Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 13. Jászberény ma és holnap A város jövőbeni fejlődésének néhány kérdése 0 Hogyan alakul a város jövője? Képes lesz-e megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek? Az országos településhálózat-fejlesztési koncepció középfokú központ szerepkör betöltésére jelölte ki Jászberényt. Alkalmas lesz-e a város e szerepkör ellátására, s ennek révén lehet-e egyik fontos eleme a hazai város- hálózatnak? A város jövőbeni fejlődésének alapkérdése a népesség csökkenésének mérséklése, megállítása; s majd olyan feltételek megteremtése, melyek egyrészt a város természetes szaporulatának „megtartását”, másrészt a környékről, vagy messzebb tájakról a városba betelepedni szándékozók „fogadását” biztosíthatják. Mégegy- szer szeretnénk hangsúlyozni: ez a város jövőbeni sorsa alakulásában az alapkérdés. Lényegében hasonló problémák jellemzik a város ipari bázisát is. A két nagyüzemen kívüli ipar alacsony technikai felszereltségi színvonalon, nem kielégítő hatékonysági feltételek mellett működik. A rendelkezésre álló élő és holt munka nem megfelelő hasznosítása a munkatermelékenység nem kielégítő színvonalát eredményezi. Ezért az ipari tevékenység területén is a jövőbeni fejlődés alapkérdése a lehetőségek biztosította technikai felszereltségi színvonal kialakítása, az ésszerű üzemi koncentrációt elősegítő feltételek megteremtése. Nem könnyű feladat a lakosság infrastrukturális ellátottsági színvonalának emelése, az életkörülmények javítása. Kettős szempontból sem könnyű e feladat eredményes megoldása. Egyrészt nagy erőfeszítést, de még több anyagi erőforrást igényel a mai elmaradottság mérséklése. felszámolása. Másrészt, a településhálózat regionális rendszerében középfokú szerepkör betöltésére kijelölt Jásberénynek a jövőben nemcsak saját lakoA város gazdasági élete egészséges alapokon nyugszik, s kedvező feltételeket, bázist biztosít a jövőbeni vásrosfejlődés számára. Mind a mezőgazdasági, mind az ipari termelés fejlett szín- volnalú, s lényegében képes a vele szemben megnyilvánuló követelmények teljesítésére. Ez azonban ilyen vonatkozásban csak a kérdés egyik oldala. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság és az ipar még hatékonyabban segíthesse elő a kívánatos város- fejlődést, a mindenkori gazdasági helyzetnek megfelelően a mainál magasabb technikai és technol'>;iai színvonalra,, üzemi szervezettségre van szükség. Most éli a város mezőgazdasága is a széles körű generációváltás időszakát. A kiöregedők helyét csak kismértékben helyettesíthetik az újonnan belépők: a magasabb technikai és technológiai színvonal töltheti csak be a pótlás dandárjának a szerepét. sai sokoldalú és a mainál lényegesen magasabb színvonalú ellátásáról kell gondoskodni, hanem egy ötven— százezres nagyságrendű vonzáskörzet népességének az ellátásáról is. Természetesen nem a napi alapvető szükségletek kielégítéséről van itt szó, hanem az azon túl jelentkező kulturális, művelődési, egészségügyi, kereskedelmi és egyéb igények megfelelő szintű fedezéséről, teljesítéséről. A városfejlesztés gazdasági jellegű feladatai mellett, ez a város jövőbeni sorsának másik kulcskérdése. Mit jelent Jászberény szempontjából a középfokú központ funkciója? Milyen irányt szab ez és milyen helyet jelöl ki a városnak az ország, s ezen belül az Alföld település- és városhálózatának rendszerében? Új fellendülés kezdetén Jászberény egy sajátos tájegységnek, — a Jászságnak évszázadok óta kialakult központja. Ez marad a jövőben is, de ennek az élet által felvetett igényeknek, elvárásoknak megfelelően magasabb szinten kell eleget tennie. A város Szolnok megye második városa: lélek- számban, jelentőségében, a megye életében betöltött gazdasági és ipari szerepköréből stb. adódóan. Ez az a második tényező, mely kijelöli a város helyét és szerepét a jövőben is a településhálózat regionális rendszerében. Jászberény ma még a budapesti régió peremén helyezkedik el, eddig a főváros fejlődése csak „negatívan” érintette: népességére gyakorolt, illetőleg gyakorol szívóhatást. A főváros körüli térség jövőbeni fejlődése új helyzetet teremthet Jászberény számára is: részese lehet egy nagyvárosi városrendszernek; a fővárosból kitelepülő ipar, vagy még inkább szellemi bázis „fogadásának” tevőleges részese lehet. Természetesen ez még a távoli jövő „zenéje”. De a településhálózat-tervezők fantáziája messze szárnyal, művük évtizedekre előre vázolja fel városaink, településeink képét, jövőjét. Jászberény sajátos arculatú, hangulatos alföldi városunk. Jellegzetes a város települési, beépítési módja. Történelmileg kialakult város-magja jellegében rendezettségében egyedi karaktert ad. Kevés ehhez hasonlóval találkozhatunk az azonos, vagy csaknem azonos nagyságrendű alföldi városainkban. Országszerte ismert a város múltja, kulturális élete. Különösen megkanóak az elmúlt századokból fennmaradt műemlékei, műemlék jellegű épületei. Megkapóak, mert sajátos, egyedi környezetben, az alföldi tájon találjuk őket. E nagymúltú város minden feltétellel rendelkezik ahhoz, hogy leküzdje a közelmúlt fejlődésének „rendellenességeit”, a jövőben még nagyobb szerepet töltsön be az Alföld és szűkebb vidéke, a sajátos arculatú, szorgalmas emberek lakta jászsági táj életében, fejlődésében. (Vége.) Dr, Kőszegfalvi György Fejlettebb technikára van szükség A Gellérthegy hévforrásai tették híressé Buda gyógyfürdőit. Ezeknek a mélységben mozgó vizeknek a „felügyeletét” tölti be az az észlelő állomás, amelyet egy évtizede rendezett be a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a hegy belsejében. Napi szolgálatban itt olvassák le a műszereket és állapítják meg, hogy a gyógyfürdők milyen mennyiségű és hőfokú vizet kapnak, Árpádkori yasolvasztó kemence A rudabányai érc- és ásványbányászati múzeum értékes ipartörténeti és munkásmozgalmi emlékekkel gyarapodott a nyári hónapokban. A régi. elsárgult okleveleket és a bányászkodásra vonatkozó tárgyi leleteket a múzeumbarát kör tagjai kutatták fel a levél- tárakbas és „ köreyező falvakban. 1272-es dátummal olyan írásos anyagot találtak, amely először tesz említést a vasércteleppel szomszédos Alsótelekes községről. A település vezetői az okirat alapján ettől az időtől számítják községük fennállását és a hétszáz éves évfordulót ősszel ünnepi tanácsülésen köszöntik. Előkerültek olyan dokumentumok is, amelyek a munkásmozgalom kialakulásának kezdetén íródtak. i A különböző jegyzőkönyvek és jelentések a rudabányai bányászok első sztrájkjáról tudósítanak. Beszámolnak az 1882-ben kirobbant sztrájk okairól, a dolgozók bérköveteléséről, a sztrájk elfojtásáról és az elítéltek névsoráról. Az elmúlt napokban Al- sótelekes község határában, az Ördögárok völgyében, vasérc után kutatva árpádkori, az eddigi vizsgálatok szerint X—XI. századból származó kis vasolvasztó kemence maradványaira bukkantak. 1 Borszesz Ki, mennyit beszél A posta augusztus 14—18. között országos telefonszámlálást tart. Az adatfelvétel idején azt figyelik, hogy az országos hálózatban milyen irányokban, mekkora forgalmat bonyolítanak le, egy- egy vonalat mennyire használnak ki, vagy az mennyire zsúfolt. Az idén — miután bővült az automata-hálózat — külön figyelik a távhívó forgalmat, ezen belül is azt, hogy a nap különböző szakában mennyi hívást, beszélgetést bonyolítanak le a távhívó szolgálatba bekapcsolt előfizetők egymás között. Az ötnapos adatfelvétel a posta hagyományos augusztusi forgalomszámlálása, amelynek alapján meghatározzák az interurbán, s most már a távhívó hálózat fejlesztésének feladatait, a közönség jobb kiszolgálásával kapcsolatos tennivalókat. Ex libris kiállítás Szőlős, illetve boros témájú ex librisekből nyílik kiállítás augusztus 19-én a mezőgazdasági múzeumban. Az alkalmat a borvilágverseny kínálta arra, hogy egy rendkívül érdekes gyűjte-» ményt tárjanak a közönség elé. A gyűjteményt a Lengyel- országban élő agrármérnök, dr. Lippóczy Norbert ajándékozta a múzeumnak. Egy ízben, 1970. novemberében már1 bemutatták, ám az elmúlt két esztendő alatt több mint kétszeresére növekedett az amúgy is gazdag anyag. Most körülbelül 1500 darabból álló gyűjtemény felét mutatják be. Sokan azt hiszik, hogy jól ismerik a címben idézett összetétel jelentéstartalmát és használati értékét. Az egyik lap hasábjain megjelent két közlemény nem ezt bizonyítja. „Nem iszom borszeszt!” című rövid közlemény írója arról panaszkodott, hogy egy fiatal eladó, amikor borszeszt kért tőle, a vendéglőbe küldte, hogy ott vegye meg a kért árut A panaszos levelére adott hivatalos válaszban arra kérték a vevőt, hogy olyan elnevezést használjon, amelyet az eladók is ismernek. Mi okozhatta a félreértést? kérdezte az eladó, s méltán háborodott-e fel a vevő. A kérdésre adandó választ megkapjuk, ha a borszesz összetett szó életútját végig kísérjük nyelvhasználatunkban. Régebben gyakran használt szó volt ez az összetétel, nagy szócsaládja its ezt bizonyítja. Ismert fogalmakat neveztek meg ezek az összetételek: borszesz égő, borszeszlámpa, borszeszhő- mérő, borszeszláng, sósbor- szesz. Ma már inkább csak a sósborszesz megnevezést halljuk. Amikor a borszesz összeA solti országút mentén, a fülöpházi homokbuckákon, ahol évszázadok óta háborítatlan a táj, a sok csapadék után gazdag a vegetáció. Közép-Európában egyedül itt virít a naprózsa sárga vi- • rága. Az esőzések után műtétéi megjelent nyelvhasználatunkban, akkor alapjelentése ez volt: a bor ereje, a borból kivont eszencia. A gyenge borokat apáink tehát borszesszel javították meg. Régebbi szótáraink a borszesz nyelvi formát még így értelmezték: borból, szőlőtörkölyből készült erős. részegítő ital. A régi szólás is ezt a jelentést idézi: „Fejébe ment a borszesz.” A fiatal eladó tehát ebben a jelentésben értette félre a borszesz összetételt. A vevő már más jelentéstartalomra gondolt. A borszesz szó ugyanis szaknyelvi szerepet is vállalt, és szakszóként a etilalkohol, a spiritusz, a denaturáltszesz megnevezésére is szolgált. Ebből az is kitűnik, hogy nem tett eleget a jó szakszóval szembeni követelményeknek, mert nem fejezett ki egyértelműen, pontosan meghatározott fogalmat. Meglehetősen elmosódott a használati értéke is. Ezért szorult vissza, avult el. Ma sem alkalmas meghatározott fogalom felidézésére, s amint láthattuk a hírlapi vitából, használata félreértésre ad okot és alkalmat. Dr. Bakos József sodszor is szirmot bontott az érdekes növény. Mellette, a lankásabb részeken árva- lányhaj terem, s megtalálható itt az ugyancsak ritka homoki szekfű, a kékvirágú szamárkenyér és a homoki pirosító is. Virágnyílás a homokbuckákon Vasárnapi dÖnUÖfjÓSOk Nagy-nagy melegség járja át vén szívemet. Meg valami szorongásféle is. Mert egy nemzet gondját érzem, amikor a jövőre gondolok! Ezeket a sorokat azonban még a sikerélmény bűvöletében írom, hiszen túl vagyunk a nagy eseményen. Fellélegezhetünk! Ugye, szabásznők, ott Martfűn, csibegondozók Mezőtúron, kereskedőlányok mindenhol a pult mögött — ugye nagyon izgultak? Azt elhiszem. Én is szorítottam rettenetesen, hogy csak sikerülne már... Hát sikerült! Kihúzhatjuk magunkat! Nem akármilyen nép vagyunk, ha akarunk, ha összefogunk, nagyon tudunk. Nem hiába mondják: a munka meghozza a gyümölcsét. Hát most meghozta, igenis meghozta: olyan Anna-bálat rendeztünk Balatonfüreden, hogy azóta is arról beszél a nagy víz túlsó partján minden valamirevaló miss és missis. Húsz országból voltak ott mindenféle fényes népek! No jó, aziránt nem voltak nekem komoly aggodalmaim, hogy alapjában véve sikerül ez a bál — hiszen a cirkusz sze- retete vérünkben van, annak rendezéséhez nagyon értünk — de a bálkirálynő, a szépségkirálynő személye az izgatott engem nagyon. Az, hogy egy karcagi növényápoló kislány vagy egy szolnoki bérelszámoló lesz-e a bálkirálynő ott Füreden, vagy netán egy lőrinci szövőlány viszi el a pálmát!? Ez, ez nagyon kíváncsivá tett! Azóta persze túl vagyunk rajta. Megvan a bálkirálynő. Gyönyörűséges szép lány. Any- nyi a pénze, mint a pelyva. Dehát nem azt akarom én felhánytorgatni, hogy sok pénze van, meg hogy miből, hanem sokkal inkább nemzeti nagylelkűségünk felemelő szép vonásait akarom hangsúlyozni. Mert mondjuk meg büszkén, kortársak — idegenbe szakadt hazánk lánya nyerte a füredi szépségkirálynőséget! Nagyon, nagyon örülhetünk ennek a ténynek, mert megint gazdagabbak lettünk egy honleányszívvel. Felmérhetetlen politikai bölcsesség van e magasztos választás mögött. A cím adományozásával ugyanis minden bizonnyal arra ösztökéliük ezt a nagy vízentúli álmagyar kislányt, hogy ezentúl jó véleménye legyen elhagyott hazájáról. Egy martfűi, vagv egy karcagi kislánvra nem igen érdemes ilyen taktikát pazarolni, hiszen annak úgy is ió véleménye van a hazáiéról — szépségkirálynő cím nélkül is. • És a nemzeti nagylelkűség kérdése! Le- gviink igenis arra büszkék, hogy nem csinálunk úgy. mint más nemzetek, melvek igencsak csúnyán és tapintatlanul megkérdezik ám idegenbe szakadt bazái”kfiaitól meg lányaitól, hogy hát ti meg miért szaladtatok el, amikor az ég zengett?! No, mi nem így vagyunk ezzel. Mi sokkal nagylelkűbbek vagyunk. Én is majdnem megkönnyeztem amikor belenyilalt- kozta az a kicsit rosszul beszélni tudni magyar :— hogy is mondják ezt maguknál — nyelvű vízentúli szegény kis idegenbe szakadt szépségkirálynő a mikrofonba (bele), hogy egy indiai hercegnő ruhájában nyerte meg a nagy versenyt. Szegény kislány, te kedves kis idegenbe szakadt, hogy sajnáltalak, hogy nem tudsz annyit keresni, á két kezed munkájával, abban a fránya imperializmusban, hogy ruhát vegyél szép testedre. Mondom, nagyon sajnáltam a lelkemet, mindaddig, amíg bele nem törte a mikrofonba, hogy egy indiai hercegnő barátnéjától ajándékba kapta azt a ruhát, nem kölcsönképpen. Tehát van neki miben járnia, ha vége a bálnak akkor is. De a gond, az gond. Ha már csak ilyen indiai hercegnő-izékben lehet e honban Anna-koronát nyerni, akkor mit csináljanak a magyar lányok, akiknek nincs ilyen adakozó hercegnő a galerijukban. Mi lesz jövőre? Nagy kérdés, mert jövőre a nem idegenbe szakadt hazánk lányai is ott akarnak ám lenni az Anna- bálon. Beszéltem közülük egy-kettővel. Mondták, hogy nagyon készülnek. B. Piroska például dupla műszakot vállalt az üzemben. Azt mondta, az egyik műszak pénzéből megél valahogy, a másik műszak után járó egész évi munkabéréből meg — egy kis OTP-támogatással — elmegy valahogy az Anna-bálra. Ha elég lesz ez a pénz a belépőjegyre! N. Rózsika is nagyon készül. Tudja, hogy jól össze kell szednie magát, mert ő nem idegenbe szakadt lány, ő itthon volt akkor is. amikor még feketébb volt a kenyér, tehát az idegenbe szakadtakkal szemben hátrányos helyzetű ott a bálon. De bizakodik! Azt mondja, viszi a fejőgulyás papát is a zsűribe, mert meg van róla győződve hogy annak is lehet, akkora szava a bál elnökségében — utóvégre Magyarországon van az a bál, a dolgozók hazájában — mint egy idegenbe szakadt hazánkfiának, vagyis az idei bálkirálynő apjának. Rózsika báli készülődéséhez még hozzá kell tennem, hogy egy nagyon bájos és nagyon naiv kislányról van szó. De talán sikere lesz. Csak találjon egy maharadzsá- né barátnőt, akinek olyasmi alakja van mint neki. A ruha miatt. Én persze ellenzem ezt a nagy hazai készülődést, mert sértődéshez vezethet. Mi lesz, ha'nem idegenbe szakadt hazánk lánya nveri a melíbőség-versenyt? Ezt nem tehetjük velük! Hogy a pénzükért még szépségkirálynők se legyenek itthon? — ti — *
