Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. szeptember 20. Magyarok a határon túl Vasárnap Budapesti művészeti hetek Kiállítások, tárlatok Kodály Zoltán életművét bemutató reprezentatív tárlattal kezdődnek a budapesti művészeti hetek kiállítási eseményei. A budapesti Történeti Múzeum metszettárában szeptember 26-án megnyíló kiállítás művészeti rendezői Keresztúry Dezső és dr. Eösze László. A Budavári Palota első emeletén szeptember 30-án nyílik Bernáth Aurél kétszeres Kossuth-díjas festőművész alkotásainak tárlata. A 77 éves mester 1956-ban rendezett gyűjteményes kiállítása óta, a fővárosi közönség először láthatja együtt a múzeumok és magángyűjtemények legszebb Bernáth-képeit. Fennállásának 125. évfordulóját jubileumi kiállítással ünnepli a Nemzeti Múzeum. A Kandalló-teremben szeptember '28-án a budapesti művészeti hetek kiállításainak egyik rangos bemutatóját nyitják meg. Ugyancsak a múzeumban rendezi meg jubileumi kiállítását a Néprajzi Múzeum, amely ebben az esztendőben ünnepli fennállásának centenáriumát. Fennállásának 100. évfordulóját két kiállítással ünnepli az Iparművészeti Múzeum. Gyűjteményük kincseit mutatja be „Az európai iparművészet remekei” című tárlaton, a modern magyar iparművészetet reprezentálja a másik, október 17-én nyíló kiállítás. Ugyancsak a százéves múzeum falai adnak otthont „A népművészet mesterei” című szeptember 29- én megnyíló kiállításnak, amely színes áttekintést nyújt tartalomban és formában oly gazdag népművészetünkről. Családi emlékek, frói relikviák és népművészeti tárgyak sorakoznak a Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 30-án megnyíló Tamási Áron emlékkiállításon. Színjátszó napok Székesfehérváron Jelentős kulturális esemény színhelye lesz szeptember 22—24-én a kialakulásának ezredik évfordulóját ünneplő Székesfehérvár: a megyei művelődési központban megrendezik a székesfehérvári színjátszó napokat. A gazdag eseménysorozaton kilenc irodalmi színpad vesz részt, s fellép az osztravai színjátszó csoport is. A színjátszó napok programja keretében Dózsa Györgyre és Petőfi Sándorra emlékeznek a részvevő irodalmi színpadok és színjátszó csoportok. — Most két napot pihen, mert nálunk hétvégén senki sem dolgozik. Pénteken délutántól hétfő reggelig ví- kend van. Ha úgy tetszik, „megáll az élet” — mondta a Hét című magyar nyelvű képeslap főszerkesztője, Ma-jor Ágoston, amikor megérkeztem Pozsonyba. Egy szó mint száz, szlovákiai tartózkodásom ideje alatt meggyőződhettem róla, hogy az egész heti munka után alaposan kihasználják az emberek a hétvégi pihenőt. Otthonukban összejönnek egy kis vecserkázásra, politizálásra, tv-nézésre a családok. Esténként megtelnek a kultúrházak, a mozik, a kávéházak, a vendéglők, a borozók: szeretnek szórakozni is az itt élő emberek. Sokan kirándulnak a hegyekbe, a történelmi nevezetességű várakhoz. Vasárnapi ebédre voltam hivatalos S zenere Mária Janovickováékhoz. Mária magyar, Pozsonyban postai tisztviselő, Milan, a férje szlovák, munkás a szenei vízműveknél. Huszonévesek. Ketten ötezer koronát keresnek havonta. Úgymond’ ők a hétköznapok emberei. Mária vonattal jár be Pozsonyba, munkahelyére és vissza. Délutánonként bevásárol — „Sokszor azt se tudom, mit főzzek, mert eléggé válogat a család” — aztán este nyakában a vacsorafőzés, a .takarítás. Milán 24 órát van szolgálatban, azután 48 órán át szabad. Ilyenkor egy kis mellékeset keres: „öreg, használt a kocsink, hiába javítgatom. Üiat akarunk venni,” Amíg Mária a konyhában sürgölődött, "Kiliánnal beszélgettünk. A nemzetiségi kérdést magyarázta; ahogyan ő látja: — Én szeretem a magyarokat, nem azért, mert a feleségem is az. Nincs nekünk bajunk egymással. Volt ellentét, de azt nem az egyszerű nép kezdte. Én az iskolában tanultam róla, meg az öregeim is mondták. Azt hiszem, a mai fiatalok már egészen másként vélekednek a nemzetiségi kérdésről, mint a szüleik és a mi gyerekeink is másképpen gondolkodnak majd, mint mi. Nem az a lényeges, ki születik magyarnak, vagy szlováknak, hanem, hogy milyen ember. Hogy tudja becsülni, tisztelni a másikat emberségében, nemzetiségében. Maga kommunista? Mert én az vagyok. Maguk is, mi is szocializmust építünk. Nos, hát szerintem ez az alapja mindennek. Látja, ma már könnyebben utazhatunk egymáshoz, mint amikor én, gyerek voltam. Most az a szlovák, aki lenézte a magyart* láthatja: a magyarok is szorgalmas, becsületes emberek. Meg a magyarok is. ha idejönnek hozzánk, láthatják, mi is úgy élünk, mint ők. Maguknál olcsóbb és több az élelmiszer, a hús, a csirke, a zöldség, jól élnek. Én tudom, voltunk már odaát a feleségemmel. Nálunk viszont olcsóbb a ruhanemű, a bútor. Mi sem panaszkodhatunk. Nekünk is, maguknak is meg kell dolgozni a fizetésünkért. Én azt tartom: rajtunk múlik, ne engedjük, hogy egymásnak uszítsanak bennünket egyesek, mert a személyes érdekük úgy kíván ia. . Megmutatták otthonukat: szépen berendezett kétszoba összkomfort. — Jó lenne már nagyobb, mert Andrejka (Máriáék ki- lencesztendős kislánya) lassan nagylány lesz. — Nehéz lakáshoz jutni? — kérdeztem. — Már kaptunk volna a vállalattól, de az nem felelt meg. Most új lakásokat építenek itt közel hozzánk, majd ott kapunk egy háromszobásat. Egyébként Pozsonyban bizony várni kell 6—7 évet is. Itt Szencen már könnyebb a helyzet. — Láttam, nagyon sok társasházat építenek errefelé. — Társasházat? — csodálkoztak. — Igen, ilyen egyemeletes házakat. — Ja, az egy-egy családé. Négy-ötszobások. de három szobánál kevesebbet már senki nem épít magának. Mit is csinálnának olyan kis lakásokkal? Ha felnőnek a gyerekek, újabb gond, mi legyen. Később megbizonyosodtam arról, hogy minden községben az épülő házak már valóban kétszintesek, van amelyikben hat szoba is van. Általában 200—220 ezer koronába kerül egy ilyen családi ház, úgy, hogy az építkezésben természetesen segít keznek a rokonok is. Ha már lakásról szóltam: jártam Pozsonyban is, Kassán Is új, modern lakótelepeken, és mondhatom, ott lényegesen olcsóbban lehet lakáshoz jutni, mint nálunk. Kassa egyik új lakótelepén egy újságíró kollega mutatta meg lakásukat: nagyméretű 3 szoba összkomfort, gázfűtéssel. Száznegyvenszer koronába került. Ebből 30 ezret kellett készpénzben kifizetniük, a többit havonta törlesztik 350 koronánként. Eszembe jutott nem is egyszer abban a lakásban körülnézve: jó lenne a mi tervezőinknek egy kis tapasztalatcserére ellátogatni Kassára. Tapasztalhatnák, hogy egy modem lakásban is lehet tágas, szép szobákat, konyhát kialakítani, és, hogy a W. C.-t külön kis helyiségben elhelyezni, elszeparálva a fürdőszobától. Az sem lenne érdektelen, ha közgazdászaink tanulmányoznák, hogyan oldják meg azt, hogy olcsóbbak a lakások — méghozzá lényegesebben — mint Magyarországon, és hogyan tudnak oly gyorsan építkezni. Kassán a Csl. Ar- madi úton egymás mellett 12 emeletes, három lépcsőházas lakóházak sorakoznak. Egy-egy szinten általában 12 lakás van, többségében háromszobások — mint mondják sajnos! — nagyon kevés a négyszobás. Egy- és kétszobás egyáltalán nincs. Egy ilyen lakóépületet három és fél hónap alatt építenek fel elemekből úgy, hogy a lakók is beköltözhetnek. De térjünk vissza Szencre, méghozzá a helyi szövetkezet borozójába. Felfigyeltem a szomszéd teremben lévő sokadalomra. Kérdeztem, miféle ünnepség van odaát. — A kertbarátok alakuló ülése — mondta a felszolgálónő. A teremből kijött egy férfi, meglátta vendéglátó házigazdáimat és odajött az asztalunkhoz: Csikmák Imre volt. a Kisépítő című lap szerkesztője. Ö mondta el: — Nálunk is divat a hob- by-kert, vagy ha úgy tetszik, a víkendtelek. Csakhogy mi azt nem vásároljuk meg, hanem bérbe vesszük az államtól. A helyi nemzeti bizottságokhoz (tanácsokhoz) kell benyújtani a telekigényt. Mi most hogy összejöttünk igénylők negyvenen, a nemzeti bi- negyvenen, a nemzeti bizottságnak meg volt fölösleges földterülete, megalakítottuk a Kertbarátok Egyesületét. Minden tag kapott 400—400 négyzetméter területet bérbe, 99 esztendőre kötöttük a szerződést. — És ezért nem kellett fizetniük? — Nem, csak az évi 30 korona bérleti díjat kell befizetni a nemzeti bizottság számlájára. Kikötés viszont, hogy azon a területen tényleg kis kertnek kell lenni, és nem lehet rá 4x5 méteresnél nagyobb épületet felhúzni. Mi összeadtunk most egyenként 1300 koronát, abból csináltatjuk meg közösen a kerítéseket, meg veszünk palántákat, szőlővesszőket, egyszóval ami kell. — Jó, jó — vetettem ellent. — És mi van akkor, ha a nemzeti bizottságnak, mondjuk 5—10 év múlva szüksége lesz ezekre a területekre? Akkor odaveszett a befektetett munka, pénz? — Szó sincs róla. Komárom környékén az egyik barátom szintén igényeit négy évvel ezelőtt egy ilyen telket. Az idén tavasszal azután kijött a papír, hogy útrekonstrukció miatt visszaveszik tőlük a telket. Kapott azonban helyette máshol ugyanakkorát, és még harmincötezer korona kártérítést is a kis épületért, a növényekért, meg a munkájáért. Varga Viktória Következik: Találkoztam Fábry Istvánnal. Szüret az Alföldon Csongrádban megkezd >- dött a kadarka és az ezerjó szüretelése. A szőlők fejlődési stádiuma előrehaladottabb a szokottnál. Az esőzések után a bogyók egy része kirepedezett. a fürtökön kezdeti rothadási folyamat észlelhető. Ezért a gazdaságok gvorsított ütemben takarítják be a korán érő fajtákat. A középmagyarországi o'népgazdaság Csongrád- Szolnok-vidéki üzemének körzetében a felvásárló telepek vasárnapokon is fogadják majd a termést, amelv a tavalvinái 10 szá-alékkal bőségesebbnek ígérkezik. Az egvik legnagyobb szőlős táj központjában; || ?| KÉPERNYŐJE A cseregyerek — Hát ennyire meg lenne szorulva a televízió, hogy ilyen tessék-lássék módra öszeeszkábált, közhelyekkel feltupírozott történetet is, mint a Kállai Istváné, kénytelen a műsorára tűzni? A humor hiánya a televízióban ekkora megalkuvásra is késztetheti milliók szórakoztató intézményét. méghozzá szombat este, amikor minden bizonnyal teltház van a képernyők előtt! Kállai István bizonyára kulcsnak szánta és a gyengébbek kedvéért mondatta ki filmje végén azt az eszmei tanulságot, amit történetével sugallni kívánt, s ami körülbelül így hangzott: ebben a nagyon bonyolult világban olyan könnyen feledkezünk meg a legegyszerűbb igazságokról. Ezért kellenek tehát a figyelmeztetések. Nyilván Kállai István is a hétköznapi élet kézenfekvő igazságait kívánta propagálni drámaírói módszerekkel. Ezért kellett Ju- lika, a Tárkánypusztáról érkezett cseregyerek, a nyugdíjas pedagógus, aki romlatlan erkölcsi felfogásával és mindenkit megnevelni szándékozó pedagógushitével — a falun ugye megtudta őrizni romlatlanságát — rendet teremt a város kispolgári bűnös társadalmában. „A tanyasi öregasszony” csodálatos diplomáciai érzékkel rakja helyére a dolgokat, amelyek látszólag kissé ösz- szekeveredtek. A megsértett mérnökférj „kocsijának rúd- ját” visszairányítja az egyenesbe, ás hadrendbe fogja a környék nyugdíjasait, végül pedig a majdnem zátonyra futott házasság hajóját is visszakormányozza a tiszta családi élet vizeire. Mindez lehetne mulatságos is. de mint az utolsó jelenetekből különösen kiderült, Kállai István komolyan gondolta Julika, a „vénkisasz- szony” csodatévő küldetését. Szinte maga is meghatódik, ahogyan az „izgága vénasz- szony” rendet rak a kispol- gáriság kacatjaival teleszórt mérnökházaspár életében. Szó van ebben a filmben szinte mnidenről. Telekről, találmányról, titkos találkákról, a szülei ellen lázadó gyerekről és sok-sok olyan problémáról, amelyik nap ELŐTT és az Arkhimédész mint nap szóbeszéd tárgya. Csakhogy mindez, ahogyan Kállai István tálaljai, még jóindulattal sem nevezhető a mai élet bonyolultságának. ez csupán a fecsegő felszín. Filmje nem bizonyult méltónak sem a jó- szemű és kitűnő formaérzékű író hírnevéhez, sem pedig a játékban résztvevő nagyszerű színészek tehetségéhez. Sokkal több jót a Jean Gabinre komponált francia filmről sem mondhatunk. Ez az a tipikus eset, amikor a gombhoz varrják a kabátot és nem fordítva. A senkinek el nem kötelezett csavargó, a pikareszk regények figuráira emlékeztető társadal- monkívüli lovagszerep csak arra volt jó, hogy az öregkorához érkezett jellemszínész ismét felragyogtassa egyéniségének néhány sajátos vonását. Mélységet és szépséget tehát máshol kell keresni. A hét rövidebb alkotásaiban, kisfilmekben. Például az Ének a végekről című Vér- tessy Sándor alkotta dokumentumfilmben. Vagy a veseátültetéssel kapcsolatos, de valójában társadalmi életmentésről készült riportfilmben. A nyers valóság elemi erővel tud megszólalni a képernyőn, ha avatott módon közelítenek hozzá. Vér- tessy Sándor érti a módját, hogyan lehet a valóság felszíne alá hatolni úgy, hogy a riporter „ásója”, a mikrofon, ne sértse meg a „talajt”, alanyainak lelkét-ön- érzetét. És milyen finoman tudja líráját belopni a bemutatott valóság atmoszférájába. A sokak számára nehezen elviselhetőnek tűnő katonaélet szépségeit úgy tudja közelünkbe hozni és „megszépíteni”, hogy riportfilmjének egyetlen szólamába sem keveredik hamis hang. Emberi és közéleti tud egyszerre lenni. Sorozata siker. Az Életmentés pátosz nélkül tudta elemezni, boncolni az egy ember életének megmentésére szövetkezett társadalmi akaratot és áldozatot A legizgalmasabb dráma feszültségét hozta, megtisztító élménnyel ajándékozott meg bennünket Röviden Vályi Péter nemegyszer bebizonyította már, hogy a kamerák nemhogy nem zavarják, de egyenesen jó hatással vannak rá. Most, hogy elfogadta a televízió újabb „kihívását”, egyedül vállalta egy teljes gazdaság- oolitikai fórum, „kihelyezett fórum” súlyát és gondját. A kitűnő hangulatú párbeszéd legfőbb erénye volt, hogy a közgazdász szakember, a pénzügyekben járatos államférfi úgy szólott a külgazdaság kérdéseiről, hogy mindenki, a „plebs” is érthette szavát. Emberi közvetlensége a tv-személyiségek külön varázsát biztosította. Kell a jó könyv — a játékos vetélkedő döntőjét láthattuk pénteken a későesti órákban. Szolnok megyének kellemes meglepetést hozott a vetélkedő finise: a megye csapata egy egész fejhosszal előzte meg a döntő többi csapatát. Magabiztos versengésükkel megszerezték az első helyet; a kétszemélyes szovjetunióbeli utazásra szóló jogot és jegyet. Ami üröm az örömben, az már nem rájuk, hanem a vetélkedő összeállítójára, a játék minőségére és jellegére tartozik. Ez a vetélkedő iskolás módszereivel adatokra központosító szellemével mintha egyenesen ellene mondott volna mindannak, amit ma korszerű gondolkodásmódnak tartunk, vallunk és hirdetünk. Janek, Gustlik, Grigorij és a többiek, de legfőképp Gömböc, az okos kutya már nem jelennek meg a képernyőn — a gyerekek nagy bánatára. Mesébe illő bravúrjaikkal és bolondozásaikkal nem szórakoztatják a kalandos történetek kedvelőit. A kissé rétestészta módjára nyújtott filmsorozat erénye, hogy a romantikusan eltúlzott hősiességben a főszereplők nem vesztették el egyéni sajátos arculatukat, és ezért is válhattak személyes „barátainkká”. A túlságosan didaktikus szándék azonban — a befejező részben is — erősen megmutatkozott. A kiszámított politikai nevelési szempontok szerinti tálalása az egyes jeleneteknek nem szolgált a film hasznára. Erre szokták mondani; a lóláb túlságosan kilógott. Azaz az eszmei érték nem vált esztétikai értékké. V. M. . Vilnius új lakónegyede — a Lazdiuaj.