Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
\i Dimv. A családban marad Az intézetben már sokan suttogták, hogy Vaszkov, a laboráns válik a feleségétől. Ez .a tény még önmagában nem lenne meglepő. Az az izgalmas a dologban, hogy Vaskov felesége nem más, mint az intézet igagatójának a lánya. Így aztán, amikor Vaszkovot ez ügyben magához kérette az igazgató, valamennyien felcsigázott érdeklődéssel várták: most aztán mi lesz? Borisz Pavlovics megvetően nézett hűtlen vejére, s így kezdte: — A dolgok logikája szerint nekem most a lehető leglátványosabban ki kellene tennem a szűrödet az intézetből. De ez nem így lesz. Emelkedhetsz egyet a ranglétrán. Holnaptól te leszel a laboratórium vezetője. Eltelt hat hónap. Vaszkov félénk udvariassággal ismét kopogott az intézet igazgatójának ajtaján: — Hívatni méltóztatott? — Ah, megjöttél, te gazember — mormolta fogai között Borisz Pavlovics. A vérig sértett Vaszkov kidüllesztett mellel kezdte: — Kérem önt igazgató elvtárs... — Elhallgass!... Te, te... Tőled sokkal okosabb embert passzolok most is ki az intézetből. Holnaptól te vagy az osztályvezető helyettese. — Borisz Pavlovics, én csak nehezen birkóznék meg azzal a feladattal... — Vagy még úgy sem! Tudom. De lesz, ahogy lesz. Holnap már ott állsz munkába. — Nem. Én. nem vagyok valami kiegyensúlyozott állapotban. Ott én csak szétrobbantanám a kollektívát. — Annyi baj legyen. Legalább friss erőket is tudunk felvenni. Két hónap múlva az igazgató titkárnője ismét Borisz Pavlovicshoz kérte Vaszkovot. — Tudod mit, te semmirekellő? — ment át azonnal támadásba az ex-após — kinevezlek osztályvezetőnek! — Hát még mit nem! — kiabált ijedtében Vaszkov. — Nem érdekel a véleményed. Döntöttem és kész! Értetted ? — Fel fogok mondani. — Nem fogadom el! — ordította az igazgató, majd hirtelen hangnemet váltott. — Galambom, galambocskám, aranyos Vaszkovom, fogadd el a vezetői kinevezést. Így kétszeres lesz a fizetésed, hozzá még a prémium, no meg reprezentáció! Kérlek, habozás nélkül fogadd el! — Milyen főnök lenne én- belőlem?... — Meg leszel valahogy. Adok melléd két helyettest. Csökkentem a tervet is. No? Este, amikor Borisz Pavlovics leült vacsorázni, a felesége idegesen csavargatva a szalvéta csücskét, halkan suttogva megkérdezte a férjétől: — Boriszom, a volt vőd beleegyezett? — Rábírtam — ragyogott az örömtől az igazgató. — Nagyszerű! És így most már mennyi gyerektartási díjat fog kapni a mi Nyi- nocskánk? Fordította: Sigér Imre Szemrehányás Két öreg csavargó bandukol Velence utcáin, amikor egyikük lehajol és felemel a földről egy ötezer lírás bankjegyet. — Hurrá! — most vehetünk magunknak néhány fiaskó bort és tíz deka sült halat. Társa végigméri és rosszallóan így szól: — Ennyire éhes vagy? Vita Budapest egyik utcáján lerobban egy kocsi, amelyet egy hölgy vezet. A vezető odafordul mellette ülő férjéhez és megkérdi: — Most mit csináljak? — Furcsa — morogja a férj —, amikor én vezetek mindig te tudod jobban, mi a teendő. Későn érek haza, drágám. Ha látnád az aktahegyet az íróasztalomon... Kép szöveg nélkül
