Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

1972. szeptember 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 J országos Ecy Szarvasmarha* tenyésztési gondjaink Hazánkban megszokott dolog, hogy a közfigyelem minduntalan különös érdek­lődéssel fordul a mezőgazda­ság felé. Az ok rendszerint valamiféle gond. Kevés az eső; a háziasszonyok feljaj- dulnak: mi lesz a zöldség­gel? Sok az eső; elterjed, hogy nem lesz elég búza. Egy-egy névnapon túlságosan felszaladnak a virágárak. Nem megfelelő a kenyér mi­nősége. A beavatottak azon­ban tudják, hogy az efféle gondok csak pillanatnyiak, vagy helyi jelentőségűek. Végeredményben nem okoz tartósan országos problémát az sem, hogy mondjuk a szükségesnél kevesebb cukor­répát termelünk, vagy egyes zöldségfélék ára olykor túl­ságosan ingadozik. A mi, egyébként szilárd, nem is elmaradott mezőgaz­daságunknak egy igazi, nyo­masztó gondja van, ez pedig a szarvasmarha-tenyésztés. Ez már valóban országos ügy, mert a fogyasztásra ke­rülő fehérjének 40 százalé­kát, a mezőgazdaság egész termelési értékének 14 szá­zalékát. a legfejlettebb orszá­gokba irányuló (úgynevezett dollárszerző) exportunknak pedig 16 százalékát adja a szarvasmarha-tenyésztés. Ha ezek a számok meginognak, akkor valóban országos prob­léma jelentkezik, nemcsak az ellátásban, de az ipar mű­ködtetéséhez szükséges im­portban is. A kormány világosan látja a probléma jelentősé­gét és megkülönböztetett fi­gyelemmel igyekszik a gon­dokon segíteni. A szarvas­marha-tenyésztők a közel­múltban több módon tapasz, talhatták ezt A felvásárlási árakat 1970. január 1-én emelték. Hoszú ideig hetven százalékos vissza nem térí­tendő állami támogatást kap­tak a nagyüzemek a szarvas­marha-tenyésztést bővítő be­ruházásokhoz. A kisember pedig nyolcezer forintot ka­pott támogatásként, ha tehe­net vásárolt. Sajnos azonban már le­galább egy esztendeje nyil­Jászberényben befejezte munkáját az a társadalmi bizottság, amely az idei óvo­dai felvételekről döntött. A bizottság a beérkezett 814 felvételi kérelemből 773-at fogadott el, 41 kérelmet el­utasított. A felvétel szem­pontjairól a városi tanács művelődésügyi osztálya a következő tájékoztatást adta: A városban egy év alatt nyolcvanöttel nőtt az óvodai helyek száma. A Kiss Ernő utcai óvodát tavaly 800 ezer forintos költséggel korszerű­sítették és bővítették. Beve­zették a régen hiányolt köz­ponti fűtést, új harminckét személyes foglalkozó termet építettek az addig százszemé­lyes óvodához. Javult az el­helyezési lehetőség az Al­kotmány úti óvodában. A negyven személyes intéz­ményt ötven hellyel bővítet­ték, a tanács 584 ezer fo­rintot költött rá. A két óvodában történt bővítéssel 587-re emelke­dett az óvodai helyek száma, ilyen adottságok mellett dön­tött a biwttság a felvételek­ről. A 773 kérelem elf'gadá- sa egyben azt is jelenti, hogy az óvodai hely kihasználtsá­ga 137 százalékos. Az óvodai felvételekről szóló döntést vánvaló, hogy ezek az intéz­kedések nem oldották meg a problémát. Minden állami és üzemi erőfeszítés ellenére az elmúlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent a tehénlét­szám, ami ennek az