Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 13. Japán „segély" fejlődő országoknak Tengeri szolgálat Az NDK parti vizein a tengeri hidrográfiai szolgá­lat irányítja a közlekedést és védelmezi a hajókat, amelyek befutnak a keleti­tengeri kikötőkbe. Amikor lOöO^ben meg­kezdték az NDK mélyten­geri kereskedelmi flottájá­nak szervezését, a modern kereskedelmi hajók beszer­zése és a megfelelő sze­mélyzet kiképzése mellett meg kellett teremteni az NDK parti vizeinek bizton­ságát is. Ezért hívták élet­re a tengeri hidrográfiai szolgálatot, amelynek leg­fontosabb feladata a tenge­ri jelzések lerakása. a A japán pénzügyminiszté­rium közlése szerint a fej­lődő országoknak nyújtott japán gazdasági „segély” 1971-ben 2140,5 millió dol­lár volt, azaz 17,4 százalék­kal, vagyis 316,5 millió dol­lárral több, mint az előző évben (1824 millió dollár). Ez az összeg Japán 1971. évi 224,1 milliárd dollárra becsült bruttó nemzeti ter­méke 0,96 százalékának fe­lel meg. 1968-ban a gazdasá­gi „segély” részaránya Ja­pán bruttó nemzeti termé­kében 0,74 százalék, 1969- ben 0,76 százalék, 1970-ben pedig 0,93 százalék volt. A japán gazdasági „se­gély” említett összegének számlájára 1971-ben, álla­mi forrásokból 1161,8 mil­lió dollárt folyósítottak (1970-ben 1151,6 milliót), ebből 510,7 milliót (458,0) — a fejlesztési projektumok fi­nanszírozására szolgáló köl­csönök formájában ezenbe- lül 432,0 milliót (371,5 milli­ót) — kétoldalú államközi egyezmények alapján és 78,7 milliót (86,5) — nemzetkö­zi szervezetek útján, 651,1 milliót pedig (693,6) — ex­porthitelek, a japán társa­ságoknak a külföldi beruhá­zások eszközlésére nyújtott kölcsönök és a nemzetközi szervezeteknek, a fejlődő országok számára folyósítan­dó „segély” céljára nyújtott kölcsönök formájában; ma­gánforrásokból 978,7 millió dollárt (672,3) teremtettek elő. Az 1971-ben a magánfor­rásokból származó, a fejlő­dő országoknak nyújtott ja­pán gazdasági „segély” ma­gában foglalja a 494 millió dollár összegű exporthitele­ket (1970:386,9), a 356,2 mil­lió dollár értékű közvetlen külföldi beruházásokat (265), a nemzetközi szervezeteknek folyósított 125,4 millió dol­lár kölcsönt (17,5) valamint a nem kereskedelmi ma­gánszervezetek 3,1 ' millió dollár összegű „támogatá­sát” (2,9). A fejlődő országoknak 1971-ben, állami szervek és magánforrások által nyújtott exporthitelek teljes összege 765.7 millió dollár volt. A minisztérium közlemé­nye rámutat továbbá arra, hogy az állami kölcsönök átlagos kamatlába az 1970- es 3,69 százalékról 1971-ben 3,45 százalékra csökkent; törlesztési határidejük ennek megfelelően 21,4 évről 22,1 évre emelkedett, a törlesz­tési határidőben foglalt ked­vezményes időszak pedig 6.7 évről 6,8 évre. Az ENSZ és a bűnözés Már nem lehet magunkat ámítani azzal, hogy a bű­nözés a társadalmi élet szokásos kellemetlen jelen­sége és nem lehet azt vár­ni, hogy hagyományos ren­dőri és bírósági eszközök útján fokozatosan leküzdhe­tő. Valakinek össze kell gyűjtenie a tapasztalatokat és átadni azt másoknak, hogy tudhassák, hogyan vé­dekezzenek. Amennyiben a bűnözés megelőzése nem ölt világméreteket és az erőket felaprózott akciókra fecsér­lik, számos ország bizonyára a bűnözés által legjobban marcangolt országok sorsá­ra jut. A fenyegető távla­tok illusztrálása végett hi­vatkozni lehet itt az Egye­sült Államokban kialakult bűnözési helyzetre. A bűnözés megelőzése és a bűnözőkkel való bánás­mód területén már régtől fogva voltak kísérletek az együttműködés megteremté­sére. Mindazonáltal csak az ENSZ tűzhette maga elé azt a feladatot — a Social De­fence Sectionra, mint szako­sított egységre támaszkodva, — hogy a fenti cél elérésére konkrét intézkedéseket te­gyen és törekedjék azok egyetemes érvényrejutta- tására. Ezzel kapcsolatban az ENSZ érdemeit különösen a következőkben foglalhat­juk össze: Az első lépés A közelmúltban megtar­tott indiai—pakisztáni csúcs- találkozó eredményeként Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök bejelentette, hogy országa visszaadja Pakisztánnak az indiai csa­patok által tavaly december­ben elfoglalt területeket. Az indiai hadsereg 14 609 km* pakisztáni országrészt tart megszállás alatt, a pakisztá­ni csapatok pedig 314 km2 indiai területet ellenőriznek. Térképünk az-érintett, terü­leteket ábrázolja. SZOVJETUNIÓ V1*1, Muiaffnrabadp*.* :puMAW|> 0Srin*9,r w Jammu-**- VSialkot^k ^ Lahore: 'Kulch Az 197T-8S háborúban? az indiai hadsereg által elfoglalt terület, a pakisztáni csapatok által elfoglalt terület. Vitás terület — következetesen előtérbe helyezte az állampolgári jo­gok megtartását a büntető­eljárás és a bűntetésvégre- hajtás valamennyi szakaszá­ban, és nagyobb távlatokban valamennyi ország jogában és igazságszolgáltatásában segítette a haladó eszmék érvényesülését; — valóban nemzetközi jelentőségűvé tette a fiatal­korúak bűnözésének leküz­dése kérdését, amely az ál­lamok többségében (többek között Lengyelországban is) jelentős gondokat okoz. Megdöbbentő kérdések Senki sem ámíthatja ma­gát atekintetben, hogy az ENSZ-nek lehetősége van egyetemes és azonnal hatá- lyosuló receptek kidolgozá­sára a bűnözés leküzdésére, de tévedés lenne lebecsül­ni az ENSZ és az általa- megrendezett kongresszuso­kon hozott határozatok be­folyását az egyes országok büntetőpolitikájára, sőt egyes esetekben még a konkrét jogszabályokra is. A fejlődés mind újabb és első tekintetre megdöbbentő kérdéseket vet fel: milyen mértékben tekinthető a bűn- cselekmény olyan jelenség­nek, amely elkerülhetetle­nül együttjár a gazdaság; és társadalmi fejlődéssel? Va­jon lehetséges-e fejlődés a bűnözés növekedése nélkül? A bűncselekmények mely kategóriái emelkednek szám­szerűen és melyek csökken­nek a társadalmi-gazdasági struktúra változásaitól füg­gően? A korszerű kriminológiai koncepciók támogatása az ENSZ részéről és a büntető­politika legésszerűbb mód­szereinek az előtérbe hozá­sa olyan feltételeket teremt, amikor az államok együtt­működése megfelelő eredmé­nyekhez vezethet a világ vé­delmében a bűncselekmé- nyék áradatával szemben. A habozó professzor Azután, hogy dr. Kari Schil­ler. bonni gazdasági csúcsmi­niszter benyújtotta lemondá­sát, Heinz Kühn, Észak-Raj - na Westfália tartományi mi­niszterelnöke egy düsseldorfi sajtókonferencián fontosnak tartotta kiemelni: egy pilla­natig sem kételkedik abban, hogy dr. Schiller hűséges ma­rad a szociáldemokrata párt­hoz. — Ugyanazon a napon hangzott el az a határozott ki­jelentés, amikor a Frankfur­ter Allgemeine Zeitung nép­szerű karikaturistája, Köhler, egy vakvágányra tolt gőzmoz­donyt rajzolt, a kazán orrán Schiller-fejjel, oldalán egy táblával, amelyen valaki jó állapotban lévő választási lo- komotívot ajánl eladásra. Melyik széket választja ? A miniszterelnök is, a raj­zoló is azokra a hírekre utalt,, amelyeket a volt csúcsminisz­ter közvetlen baráti köre ter­jeszt, egyre-másra arról tájé­koztatván „szigorúan bizal­masan” a sajtó kíváncsi em­bereit, hogy dr. Schiller állí­tólag habozik, sőt egyelőre még nem is tudott dönteni. A barátok szerint a profesz- szor még nem döntött, hogy a miniszteri bársonyszékből valamelyik egyetem rektori székébe, vagy a nagyvállala­tok valamelyikének vezér- igazgatói karosszékébe ül-e? Aztán suttogva teszik hozzá: még az sem bizonyos, hogy a „vérig sértett Schiller” meg­marad-e a szociáldemokrata pártban, nem áll-e át a jelen­legi ellenzék soraiba. Három esztendővel ezelőtt 1969 tavaszán a nyugatnémet sajtóban nem „választási gőz­mozdonynak” emlegették dr. Kari Schillert, hanem lapcí­mekben, karikatúrákban, be­szédekben. általában az egész propagandában azt mondot­ták, hogy az egyetemi kated­ráról a bonni minisztériumi szobába hívott dr. Schüller „a szociáldemokraták leg­jobb választási aduja”. Igaz, a gazdasági szakértelmet di­csérő cikkek azt sem hallgat­ták el, hogy a professzornak meglehetősen kanyargós úton kellett eljutnia addig hogy a szociáldemokrata párt ked­venceként szerepeljen. Sőt. gyakran idézgették a Kiesin­ger kancellárt megpofozó Beate Klarsfeld egyik mon­datát „Tulajdonképpen Schil­ler urat is képen lehetne tö­rölni. Ez is egy azok közül a szocialisták közül, akik a ná­ciktól jöttek”. Természetesen senki nem akarja azt állítani ma sem A lénai sortűz új emlékműve Az Irkutszki terület Ap- relszkoje nevű községében (Kelet-Szibéria) emlékművet állítottak a lénai aranymoeó munkások tiszteletére. 1912 április 12-én a mun­kások békés küldöttsége az ügyészhez indult, hogy pa­naszt tegyen az aranybányák tulajdonosai ellen az ember­telen kizsákmányolás és ke­gyetlenkedés miatt. A csen­dőrség belelőtt a békés me­netbe. 1917-ben, közvetlenül a ézovjethatalom létrejötte után a megölt munkások rokonai, barátai, elvtársai obeliszket építettek a tele­pülés központjában. Az idő kikezdte az emlékművet. Most a kormány határoza­tára új emlékművet emel­tek itt, mely nemcsak a gyászt fejezi ki, hanem a proletáriátus hatalmas ere­jét is . Az új, négyoldalú obe- liszk csaknem 21 méter ma­gas és rózsaszín márvány­lapok borítják. A szobor- csoport talpazatára V. I. Lenin szavait vésték: „A lénai sortűz alkalmat adott arra, hogy a néptömegek forradalmi hangulata a tö­megek forradalmi lendületé­vé változzon”. az NSZK-ban, hogy dr. Kari Schiller vezető hitlerista lett volna — éppen csak megem­lítik, hogy 1933-ban állították Schiller, lemondása előtt, egy kereskedelmi szerződés alá­írásánál ki az akkor huszonkét esz­tendős Schiller náci tagköny­vét, amelynek száma 4 633 250 volt. A lemondólevél Most érdekes kérdések me­rülnek fel dr. Schiller lemon­dása kapcsán. Vajon van-e annak jelentősége, hogy Kühn miniszterelnök az emlí­tett sajtókonferencián oly nyomatékkai emlegette, hogy Schillernek biztos és előkelő helye lesz, sőt már van is az Észak-Rajna Westfália-i szo­ciáldemokrata listán a no­vember—decemberben sorra kerülő választásokon? Vajon miért mondta Herbert Weh- ner, a szociáldemokrata párt alelnöke hogy Schiller távo­zásában nagy szerepe volt an­nak, hogy Brandt kancellár húzódozott gazdasági csúcs­miniszterének odaígérni eev bizonyos, általa választott és biztosnak tekintett választó­kerületet? Vaion miért hal­lani most a CDU 'CSU oldalá­ról azt. hoev Schiller volt ..az elképzelhető legiobb gazda­sági miniszter”, holott a mai dicsérők tegnap még azt ma- gyarázgatták, hogy ..a pro­fesszor gazdaságpolitikája csődbe viszi az NSZK-t”? Akik abban bíznak, ho«v a volt gazdasági- és pénzügy- miniszter még november— decemberben is szociláde- mokrata párttag lesz, azok Az afrikai kontinens kö­zepén lévő Csád tó, amely nagyságát tekintve 8-ik a vi­lágon, nemcsak arról híres, hogy országot neveztek el róla, hanem különleges tu­lajdonságaitól is. A Csád tó például a csa­padékos. vagy a száraz év­szaktól függően változtatja területét — száraz évszak­ban ugyanis a Chari folyó, a tavat tápláló legfontosabb vízforrása majdnem teljesen kiszárad. Esős évszakban a tó víztükrének területe el­éri a 25 000 négyzetkilomé­tert, száraz évszakban pedig a vízfelület ennek a felére csökken. A Csád tóban tenyésztik a rendkívül finom ízéről hí­res „kapitány”-halat, amely­nek súlya olykor eléri az 1 mázsát is. A tó partját sű­rű nád és papirusz veszi kö­rül — ebből a papiruszból készült a híres „Rá” papi- ruszhaió is. A tó vízterében kb. 2000 kisebb nagyobb szi­get van. A közgazdászok az utób­elhiszik, hogy a távozás oka az a három kérdés, amely a Brandt kancellárhoz intézett lemondólevelében is szerepel. Schiller magyarázata szerint azért kellett ott hagynia a kormányt, mert a többi mi­niszterek egyszerűen nem akartak beleegyezni a mint­egy két és félmilliő márká­nyi költséglefaragásba a kü­lönböző minisztériumok Ki­adásainál. Második pontként Schiller azt hozta fel: ellene volt a kormányban kialakult álláspontnak, amely szerint most már itt az ideje, hogy a — bizonyos tőkéscsoportok számára kellemetlen kihatá­sú — már 1969-ben megígért adóreformot még az idén be­vezessék. A legérdeKesebb in­dok a harmadik: Schiller ál­lítólag ellene volt azoknak, á nyugati valutaválsággal kap­csolatos „pénzügyi intézkedé­seknek”, amelyek kellemetle­nek letteK volna Washington számára. Strauss hangot válóit Az elmúlt néhány napban számos találgatás jelent meg arról, hogy vajon igaz-e. hogy Schiller titokban találko­zott — még lemondása előtt a kereszténydemokraták egyik vagy másik vezetőjével; — igaz-e hogy olyan kijelenté­seket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, — aztán amiKor a választási kampányban ez a legjobb­nak tűnik, közli csatlakozását a CDU/CSU-hoz? Természe­tesen nem lehet találgatások­ra építeni — egy dolog azon­ban kétségtelen. Az a Franz Josef Strauss, aki ezelőtt egy­másfél hónappal még a leg­demagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kí­mélve gazdaságpolitikai lé­péseinek legkisebbjét sem, hogy beleKöthessen, — most hangot váltott. Ugvanaz a Strauss, aki egy ellövendő, reménybeli CDU/CSU kabi­net gazdasági csúcsminiszte­reként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kije­lentette, hogy „alieha van olyan kormány, amely nélkü­lözhetné dr. Schiller rendkí­vüli képességeit.” A lemondás után tíz—ti­zenkét napig úgy tűnt: a gaz­dasági csúcsminiszter távo­zása árt a Kolaíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykál­kodás Schiller professzor kö­rül megfordította aj hangula­tot. — úgy tűnik, hoev a szo­ciáldemokrata párt nem ve­szített a gazdasági csúcsmi­niszter lemondásával. Gárdos Miklós bi időben fokozott érdeklő­dést mutatnak a tó iránt, amelynek hatalmasak a po­tenciális lehetőségei. A tó körüli, mesterségesen lecsa­polt földekről évente há­romszor takarítanak be ter­mést, s ez nagy távlatokat nyit a mezőgazdaság előtt. A tó környékén élő lakos­ság a földművelésen és a halászaton kívül (évente kö­rülbelül 100 000 tonna hal kerül a hagyományos eszkö­zökkel dolgozó halászok há­lójába) állattenyésztéssel is foglalkozik, amihez itt min­den szükséges adottság meg­található. í Ezt figyelembe véve a Csád tó mentén fekvő négy ország — Kamerun, Niger, Nigéria és Csád — megala­kította a Csád tó medencé­jének különbizottságát, amelynek az a feladata, hogy Afrika egyik legna­gyobb éléstárává tegye a Csád ló környékét, , A Csád tó kincsei lenyelető távlatok A félelem nélküli élet el­érhetetlen álomképnek lát­szik. Alig csökkent valame­lyest az atomhaláltól való ijedelem, a mindinkább ter­jedő bűnözés az emberek millióit teszi ki veszélynek. A szakemberek azt kérde­zik maguktól, vajon az em­bereket sújtó csapások kö­zött a bűncselekményektől való félelem a háború ve­szélye mögött nem került-e rögtön a második helyre? De nem is elsősorban a rangsorolásról van szó, ha­nem az az igazán fontos, hogy a bűnözés örök jelen­ségé napjainkban ijesztően új problémává válik. .Mind változatosabb formákat ölt magára, deformálja a társa­dalmi életet, átlépi az ál­lamhatárokat és korábban ismeretlen méreteket ölt.

Next

/
Thumbnails
Contents