Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

1972. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Naoychb létszámú Könnyebb a szervezés LlőUétzü'etek a Dolgozók Általános kkofá úb n Az oktatásügy fejlesztése érdekében június 15-én hozott központi bizottsági határozat hangsúlyozza a felnőttoktatás jelentőségét. Hasonló állásfoglalás született az országos közoktatás-politikai aktívaértekezleten is. Mindez már a mostani tanév előkészületei során érezteti hatását. Erről beszélgettünk Sáros Gyulával, a szolnoki Dolgozók Általá­nos Iskolájának igazgatójával. Tallinn és Szolnok megye közel tízéves és egyre terebé­lyesedő kapcsolatának újabb tanújelét láthatja tegnap óta a közönség a szolnoki Dam­janich múzeumban. Ugyanis péntek délután állandó észt­kiállítás nyílott a múzeum emeleti termében, amely a testvérnép törénelmének és Tallinn utolsó két évszáza­dának kiemelkedő eseményeit és küzdelmét, valamint bol­dogulását mutaja be. Az ünnepélyes megnyitó, amelyen resztvettek a megye és a város párt- és állami ve­zetői, és amelyet Zakár Zol­tán, a városi tanács elnökhe­lyettese nyitott meg, külön érdekességgel is szolgált a megnyitó résztvevőinek: Ze­Mint annak idején la­punkban hírt adtunk róla, a törökszentmiklósi MEZŐ­GÉP cibakházi gyáregységé­ben mozgalom indult az is­kolák és óvodák társadalmi munkában történő segítésé­re. A gyáregység dolgozói felajánlották, hogy annyi óra társadalmi munkát vé­geznek, ahány gyermek jár az iskolába és az óvodába; Azóta újabb megbeszélést hívtak össze ebben az ügy­ben, amelyen a Vörös Csil­nei aláfestéssel, — stílusosan — észt versek hangzottak el magyar fordításban, tiszaföld- vári tanárnő, Balázs Éva át­ültetésében. A hangulatosan megkomponált kiállításra a Tallinn egyik jellemző XVI. századi épületének a Nagy- kereskedő Cég ház kapuján — természetesen a kapu má­solata — juthatnak be a lá­togatók. A rendezés Szabó István munkája, fotókkal, képekkel, eredeti bőrtárgyak­kal, ékszerekkel, vetített dia- pozitívekkel kívánja köze­lebb vinni az észt nép hősi napjait és hétköznapjait aki- állítás látogatóihoz. A mú­zeum ezzel a kiállítással nem­csak a testvériség gondolatá­nak áldoz, Tallinn felszaba­lag Tsz, az ÁFÉSZ, a ktsz és a vízügyi igazgatóság képviselői helyeselték a mozgalom megindítását és megígérték, hogy dolgozóik körében népszerűsítik az akciót. Egyúttal máris fel­ajánlották, hogy segítenek ez iskola és óvoda karban­tartásában, közreműködnek az udvarok, játszóterek szé­pítésében és az oktatást se­gítő audio-vizuális eszközö­ket vásárolnák a gyerekek­nek. , j dulásának évfordulója alkal­mából, hanem a Szovjetunió 50 éves fennállásának is tisz­teleg. A kiállítás látogatóit a múzeum ízléses füzete vezeti, segíti az eligazodásban és a részletesebb tájékozódásban. Változatos program a zenekedvelőknek Az immár hagyományos Budapesti Művészeti Hetek programjából részt vállal a Magyar Rádió is. Egyenes adásban közvetítik a Buda­pesti Zenei Hetek hangver­senyeinek többségét, köztük a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának Fe- rencsik János vezényelte Ko- dály-estjét, az MRT énekka­rának és a MÁV Szimfoni­kusoknak a koncertjét. Az őszi művészeti sereg­szemle tiszteletére új ma­gyar művek is a közönség elé kerülnek. A rádió