üzemág­nak a legérzékenyebb mu­tatója. Tej. és tejtermék­fogyasztásunk egy főre szá­mítva már eddig is 40 szá­zalékkal, marhahús-fogyasz­tásunk 25 százalékkal alacso­nyabb volt, mint a hozzánk hasonló fejlettségű országok­ban. Ma azonban már ezt az alacsony szintet is csak ak­kor tudjuk tartani, ha kül­földről hozunk be vajat, sőt tejport. A marhahúsellátásra nálunk különösebben nem érzékeny a piac, hiszen „ser­téshúsevő nemzet” vagyunk, de az egész gazdaságunk mű­ködtetéséhez nélkülözhetetlen exportot már nem látjuk biztosítottnak. — Miért jutottunk ebbe a helyzetbe? A legfőbb — de nem egyetlen — ok, hogy a szarvasmarha-tenyésztés még az elmúlt években végrehaj­tott korrekciókkal együtt sem jövedelmező, vagy nem elég­gé jövedelmező. Az elmúlt esztendők pedig a figyelmet — az üzemek és a kisembe­rek figyelmét egyaránt — a gazdaságosság felé terelték. Jórészt ennek következté­ben a háztáji és kisegítő gaz­daságokban tömegesen hagy­ták abba a szarvasmarha­tenyésztést. A nagyüzemek­ben fejlődött az üzemág, de nem annyira, hogy az emlí­tett állománycsökkenést pó­tolni tudta volna. Egyébként is a nagyüzemi fejlesztés sokszor olyan felemás, tes- sék-lássék módon történt. Mivel a tehén inkább vit­te, mint hozta a hasznot, nem törődtek vele igazán, így még annyi tejet sem adott, mint amennyire képes lett volna. A rét- és legelő­területek arra alkalmas ré­szét a sokkal jövedelmezőbb gabonatermesztés szolgálatá­ba állították. A szántófölde­ken megtermett tápanyag mintegy negyed része egy­gondos környezettanulmá­nyozás előzte meg. A kérel­mek elbírálásakor elsősorban azt vették figyelembe, hogy mindkét szülő vagy csak az egyik dolgozik. Előnyben ré­szesítette a bizottság az egyedülálló édesanyák. az állami gondozott gyermekek és a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevő anyák három évüket betöltő gyer­mekeinek felvételi kérelmét. A bizottság 64 ilyen kérel­met fogadott el. Az elutasított negyvenegy kérelmező közül huszonhat olyan gyerek részére, aki jövőre az általános iskola első osztályába lép. február­tól iskola-előkészítő foglal­kozásokat szerveznek. Jövő­re tovább javulnak az óvodai elhelyezések lehetőségei. El­készül a Hűtőgépgyár száz személves óvodája, elkezdik a pelyhesparti ugyancsak száz személyes óvoda építé­sét, egy évvel később pedig sor kerül annak százötven és ötven helyes bővítésére. Biztató, hogy a város két nagy vállalata jelentős mér­tékben járul hozzá az óvodai gondok enyhítéséhez. A Hű­tőgépgyár évi 150 ezer, az Aprítógépgyár pedig 100 ezer forintot fordít a város óvo­dáinak fenntartására. szerűen elveszett, mert pél­dául a cukorrépafejet le­szántották, a kukoricaszárat elégették stb. Az állam kényszerből adminisztratív intézkedéseket is alkalma­zott, például megtiltotta egy bizonyos létszámon felül a tehenek levágását, interven­ciós úton próbálta felvásá­rolni a borjakat; de igazi eredményt így sem sikerült elérni. A helyzet romlása mos­tanáig már odáig fokozó­dott, hogy nemcsak a ház­tájiban, de a nagyüzemekben is sok helyen üresen ásítot­tak egyébként drága pénzen megépített istállók, férőhe­lyek, vagy baromfival „népe­sítették” be azokat és a ve­zetők azon gondolkodtak, hogyan lehetne minél több szarvasmarhától megszaba­dulni. E helyzetnek a továbbrom- lását a mi országunk egy­szerűen nem engedheti meg magának. Tehát „újra kel­lett gombolni a kabátot”, azaz módszeresen, á gyakor­lati szakemberek vélemé­nyét megkérdezve és a tu­domány eszközeit felhasz­nálva feltárni a helyzetet, megkeresni a fékezés, majd a fordulat elérésének mód­ját. .Már a vizsgálatok kezde­tén nyilvánvaló volt, hogy a probléma rendkívül szerte­ágazó, komplex. Csak az in­tézkedések összehangolt so­rozatától remélhetünk igazi eredményt. Annyira szerte­ágazó a probléma, hogy nem csupán a mezőgazdaságot, de az ipart is jelentősen érinti. A Minisztertanács ezért két ütemben tárgyalta meg a kérdést. Tavaly de­cemberben elvben és általá­ban, most pedig konkrétan és a gyakorlat vonatkozásá­ban. A meghozott határozat és annak ismertetése, ma­gyarázása egyaránt mutatja, hogy országos ügyről van szó. Sorozatunk következő ré­szében a tennivalókat vizs­gáljuk meg. Közéleti akadémia Szervezett formában is gondoskodik a Hazafias Nép­front a mozgalomba az V. országos kongresszus óta be­kapcsolódott vezető tisztsé­geket is betöltő munkások közéleti képzéséről, a nép­front-mozgalommal való ala­pos megismerkedésről. A bi­zottságokban a munkások száma a tavaszi népfront­választások, illetőleg az or­szágos kongresszus óta a ko­rábbi 15-ről 21 százalékra (szám szerint: 17 850-ról 21 149-re) emelkedett; együt­tesen a fizikai dolgozók ará­nya a népfrontban megköze­líti az 50 százalékot. A nők száma 28 ezerről 35 ezer fölé emelkedett, és örvendetes, hogy a 30 éven aluli fiata­lok aránya is nagyobb lett, a korábbi 13-mal szemben most 18 százalék. Hétfőn — egy hetes prog­rammal — közéleti akadé­mia kezdődött a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szervezésében a fővárosban, a SZOT Tárogató úti isko­láján. Valamennyi megyéből részt vesznek a tanfolyam­jellegű képzésben az elnök­ségekben dolgozó olyan tiszt­ségviselők — ■ alelnökök — akik munkásként vállaltak népfront-tevékenységet, kap­tak bizalmat a mozgalom tavaszi választásain. Aki nem ült még repülő­gépen, el sem tudja képzelni, mennyi szépség rejlik a sportrepülésben. ☆ Felbúg a vontatógép mo­torja, megfeszül a kötél s a Blanik vitorlázógép karcsú teste nekilendül. Sebesen sik­lik a repülőtér füvén, s ész­revétlenül válik el a földtől. Száz—száztíz kilométer/óra sebességgel vontat a moto­rosgép. Testének tömzsi szi­luettje vibrál előttünk a dél­utáni napfényben. Magasság 40ü méter. Alattunk a Tisza kanyargós ezüst csíkja oszt­ja ketté a várost. Nyolcszáz métert mutat a magasságmérő, amikor a vi­torlázógép pilótája, Kalácska István meghúzza a kioldó- kat. Rándul egyet a Blanik teste, s éles jobbra fordu­lóval siklunk el a motoros mögül. Mint mikor a hajó kifut az óceánra, elhagyva a folyó korlátáit, gépünk el­válva a kötéltől, úgy vágott neki szabadon a levegő vég­telen tengerének. — Gyönyörű innen a vá­ros, s minden felszállásnál új és új dolgokat vesz észre az ember. A repülés mindig csodálatos élménnyel tölt el. Hosszú évek óta vitorlázom, és úgy hiszem, gondolom, eb­14 óra 30 perc. Még egy utolsó rövid eligazítás, az­tán a rendőrségi kocsik sor­ra gördülnek ki a Szolnok megyei Rendőrfőkapitányság udvaráról. Szerencsére, most sehol sem történt baleset, és a közlekedési rendőrök ép­pen azért vonulnak ki, hogy ezután se legyen. Dr. Sar- kadi Imrével, a közlekedés- rendészeti osztály vezetőjé­vel már út közben beszél­getünk. — A mai ellenőrzésünk­nek a balesetek megelőzése a célja, ami egyik legfonto­sabb feladatunk. Sajnos, vannak „időszerű” szabály­sértések, amelyeket szép szó­val, esetleg bírsággal igyek­szünk visszaszorítani. Most már korábban sötétedik, a kerékpároknak nagy része még sincs felszerelve meg­felelő világítással. Pedig aki erre a járműre ül. annak tudnia kell, hogy első-, hát­só világítás, 6toplámpa, csen­gő, kézifék nélkül közle­kedni nappal is tilos. i ☆ 15 óra elmúlt. A MÁV járműjavítóból megindul a kerékpárosok, motorosok áradata. A kapuban azonban rövid időre meg kell állniuk. Az ellenőrzés tapasztalatai enyhén szólva elszomorítóak. Alig van olyan kerékpár, amelyikről ne hiányozna va­lami. Mentség persze van. bőven: — Éppen ma lopták el a dinamót. — Nekem is ma szerelték le a stoplámpámat. — Kérem én este úgyse ülök biciklire. Ezek az „érvek” természe­tesen nem fogadhatók el. de a „vétkesek” most még meg­ússzák egy figyelmeztetéssel. Legközelebb már a bírság következik. Miközben az üzemből özönlenek ki az emberek, az úton szédületes tempóban húz el egy tehergépkocsi. Jócskán túllépte a megen­gedett 60 kilométeres sebes­séget. ügyet sem vetve arra. hogy az úttest ilyenkor tele van a munkából haza igyek­vőkkel. Az FE 43—24-es rendszám bekerül az egyik rendőr noteszébe. Ugyanúgy egy Jawa-é is — OL 16—32 —, amelynek vezetője szin­tén autósztrádának nézte az utat. • A papírgyár előtt egy mo­pedet állítanak meg a rend­őrök. — Próbálja ki az első fé­ket. Tulajdonosa szinte nyögve bői soha nem elég, — hal­lom mögöttem a pilóta hang­ját. Lassan elfogy a magasság, s a gép orra a repülőtér felé irányul. Huszonnyolc perces repülés után landolunk. ☆ Az MHSZ szolnoki repülő­klubjában motoros repülő­vezető-képzés is folyik. A Tréner Master típusú gépen tanulhatnak a fiatalok. Si­erőlködik, a motor meg se moccan. — Hadd nézem meg én is — szól az egyik rendőr. Be­húzza a féket, nekiveselke­dik, aztán kis híján hasra esik. A fék ugyanis semmit sem fog! A, „jó viccért” öt­ven forint helyszíni bírság a „jutalom”, és a motoros ad­dig nem indulhat tovább, míg járművét rendbe nem teszi. Öt óra felé jár az idő, visszaindulunk a főkapitány­ságra. A Tóth Ferenc út tor­kolatában egy teherautó fé­kez előttünk váratlanul. Ve­zetője nyugodtan kiszáll, mit sem törődve azzal, hogy itt tilos megállni. A rendőrök figyelmeztetik, erre a sofőr visszaszáll, és teljesen sza­bálytalanul megfordul a gép­kocsival. Az SE 89—47-es rendszám is a noteszba ke­rül. ☆ Esteledik, mire Rákóczifal- vára érünk. Előttünk két kislány kerekezik az úttest közepén. Ráadásul az egyik­nek a kerékpárja csupán a vázból, kerekekből, kormány­ból és az ülésből áll. Meg­szeppennek, amikor a piros tárcsa megállásra inti őket. Fogadkoznak, hogy többet ilyen nem fordul elő, és föl­lélegeznek, amikor csak fi­gyelmeztetést kapnak. Idősebb asszony közeledik kerékpáron. Világítás nincs. — Ö, édeskéim, én olyan ritkán biciklizek. A lámpa? Délelőtt szerelték le az uno­káim. Én nem is szeretek ezen a rossz úton menni. Máskor? Nem is ülök kerék­párra! Köszönöm aranyos­káim, hogy figyelmeztettek. Az egyik utcából két lo­vaskocsi fordul ki. Hajtóik nem is tagadják, hogy ittak: A napokban már sor ke­rült a leadásra kerülő kö­zületi személygépkocsik át­vételére. Az értékesítés za­vartalan lebonyolítása érde­kében a KPM autófelügyelet arról tájékoztatja az érde­kelteket, hogy az értékesítés előtt szerezzék be a gépkocsi leadásához szükséges „adat­jelentő lapot” az értékesítési joggal felruházott vállalatok­nál és szövetkezeteknél. Az adatjelentő lapok be­szerezhetőek: a Merkur sze­mélygépkocsi ériékesítő vál­keres orvosi vizsga után ősz­től elméleti kiképzésben vesz­nek részt, s tavasszal kez­dődik a repülés gyakprlata. — Most is szívesen várjuk azokat a harmadikos, negye­dikes középiskolásokat, akik motoros pilóták, vagy heli­kopter vezetők akarnak len­ni. A jelentkezési lapokat már elküldtük a középisko­lák igazgatóinak -- fejezi be a beszélgetést Kalácska Ist­ván. — Katona — — Hát délben lehajtottam egy üveg sört. — Az nem baj — mondja a rendőr — azt a szonda már nem mutatja ki. Ki­mutatja. Igaz, hogy nem a dél­ben elfogyasztott sört, mert a sötétbarna szín közepes fokú ittasságot jelez. A hely­színi bírság száz forint. . — őrmester úr. Nincs ne­kem egy fillérem se. Mosta­nában nagyon keveset kere­sünk ám mi, fuvarosok. Meg engem még sohasem bün­tettek meg. — Sajnálom, most meg­büntetem. — Akkor legalább csak 50 forint legyen. Azt mindjárt ki is fizetném. — A százat is ki fogja. — Azt már nem! — Akkor szabálysértésért följelentem, A másik kocsis „szeré­nyebb”: — Nem tagadom, ittam. Tessék itt a száz forint. Martfűn már szinte kihal­tak az utcák. A reflektor fénycsóvájában kerékpáros fiatalember tűnik föl. A bi­ciklin se lámpa, se csengő, se fék. Jegyzőkönyvbe ke­rülnek az adatok, és bizony ezért is fizetni kelL ☆ Nyolc órára érünk Szol­nokra. Sorra érkeznek a többi rendőrségi kocsik is. Az „eredmény” másutt is hasonló. A rendőrök sok száz kerékpárt és egyéb jár­művet ellenőriztek, sok száz­szor hangzott el: most csak figyelmeztetem de legköze­lebb megbírságolom. A jó­indulatú figyelmeztetést jó lenne, ha sok százan, sok ezren meg is fogadnák. Hi­szen a közlekedési rendőrök az ő életüket óvják... lalat használt személygép­kocsi-telepein. Vidéken hozzájuthatnak ehhez a nyomtatványhoz Debrecenben a Debreceni autójavító szövetkezet Szé­chenyi út 24; és Gyöngyösön a Gyöngyösi Autó- és mo­torkerékpárjavító szövetke­zet Vörö« Hadsereg útja 14. valamint Székesfehérváron a Szövetkezetek Műszaki Szol­gáltató Vállalat Széchenyi utca 94. szám alatti telepén. Földeáki Béla Óvodai felvételek Döntött a jászberényi tanács Se lámpa, se csengő, se fék Zámbó Megkezdődött a leadásra kér ölő közületi gzemélygépkoesik átvétele Szellők szárnyán Ellenőrzés még egyszer — a felszállás előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents