Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

1972. szeptember 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Film­ka'e'doszkóp PEARL S. BUCK 80 ÉVES Pearl S. Buck — amerikai misszionárius leánya — 80 évvel ezelőtt született a Jangce folyó partján. Ké­sőbb mint egy misszionári­us felesége tért vissza gyer­mekkorának országába. Észak-Kínában és Nanking- ban élt, s 1932-ben Az édes anyaföld című regénye ré­vén világhírűvé vált. Amikor 1938-ban elnyer­te az irodalmi Nobel-díjat, már egy pennysylvaniai farm lakója volt, második férje társaságában. Művei­nek hősei továbbra is egy­szerű kínai emberek marad­tak, akiknek életét — a kör­nyezet alapos ismeretében — hitelesen ábrázolta. Utóbb próbára tette világhírét és népszerűségét azzal, hogy amerikai társadalmi regé­nyeket írt, John Sedges ál­név alatt. Azonban ezekkel is sikert aratott. Az édes anyaföld-et még a harmincas években min­den kulturnyelvre lefordítot­ták, s a belőle készített film — Paul Munival és Louise Rainerrel a főszerepekben — az egész világot bejárta. FILMSIKEREK FRANCIAORSZÁGBAN Az utóbbi évek legna­gyobb látogatottságú filmjei­nek listáján vezet a MOU- RIR D’AIMER (Meghalni a szerelemért), ezt követi a Le Passager De La Plui (Utas az .esőben) és a Bor- salino. Érdekes, hogy a Love Story a hatodik helyre szo­rult. SPAGETTI THRILLER Spagetti thriller a neve annak az új irányzatnak, amely egyre inkább tért hó­dít az olasz filmművészet­ben. A műfaj egy bizonyos szemszögből mutatja be az olasz társadalom helyzetét, amely egyaránt rokonítható a horrorfilmekkel és a neo- realizmussal is. Bizonyos te­kintetben elkötelezett műfaj, mely értékében nemegyszer megközelíti az ambíciózu- sabb politikai filmesszéket, mint pl.: a Sacco és Van- zetti-t, vagy az Egy rendőr­felügyelő vallomása az ál­lamügy észnek-et A LEGNAGYOBB KASSZASIKER Valószínűleg a Keresztapa (The Godfather) c. amerikai film, Marion Brandoval a főszerepben lesz a filmtör­ténet eddigi legnagyobb kasszasikere. A „Paramount Pictures” filmje az ameri­kai gengszterizmusról 62 mil­lió dollárba került és úgy számítják az USA-ban 100 millió dollár bevételt hoz, s a külföldi forgalmazás to­vábbi 30 milliót. A hét könyvei AKADÉMIAI KIADÓ Zimándi P. István: Pé- terffy Jenő és kora. CORVINA KIADÓ Mezei Ottó: Dési Huber. EURÓPA KIADÓ J. Heller: A 22-es csap­dája. W. S. Maugham: Téli utazás. Elbeszélések. Taxner—Tóth Ernő: Di­ckens világa. KOSSUTH KIADÓ Magyar külpolitikai év­könyv. KÖZGAZD. ÉS JOGI KIADÓ Szentes Tamás: Elmara­dottság és fejlesztés. Az el­maradottság leküzdésének kérdései Afrikában. MAGYAR HELIKON Jókai: A kiskirályok. Re­gény. MEDICINA KIADÓ Az orvostudomány aktuá­lis problémái. Pertorini Rezső—Horváth Szabolcs: Személyiségzava­rok; Ladányi Mihály: Olvasónapló Tested Könyve elbeszéléskötet bőrkötésben, tele van történettel. Tested Könyvét egymás kezéből kapkodják olvasóid, emiatt Tested Könyve maszatos és izzadfcságszagú. Mégis örömmel olvasom újra. Szeretem már ismerős fondorlataidat. Bár az összes poént előre látom, Tested Könyve mégis fölöslegessé tett sok más történetet. Már időtakarékosságból sem olvasok mást, mint Tested Könyvét, csak akkor ejtem ki a kezemből, amikor utolsó történetednek VÉGE. Tasnádi Varea Éva : EGY SZÁL LhHVLLOTT Tegnap szobánkba lépett a halál. Nem volt kaszája, semmi fegyvere, anyám az ágyon félre billent szájjal hang nélkül mondta: — Elmegyek vele! A gerendákon pókháló feszült, egy szál lehullott, némán ült a pók, a macska pedig szelíd fejével végig dörzsölte a kék takarót. Szekrény tetején ötven piros alma hirtelen szénfeketére változott, megállt az óra és én