkedés is hozzátartozik, s megtanulása annak, hogy az így berendezett szűkebb és tágabb hazában szépen és okosan is éljünk. Hozzámagasodva, hozzászépülve, hozzáokosodva a lehetőségekhez. '

A másik az, hogy mindezt saját érdekünkben, a magunk javára tesszük ugyan, de valamiképpen történelmi szolgálatot is teljesítünk vele.

Eddig minden hatalomra jutott osztály megteremtette a maga uralkodó létformáját, kultúráját, ízlését, most rajtunk a sor. Hogy amit eddig felhalmoztunk,

azt el ne veszítsük, ellenkezőleg: megrostálva kiteljesítsük. Hogy felhasználva új lehetőségeinket, megteremtsük a magunk uralkodó létformáját, kultúráját, ízlését, a század színvonalán, a modernség legjobb követelményei szerint.

Cseperész az eső. A város füstje együtt gomolyog az alacsonyra ereszkedett felhőkkel. Minden szürke, minden szomorú, minden csupa ősz...

Az úttest közepén egy csöppnyi énekes madár teteme. Csőre szétnyílt, nyakacs- kája piros, zöldes szárnya dermedten, tárva tapad a kövezetre, piciny karmai gémberedetten behajoltak — talán ösztönszerűen kapaszkodni akart valamibe — a lehetetlenbe — akkor, amikor a szárny már képtelen volt a lebegésre.

Lehet, hogy a délre vonuló csapatból választotta ki a kényszerű pusztulás. Lehet, hogy fáradtan villanydrótnak röpült. Nyilván párjával kettesben indult volna a nagy útra. Mindegy, hogyan történt... A hűséges társ itt kesereg valahol a közelben, fájdalmasan trillázik, hol innen, hol onnan hallatszik a szomorú gyászdal, de sehol sem látni, megbúvik nagy magányában, s dalol, dalol...

Egy fiú és egy kislány veszi észre a kimúlt kis jószágot. Közelebb lépnek hozzá. Nézik és nem szólnak. A kislány lehajol, két újjá közé fogva fölemeli a madárkát, majd tanácstalanul körbenéz. Aztán a fiú' átveszi tőle a tetemet, s mesz- szi ívben elhajítja. A madár ott akad fönn, a kerítés mentén már virágait régen vesztett, de még dús levél- zettel zöldellő orgonabokor ágai között.

Utoljára röpült a madár. A legutolsó repülése volt.

Am illő-e ez a temetés, ez az érzéktelen szertartás? Méltó-e egy tarka tollú, hasznos madárkához, s a dalhoz, amely oly kétségbeesett, hogy a legfinomabb

hegedű húrja se képes a síró hang utánzására ...

Néhány lépés után visszafordul a fiú és a lány. A fiú megkeresi az ágak között a madarat, tenyerébe fogja, s elindul vele a legközelebbi járdaszéli fához. Cipője orrával beletúr az ázott földbe, aztán bicskája után kotor, kinyitja a pengét, s gyors szurkolással gödröt ás. Csak egészen kicsit, csak akkorkát, hogy egy maréknyi halom domborodik a gödör mellett, s szinte egészen elsimul, mire újból visszakaparja. Alatta a madárka, a kis énekes, amelyről nem tudni, hogy honnan jött és hová tartott, csak azt, hogy tegnap még röpült, tagnap még együtt duettezett a társával. Tegnap még sütött a nap. Tegnap még senkit sem indított volna meg egy kimúlt madár.

De ma már ősz van...

Csala László

Gyermekrajz-pályázat

Ignáez Rózsa:

A TÖKÉLETLEN HAL

Uszi nem volt sem kicsi, sem nagy, közepes nagyságú, arányos testű, két uszo- nyú édestavi hal volt. De ő ezt nem tudhatta magáról, mert abban a tóban csupa kisnövésű, fürgén surranó, rajban járó apróhal élt.

— Borzasztó — gondolta Uszi. — Milyen kicsinyek, milyen sokan vannak! Hogy nyüzsögnek! Bámészkodnak rám és hozzám dörgölődnek. Kibírhatatlan apró népség.

— Unatkozom! — mondta magában és mélységes! megvetéssel nézte az apró halakat, akik fröcsköltek, locskoltak, még az ebéd utáni pihenőjében is megzavarták.

— Nem vagyok én e közé az aljanépség közé való!

A tóból egy kis folyó szakadt ki. Esős évszakban ez a folyócska folyammá szokott dagadni. Uszi a tó tükre alatt a homokos fenéken unatkozott és unalmában hallgatta a fodrozódó víz csobogását.

— Ha jön az áradás — mondotta az egyik vízfodor a másiknak, — itt hagyom ezt a pocsolvát. Elvitetem magam a nagy sodrással egészen a tengerig. Ott pompás élet van, úgy

hallottam. Óriási hajók járnak és hatalmas halak szeldesik a tengervizet. És akkor tengervíz leszek én is. — Én pedig méltó társaságban, igazi szép, nagy halak között fogok élni, — gondolta Uszi, mert abban a pillanatban elhatározta, hogy áradáskor ő is elhagyja a kis tavat.

Ügy is lett. Jött az áradás, Uszi kiúszott a folyammá dagadt folyócska eredetéig és a nagy sodorral elvitette magát a tengerig.

Az első napokban alig látott, olyan zavaros volt a víz és azt sem tudta, hová került. De mikor a víz lehiggadt, azt kellett tapasztalnia, hogy ő egy kis jelentéktelen halacska. A tengerfenékre lapulva, ijedten és álmélkodva nézte, milyen nagy, hatalmas halak surrannak felette. Rá ügyet sem vetettek.

— Borzasztó — gondolta Uszi —, milyen nagyok. Milyen kevesen vannak! & milyen fenséges lassúsággal mozognak! Rám se hederítenek. Mintha nem is léteznék. Kibírhatatlan népség.

Szégyenkezem! — mondta

magában __ és mélységes.

irigységgel nézte a nagyhalakat.

Ekkor egy nagy hal vetette rá a szemét.

— Vajon ő észrevesz? — gondolta Uszi. — Szóba áll velem? — És megizgelődött. De a nagy hal megvetően elsiklott felette.

— Kicsi — mondta —, kár volna a fáradtságért, ez még a fél fogamra is kevés.

— Ö — gondolta keserűen Uszi — hiszen ezek még arra sem érdemesítenek, hogy megegyenek. Nem vagyok én e közé a gőgös népség közé való.

Amint így sóhajtozik, Fűrészfogú, nagy ezüstszínű ragadozó hal ereszkedett le a fenékre. Száját kitátotta úgy úszott, hadd akadjon bele mindenféle tengeri állat, amíg csak útjába kerül. Többek között olyan nevetséges apróság is, mintáz ott ni! — És Uszi felé fordult.

Uszi ijedten menekült Fűrészfogú elől. Úszott, úszott fel-feldobta magát és valami keménybe ütközött. Az egy kenunak a feneke volt.

— No, itt legalább biztonságban vagyok — gondolta és meglapult a kenu fenekén mozdulatlanul, A

kenu gazdája evezett, Uszi vele utazott. Mikor az ember kikötött a kunyhója közelében az asszony elébe szaladt:

— Fogtál?

— Csak a háló szárát.

— De csak lesz a kenu fenekén egy-két menekült?

— Ott biztosan. — Felfordították a kenut és Uszinak azt kellett látnia, hogy annak fenekéhez tapadva

olyan magaformájú, sem

túl kicsi, sem túl nagy halak lapultak. A kenu egyik és másik sarkában, hajlatában is egy-egy. Vagy nyolc darab.

— Gyorsan — mondta az

asszony. — hogy el neisz- koljanak. — És a fazekába kapkodta a halakat- Uszi el akart szökni. De hová?

Vissza. megvetett kicsinek a nagyok közé? Vagy még messzebb? Az unalmas tóba. a lenézett apróságokhoz?

Míg ezen merengett, az' asszony alája nyúlt és a fenékről felmarkolta. Becsapta a fazékba a többi közé.

— Csak estére főzd meg őket asszony. Addig borítsd be szagos marzsánalevél- lel. hogy meg ne büdösöd- jenek. Ogy lett. ahogy az ember mondta. Az asszony beborította a halakat, lefödte a fazék száját és otthagyta a tengerparton. A halak szomorúan vergelőd- tek az edényben

— Ne nyomakodjék rám! — mondta Uszi finnyáskod- va egy társának, aki melléje szorult — Maga ki?

sebb. mint én. Mit törlesz- kedik hozzám?

— Ugyan kisasszony — mondta a megszólított. — Itt mi mind egyforma, megfőzésre ítélt foglyok vagyunk.

— Egyformák? Kikérem magamnak — mondta Uszi. — Én más vagyok, mint ön. S azzal átsiklott a szomszédja mellől egy másik fazéklakóhoz. alig ért hozzá, azt kellett látnia, hogy az új szomszéd így közvetlen közelből, vagy két ujjal nagyobb mint 6 és eléggé más színű.

— Nem vagyunk egyformák igaz? — szólította meg az új szomszédot.

— De nem ám — mondta az —, maga silányabb növésű, mint én. de ne bú-, süljön, majd nyomban egyformák leszünk az ember hasában.

Uszi felelni akart, de akkor Feszto a halász kisfia, leemelte a követ a fazékról. A szagos marzsána- leveleket is leszedte és kezét könyökig a fazékba dugta. Éhes volt, gondolta, csen magának egyet még vacsora előtt, azt megsüti a tüzes kövön. Olyan se nem kicsit se nem nagy halat akart választani magának. aminek a hiányzását az apja talán észre sem veszi. Lehet, hogy apa meg sem számolta a halakat. De melyik lehet az?

Amint turkált a fazékban, csupasz karja mellett a legnagyobb hal felnyomódott a fazék tetejére.

nem is volt rest. usgyi. kiugrott a fazékból, bele a tengerbe és már el is úszott. K-pott a fiú utána, de későn. A fazekat meg a nagy kapkodásban feldöntötte s mind a hét hal ki is suvadt belőle és a tengerbe ugrott. Csak éppen a se nem kicsi, se nem nagy Uszi nem tudott idejében eliszkolni, mert nem is tudta, hogy kivel tartson? A tolakodó kisebbik szomszéd. vagy a lenézős nagyobbik szomszéd példáját kövesse-e? Mfcf így tökéfletlenkedett. Feszto jól megmarkolta, fogta vitte, hogy kibelezze.

— Meg fogják verni a fiút, — gondolta Uszi — mert elengedte a többi halat. Mondjam meg ezt neki, hogy féljen és szégyellje magát a kis tolvaj? Vagy kérleljem meg alázatosan, hogyha már így van, engedjen engem is szabadon, a nagy halász?

— Mit veckelődsz? — mondta a fiú s a késéért nyúlt, hogy felnyithassa. De amint előrehajolt, Uszi kisiklott a kezéből s azon elevenen a tüzes kőre esett.

— Most már meg sem elletem — mondta Feszto mérgesen. — Velesült a bele a tökéletlennek. ,

Aztán, hogy meg ne verjék a vacsora eltűnése miatt, a kenuba ült és elment új halakat szerezni. Talán még a mai napig is a nagy vizet járja.

* Részlet a szerzőnek ■ M6m Ferenc Kiadónál megjelenő Hegyen völgyön szánkózó diófa efcj mű kötetéből. I

MÉSZÁROS LAJOS MONOTlPIÁJA