Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
1972. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A fiatalok miért idegenkednek a jászberényi járásban a mezőgazdasági szakmunkásképzéstől ? A hagyományok számbavétele Honismereti kiállítás Jiszapüspökiben A mezőgazdasági szakmunkásképzés helyzetét vizsgálta Jászberényben és a járás hat termelőszövetkezetében a járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat tapasztalatainak összegezéséből kitűnik, hogy a mezőgazdasági szakmunkásképzésben előrehaladás történt. Növekedett az utóbbi években a képzés színvonala, fejlődés tapasztalható a különböző tanfolyamok rendezésében. Gond is akad azonban. Kevés a jelentkező Nem kielégítő a mezőgazdasági szakmunkásképzésben a pályaválasztási előkészítő munka. A szakma ismertetése leginkább a szakmunkásképző intézetekre korlátozódik. A tsz-ek a szakmunkástanulók toborzása céljából csak az általános iskolák nyolcadik osztályait és azokat is csak a beiskolázások időszakában keresik fel. A jászberényi gyakorló általános iskolai diákotthonba például — ahol nyolcvan tanuló van, akiknek szülei mezőgazdasági dolgozók — két év alatt a tsz-ek vezetői közül senki sem látogatott el, hogy érdeklődjék: milyen szakmát választanak majd, vagy hol tanulnak tovább a gyerekek. Nem ismertetik a mező- gazdasági szakma sokféleségét azokkal a tsz-tagokkal, akiknek gyerekei pályaválasztás előtt állnak. Kevés az egyéb propagandamunka. Nehezíti a szakmunkásképzést, hogy a tsz-ek nem fordítanak elég gondot a tanulók gyakorlati foglalkoztatására. Nincs függetlenített személy, aki ellátná ezt a feladatot. A tanulók, a szakmunkások mellé vannak beosztva, azok pedig nem érnek rá velük foglalkozni. Egyes szövetkezeteknél nem tudják helyben biztosítani a gyakorlati foglalkozásokat, így a tanulók kénytelenek más távoli gazdaságokban eltölteni gyakorló idejüket. Gond az is, hogy a szakosított állattelepeken a gazdaságok egészségügyi okokból idegenkednek a tanulók foglalkoztatásától. Másrészt nem választják a mezőgazdasági szakmát a fiatalok, mert a mezőgazdasági nagyüzemek még nem tudnak olyan munkafeltételeket és kulturális körülményeket biztosítani, mint az ipari üzemek vagy más vállalatok. Kiilönbsécrek a bérezésben A mezőgazdasági szakmák népszerűsítésének elhanyagolása mellett feltűnően nagy különbségek vannak a szakmunkásképzésre fordított összegek nagyságában. A jászapáti Alkotmány Tsz- ben például 1970-ben 132 ezer, tavaly 90 ezer forintot költöttek szakmunkás- képzésre. Jelentős összeget fordítanak ilyen célokra más szövetkezetekben is. A jászapáti Velemi-ben 47, a jászkíséri Kossuth-ban, 50 ezer forintos ráfordítással gondoskodtak tavaly a szakemberutánpótlásról. Ezzel szemben a jásztelki Tolbuchin, Tsz-ben 1969— 1971-ig összesen 10 ezer forintot áldoztak szakmunkásképzésre. Sok fiatal azért idegenkedik a mezőgazdasági szakmától, mert nem minden gazdaságban biztosítják a jogszabályokban, előírt szakmunkás-bérezést. A Jászsági Állami Gazdaságban például csak a traktorosok és növényvédő szakmunkások kapnak kiemelt bért. A jászapáti Alkotmány Tsz-ben is csak a növényvédelemben dolgozók, a Velemi-ben csak az órabéres munkakörökben foglalkoztatott szakmunkások kapnak szakmunkás pótdíjat. A jásztelki Tolbuchinban a szakmunkások és nem szakmunkások bérezése között semmi különbség. Á NEB javaslata A NEB a vizsgálat tapasztalatainak összegezése után az alábbiakat javasolta: a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői a társadalmi szervezetekkel és bizottságokkal együttműködve fejtsenek ki nagyobb propagandát a mezőgazdasági szakmák népszerűsítésére. A gyakorlati foglalkozások irányításával bízzanak meg olyan személyeket, akik ismerik a fiatalok gondjait, közel tudnak kerülni hozzájuk. Az oktatási felelősök tartsanak rendszeres kapcsolatot a tanulók szüleivel, a szakmunkásképző intézetek vezetőjével és tanáraival, együtt alakítsák ki a képzést legjobban elősegítő módszereket. Tartsanak továbbá kapcsolatot az általános iskolák igazgatóival, a diákotthonok vezetőivel. A hetedik és nyolcadik osztályos tanulók részére szervezzenek minél gyakrabban üzemlátogatásokat, ismertessék és szerettessék meg velük a mezőgazda- sági szakmákat. Puccini Bohémélet (szerda 21,00), operakeresztmetszet a pécsi Nemzeti Színház énekés zenekarának közreműködésével. Giacomo Puccini már életében világhírű és világsikerű szerző volt, harmóniavilága az impresszionistákéval volt rokon, dallamai gazdag érzelmi telí- tettségűek. A négyfelvoná- sos Bohémélet Puccini egyik legkiválóbb alkotása, minden részlete aprólékos műMeg jelent a Delta augusztusi száma Az autózás veszélyeit nagy mértékben csökkenthetik a biztonságos vezetést szolgáló robotberendezések, amelyek szükség szerint korrigálják a vezető tévedését, pótolják elmulasztott rn.oz- dulatait. A már meglévő néhány és születőben levő számos ilyen robotberendezésről részletesen beszámol a Delta Magazin augusztusi száma. Ismerteti a számító- gépes automatizálás legújabb eredményeit a digitális technika fejlődését. bemutatja a sztereó-rádiózás legújabb módozatait éx látványos képekkel illusztrált cikkben foglalkozik a krétai ásatásokkal. Lefényképezni a láthatatlant” címmel a tudományos fényképezés újdonságairól ír. Képeket közöl a peronoszpó- ra térhatású elektromik- roszkónos vizsgálatáról, témái között szerepel a műpala új felhasználási lehetőségeinek sora, a korszerű előszoba-berendezés, az újonnan kidolgozott szintetikus fémek, valamint a csillagközi térben végzett kutatások, amelyek szerint a por- és gázfelhőkben szerves molekulák az élet építőkövei keletkeznek. Részletes tájékoztatást közöl a lap a nagy pontosságú atomórákkal repülőgép fedélzetén végzett mérésekről. amelyek meggyőzően bizonyítják Einstein relativitáselméletét, az idő és a mozgás fogalmának elvá- laszthatatlanságát. gonddal kidolgozott. A műsort az opera legszebb részeiből állították össze. Júlia és a szellemek (szombat, 21.45), magyarul beszélő olasz film, a televízió éjszakai előadás sorozata keretében kerül bemutatásra. Öt évvel ezelőtt mutatták be hazánkban Federico Fellininek ezt az 1964- ben készült filmjét, ami sorrendben a „Nyolc és fél” után készült. Augusztus 15. és 30. között tartják meg a tiszapüs- pöki honismereti napokat, a program leggazdagabb része azonban 18. és 20. közé esik. Ma rendezik a megyei honismereti tanácskozást, amelyen Mód Aladár egyetemi tanár, Benedek Gyula alezredes tanár a „Tiszapüspöki története” című könyv szerzője és dr. Benda Kálmán, az MTA történet- tudományi Intézetének főmunkatársa tart előadást. Sok új tárggyal gazdagodva várja a látogatókat a művelődési házban a honismereti kiállítás, amelyet augusztus 15-én megnyitottak. de azóta szinte „menet közben” kibővítettek a rendezők. Először némi helyi anyag mellett csupán Kuncsorbáról hoztak kiállítási tárgyakat, azóta azonban az anyag még Tiszaroffról, Tö- rökszentmiklósról hozott, valamint újabb helyi anyaggal bővült. Különösen érdekes „A világítás története” című rész, amely a római mécsestől kezdve a petróleumlámpáig mutatja be a világítás fejlődését. A látogatók megismerkedhetnek az elmúlt korok használati tárgyaival, néhány szép kerámiával, régi könyvekkel, újságokkal és helytörténeti kiadványokkal. A község és a környező vidék felszabadulás utáni történetét fényképes tablók mutatják be. A honismereti kiállítás bővítése miatt az ugyancsak 15-én nyílt Dózsa-emlékkiál- lítást a művelődési ház nagytermébe helyezték át. — illés — A televízió jövő heti tervéből A kiállítás egyik résztete: régi cserépedények és egyéb háztartási eszközök Csák Gyula: ÖN FE JÜEK dősebb Zelenák Béla postatisztviselő hanyatt dőlve olvasott a fotelban. A szétnyitott újságlap egész fejét eltakarta. Mellette — kis kerek asztalkán — tea gőzölgött, és ajándékba kapott holland szivar illatoskodott. Ez a vacsora utáni teázás volt — úgyszólván — legkedvesebb élvezete. Apjától öröklött szokás volt ez is, mint annyi apró gesztus, amelyek mostanában kezdtek előtünedezni. Csak ezeket örökölte. Földjük is volt szépecskén — háromszáz hold Biharban — meg telkük a Balaton mellett, de minden elúszott még negyvenöt előtt. Szokások maradtak és a posta. Apját is ott nyugdíjazták. Felesége csipkét horgolt — egész nap ezt csinálja, anélkül, hogy egy fillér haszon lenne belőle! — a fiú pedig mellette kuporgott egy zsámolyon és nézte. Nem a horgolást figyelte, hanem anyja arcát leste. Néha. amikor összeakadt a szemük, riadtan, kérdőn figyelt rá. Az anyja nagyokat sóhajtott, időnként férje felé pillantott, de az teljesen eltemetkezett az újságban. — Szóljon már, mama! — suttogta a kamasz. Imára kulcsolt kezeit az állához emelte. .Anyja ismét sóhajtott és gyorsabban kezdte mozgatni a horgolótűt. — Béla! Kellene ötven forint a gyereknek. Be kell fizetni az érettségi bankett-; ra... Hallod? Figyelj rám az isten áldjon meg, hát hozzád beszélek! A férfi leeresztette az újságot, és szemüvege fölött nézett feleségére. — Mit mondtál, kérlek! — Adjál Zolinak ötven forintot. Be kell fizetni a bankettre. — Miért kell olyan lármát csapni? Azonnal rohan vele? Hozd ide a kabátomat! A hosszú, sápadt kénű fiú kiemelte a szekrényből a kabátot, s alázatos ábrá- zattal apjához vitte. — Fene nagy bankettet csapnak az urak — dörmög- te idősebb Zelenák, miközben előnyálazta tárcájából az ötvenest. — Egyszer van az életben, papa — motyogott a fiú. — Na, persze, persze. — Ismét az újságba bújt. gyerek elvette a pénzt, de továbbra is ott állt a kabáttal, kissé előrehajolva, szolgálatkészen, mint próbákon a szabó. Anyjára tekintett és elvörösödve megszólalt. — És ... kellene húsz forint, tudniillik... fé... fényképezés is lesz. Apja kissé bosszús képet vágott, de szó nélkül kinyitotta a bőrtárcát és elővette a húszast. — Meg szmoking.. 1 — nyögte a fiú. Olyan halkan mondta, hogy apja nem ér? tette. Legalább is úgy tett, mintha nem értené. — Leszel szíves a cipőmet — mondta és szivarjáért nyúlt. Közben az újságba temetkezett, s tévedésből a teába dugta az ujját. A gyerek sietve visszaakasztotta a kabátot, azután apja elé térdelt, és fűzni kezdte a cipőjét. Ez is minden este ismétlődő szertartás volt, sajátságos ataviz- mus, egyik megnyilvánulása idősebb Zelenák rabszolgatartó hajlamának. fjabb Zelenák remegő ujjakkal bogoz- gatta a fűzőt és sír- hatnékja volt. Ezt elpasszolták. Hagyni kellett volna a fényképezést, meg a bankettet a csudába — és a szmokinggal kezdeni. Így most már nem lesz belőle semmi. Pedig akkor ő ... Anyja az ölébe ejtette mindkét kezét, s kissé bizonytalan hangon megszólalt. — Mi a véleményed Béla? Csináltatni kellene Zolinak egy szmokingot. Béla! Ejn^e, hát tedd már le azt a nyomorult újságot! Az apa előbújt az újság mögül. Homlokára tolta aranykeretű szemüvegét, és csámcsingatva szürcsölte a teát. » — Figyellek szívem. — Látom. Azt mondtam: csináltassunk Zolinak szmokingot. Ügy is kell neki egy ruha. Már mindet kinőtte. Az apa gonoszul mosolygott: — Szmó-ó-king? Azt mondod: szmóking? A fiú akkora buzgalommal fűzte a cipőt, mint még soha. Szíve-lelke benne volt a mozdulatban, ahogy ügyesen, puhán. apja lábára csúsztatta a papucsot. — Igen, papa, mindenki . 1! abban lesz... — Hát — te majd nem leszel. — De, mért, papa, igazán... — Azt mondtam: nem leszel. A gyerek kappanhangja sírósan remegett. — Igazán nem tudom . 1: Apa is szmokingban érettségizett. — Az akkor volt. De esküvőre már kölcsönzőből vettem a zsakettet. — Ez igaz volt, minden életrajzba be is írta, hogy kölcsönkért ruhában esküdött. — Máskülönben pedig az én apám nem kistisztviselői fizetésből tartotta el a családját. — Tehetek én róla, hogy apa nem vitte többre? Akarata ellenére szaladt ki a száján. A férfi tágrame- redt szemekkel bámult egy darabig, mintha távoli zajra figyelne, azután felugrott, és kékreváltan rikácsolta. — Mars ki! Azonnal takarodj! Fél cipője még a lábán volt és sántikálva rohanászni kezdett. Felesége felállt, s ijedten figyelt. — Azt mondtam: kotródj! — toppantott a férfi. — Tűnj a fészkes fenébe, mert... — Béla! Hogy beszélsz a gyerekkel? — Ne taníts! öt oktasd! Ezt kellene, ezt kellett volna megtanítanod, hogy azt a parányit, amit még manapság el lehet várni, azt a minimális tiszteletet meg- ladja az apjának, aki nemez ... nemezette és vesztére felnevelte! nnyira felindult és olyan gyorsan beszélt, hogy nemzette helyett azt mondta: nemezette. A gyerek őszintén, meg volt szeppenve, de ettől a szóbotlástól majdnem elrö- hintette magát. Viszafoj- totta nevetési ingerét, s kicsikét hátralépve, erősödő elszánással nézett feldühödött apjára. A szmokingnak már úgy is lőttek, most legalább odamondogat kevéssé. — Tőlem n,em minimális tiszteletet, hanem maximális szolgai alázatot követel apa. Ha elmondanám valahol, hogy tizennyolc éves koromban is én fűzöm a cipőjét, körülröhögnének. Apa úgy zsarnokoskodik a családja felett, hogy.. — Kuss! — Igenis, zsarnokoskodik! És anyának is mindig aláz- kodnia kell a konyhapénzért ... és... és apa egy vén reakciós! összebeszélt mindent, ami hirtelen a szájára jött, s közben az villant az eszébe, hogy úgysem tud az apja nagyot ütni. C salódott, mert akkora pofont kapott, hogy nekiesett az ajtónak. Gyorsan feltépte, kiugrott az előszobaajtón is, és .pergő léptekkel iszkolt le a lépcsőn. Az előszobaajtó úgy bevágódott, hogy zengett tőle a lépcsőház. A kapuban pillanatra megállt, és figyelte: nem rohan-e utána az ama, de csak saját lélegzését hallotta. Borús, viharos volt az idő; rövidesen esni kezdett. Ingujjban szaladt le, s a májusi zápor megborzongaíta. Elégtétellel gondolt a végzetes tüdőgyulladásra, amit majd most szerez, s a koporsója felett aztán meakul- pázhat az apja. Szándékosan a járda szélén ment, hogy alaposan megázhasson. Felrémlett előtte a vizsgák napja is* amikor szmokingos diákok és tanárok összesúgnak a háta mögött, hogy ez az a zseni, aki kopott ruhában jött, mert kegyetlen apja direkt megtagadta tőle a szmokingot. Jó ideig gyalogolt, de aztán annyira fázni kezdett, hogy visszaindult. Ablakukban még mindig világosságot látott. „Lesz, ami lesz” —; gondolta és felment. Anyja nyitott ajtót,' S azonnal sírósan körültapogatta, és a fürdőszobába tuszkolta. Dörzsölgette, majd fürdőköpenybe bugyolálta. — Egyformán önfejűek vagytok. Jaj nekeml — sóhajtott. — Eredj, kérj bocsánatot. Na, eredj szépen ..! A fiú először tiltako- zásfélét dün,nyögött, de aztán arra gondolt, hogy érettségi után úgy is elköszön otthonról, addig meg: egye fene..: Apja az ablaknál állt. háttal az ajtónak. Ahogy a fiú belépett, kicsit megrezzent* de nem mozdult. — Apa... bocsánatot kérek... — Megkapod a pénzt a ruhára ... Nyáron dolgozni mész, s majd visszafizeted. És nem kell többé a cipőmet fűznöd ... Továbbra sem nézett hátra. Ügy '.lit az ablaknál* mint Napóleon — Szent Ilona szigetén,