azt hallottam, valahol tompán ütnek most egy dobot. Kintről a fák kérdezve lehajoltak, a kerítés gyerekdalt énekelt, léptem egyet, mint apró koromban, s kiáltásomra senki sem felelt. Varga Rudolf: Dózsa Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égőszámyú varjak vitték véred fekete hószitálásban, csak parazsatokádó hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyullongó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott, piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevítetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszúrt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztől viselős arccal. BIGÚ JÓZSEF BAJZA PALICZ JÓZSEF AKVARELLJE Pillantás a képernyőre Nyitott könyv a tv-ben Csak rá kell nézni címmel olasz film­vígjátékot vetítenek a mozik. Az egyik jelenetben a főhősnő idős bácsikája té­vénézése közben vacsorázik. Méghozzá úgy, hogy az abroszon mindennek ki van rajzolva a helye: tányérnak, kancsónak, tálnak, evőeszköznek. Ilyenformán az öregúmak egyetlen pillanatra sem kell levennie szemét a képernyőről. Akármilyen komikus és túlzó ez a je­lenet nem lehet tagadni, hogy a tévé nézőinek egy része — nálunk elsősorban talán a gyerekek — ilyen áhitatos figye­lemmel, szinte rátapadnak a képernyőre. Nem alaptalan hát az a jóslat, amit egy Marshall McLuhan nevű szociológus vá­zolt fel könyvében. Nagyon leegyszerű­sítve, a jóslat lényege így hangzik: vége a földön a könyv egyeduralmának. Le­taszította a trónról a televízió, általában a kép és hang. Egyre kevesebbet olva­sunk és egyre többet nézzük a képernyőt S ez még csak haggyán, de már csak nézzük a képet ami semmi mást nem jelent mint amit mutat tehát szellemi passzivitásra kárhoztat teljesen kikap­csolja önálló gondolkodásunkat és nem vált ki bennünk más hatást, mint a fel­tételes reflexek általában. Mindez persze az emberi kultúra hanyatlásával, elsor­vadásával jár. Nem valami bíztató jóslat ez, csak az a kérdés, hihetünk-e a szerzőnek, aki pesszimizmusával nem áll egyedül. Va­lóban ilyen elképesztő hatással lesz a te­levízió az emberi kultúrára? Első fel­háborodásunkban talán hajlamosak len­nénk arra, hogy a jóslatot egészében el­utasítsuk, mint rosszízű ijesztgetést. Rá­adásul elég könnyű statisztikai adatokat is találni, amelyek azt bizonyítják, hogy a valóság egyáltalában nem azt az utat választotta, amit McLuhan több mint egy évtizede kijelölt. Az UNESCO adatai szerint a világ könyvtermése az 1955-ös évi 285 ezer műről 1968-ra évi 487 ezer­re emelkedett. S ez az emelkedő tenden­cia változatlanul megmaradt 1968 után is. Azt is elég könnyű bebizonyítani, hogy a gyermekkor elmúltával — s több évi televíziózás után — elég ritkán marad meg az a babonás áhitat, mint a film­beli bácsinál. Az is könnyen kimutatható, hogy akinél idősebb korban is megma­rad ez a tisztelet, többnyire kevés isko­lát járt, esetleg nem is tud írni-olvasni. Tehát nem a könyv ellenében, hanem a könyv helyett nézi a képernyőt. Mégse lenne jó lebecsülni a televízió veszélyeit. Vitathatatlan, hogy van a kép­ernyőnek szellemi passzivitásra ösztönző hatása. Már csak az.idő miatt is. A fi­zikailag fáradt — vagy szellemileg el­fáradt, — munkából hazatérő ember szí­vesebben nézi a képernyőt, minthogy könyvet vegyen a kezébe. A képi lát­ványt befogadni, tudomásul venni való­ban kevésbé fárasztó, mint csak szürke betűket nézni és agyunkban, szellemi energiánkkal, fantáziánkkal összerakni azt, amit az író közvetít számunkra. Most feledkezzünk meg arról a nem jelenték­telen ellentmondásról, amiről McLuhan is megfeledkezik, hogy persze nem mindegy, milyen könyvről van szó. Ugyanúgy van­nak értéktelen, gondolattalan, szellemi tunyaságra ösztönző könyvek, mint té­véprodukciók. Az egyszerűség kedvéért mégis tételezzük fel azt, hogy a könyvek általában szellemi értéket képviselnek. Akkor is kérdéses, hogy a tévé valóban csak szellemi passzivitásra nevel-e, s az is, hogy minden kép csak önmagát jelen­ti-e, nincs-e mögöttes tartalmuk, nem kí­ván-e gondolati tevékenységet a képek megfejtése? A televíziónak, mint művészeti köz­vetítő eszköznek — mert most csak erről az oldaláról és nem az újság-, a hír­közlő funkciójáról van szó — ugyanúgy módja van a társadalom valódi gondjai­ról, az ember személyiségéről, konflik- tusíairól szólni, mint a drámának, a könyvnek. Vannak ugyan, akik azt tart­ják, hogy a képi közvetítés soha nem lehet olyan elvont, mint a szó absztrak­ciójával, elvonatkoztató erejével rendel­kező irodalom. Ez azonban még nem el­döntött tény, a filmművészet legjobbjai éppen manapság bizonyítják, hogy már olyan elvont elméleti kérdésekről is tud­nak a kép nyelvén beszélni, mint mond­juk a történelemtudomány, vagy a szo­ciológia. S végül, ami a legfontosabb. A képer­nyő nemcsak a könyv ellenlábasa lehet, hanem legjobb segítőtársa, propagátora is. A magyar televízió ebből a szempont­ból sok példamutató kezdeményezéssel élt és él ma is. Az egyszerű könyvismer­tetések is sokat használhatnak egy-egy könyv népszerűsítésének. A Nyitott könyv című műsor meg egyenesen e célra ké­szült. Havonta egyszer jelentkezik, hogy a kritikusok és a szerzők értő szavaival és a művek dramatizált részleteivel ked­vet csináljanak a kiválasztott könyv el­olvasásához (Éppen ezért igen nagy a TV felelőssége a válogatásban, s nem ártana, ha jobban szelektálnának a mai magyar irodalomban.) A legnagyobb könyvnépszerűsítés ter­mészetesen ha egy-egy könyvből, illetve könyv alapján egész filmet, sőt soroza­tokat készítenék. íme néhány adat a leg­utóbbi sorozatok hatásáról a könyvpia­con: Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című könyvét 100 ezer példány­ban adták ki 1968. decemberében. 1972. februárjában még volt a könyvesboltok­ban ebből az első kiadásból. Ennek elle­nére a vetítéssorozat végén ismét kiad­ták 82.500 példányban, s a maradék és az új kiadás is elfogyott. Majdnem ugyan­ebben az időszakban került képernyőre Mikszáth Fekete város-a. Ezt 1968-ban mintegy 29 ezer példányben, majd 1970- ben újabb 30 ezer példányban adták köz­re az Olcsó Könyvtárban. A filmvetítés­sel egyidőben ismét kiadták 28.500 pél­dányban. A könyvesboltok adatai szerint nem ennyi, hanem mintegy 100 ezer pél­dány fogyott volna el, ha lett volna ele­gendő. A Rózsa Sándornak, mint film­sorozatnak nem volt különösebb sikere. Ennek ellenére ismét megjelentették 18 .ezer példányban, nem csekély — 60 fo­rintos — áron. A kisebb siker ellenére nagyjából ez is elfogyott. Végül hát a TV veszélyezteti-e a köny­vet és a kultúrát, vagy éppen gazdagítja, népszerűsíti? A válasz helyett előbb te­gyünk fel egy újabb kérdést: veszélyez­teti-e az atomenergia az emberiséget? Erre már megfogalmazta a feleletet az emberiség: rajtuk múlik, mire használ­juk. Semmivel sem más a helyzet a te­levízió és az emberi kultúra viszonyát illetően. Rajtunk, az emberiségen múlik általában, s rajtunk, magyarokon múlik, hogy Magyarországon mire használjuk a televíziót. De már a kérdés helyett az eddigiek alapján is megállapíthatjuk, hogy a mi televíziónk a kultúra jegyé­ben, érdekében kötelezte el magát. S ez akkor is igaz, ha időnként szellemi rest­ségünkre építő produkciókkal is találko­zunk a képernyőn. Bernáth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents