Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

1972. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miről írna, ha újságíró lenne KOLLÁR ISTVÁN . tiszasülyi Lenin Tsz elnökhelyettese — Néhány éve végeztem a mezőgazdasági felsőfokú tech­nikumot, s azóta a tiszasülyi Lenin Tsz-ben dolgozom. Ná­lunk sok fiatal mezőgazdasá­gi szakember van. akik sze­retnének egyre több korszerű módszert technológiát beve­zetni mind a növénytermesz­tésben mind az állattenyész­tésben. De a hozzánk hasonló átlagos, kiemelkedő eredmé­nyekkel nem dicsekedhető tsz-eknek nincs elég pénzük a drága gépek vásárlásához. Ezért jó lenne, ha minél több olcsó mezőgazdasági gépet hoznának forgalomba. Ha újságíró lennék megír­nám, milyen erőfeszítésbe ke­rült elérni, hogy a néhány éve szanálás előtt álló terme­lőszövetkezetünknek ma már nincsenek pénzügyi gondjai. Gyűléseinken gyakran hang­zanak el kritikák. Az építő jellegű kritika a fejlődést szolgálja. Nem ártana, ha az újságokban is többször talál­koznánk ilyen alkotó bírálat­tal. Például miért olyan rosz- ' szak a KPM kezelésében levő utak községünkben és a kör­nyéken. Az igaz, hogy sokszor javítják, de miért ne lehetne tartósan megcsinálni? A most felújított útnak is olyan az állapota, hogy tavasszal me­gint javításra szorul majd. Az utak rossz minősége las­sítja a közlekedést, nehezíti a szállítást, és rongálja az autókat. A fiatalok elvándorlása itt is gondot okoz. Tagságunk lassanként elöregedik. A fia­talok olyan helyekre mennek, ahol naponta 8 órát dolgoz­nak. Sajnos a termelőszövet­kezetekben még nem vezették be a kötött munkaidőt. Fő­idényben pl. heti 72 órát is dolgoznak az emberek. Nekem is mint minden tsz- dolgozónak elég kevés időm van újságolvasásra. De azért naponta átnézem a híreket, s mivel a sportot nagyon sze­retem, a sport-összeállítást mindig elolvasom. Szeretném, ha a Néplapban több helyet biztosítanának ennek a ro­vatnak. MAKAI PETRONELLA a jászberényi Tanítóképző Intézet harmadéves hallgatója — Humán beállítottságú vagyok, és ez határozza meg, hogy milyen témákról írnék legszívesebben, ha új­ságíró lennék. Elszomorító, hogy egyes helyeken, főleg a községekben, szinte alig van olyan kulturális ren­dezvény. ahová érdemes el­menni. Igaz kirívó eset, de Jászladányban például nyá­ron még mozi sem volt. Több filmankétra, irodalmi estre lenne szükség, olyan rendezvényekre, ahol vitat­kozhatnának is a fiatalok egy-egy filmről vagy elő­adásról. Így nem alakul ki megfelelő vitaszellem, a fiatalok nem tudnak érvel­ni mindazok mellett, amit szeretnek, ami tetszik nekik. Szívesen írnék minden olyan klubról, körről, ahol jó program van, ahová so­kan és szívesen eljárnak, hiszen módszerük példa len­ne így mások számára is. Néhány egymáshoz közel fekvő községben például közös klubokat is lehetne szervezni. Ha érdekes, jó programot állítanak össze, a fiatalok nem sajnálnák a fá­radságot, és elmennének messzebbről is a klubba. Ha tehetném gyakrabban közölnék vitacikkeket is a lapban egy-egy sók embert érdeklő kérdésről. Lehetővé tenném, hogy sikeres köny­vekről, filmekről több kriti­kus is kifejtse a vélemé­nyét, egymással vitázó vé­leményeket is. így alakulna ki az olvasót és a nézőt sokoldalúan tájékoztató ál­láspont, amellyel ki-ki ösz- szevethetné a saját vélemé­nyét. Ezzel a figyelmet is jobban ráirányítanák olyan művekre, amelyek értékeik ellenére esetleg most sok ember figyelmét elkerülik. SÖRÖS JÖZSEF a jászladányi Vegyesipari Ktsz bádogos részlegének vezetője, a szövetkezeti bizottság elnöke — Sokat szoktunk beszél­getni az emberekkel a világ eseményeiről, A külpolitika mindnyájunkat érdekel. Gyakran kerülnek szóba a vietnami háború eseményei, de a párizsi tárgyalások mmm menetét is figyelemmel kí­sérjük, és megbeszéljük a legújabb fordulatokat. Én a napi híradásokon kívül töb­bet szeretnék olvasni a lap­ban a háború alakulásáról; arról, hogy milyen kilátásai vannak a befejezésének. Az is érdekelne, hogy milyen módon segítjük a vietnami népet, mit küldünk Viet­namnak, milyen értékben? Többször is szóba került már, hogy vajon mehet­nénk-e mi is harcolni Viet­namba, ahogyan az előző nemzedékből sokan Spanyol- országba mentek. Erről is szívesen olvasnék egy cik­ket a lapban. A másik gyakran szóba kerülő kérdés a fiatalok helyzete. Néha megkéidezik tőlem, hogy szerintem mi­lyenek a mai fiatalok? Min­dig azt válaszolom erre, hogy nem rosszabbak, mint mi voltunk, csak mások, hiszen a világ is más, amelyben élnek. Sajnos, ke­vés alkalmuk van a szabad idő hasznos, értelmes eltöl­tésére. Szerintem a műve­lődési háznak például töb­bet kellene tennie azért, hogy biztosítsa számukra, a kellemes, hasznos időtöltést, így sokan csak ide, a szem­ben lévő vendéglőbe men­nek, és leisszák magukat. A nép nem is hívja máskép­pen a Fácán vendéglőt, csak bömböldének. Főleg a hét végén hazajáró fiatalokra vonatkozik, amit mondtam. Ha újságíró lennék, többet foglalkoznék ezeknek a fia­taloknak a helyzetével, és azzal, hogy milyen módon lehetne bevonni őket a hasznos, értelmes, szórako­zásba? LENGYEL KÄLMÄN a Szolnok megyei Tanács tiszafüredi járási hivatalának elnöke — A dinamikus fejlődés­ről. ami a járásban és első­sorban Tiszafüreden bekö­vetkezett, illetve jelenleg is folytatódik. Alig volt itt ipari létesítmény, pontosab­ban, ami volt, nagyon fej­letlen, kezdetleges volt. 1967-től egyre gyorsuló tem­póban fejlődött az ipar, a kereskedelem, s úgyszólván minden területen hatalmas előrelépésnek lehetünk ta­núi. Azt hiszem nem túlzók, ha Tiszafüred várossá fej­lődéséről beszélek. A orvosi, szakorvosi és középiskolai ellátás máris elérte a vá­rosi szintet, áruházaink és árukészleteink is felveszik a ./Versenyt a megye váro­saival. Alumíniumárugyár létesült, ahol jelenleg három­százötven embert foglalkoz­tatnak. Erőteljesen fejlődik a Magyar Hajó- és Daru­gyár itteni telepe is. Ha nem jön valami közbe, jö­vőre megkezdődik a váci kötöttárugyár egyik üzemé­nek idetelepítése is. Ez már eldöntött beruházás, éppúgy, mint az autószerviz létesí­tése. Tiszafüred a kormányhá- tározat értelmében közép­fokú központtá fejlesztésre van kijelölve. A központtól kezdve a helyi vezetőkig mindenki rajta van, hogy ez a terv megvalósuljon. Tisza­füred és környéke az elma­radott szintről belátható időn belül ipari és üdülő­várossá fejlődik. TÓTH GYULÄNE a jászkiséri ruházati bolt üzletvezetője — Legszívesebben arról ír­nék, hogy nincs többé hi­ánycikk, minden kapható. Sajnos, azonban nem így van. Jelenleg -is sokféle áru hiányzik a boltból: paplanok, olcsóbb szőnyegek, fékomp- ress ingek, férfi munkásin­gek és még sorolhatnám a hosszú listát. Ezek nagyrésze a városi üzletekben kapható, én azonban hiába adom le az igénylést, legtöbbször 50 százalékát sem kapjuk meg a kért ruházati cikkeknek. Gondolom, a falusiak engem hibáztatnak a hiányos áru­ellátásért. pedig a nagyke­reskedelmi vállalatoknál ke­resendő a válasz. Az igaz­ság az, hogy a vidéki üzle­tek bizonyos mértékben hát­rányban vannak a városi áruházakkal szemben, pedig az lenne az ideális, ha itt ugyanazt meg tudná vásárol­ni a vevő, mint például Szol­nokon. Hiába hirdetik a táb­lák, hogy vásároljon a helyi üzletekben, az emberek in­kább elutaznak a városokba, ha nagyobb vételről, például öltönyről van szó. A másik, — mivel itt az alkalom, nem lehet kihagyni — a kereskedelmi dol­gozók szabad ideje. Majd minden vállalatnál bevezet­ték már a szabad szombatot. Nálunk, legalábbis ami a vidéki üzleteket illeti, nincs ilyen kedvezmény. Nagy se­gítség lenne, ha legalább két­hetenként lenne egy szabad­nap, amikor nyugodtan el lehetne látni a nagyobb házi munkákat. Azt hiszem, hogy nemcsak a saját véleménye­met közlöm, a kereskedelem­ben nagyrészt nők, fiatal anyák dolgoznak. SZABÓ ISTVÁN az alattyáni községi pártszervezet titkára — Két fontos — legalább is nekünk, alattyániaknak fontos téma jut eszembe. — 1969 őszén a jászjákó- halmi költségvetési üzem em­berei elkezdték községünk új művelődési házának épí­tését. A harmadik módosí­tott határidő (1972. július 15.) már réges-rég elmúlt, s az épületen még annyi munka van, hogy ebben az évben sem lesz kész. Ha átmegy az építkezésre, láthatja, hogy csak öt-hat ember dol­gozik — ha dolgozik. Ha egy családi házat építenek a fa­luban, ott is több a munka­erő. Nem beszélve arról, hogy ez a néhány ember is állan­dóan cserélődik, kétheten­ként új arcokat látni az épít­kezésen. Ezenkívül volt né­hány előttem még mindig homályos dolog is. Kétszer is megtörtént, hogy idejöttek a költségvetési üzem teher­autói, felpakolták a már ide szállított, s itt szükséges épí­tőanyagot, s elvitték valaho­vá. Feltételezem, hogy egy másik építkezésre, ami úgy látszik, fontosabb. De vajon miért fontosabb? Égetően sürgős lenne már átadni az épületet, hisz ez Alattyán kulturális életének fellendü­lését jelentené. — A másik téma a párt­munkával kapcsolatos. Jövő hónap 16-án a párt szerve­zésében ismét megkezdődik megyeszerte az úgynevezett téli politikai oktatás. Politi­kai témákon kívül, gazdasá­gi és kulturális témákkal is foglalkozunk ezeken a két­hetenkénti összejöveteleken. Sajnos, az előző években azt tapasztaltuk, hogy lassan le­morzsolódik az előadások hallgatósága, pedig olykor érdekes, élénk viták alakul­nak ki. A záróünnepélyen már csak az induló társaság töredéke vesz részt Nem mondhatom, hogy a párton- kívüliek maradnak el, talán egyforma az arány, de ha arról kérdez, hogy kik a lel­kesebbek, az idősebb gene­rációt kell kiemelnem. In­kább a fiatalok maradnak el egy idő után. Jő lenne meg­vizsgálni, hogy miért?! TÓTH LÁSZLÓ az IBUSZ utazási irodák megyei igazgatója — Én egy kicsit hazabe­szélek. Az IBUSZ-ról ugyan­is elég keveset olvasok a Néplapban, másrészt sokak­ban az a vélemény alakult ki, hogy mi csak az „üzletre megyünk”. Pedig ez nem így van, hiszen nekünk szabott áraink vannak, és arra tö­rekszünk, hogy a lehetősége­ken belül maximálisan ki­elégítsük az igényeket. Ez tényleg érdekünk, hiszen, ha sikerül elérnünk, hogv a tár­sasutazásokon résztvevők megelégedéssel térnek haza, akkor máskor is igénybe ve­szik szolgáltatásainkat. — A „modern népvándor­lás” egyébként az utóbbi években egyre inkább fejlő­dő tendenciát mutat. Csu­pán egy összehasonlító ada­tot mondok bizonyítására: 1960-ban Szolnok megyéből mindössze háromszázötvenen utaztak külföldre az IBUSZ- szal, ebben az évben pedig már eddig több mint négy­ezren, és ez a szám év vé­gére előreláthatóan eléri a hatezret. Ma már szinte nincs olyan ország, ahova ne szer­veznénk utazásokat. Sajnos, az emberek egy része — igaz egyre kisebb hányada — a külföldi utazásokat még min­dig inkább beszerző körút­nak tekinti, ahelyett, hogv más országok népeivel, szo­kásaival, kultúrájával is­merkednék. — A belföldi turizmusnál kicsit más a helyzet, ugyan­is mostanában sem tudunk több embert országjárásra vinni, mint például tíz évvel ezelőtt. Az igények természe­tesen ezen a téren is növe­kednek, a közlekedés viszont alig fejlődött, és nem nőtt. kellő ütemben a szállodai he­lyek száma sem. Ebben az évben például harminc ki­ránduló csoport kérését kel­lett visszautasítanunk, mert nem volt elegendő autóbusz. A szállodai helyhiányra azt hiszem elég, ha Szolnok pél­dáját említem, 1945 előtt há­romszor annyi szállodai hely volt a megyeszékhelyen, mint most. MARTON ERNÖNÉ Szolnok jubileumi ünnepség- sorozatának szervezője — A kérdés mindenkit arra* ösztönöz, hogy saját munka- területéről, hivatásáról be­széljen. Nos nálam ez ugyan­így van, hiszen az a megbíza­tásom, hogy városunk fenn­állása 900. évfordulójának előkészületi munkáit szervez­zem, irányítsam, koordinál­jam. Itt. ebben a városban szü­lettem, s éppen ezért nagyon sokat jelent nekem, örülök, hogy jelenét magaménak vall­hatom, a jövőnek is aktív ré­szese lehetek. Ezek után mit írnék, s mi­ről írnék? Természetesen arról, ami hozzám, — munkakörömhöz olyan közel áll. Szép, hogv az évforduló tiszteletére felaján­lások, elképzelések tervek, programok születnek, és na­gyon szép az, hogy az embe­rek jelentős része munkál­kodik is a nagy évforduló városépítő — szépítő prog­ramján. Ami a legfontosabb talán ebben az „akcióban”: érezze minden ember ebben a város­ban, hogy lehet és kell is ten­nie a maradandóságért, a lo­kálpatriotizmusért. Közhelyként hangzik: de én hiszem, hogy ha minden ember háza, munkahelye kör­nyékét megtisztelné azzal, hogy tisztán, rendben tartja, akkor nagyon szép lenne ez a város. Nagyon lehet szeretni Szolnokot, de látni tudni kell, hogy miért, mit is aka­runk. Miénk ez a város. Minden intézkedése velünk, értünk történik. — s nekünk. Fog­junk össze! Sokan vagyunk és nagyon sokat tehetünk. I Dr. LÉNART KAROLY jászapáti körzeti orvos, nőgyógyász A felszabadulás óta vagyok körzeti orvos Jászapátiban. Szinte mindenkit ismerek, s egy újságcikkben szívesen be­mutatnám a községet, az itt élő embereket. Mint orvos el­sősorban az egészségügyi helyzet változásáról tudnék véleményt mondani. Többet kellene foglalkoznia a szemé­lyi higiénia kérdésével. Nem egyszer tapasztaltam még az utóbbi időben is, hogy a jól öltözött emberek bőre nem elég tiszta. A környezeti hi­giénia sokat fejlődött az utóbbi időben. A házak s ud­varok többsége gondozott, — rendes. Jól működő Vöröske­reszt szervezeteink vannak s megfelelő az iskolaorvosi el­látottság is. Nálunk is probléma, mint az országban, az alkoholisták számának növekedése. A túl­zott alkoholfogyasztás káros hatásáról, a szociális egész­ségügyre való nevelésről, a nemi érettségre való nevelés­ről s egyéb témákról rend­szeresen tartunk előadásokat, de a felvilágosítás még így sem elég. Ezért jó lenne, ha ezekkel a problémákkal több­ször és részletesebben foglal­koznának a sajtóban. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden hivatalt viselő ember köztiszteletben álló legyen, szeressék és megbe­csüljék. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha a köz érdeké­ben. becsületesen dolgoznak: Az ilyen embereket az újsá­gokban pé'dakénííl kellene állítani a többiek elé. írták: Bistey András Katona László Tóth Mária Zámbó Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents