Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-27 / 228. szám
4 Szolnok Megyei néplap 1972. szeptember 27. Magyarok a határon fúl Tisztelgés Stószon Dérynéemlékünnepség Jászberény programja Jászberényben gazdag programmal emlékeznek meg Déryné Széppataki Róza, a város szülötte halálának 100. évfordulójáról. Szeptember 28-án a jászberényi lakosság képviseletében küldöttség utazik Miskolcra, ahol megkoszorúzzák Déryné szobrát. Szeptember 29-én, a Szolnok megyei múzeumi műemléki és honismereti hónap eseményeként tartanak ünnepséget, melyen dr. Czenner Mihály, a Színháztudományi Intézet munkatársa méltatja Déryné munkássága színháztörténeti jelentőségét. Ezen a napon nyitják a Déryné című kiállítást és a városi-járási könyvtárban a kisgrafikai tárlatot. Délelőtt a Lehel Filmszínházban bemutatják a Déryné című filmet. Este a színházteremben az Állami Déryné Színház tart előadást. Megnyitó holnap A műszaki könyvnapok eseményeiből K Holnap tartják a műszaki könyvnapok országos megnyitó ünnepségét Székesfehérvárott, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában. Ez alkalomból a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat nagyszabású szakkönyvkiállítást rendez, amelyen többek között bemutatják a legújabb műszaki könyvúj donságokat A budapesti megnyitó október 3-án lesz a Csepel Művekben, a Csepeli Tárlaton kívül a Műszaki Könyvesbolt és Antikvárium — az ország legnagyobb műszaki könyvesboltja — szervezésében mintegy 40 helyen lesznek alkalmi könyvbemutatók. Nemcsak Budapesten, de számos vidéki városban rendeznek ünnepi megnyitókat és könyvkiállításokat a műszaki könyvnapok alkalmából Október 2-án a miskolci II. Rákóczi Ferenc megyei könyvtárban tartja a TIT műszaki választmánya vándorgyűlését. A gyűlés színhelyén, a Művelt Nép miskolci Idegennyelvű és Műszaki Könyvesboltja kiállítást és könyvvásárt rendez. A borsodi műszaki könyvnapokat dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter nyitja meg. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a műszaki könvvnapok során a Műszaki Könyvtár és a Művelt Nép üzemi boltja könyvankétot és vásárt rendez október 25-én. Ezen kívül több vidéki ipari üzemben rendeznek műszaki könwbemutatót és vásárt a munkahelyi terjesztők segítségével. o Éveken át reméltem, hogy személyesen is találkozhatom majd vele, hogy személyesen is megismerhetem Stósz neves szülöttjét, az írót, a kritikust, a publicistát, Fábry Zoltánt. Hiába! Ott jártamkor csak sírjánál állhattam meg, a hegyoldali kis temetőben nyugszik. Életművét a fasizmus elleni harcnak, a békének és kommunista meggyőződése alapján a csehszlovákiai magyar kisebbség jogai védelmezésé- nek szentelte. Kovács Győző írta Fábry Zoltánról szóló kötetében: „Stósz az évek során fogalom és mérték lett. A szlovákiai magyarság magatartásának, az anti- fasizmusnak, a humanizmusnak mértéke és példa- mutatása.” Valamit Stószról: Kassától mintegy 50 kilométerre van, Közép-Szlovákiában, a Gö- mör-Szepesi Érchegységben. „Stósz XIII. századbeli német település. Az első telepesek a bányák közelében elszórtan laktak. A bányák kimerülésével a telepesek egyre jobban tolódtak, ,stó- szolódtak’ össze, le a völgybe, innen a név: Stósz... A régi Magyarországnak egyedül itt voltak késgyárai. Az első köztársaságban pedig Stósz látta el a hadsereget kardokkal, tőrökkel. Stósz lakossága ma is nagyrészt késgyári munkás. Másik nevezetessége kétszáz méterrel magasabban fekvő, klimatikus, szubalpin fürdője... Nincs piszok., az utak aszfaltozva... Kétoldalt patak — az itt eredő Bódva — mentén nyolcvanméteres hársfasor... Az első hárs a ház előtt áll, a patak itt kanyarodik el a “kertek mögé...” — írja róla Fábry. A ház, amelyben az író agglegényként élt, alkotott, a szülői ház, száz évnél is öregebb: a vakolata hámlik, az öreg fakapu repedésein át belátni a kertbe, melyet falként véd a lefaragott, kikövezett hegyoldal. Nincs sze- « rencsém: a hölgy, aki a CSEMADOK megbízásából Fábry Zoltán író hagyatékát rendezi, már nincs itt. — Rozsnyón lakik, a déli busszal hazautazott, és már csak a jövő héten jön ki — mondták a szomszédok. így hát csupán a kapu előtt álldogálhattunk Gál Sándor, Ma- dách-díjas íróval, aki tanító- mesterének tartja Fábry Zoltánt, akihez személyes, jó barátság fűzte. ..Stósz 184” olvasom a táblát a kapun. Beszélt Fábry híres, hétezer kötetes könyvtáráról, amelyben olyan ritkaságok vannak, mint ^például Lenin műveinek első német nyelvű kiadása, és arról, hogy az író szobája falán berá- mázva ott van Rozsnyó város tanácsának oklevele: az egykor ott diákoskodó Fábry Zoltánt 1967-ben, hetvenedik születésnapján, a város díszpolgárává választotta. — Zoltán bácsi minden vagyonát, a házát, a könyvtárát, a kéziratait, egyszóval mindenét a CSEMADOK-ra hagyta — szólt Gál Sándor. — Nem tudom, mi lesz a hagyaték további sorsa. A CSEMADOK főtitkára találkozásunkkor a következőket mondta: — Ha jól emlékszem, 1970- ben Magyarországon a Nép- szabadságban megjelent egy cikk E. Fehér Pál tollából. A cikkben megkérdezte: mi lesz a Fábry-házzal? Nos, mi egy kulturális centrumot szeretnénk belőle csinálni, amely a csehszlovákiai magyar irodalom hagyományait hivatott ápolni, különös tekintettel ennek az irodalomnak antifasiszta tartalmára. Mert Fábry Zoltán nemcsak csehszlovákiai, hanem Európa szintű harcosa volt ennek az eszmének. Pillanatnyilag a vagyonának számbavétele, leltározása folyik. Rövidesen megkezdődik a Fábry-ház renoválása is. — Eredeti szépségébe állítják majd vissza, vagy bővítik is? — A helyreállítás mellett a házhoz két új dolgozószobát is építünk. Lehetőséget akarunk adni azoknak az íróknak, irodalomtörténészeknek, kritikusoknak a munkára, akik vállalkoznak egyrészt a hagyaték feldolgozására. hogy azt sajtó alá rendeznék, mecielentetésére előkészítenék Fábry Zoltán eddig még meg nem jelent műveit, másrészt, akik feldolgoznák a könyvtárában lévő nagyon értékes antifasiszta anyagot, mert az nagy hasznára lenne szerintem az emberiségnek. Azt akarjuk, hogy a Fábry-ház megmaradjon, Fábrv Zoltán pedig olvan értékelésben jelenjen meg az olvasók előtt, amit ő írásaival, a csehszlovákiai magyar irodalomban betöltött vezető egyéniségével, múltjával, egész munkásságával az irodalomban jelentett. És nemcsak a csehszlovákiai magyar irodalomban. hanem az egész magyar irodalomban, mert Fábry nemcsak a miénk. Hozzátartozik az egész magyarság szellemi életéhez. — Mennyire szorgalmazza a Fábry-hagyaték megjelentetését a csehszlovákiai magyar nyelvű könyvkiadó, a Madách? — kérdeztem később a kiadó egyik szerkesztőjétől, Máyer Judittól. — Mi Fábry műveinek megjelentetésével állandóan foglalkozunk. Még élt, amikor megkezdtük sorozatban műveinek kiadását, ha nem is szabályos sorozat ez. Megjelentettük az ő háború előtt napvilágot látott munkáit is, így új kiadásban, a Korpa- rancs-ot és a Fegyver s vitéz ellen-t. Utolsó kötete, amit ő maga rendezett még sajtó alá, tavaly jelent meg, a Vigyázó szemmel. Tudomásunk szerint a Fábry- hagyatékban még sok olyan anyag van, ami arra vár, hogy kiadásra kerüljön. A CSEMADOK foglalkozik azzal, hogy feldolgoztassa az író hagyatékát. Mikor kerül ez a munka olyan stádiumba, hogy a kiadó is részt kérhet belőle, nem tudjuk. Mi minden esetre a jövő évre, 1973-ra tervezzük egy Fábryról szóló kötet megjelentetését. Ez nem az ő írásait, hanem a róla szóló írásokat tartalmazza. A kötetet Duba Gyula és E. Fehér Pál szerkeszti. Fábry Zoltán a csehszlovákiai haladó magyar irodalom vezető egyénisége volt, aki örökül hagyta az utána következő nemzedékeknek: „Amíg embertelenség van, az emberség sorait nem szabad gyengíteni, csak erősíteni. Nézzetek körül a világban: az embertelenség gócai egyre szaporodnak... önmagunkért, küldetéstudatunkért csak mi magunk lehetünk felelősek: elkötelezettek.” Varga Viktória Következik : Üdvözlet a szolnokiaknak KosztaGál Sándor Fábry Zoltán sírjánál. — Na, végre eljutottam magához, doktor!... Micsoda hírnév... A legjobb plasztikai sebész!... Doktor, maga egy zseni. Senkinek nem adatott meg, hogy ilyen hetykén alakítsa át az emberi ábrázatot, hogy ilyen zseniálisan igazítsa helyre a természet tévedését, hogy így megváltoztassa az orrot, az ajkakat... —Na, na, na... Ne túlozzunk. Mivel szolgálhatok? Es hogy hívják? — A nevem nem fontos. Az arcomról lenne szó. — Hm..'. Egészen rendes arc: szabályos vonások, magas homlok, okos tekintet. Na, és természetesen, a tekintete, valamiféle belső uj- jongást fejez ki... — Ezt ön is észre vette? Akkor megkérem, haladéktalanul operáljon meg. önnek még csak- csak. De nekem ez életkérdés. Tudja, doktor, arról álmodozom, hogy az arcom ne szépséget, hanem ellenkezőleg, állandó undort, elégedetlenséget fejezzen ki... — Na, de miért, én istenem? — Tudja, doktor. túlságosan gerinctelen vagyok. Elég, ha a hivatalfőnököm rámnéz. már hízelegni kezdek neki. Ilyennek születtem. Semmit nem tudok magammal kezdeni. Aztán meg csak a szégyen, meg restellem magam a rokonok, meg a kollégák előtt. Na, meg végül önmagam előtt is!„. — Feltételezem. Na én aztán, ha megoperálom, nem fog többé hízelegni? — De fogok, doktor. Természetesen fogok. De látható undorral... Molnár Sándor fordítása Marek Gronyiszkij: ARC ...........................................................................«»»♦............................................................. k éptár Szentesen szeptember 30- án tíznapos kulturális program kezdődik. Az első eseményre a Kaszta József Múzeumban kerül sor, ahol ünnepélyesen átadják rendeltetésének az állandó Koszta- képtárat. A programsorozat alkalmából a városban vendégszerepei a békéscsabai Jókai Színház. Hangversenyt ad a szegedi szimfónikus zenekar, irodalmi műsorral emlékeznek meg a Dózsa-évfordu- lóról. Szentesen az idén Csehszlovákia múzeumainak anyagából rendeznek kiállítást, e „Ki tud többet Csehszlovákiáról” címmel vetélkedőt is rendeznek) AiTT^I(EFERNtfHE Ha valami egészen kivételes élményhez juttat a televízió, ha mondjuk „világcsemege” kerül a képernyőre, akkor menten hálát adunk a technikának, hogy van távolbalátó készülékünk. -Mihelyt azonban valami bóvli miatt kell bosz- szankodnunk, rögvest pokolba kívánjuk korunk „csodáját”, a technika áldása egyszeriben a sors csapásává válik. Szeszélyes nézői magatartás, de a végletes műsorok esetében teljesen ELŐTT érthető. Az elmúlt hét műsorában mindkét végletre akadt példa. Kivételes élményt, „világcsemegét” a jégkorongozó „gigászok” moszkvai küzdelmének közvetítése nyújtott. A bosszantásról pedig a csütörtök este bemutatott amerikai film, A rézkancsó, a hatvanas években készült, bárgyú mesére épülő vígjáték „gondoskodott”. Ennél idétlenebb filmvígjátékot mostanában aligha láthattunk. Ki tudja, hogyan juthatott el televíziónk képernyőjére. ML\DLN ÖTÖDIK . A fenti címmel közreadott háromrészes, szovjet tévéfilm bemutatkozása nem a legjobban sikerült. Az első rész kissé eseménytelen, lassúdad voltával, nehezen kibontakozó cselekményével vontatottnak hatott. A folytatásban azonban már jól- esően tapasztalhattuk, hogy nem holmi szokványos háborús történet filmfeldolgozásával van dolgunk, hanem egy új, mai szellemiségű és az ábrázolásmódjában is újra törő alkotást üdvözölhetünk a képernyőn. Grigorij Lipsics filmjében ugyanis elsősorban nem a háború teremtette drámai helyzetek feszültségére épít, mint hatáselemre, hanem a maroknyi partizáncsoport emberi portréinak megrajzolására összpontosítja erejét. Művében nem a fordulatos cselekmény játssza a főszerepet, hanem Toporkov őrnagy és a többiek emberi drámája. Magatartásbeli kérdések, erkölcsi problémák feszítik a partizántörténet „boltozatát”. .Miközben a kis csoport araszol- gatván az időben és a térben, napról napra, óráról órára vonja maga után, illetve magára a németek figyelmét, és hordja magával sorsát, mint teve a púpját, csakhogy e megtévesztő manőver révén az igazi fegyverszállítmány eljuthasson a fogolytáborba zárt szovjet katonákhoz — ahonnan az őrnagy is megszökött — emberileg jutunk egyre közelebb a mindenre elszánt, hősiesen helytálló partizánokhoz. És ahogyan az emberi arcok vonásai egyre jobban kirajzolódnak, úgy elevenedik meg és teljesül ki a film mondanivalója is, amely nem csupán a hősök emlékének felidézése, tanulságul az utókor számára, hanem megfogalmazása annak a gondolatnak is, hogy nemcsak a baj, hanem a jólét is próbára teheti az embert, és hogy a bizalmatlanság ellen, amely megfékezheti a legjobb szándékot, a bátor cselekedeteket is, harcolni kell minden eszközzel és mindenáron. A Minden ötödik — jóllehet témája után egy maroknyi partizán hősies helytállása — valójában mai mondanivalót hordozó alkotás. Á film sikeréhez nagy mértékben hozzájárult a kitűnő magyar szinkron is. RIPORT BlLMEK ÉS EGY DOKUMENT UMF1LM Amíg az idegen forog, addig a vendéglátó helytáll, méghozzá derekasan — summázhatnánk Urbán Ernő a balatonfüredi Annabella szálló egy napjáról készített filmjének mondandóját. Derekasan, mert a szálló dolgozói — pincérek, felszolgálók, portások, s az igazgató — hivatásnak tekintik mindennapi kötelességüket. A vendéglátóipar dicsérete — így is jellemezhetnénk — a mesteri módon megszerkesztett és elkészített riportfilmet. Lehet, hogy az általa nyújtott kép ideális állapotokat tükröz. De a film erényére szolgál, hogy a sok szépet és jót emberi mód hitelesen tudta közvetíteni. Még csak véletlenül sem érezhettük a megszépítés kellemetlen „szagát”, sőt inkább abban merültünk el, hogy a riporterrel együtt haladva minél többet tudjunk meg erről a sokszor tévesen megítélt, lebecsült, vagy túl szépnek tartott szakmáról. A riportfilmben ismét megcsodálhattuk Urbán Ernő alanyait beszélőpartnerré avató emberi közvetlenségét, és azt az író-emberi tulajdonságát, amelynek lényege: felfokozott érdeklődés és kíváncsiság minden iránt, ami ismeretlen és új. Hasonlóan érdekfeszítő riportfilmmel rukkolt ki a televízió képzőművészeti rovata a ceglédi Dózsa-emlék- műről készült filmjével, amelyet dr. Fehér Zsuzsa szerkesztett, Káplár Ferenc rendezett és amelynek riporteri teendőit Bereczky Ló- ránd látta el. Vállalkozásuk ban nem az jelentette az izgalmat, hogy egy szobrot, egy képzőművészeti alkotást szellemi és anyagi értelemben körüljárnak, még csak az sem, hogy megszólal az alkotó is, Somogyi Árpád, es őszintén vall az alkotág műhelytitkairól, az emlékmű megszületésének körülményeiről, hanem az, ahogyan a filmben a ceglédiekkel eszmeileg körüljáratják a most felállított emlékmű tartalmát. Kitűnő kísérlet az ízlés, a korszerű látásmód népszerű formában történő fejlesztésére. Hisz valójában az utca emberével sikerült kimondatniuk azt, amit szakszerű magyarázatokkal sem sikerül talán széles körökben kézzelfoghatóvá tenni. Vonzó, csalogató táj elevenedett még a Zselic vidékéről készített dokumentumfilmben. Szívesen követtük a valóban festői somogyi tájakon, a zselici rengetegben barangoló kamerát, amely nemcsak a valóság rögzítésére szorítkozott, de olykor megmámorosodva a természet szépségétől, maga is önfeledt játékba kezdett. (A vadászat képei.) Mesés körút mozzanatait láthattuk a Képernyőn, és bizonyára sokáig emlékezünk még Pali betyár történetére, akit „pipaszár” ölt meg, vagy az ízes beszédű fafaragó Varga Jánosra, vagy éppen Lidi nénire, aki néprajzi múzeumba illő környezetében gubbaszt évek óta magányában. A zselici táj és a rajta, belőle élő emberek világát bemutató film a vasárnap műsorának egyik kiemelkedő programját jelentette. (Rendező: Oláh Gábor.) RÖVIDEM „Megijesztett” bennünket dr. Grétsy László; megszűnik a Szójátékklub, már csak egy adás lesz. és kész. Sajnálhatjuk. Ez a döntés a nyelv ápolásának igen rokonszenves formájától foszt meg bennünket. V. M. earn
