Szolnok Megyei Néplap, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
1972. szeptember 14, SZOLNOK MEG TEJ NÉPLAP 7 Fiatal értelmiségiek a megyében Pályakezdő pedagógus házaspár Zagyvaréi« ason Mindenütt élnék, dolgoznak diplomások, akiknek működése kell, hogy nyomot hagyjon a közvetlen környezeten. Nem egyszerű dolog, hogy kikerülve az egyetemek, főiskolák mozgalmas életéből a néha kisebb szellemi pezsgést mutató és igénylő hétköznapi környezetbe, maradéktalanul átmentsen minden energiát a diákos tenniakarásból. Az indulás, a beilleszkedés, a munkahelyi közérzet mind meghatározzák, milyen szerepet játszik valaki lakóhelye életében. Érdeklődésünket fordítsuk néhány alkalommal a fiatal értelmiségiek felé. Ismerkedjünk. Zagyvarékas központi általános iskolájában az 1972/73. tanévben nyolc új pedagógust alkalmaznak. Köztük van egy fiatal házaspár, aki az első pályakezdő napokat éli át. Tivadar János és felesége, Belea Éva az idén kapták diplomájukat a Szegedi Tanárképző Főiskolán, mindketten biológia—mezőgazda- sági ismeretek és gyakorlatok szakon. Csoporttársak voltak. — Mivel egyforma szakpárt tanítunk, problémát jelentett az elhelyezkedés. Nekünk szerencsénk volt, mert a szakfelügyelőnk a tanszékkel személyesen vette fél a kapcsolatot, hogy házaspárt találjon. Teljesen ismeretlenül nehéz lett volna pályázni — mondja a férj. — Milyen tapasztalataik vannak a pályázati rendszerről? ( — Volt olyan csoporttársunk, aki a második forduló után sem kapott állást. Az egy helyre pályázók közül nem mindig a jobb eredményű hallgatót vették fel. Szerintem túlságosan szubjektív az elbírálás lehetősége. Változtatni kellene a pályázati rendszeren. Ezt erősíti meg Bodó István, az iskola igazgatója is. — Nálunk legtöbb nehézséget az okozta, hogy a működő pedagógusok a második fordulóban is pályázhattak. Ha elfogadják a pályázatukat másutt, a helyük üresen marad, s szakemberrel nem tudjuk betölteni. Én is képesítés nélkülit vettem fel. A kezdeti időszak benyomásairól így vall a feleség: Azért fogadtuk el az állást, mert lakást kaptunk. Fiataloknak ez a legnagyobb gond. A falut még nem ismerem, és úgy érzem, nehéz lesz megszokni. Budapesten érettségiztem, Szegeden voltam főiskolás, a szüleim is ott laknak, s egyelőre még minden oda vonz. Az iskola vezetése és a kollégák rendesek, sokat segítenek. Talán ez változtat majd a helyzeten. — Milyenek a tanulók? r— Sokkal vegyesebb öszszetételű, mint a szegedi gyakorló iskolában volt. Nehezebb fegyelmezni, mert sok gyerek nem tudja, hogy érdeke a tanulás. ' — Egyéb problémák? — Kémiát is tanítok, s mivel ez nem szakom, el kell végezni levelezőn. Ez sem egyszerű. Szeretném, ha egy év múlva szebbeket mondhatnék. Ami pedig a hétköznapjaimat illeti, dolgozom és készülök az órákra. Sokat készülök, mert akarom, hogy jól sikerüljenek. Tivadar János, a férj optimista és határozott elképzelése van. — Most épült, kétszobás lakást kaptunk, az iskolától 50 méterre. Jobban nem is sikerülhetett volna. Sok munka lesz még vele, de megéri. A munkámnak egyik legfontosabb feladata most a szertárfejlesztés. A gyakorlati foglalkozáshoz új tanműhelyt kell berendeznem. Pénzt kaptam rá, úgyhogy most már csak rajtam áll, milyen körülményeket teremtek. A falu életébe az iskolán kívül is be fogok kapcsolódni. A tsz sportkörében, a kézilabda csapatnál edző leszek. — Mit várok a jövőtől? — Egyelőre dolgozunk. Erről talán jövőre, egy év múlva beszélgessünk. Napi másfél óra hasznos Pedagógusok és pszichológusok a gyermek ír-nézéséről Közismert, hogy a televízió számottevően gazdagítja gyereknézői ismereteit. Már az iskolai tanulmányok megkezdése előtt lényegében kétéves kortól a gyerek „tévét néz”. Ezért is merül fel igen gyakran szülők és pedagógusok részéről az az aggodalom, hogy nem tölt-e a gyerek túlságosan sok időt a képernyő előtt. A nemzetközi statisztikai adatok tanúsága szerint ez az idő valóban számottevő. A külföldi felmérések mellett a magyarországi adatok is egyaránt azt bizonyítják, hogy a gyerekek naponként csaknem két órát töltenek televízió-nézéssel. Többségüknél ez a két óra még nagyjából beilleszkedik a megszokott napi tevékenységbe, bár a pszichológusok szerint a kisebbeknél napi fél óra, a nagyobbaknál — tíz éven felülieknél — napi másfél óra sokkal ésszerűbb időmennyiség lenne. A kutatók szerint ennyi televíziónézés még nem megy a tanulás, vagy a mozgás kárára. A szakemberek véleménye az, hogy ha a gyerekek hétköznapi szabad idejéhez viszonyítjuk az említett időmennyiséget, ez körülbelül a szabad idő egyharmadát teszi ki, és általában nem a mozgásból, tanulásból „csípik le” ezt az időt, hanem inkább az úgynevezett laza időtöltési formákból. A szakemberek megállapítják, hogy a legtöbb gyereknél a televíziózás elősegíti az önállóbb gondolkodás kialakulását, hozzájárul az ifjúság gyorsabb „beéréséhez”. ROY MANGUM: A tökéletes gyilkossá# TT úszónkét év óta Mark X1 Melcher mindennap pontosan öt órakor hagyta el patikáját, hogy gyalog térjen otthonába. Ha valaki módszeres életet élt, Mark igen. Huszonkét év óta férfiak és nők, akik vele öregedtek meg, útón- útfélen a legnagyobb tisztelettel köszöntötték. Ha valakinek volt méltósága, akkor Marknak igen. Huszonkét év óta mindennap megállt az úton, és megsímo- gatta a gyermekek fejét, sőt néhány filléres bonbont is adott nekik. Ha valaki kedves volt, akkor Mark az volt. Egy légynek sem tudna ártani, mondogatta róla Bob, a seriff. Mark kétségtelenül Wil- lowville városka legnagyobb tiszteletben élő polgárának számított. Az emberek gyakran keresték fel gondjaikkal. ő pedig régi, öreg pultja mögött hallgatta titkukat. Mindenki megbízott benne. Emily Holden huszonkét év körüli csúnyácska kisasszony volt. Tanítónő, méghozzá kiváló tanítónő. Még a tanítványai is szerették. Szeptember elején érkezett a városba és karácsonykor már határtalanul szerelmes lett Fellows úrba. Az öreg Fellows, persze nem kell azt gondolni, hogy annyira öreg lett volna, a városka egyik leggazdagabb embere volt. és az iskola igazgatási tanácsának is a feje. Nos, magától értetődik, hogy igen gyakran látta Emily kisasszonyt. A tanítónő időről időre megfordult nála, hogy megvitassák az iskola ügyeit, s aztán egy idő után már az embereknek sem tűnt fel, hogy Emily kisasszony csak reá prndol. Nem egyszerűen szerelmes volt, hanem szinte őrülten szerette. Mint ahogyan bizonyos hölgyeket száll meg a szerelem egyes férfiak irányában. Nos, hát Emily egy nap váratlanul beállított Mark Melcher patikájába, majd a pult mögé húzódott, és elkezdte mesélni a maga történetét. Mark hallgatta, hallgatta és miközben mindazt tudomásul vette, amit Emily suttogott neki, szemeiben egyre nyugtalanabb lángok lövelltek és kifejezése szinte ijesztővé vált. És ön azt mondja, hogy ez a bizonyos Fellows — kérdezte nyomatékosan, amikor Emily befejezte mondókáját. Ö. annyira ostoba voltam, kesergett Emily, dehát annyira szerettem, és meg is ígérte, hogy elvesz és most? Azzal fenyeget, hogy rólam meg akar tudni valamit öntől, Melcher uram. Valami szörnyű és rettenetes dolgot, ahogyan mondta. Ö, most mit csináljak, mi lesz velem Melcher uram? Mark Emily köré fonta karjait szorosan magához ölelte, és elkezdett sírni. Szörnyű volt. Aztán kissé összeszedte magát, odament a pénztárhoz, a pénztár fiókjából elővett egy csekket, majd visszatért Emily- hez és átadta neki. Menjen ide el. erre a címre, és odaadta neki egy New Yorkból való valaki nevét. És mesélje el neki mindazt, ami itt történt. Mondja meg neki azt is, hogy én magam küldtem. És soha többé, de soha többé ne tegye a lábát ebbe a városba, Emily. rF ermészetesen Emily először azt mondta hogy nem tudja elfogadni a pénzt De Mark annyira kérte, hogy végül is engedett. Ezután amikor Emily elment, visszatért ismét a pult mögé, régi helyére, és várt. Elhatározta magában, hogy megöli az öreg Fel- lows-t, aztán feladja magát, Bőséges a zsákmány Szendrey Júlia tanúbizonysága Petőfi haláláról Érdekes, eddig ismeretlen Petőfi dokumentumok publikálására készül Rosdy Pál, az esztergomi prímási levéltár vezetője. A levéltárban őrzött 1850-es iratok Petőfi haláláról tesznek tanúbizonyságot. Amikor Szendrey Júlia házasságot akart kötni Horváth Árpáddal, a pestlipótvárosi plébános, Szán- tófy Antal nem elégedett meg a mennyasszony írásbeli nyilatkozatával, hanem másoktól is kért tanúvallomást. Az egyházjogi törvények szerint ugyanis csak akkor adhatta őket össze, ha megbizonyosodott Júlia első férjének haláláról. A négy írásbeli vallomás később, 1854-ben a plébániáról a prímási levéltárba került. Ugyanis a császári királyi kormányzat Scitovszky esztergomi hercegprímástól betekintést kért az iratokba, hogy biztonsággal meggyőződjék Petőfi haláláról. A néphangulat miatt volt fontos ez számukra, ugyanis országszerte legendák keringtek arról, hogy Petőfi hol itt. hol ott bukkant fel. A prímás azonban nem adta ki a vallomásokat. Az ugyancsak az irattárban őrzött impurum szerint azt válaszolta, hogy átnézte azokat és meggyőződött róla, a plébános helyesen járt el: „erkölcsi bizonyossággal állítható, hogy Szendrey Júlia második házassága érvényes.” Ez azt jelentette, hogy Petőfi valóban meghalt. Szendrey Júliának az iro- • dalomtörténet számára nagy értéket jelentő gyöngybetűkkel írt vallomása így szól: „Az egyház kívánságára, részéről terhelő felelősség elhárítása végett kijelentem, hogy legszorgalmatosabb fürkészéseim, s ezekből eredt bizonyosságot nyújtó adataim tökéletesen meggyőztek a felől, hogy férjem Petőfi Sándor a segesvári ütközetben elesett. A csatatereket összejárván, ennek, s a külföldről jött több nemű tudósítások következtében ezen meggyőződésemre, ha szükséges volna, bármikor lelkiismeretesen hitet is képes vagyok letenni. Ezen állításom igazsága mellett szól néhány szemtanúnak vallomása, nevezetesen...” A tanúk nevei után jön a dátum és az aláírás: „Pest, július 10 1850 özv. Petőfi Sándorné szül. Szendrey Júlia” A tanúk így írtak: Markovszky Ádám kasznár, aki a háború után gróf Károlyi Lajos gazdatisztje lett, azt vallotta, hogy Aradon volt honvédekkel találkozott, akik tanúsították Petőfi halálát. Medre Imre ügyvéd, aki futárszolgálatot teljesített a hadseregben, így emlékezett vissza: „Egy vászonblúzba öltözött, vértől elborított hullában a jeles népköltő, Petőfi Sándor barátom hullájára ismertem”. A legtöbbet valló tanú így számol be az eseményekről: „Alább írt jó lélekismerettel és esküvel megerősítve mondhatom, hogy midőn mint Főhadnagy az erdélyi hadsereg 7-ik Vadászzászlóaljában, az 1849-ik évi július 31-én Segesvár előtt történt csatában állottam, láttam délután — mert addig tartottuk magunkat — a sorok felbomlása s a legnagyobb zavar és tüzelés közt, hogy Bem tábornokot több segédtisztjei kíséretében, kik közt volt Petőfy őrnagy, egy erős csapat orosz Zsidás és kozák megtámadta, s a kocsijába menekülő tábornokot egy közülük leszúrta, ugyan alkalommal Petőfy Sándor őrnagyot is három kozák, bátor és elszánt védelme után, lováról leszúrta... Közelről is megtekintettem szegény elesett bajtársunkat, Petöfyt, kinek fején keresztül mély kardvágás és mellén két igen mély lándzsaszúrás volt; megfogtam kezét, de már a hulla meg volt merevedve, a nagy lélek belőle boldogabb hazába költözött! Kelt Pesten július havának 11-én 1850. Kovacsóczy Máté volt főhadnagy, s most elbocsátott cs. k. közlegény." és akár fel Is akaszthatják, ha úgy akarják. Kis idő múltán megjelent az öreg Fellows. Egy bizonyosfajta szemvízért jött, amelyet itt szokott vásárolni a patikában. Egy újfajta márkám van — mondta lassan Mark. És ami a fő. igen jó illatú. Hátra ment a pult mögé, és elővett egy fél unciás cián- hidrogént. Töményét, amely még nem volt feloldva vízben. Megszagoltatta az öreg Fellows-val. A, nagyszerű illata van, mintha csak virágot szagolnék, mondta az öreg Fellows. Igazán kellemes. Nagyon kellemes, mondta Mark. Ez különösen jó olyan szemre, amelyet az illat kellemesen érint. Csak ez az egyetlen kis üvegcsém van. Az öreg Fellows mosolygott. Mark követte, ő is mosolygott, mert jól tudta, hogy egyetlen csepp ciánhidrogén a szemre éppoly gyorsan fogja megölni az öreg Follewst, mint ahogyan a villám. Az öreg Fellows kifizette. a ciánhidrogén árát, és' felkészült, hogy távozzék. Minthogy azonban pontosan öt óra volt, Mark is vele ment. Amikor elért a házához. Mark belépett, és egy viszontlátással búcsúzott barátjától. TT övetkező nap kora reg- gélén szörnyű hír terjedt szét szinte fútótűzként. Mrs. Thompson, az öreg Fellows házvezetgje holtan találta, amikor felment gazdájáért, minthogy az egyszerűen nem akart lejönni a feltálalt reggelihez. Ott találta fürdőkádjában, mellette egy kis üvegcsét és kezében pedig egy szem- cseppentőt, amelyet úgy szorongatott, hogy az össaa is tört. Ennek a napnak a délutánján szokás szerint öt órakor Mark Melcher bezárta kulccsal az üzletét, és elindult a seriff irodájába. Elment, hogy bevallja bűnét, hogy könnyítsen lelkiismeretén, és hogy békét kössön az istennel, arra az esetre, ha fel kellene őt akasztani. Most már számára minden mindegy volt. Bob, mondta a seriffnek, jöttem, hogy a fogházad lakója legyek. Megöltem Andrew Fellows-ot. A seriff először elkezdett nevetni, de aztán Mark egyik pillantása megállította nevetését. Olyan volt Mark tekintete, mint valami megzavarodott vadállaté. Olyan, mintha megbolondult volna. A seriff azt mondta Marknak, hogy foglaljon helyet, és kiment egy pillanatra, hogy a segédjével szót váltson. Mark Melcher bedilizett. mondta. Azt hiszi, hogy ő ölte meg az öreg Fellows-t. Most jött, hogy mondja. Ugyan, Mark még a légynek sem tudna ártani, micsoda kár. Ez attól van, hogy évek óta jó komák voltak, ezek ketten. Ez a hír is, ez a történet is szintén úgy terjedt el. mint a futótűz. Az öreg Fellows halála megbolondította Mark Melchert. Szegény Mark. Ez a drága Mark, ez a kedves, aranyos ember. Hát nem kedves? — mondogatták. Annyira szerette barátját, hogy most még magára vette, hogy megölte, merthogy mérget adott el neki. Mark széltében-hosszában bolyongott a városban és mindenkinek azt mesélte, hogy ő ölte meg az öreg Fellows-t. Az emberek meghallgatták, fejükkel bólogattak, és mondogatták: szegény Mark, szegény Mark. S aztán folytatták útjukat. Nem sokkal később Mark már éjjel álmában is ordítozott. A házvezetőnője is elhagyta. Aztán Markot egy egészségházba vitték, mindenki sajnálta, hogy milyen kár ezért a jó emberért és senki nem tudta megérteni, hogy miért vette Mark a fejébe, hogy ő ölte volna meg az öreg Fellows-t. A z igazság pedig az, és meg kell mondani, hogy a willowvillei emberek még ma sem tudják; Emily Holden Mark Melcher lánya volt és hogy Mark az életében házas sose volt, és hogy egyedül csak az öreg Fellows tudta a világon Mark Melcher- nek ezt a titkát. (Fordította VM)