gon­dozásában ősbemutatóként hangzik majd el ezek közt Decsényi János „Gondolatok nappal—éjszaka” című szer­zeménye. Az irodalmi műsorok kö­zött találjuk Heltai Jenő Szépek népei című zenés far­sangi játékát, Kemény György adaptációjában, Rán- ki György zenéjével. A hangjáték-újdonságok között van Kopányi György „Egy ember, akit megtaláltak”, Maróti Lajos „Vénasszonyok nyara” és Csurka István „Amerikai cigaretta” című műve. — Miközben az elmúlt években országosan csök­kent a felnőttoktatásban résztvevők száma. Szolnokon ellentétes tendencia érvé­nyesült. Tavaly a növekedés megállt ugyan, de sikerült megőrizni a korábbi létszá­mot. Most milyen tapaszta­lataik vannak a szervezés eddigi eredményei alapján? — Végleges számokat ter­mészetesen nem tudok mon­dani, hiszen a tagozatoknak csupán hatvan százaléka alakult meg. Tavaly ötszáz­huszonnyolc vizsgázónk volt, és nagyon valószínű, hogy ebben a tanévben is elérjük ezt a számot A felnőttokta­tás sikerét ugyanis nem a beiratkozottak, hanem a vizsgázók számán mérjük, ez ad valós képet a munkáról. Tehát a létszám várhatóan nem változik, viszont a ta­gozatok száma nyolc—tíz­zel kevesebb lesz, minit ta­valy. Marad vagy nem... 11. pontosabban otthagy­ják-e mostani helyén, vagy máshová helyezik át a „bundás-kutat”? Jászberény­ben sok embert foglalkoztat ez a kérdés. Szárnyra kelt ugyanis a hír, hogy a 31-es útvonal korszerűsítése miatt el kell mozdítani a kutat. A város lakói szeretik a bundás pásztor szobrával „ékesített” díszkutat. Sokan vannak olyanok, akik ven­dégüknek elsőként a „bun­dás-kutat” mutatják meg Jászberényben. Amikor az idén a vá.rosi tanács elhatározta, hogy rendbehozatja a díszkutat, a város üzemei és lakói ön­ként ajánlották fel segítsé­güket. Ennek köszönhető, hogy a díszlánccal körülke­rített, kivilágított és szép ki­vitelezésű alapzatára helye­zett „bundás-kút” a város egyik szép színfoltja lett. Érthető tehát a lakosság ér­deklődése, hogy mi lesz a diszkót sorsa. A városi tanács műszaki osztályán megtudtuk, hogy a 31-es számú út korszerűsí­tése során valóban kiderült, hogy a díszkút akadályozza az út kiszélesítését Az új Zagyva-híd megnyitása előtt a „bundás-kutat” visszahe­lyezik régi (eredeti) helyére, a mostani piactérre. A kút új helyére is mostani dísz- kivilágításával, művészi ki­vitelezésű alapzatával kerül, így továbbra is a város ér­dekes látványossága marad. Szakszervezetek a területpolitikában A városokban és közsé­gekben működő szakszerve­zeti szakmaközi bizottságok , titkárai tegnap az SZMT székházában tanácskoztak Szolnokon. Értékelték a megválasztásuk óta végzett területpolitikai munkát, ezen belül a településük ve­zető szerveivel való együtt­működés tapasztalatait és tennivalóit. Ezeket a felada­tokat — az SZMT elnöksé­gének legutóbbi állásfogla­lása szerint — a szakma­közi bizottságok és a helyi tanácsok együttműködési megállapodásban rögzítik, hasonlóan a megyei tanács és az SZMT elnöksége kö­zött korábban létrejött meg­állapodáshoz. — Hogyan értékelik a ta­gozatok számának csökkené­sét? — Változatlan létszám mellett ez nem baj. sőt azt jelenti, hogy például terem­gondjaink enyhülnek. A ta­gozatok több tanulóval in­dulnak. ez gazdaságosabbá te­szi a munkát. Kevesebb ta­nárt foglalkoztatunk, ter­mészetesen főleg azokat, akik szíwel-lélekkel vállalják a felnőttoktatás nehéz felada­tát. — A Központi Bizottság határozata nyomán hogyan változtak a szervezőmunka feltételei? — Könnyebb lett a szer­vezés. Az üzemek, vállalatok többet törődnek a felnőttok­tatással. A MÁV állomáson, a Vízügyi Igazgatóságon, a VOLÁN 7. számú Vállalatá­nál. a Tiszamentl Vegyimű­vekben és a MÁV Járműja­vítóban például önállóan el­végezték a szervezés zömét, még mielőtt mi felkerestük volna őket. Egyre több pél­da van arra is, hogy az üzemekben munkaidő-ked­vezményt adnak a tanuló dolgozóknak. Az üzemeknek érdeke a felnőttoktatás se­gítése, hiszen dolgozóik szak­mai továbbképzését alapoz­zák meg ezzel. A Vízügyi Igazgatóságon vették ezt leg­jobban figyelembe. Tervsze­rűen végeztetik el az általá­nos iskolát azokkal a dolgo­zókkal, akiket szakmailag Szürke boríték, benne sű­rűn gépelt oldalak, rajtuk ké­relem. Egyszerű, könnyen tel­jesíthető, mégis van benne valami rendhagyó. Húsz év­vel ezelőtt leszerelt tartalé­kos katonák írták: „Szeretnénk látni, hogy közel negyedszá­zad távlatából milyen az a laktanya és környéke, amely életiünkben kitörölhetetlen él­ményeket hagyott, a katona­éveket”. A főiskola parancsnoksága eleget tett kérésüknek, meg­hívta őket. S ők jöttek Ben- kei István tartalékos törzsőr­mester vezetésével. Megha- tottan tekintettek körül a réglátott, s azóta alaposan megváltozott laktanyában. — Ez az épület már meg­volt, ez még nem. — Itt egyengettük a földet, amott irtottuk a méteres gazt.-Beszélgetnek, nézegetnek és csodálkoznak, örülnek, hogy újra itt lehetnek, lát­hatják annak a munkának az eredményét, amelynek alap­jait ők — Boros László, Sza­bó Imre. Polonkai Imre — és a többiek raktak le, mintegy tovább akarnak képezni. In­dítunk téli tanfolyamokat és rövidített üzemi tanfolyamo­kat, amelyeken a résztvevők egy év alatt lényegében két esztendő anyagát végezhe­tik el. — Nem árt ez a felkészü­lés színvonalának? — Ha a hallgatók rendsze­resen járnak az órákra és lelkiismeretesen felkészül­nek, akkor nem. Ez az okta­tási forma kétségtelenül na­gyobb erőfeszítést kíván a tanulóktól, de a rövidebb időtartam miatt megéri a fáradságot — A jelenlegi helyzetben milyen akadályok lassítják még a felnőttoktatás fejlő­dését? — A teremhiány a legna­gyobb gondunk. A legtöbb általános iskola nem szíve­sen ad helyet a dolgozók is­kolájának, hiszen maga is helyszűkében van. Szeret­nénk többet tenni tanulóink iskolán kívüli foglalkoztatá­sa érdekében is, de ehhez ismét termekre lenne szük­ségünk. Különösen a Kis- gyepen mutatkozik igény a klubszerű foglalkozások meg­szervezésére. A Nyúl utcai iskolaépületben erre adódna Is lehetőség. Tudom, hogy ez a terem nagyobb mérvű elhasználódásával járna, de szívesen vállalnánk a tata­rozás költségeinek egy ré­szét A Kisgyepen egyébként növekedett a tanulók lét­száma. Az idén egy össze­vont 5—6. és egy 7. osztályt indítunk, s talán sikerül még alapfokú tanfolyamot is szerveznünk. Egy klub meg­nyitása tovább növelné az iskola vonzóerejét. 200 újonctársukKal együtt. A főiskola modem tanter­meinek, korszerű segédeszkö­zeinek, csinos lakószobáik­nak, klubhelyiségeiknek meg- teaintése közben felelevened­nek a húsz év előtti katona­emlékek. A mostoha újonc­idők, az első repülések, légi­erőnk „csecsemőkora”. Az él­mények mint a forrás törtek fel az „öreg” harcosokból. — Meghatottan álltak a terebé­lyes diófa árnyékában, ame­lyet ők ültettek. Véleményü­ket, benyomásukat kérdez­tem. — Nagy élmény volt szá­munkra. JÓI esett látni azt a helyet, ahol életünk egy pa­rányi részét eltöltöttük. Sok változás, jelentős fejlődés tör­tént itt azóta. Most néhány óra alatt újraéltük katona éveinket. Köszönjük a meleg, baráti fogadtatást. Nekik nagy élmény volt, de jól esett a látogatás a ne­gyedszázados fennállását ün­nepelni készülő főiskolá­nak is. Tóth Gyula Fáradtan simí­tott végig kócos gesztenyeszínű fürtjein, majd rá­gyújtott. Hirtelen megrezzent. Acél­szürke szeme ösz- szeszűkült, izmai megfeszültek, ug­rásra készen ál­lott. Lélegzete fel­gyorsult. Vevő lé­pett az üzletbe, és tanácstalan te­kintettel a pult elé állt: — Szeretnék egy-. — Parancsoljon. Máris hozom. A legjobb minőség­ben. — De kérem... — Olyan téli­kabátot kap, hogy imába foglalja a nevünket, — Nem vagyok vallásos, kérem. — Tessék nyu­godt lenni. Világ­nézeti kérdések­ben teljesen egyet­értünk. Paran­csoljon. Ezt pró­bálja fel. Tessék megnézni a tü­körben. Nos? En­gedje. hogy meg­dicsérjem a vá­lasztását. Mert erre születni kell, kérem, az ember érezze, mi illik az egyéniségéhez. Az ön lelki profiljá­ban van valami megragadó. En­gedje meg, hogy azt mondjam, ön­nek szép lelke van. — De kérem, egészen zavarba hoz. — Miért? Ami­ért az igazságot a szentébe vágják? niuszának új gon­dolatokat ád. — Bocsánat, n ;m tudom, mi az, hogy géniusz?, — A szerénység a nagy emberek sajátja! Egyéb­ként tessék nézni ezt a svejfolást. Ebben a kabát­ban imádni fog­ják önt a nők. Bár bizonyára így Az eladóművész Tessék elhinni, oly ritka manap­ság az olyan em­ber, akiről így sugárzik az intel­ligencia. Ön bizo­nyára atomkutató, vagy híres kar­mester. Bocsánat, nem a milánói Scalában láttam önt? ' — Nem kérem. Itt lakom a Szon- dy utcában. Egyébként éjjeliőr vagyok. — Mennyi csor­dás gondolat szü- lethetik az éjsza­ka sötétjében! ön a csillagokba néz, s az Ember gé­is szép sikerei vannak. Ki tud ellenállni ennek az arcélnek? Sokat tudna mesélni a kalandjairól, igaz? De hát diszkréció is van a világon. — Kérem, én házasember va­gyok. — Boldog lehet a kedves felesé­ge, hogy meg tud­ta önt szerezni magának. Azt hi­szem, az ujja hosszával semmi baj nem lesz. Ezt tessék nézni, hogy esik ez a fazon! Ö, hogy tud néz­ni ezzel az okos barna szemével! — Hát isten­kém... — Boldog va­gyok, hogy meg­ismerhettem önt. Megtiszteltetés ré­szemre, hogy ezt a télikabátot én ajánlhattam egy ilyen minden té­ren kiváló ember­nek. Parancsoljon a számla. Ezer- hétszázötven fo­rint. Balra a kassza, jobbra a csomagoló. A középkorú férfi aprót köszö­rült a torkán, és határozottan in­gatta a fejét: — Sajnálom. Momentán nincs szükségem téli- kabátra. Ellenben a sógorom aján­lotta önt. — Vásárolni? — Nem. Beszél­getni. Az ember itt, ebben az üz­letben visszakapja az önbizalmát. Köszönöm. A vi­szontlátásra. Az eladóművész végigsimította zi­lált fürtjeit és fel- dultan suttogta: — Legyen sze­rencsém... Galambos Szilveszter A kezdeményezés követőkre talált B. A. t Húsz év után a Kiliánon A vendégek korszerű oktatási eszközökkel ismerkednek

Next

/
Thumbnails
Contents