Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. augusztus 20. SZ. LUKÁCS IMR RIPORTJA Utazgatásaink 1 Gyermekkorom legnagyobb élménye az utazás. Nagyapám hajnalok hajnalán fölrázott az ágyból. Kocsidé fogta sovány lovát. Indulhattunk, Tiszaőrsre. Minden esztendőben egyszer. Szentistvánkor. Húsz kilométernyi távolság. Elérhetetlenség. Zötykölődtünk a rozzant kocsin. Eltörte csontjainkat. Délelőtt érkeztünk, fürödtünk a jóvizű medencében. Megettük a fehér kendőbe csomagolt elemózsiát. Délután nyikorgott vissza a szekér. Szürkére festette ruhánkat, arcunkat a por. Aztán kerékpárral jártam. Berekfürdőbe. Ennyi volt a világ. Boldog utazások A falu főterén ülök. A Fényesből vasárnapi pörkölt illata csapódik. A templom kopottan strázsál. Kevesen járnak. Elrobog egy-két motor. Autó több. Figyelem. Zöld színű Wartburg vár a kereszteződésben, Zsuzsa vezeti. Tanítónő. Gyerekeit viszi kirándulni. Legutóbbi találkozásunkkor Trabanttal verte a port. Külföldi rendszám. Hinni sem akarom. Elmegy a harmadik. Tiszafüredre. Épül a Tisza II. Változik a vidék. Zsiguli dudál, Galymós vezeti B. Szabó Gabi. Integet. A mezítlábas gyerekkor csapódik, a Porcsíny utca, a hajdanvolt szegénység. Mosolyogva tapos a gázra. Elhúz. A vízgépészeti vállalatnál szakmunkás. Két fia van. Felesége boltos. Szép házuk. Ennyire jutottak. A faluból nagyközség lett. Rózsákkal, virágokkal ültették be a főteret, kultúrpalotát építettek, a Középti- sza vidéki Állami Gazdaság emeletes szolgálati lakásokat. Átadják a modem irodaházat, földszintjén áruházakkal. Építkeznek. Űj házak a Cserepes előtt, a Hatház körül, a kenderesi útnál. Mutatósak, drága épületek, mai igényűek. Annyi ház, el se igazodom köztük. öreg Warszava zörög. Moszkvics, Fiat, Renault. Parádézik a falu. Utazgatnak földijeim. Közel a világ. Elérhető. A távolságokat megölte korunk. Életünk utazgatás. 2 Reggelenként Mezdork Márk előtolja kerékpárját a tanyából. Csengéién él. Az állomás mellett. Felpillant az égre. elindul a határba. Tavasz van. Kedvez az idő. Közel a kenyér, a munka. A Felgyői Állami Gazdaság pusztaszeri kerületében metszik az őszibarackosokat. Hajlonganak egész nap. Könnyen, gyorsan múlik az idő. Együtt a brigád. A Süli-brigád héttagú, összeszoktak. Máshová is elszólítják őket: Pusztaszerre, a kerület központjába, vagy távolabb, Felgyőre. Szezonmunkára. Leginkább télen, mor- zsoláskor. Teherautóval viszik, hozzák a brigádot. Három hétig halászatra jártak. Jó volt. Érdekes. Kis utazások. Mindennapi esetek. Nagy örömök. Mezdork Márk élete színtiszta utazás. — Alsóközponton születtem. Heten voltunk testvérek. Apám rokkant. 1929- ben öt hOjld juttatott földet kapott Csengéién. Aprócska tanyát sikerítettünk. Hatéves koromban álltam először cselédnek. Nyár volt. Szaladgáltam a pulykák után, Hatvani Andrásnál pásztorkodtam. Tehetős gazda volt. Megjártam a határ hosszát. Mezítláb, egyszál ingben. — ősszel iskolába adtak. Az elsőben megbuktam. Kitartottam. öt osztályig vittem. Naponta nyolc kilométert gyalogoltam dűlőkön, homokbuckákon. Volt palatáblám, palavesszőm, olvasókönyvem. Három irkám és a katekizmus. Szünidőben munkába állítottak. 1939-ben gyalog vágtak bátyjával az útnak. Eljutottak Vásárhelyre. Az emberpiacra. 15 éves volt. Idősebb gazda szólította meg. — Elállsz-e, fiam? — El. Felcsapott pásztornak, Gorzsára. Terelgette a disznókat. Aranyló nyár volt. Keresztek ígérgettek sárgállottak. Kismalac a tarlón sivalkodott. Anyakoca marta meg a gyereket. Hasát, karját, nyakát harapdálta. Szaggatta ingét. összeesett. Cselédek, béresek szaladtak vele az iskolához. A szülésznő bekötözte. Harminc napig feküdt. 1944-ben Kisteleken munkára toboroztak. Jelentkezett. Vonat zötykölődött velük Máramaros-szigetre. Kubik, betonmunkák, utakat építettek, katonai erődítményeket. Fabarakkokban laktak. Főztek tarhonyát, krumplis tésztát. Órabérre fizettek. Hetenként nyolc pengőt. Hónapokig nem mozdulhattak a hegyek közül. Bekerítette őket az idő, a történelem. Áprilisban indultak, októberben értek vissza. Hazafelé gyalog, vonaton igyekezett. Mire megfordult a tanyák alatt, nem maradt keresetéből. Szegényebb lett. 1945 után könnyebb életű. Dolgozott keményen. Megbetegedett. Gyomorműtét. Hajdúszoboszlóra küldték. Vonaton utazott, jó volt. Két hetet pihent. 1970 nyarán a Felgyői Állami Gazdaság Olaszországba vitte. Különbuszon. Harmincukat. Szép volt. Hajnalban mindig a vízhez ment. Nézte, hová tűnt este óta. Megértette az apályt és a dagályt. Nem fürdött. A tenger szélénél pipiskédéit a vízbe. Kagylókat, csigákat szedett. Jutott Csengéiére. Velence nagy élménye. Cölöpökre épült házak, lagúnák, gondolák. Csodás. Nem tudja elfelejteni. Életében az volt a legnagyobb. A legtöbb. Az élet jutalma. Azt hiszi, itt van közelben a háborgó, hánykolódó tenger. Szomszédban. Elég kinyújtani a karját, már oda is ért. Egyszerűen, mint a mesékben. 3 A munkásszállások mindenütt egyformák. Bekerítik az embert. Magára hagyják. Elzárva a külvilág. Az otthoni ízek, dédelgetett gondolatok törnek át az estéken. Virrasztanak. Sok színnel üzen az elhagyott vidék. a fehérfalú ház. Amit elveszítettek. Ide szakadtak Olajországba. Ritkán látják az otthont. Az eke megvan. Padlásra vitte az öreg. Már szerszámait elkérte a közös, jó, zsíros, öcsödi föld. Nagy ideje. Barakk-falu. Olajváros. A felszerelt munkásszállás technikájával segít, elfelejtkezik rólunk. Jó így. — A föld volt az életem. Dolgoztam, éltünk. Szerettem? Volt, ahogy volt. Egyszer jóra fordult, másszor keservesre. A föld megtudja, ki szereti. Azzal bánik legszigorúbban. Százszor megpróbált, ezerszer megfeleltem. Felkel a szürke, kis öreg. Eldeformálódott kéz. Apró görbület a háton. Sokat megpróbált .megfáradt mozdulatok.. — Vittem valamire. Felneveltem a családot. Ennél nem kívántam többet. A szövetkezet se bántott. Abban is megéltem. Nem a kenyérgond, megélhetés hajtott. Fiam után jöttem. Megsegítem az életben. Ilyen áron Is. Utazással telik az időm. Több enyém a világból. Fia elszegődött az olajosokhoz. Fiatal még. Ittragadt. Ketten keresnek. Rakosgatják élire, tíz naponként hazadöcögnek, megnézik a régi házat. A fiú fúrómester. Nem tud szabadulni a fekete aranytól. — Jobb helyre nem jöhettünk volna. A munkámat szeretem. Tetszik Szeged is. Utazások fárasztóak? Ugyan, Utazó ország vagyunk. A nagy tűzkor találkoztam az öreggel. Éjjel-nappal ott volt. Ment a térdig érő olajtengerben, hóban, fagyban. Amikor legyőzték a tüzet, annyit mondott: — Szomorú, ha fuccéba megy a termés. Jég veri, vagy aszály apasztja. Ez is ilyen. A pusztításnál nincs szomorúbb a világon. Tóth Mártanék tanyájába szokott. Munlfe után, esténként ellátogatott hozzájuk. Megültek a tavaszi mezőben. Cigarettát szívtak. A földről beszélgettek, a jó fekete talajról. Az otthoniról, az itteniről. Hold világított az udvar használt, kopott szerszámaira. Siralmas volt. A tanya falát megfestette az olaj. — Kérdik tőlem, birom-e az utazgatást? Kényelmesebb lenne már otthon. Halálom. Az út elvezet valahová. Ahová akarjuk. Kenyérhez, örömhöz. Előre. Strapás is. De aki mozgásban él, többet ért a világból. Lát, hall. Az ember erre születik. Utazik a falu. Állomáson, buszmegállóban ismerősök. Mennek a kenyér után. Ügyes-bajos dolgaikat intézni Törökszentmiklósra, Szolnokra. Pihenni, üdülni. Bari Ferkó cigányprímás. Fülig szalad a szája. — Kunszentmártonban muzsikálunk. Itthon, a Fényesben nincs már cigányzene. Dzsessz szól. A presszóban is. A kultúrban zenegép, utazó muzsikusok lettünk. A főtéren négy megálló. Buszok érkeznek. Kunmadaras—Karcag, Tiszaszentimre —Tiszafüred, Tiszagyenda— Tiszaroff, Kenderes—Török- szentmiklós—Szolnok útirányban közlekednek. Érrendszer. Idősebbek zötykö- kölődnek a kórházba, tanulók jönnek-mennek. Rokoni látogatások. Állandóan sok az utas. A kunság gyümölcs-szegény. Régen mutatóba láttak a gyerekek szőlőt, szép gyümölcsöt. Kevés kertben volt meggy, sárgabarack, szilva. Gondozatlanul. Gazdagodott a táj. A házak előtt szőlő, szőlő. Több gyümölcsfa. Nem veri fű az udvarokat, zöldségfélék, virágok díszítik. Szelídebb lett a vidék. Fólia fehérük. Az abád- szalóki kanyarban Szanyi Béla és családja kertészkedik. Messzire fénylik birodalmuk. Csográd megyében Szaty- mazon és Balástyán tartják a legtöbb személygépkocsit. Akad család, ahol hármat Ünneplőt és piacolni valót. Szőlő. gyümölcstermelők. Módosak. Régen csak az áru utazott. Most a termelők is. Beszaladják az országot. Az autó termelési eszköz. Az utazás szintén. Felváltva vezetnek. Pestet megjárja a férj, eladja az őszibarackot, mire megérkezik, előkészítve az újabb szállítmány, viszi felesége Miskolcra, vagy a Balatonta)ad Janii}: HAJÓK Havanna öblébe a sziget harsány és kék kikötőibe hajók úsznak most megrakva áruval és barátsággal Leülök egy percre figyelem a. víz tajtékait Távoli hajók nevét görgeti felém a hullám a délután ege alatt Leülök egy percre jó tudni hogy nem vagyok magam hogy árbocok és emberek v $-.nek körül ablakok és olaj és gépek hullámok kémények csillagok és járókelők Ülök Havanna öblének kőfalán nézem a horgonyzó’ hajókat akárcsak testvéreimet nézném akik sokáig messze voltak ülök csak és hallgatom az olajszállító autókat benzint visznek és barátságot külvárostól külvárosig Ülök a faion és ingemet amely fehér mint „ szabadság s a béke beszórják a széttörő viz fényes szilánkjai Ladányi Mihály fordítása Huh István: Epigrammák hoz. Az autóhoz érteni kell, a vezetés szakma. Emberi többlet. Öröklődik. A gyereknek jó ajándék. Érettségire, egyetemi felvételre. Lakodalmakban, szombat esti mulatságokon autók fényesednek a kultúrházak előtt. Az áruház kirakatában tabló díszeleg. Érettségizettek, szakmunkás vizsgát tett fiatalok. Lányok ácsorognak, a ij'peket figyelik. Hallom. — Nézd, az autós Misi. Akinek fehér Fordja van. A mozgás, utazás létfeltétel. Szegényebb az ország világbaágazó utak nélkül. Kevesebb az ember, ha nem épít utakat önmagához. Nagykorúsodunk. Tavasztól őszig kamionok járják Európát. Hűtővagonok. Viszik a hónapos retket, salátát, földiepret, karalábét, paprikát, paradicsomot, virágot, gyümölcsöt, vöröshagymát. Ezer vagonszám az őszibarackot. Szakemberek mentek Kaliforniába. Tanulmányútra. A világ másik felére. A gépesítést, a paradicsómter- mesztést vizsgálták. Nem jöttek haza üres kézzel. A Csányi Állami Gazdaságban bemutatták a legkorszerűbb paradicsomkombájnt. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságnak jó kapcsolata van az eszéki kombináttal, Európa egyik legnagyobb gazdaságával. A hazai cukorrépatermesztés fellendítésére szellemi tőkét vásárolt. szakmai tanácsokat. Menetrendszerűen közlekednek. Szakemberek. A makói Lenni Tsz-ben levelet mutatnak. — Tudsz németül? Mit írnak? Az NDK egyik szövetkezetével barátkoznak. Évenként jönnek, s mennek innen tsz-tagok. Tíz napos pihenésre. Megismerik jól egymást. Tanulnak. Balatonhoz, Hévízre, Hajdúszoboszlóra, Harkányba, Debrecenbe eljutnak. Országjárásra. Minden héten. A kübekházi Sarló és Kalapács Tsz 2600 kilométeres útra vitte tagjait, az Adriához. Végig a tengerparton. Szűcs Miska kezét' áztatgat- ta. Nyalta ujját. — Sós. Levesbe önthetnénk belőle — mondta. Hét nap boldogság a kék tenger partján. Búcsúzáskor Bihari Lajos mezőőr csatos- üvegét megmerítette. Hazahozta mutatóba a többieknek. Hetekig őrizgette. Dicsekedett vele. — Lassan kitelik az életből. Külföldre a tsz vitte el. Legszebb ajándék volt életemben. 5 A harkányi gyógyvíz legendás. A falu ipara, idegenforgalma, tőkéje. Tsz- paradicsom. Érkeznek szövetkezeti gazdák az ország különböző tájairól. Népmozgalom. Tíz esztendeje csábítgatták őket üdülésre. Keresetüket sajnálták, amitől tíz napig elestek. Két-há- rom éjszaka elteltével kereket oldottak. A csoportos üdültetés 1961-ben kezdődött Harkányban. Egy évtized nagy változásokkal. Szállodák, új házak, kórház. A helybeliek módosodtak. Megtalálták a leghasznosabb életformát. 21 ezer CSÉB tag üdült, kilencvenöt százaléka szövetkezeti gazda. Idősebbek. Az utazó öregség kora. Intézményesen gondoskodnak, törődnek velük. Pihenésükről, gyógyulásukról, szórakoztatásukról. A fiatalok nyáron rajzanak. Életelemük az utazás. Százszemélyes, új üdülő nyílik, közös összefogással néhány baranyai gazdaság építi. És a cserelehetőségek. Jugoszláv, csehszlovák, lengyel földművelők érkeznek, s külföldi tájakra utaznak innen a tsz-tagok. Modern népvándorlás. Emlékeket, arcokat, hangulatokat őrzök. Leveleket. „Kedvesen fogadtak. A Napsugár Szállóban szép, tiszta szobát kaptunk. Reggelit, ebédet, vacsorát az étteremben adnak, mindennap húst eszünk. A fürdés jó. Aranyat ér a harkányi víz...” . Arany-utazások. Boldogság. SORS Reggel azt mondta kukk Este azt mondta hukk Egész nay azt mondta Hóóóóóóóóóóórukk ALKOIÁS Alkotni akart a jövőnek Va’ami maradandót Saját szobrával Kezdte EGY MAROKNYI FÖLD Egy maroknyi föld Egy tenyérnyi zöld Egy csepp harmat Egy búzaszem Egy szál virág A végtelenben Ez már egy világ Makay Ida: Láger emlék Már csak ez van. E zuhanás. Ez a reláció nélküli lét. Egy bizonyosság: a Tiéd. Egy kegyelem: a semmit nem tudás. Az öntudat, a csukaszin pribék olykor kínoz még: Feküdj! Állj. Vigyázz! De a szögesdrót. íme, átszakad. Megszabadulok, itt a szakadék-
