Szolnok Megyei Néplap, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

1972. augusztus 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervezik a messzi jövőt / lg* készül az ország 15 éves távlati terve Újító kedv Túrkevén Túrkevén, az AFIT XVII. számú vállalatánál már évek óta foglalkoznak új technológiák alkalmazásával. Több eljárás meghonosításában úttörőmunkát végeztek. Legújabb berendezésük az ausztrál gyártmányú, védőgázas hegesztőgép, amelyet forgattyús tengelyek és általában for­gástestek feltöltő hegesztésére alkalmazhatnak, híupj egy műszak alatt két IFA W—50-cs főtengely teljes felújítását tudják vele elvégezni. Laczka László — képünkön — torziós csuklós tengelyt hegeszt a berendezéssel. Ugyancsak IFA tehergépkocsik pneumatikus rásegítő fék­szelepeit ellenőrzi Ratkai András a bevizsgáló próbapadon, amelyet német műszaki dokumentációk alapján Bencze Ist­ván mérnök konstruált A pártmunka első vonalában Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a népgazdaság tervsze­rű fejlesztéséhez ma már nem elég az éves és az öt­éves terv. Ahogy arra a KGST legutóbbi 26. ülése utalt: napjainkban a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok, sem tervezhetők meg több ötéves tervidőszakot felölelő perspektíva nélkül. (Az integrációs program ma­ga is hosszútávra szól.) De az ország szakemberellátása, a gazdaság szerkezetének át­alakítása, a területfejlesztés, vagy a településrendezés és a környezetvédelemmel kap­Vagyis az élet, a szocialis­ta tervgazdálkodás fejlesz­tése új feladatokat tűzött napirendre. Mivel a távla­ti tervezéshez sem hazai, sem külföldi tapasztalataink nem voltak, ezért sajátos módon kezdtük el a mun­kát 1968-ban. összesen ki­lenc társadalmi munkabi­zottság létesült a különböző minisztériumok, a társadal­mi szervezetek (párt, szak- szervezet, MTESZ) a kuta­tó intézetek és tervező iro­dák vezető szakembereinek részvételével. A sokrétű munka utolsó, befejező szakaszán dolgoz­nak jelenleg. Legelőször a népgazdaság, az adott ága­zat fejlődésének 20 éves ta­pasztalatait elemezték a bi­zottságok, majd ezt követő­en mintegy két évig tartott A távlati tervezés nem­csak a kidolgozás módszerei­ben, hanem jellegében és tartalmában is különbözik a rövidebb távra szóló cél- és feladatmeghatározásoktól. Nyilvánvaló, hogy minél tá­volabb nézünk, annál elmo- sottabbak a részletek, s né­ha még a nagy kontúrok rajza sem teljesen éles. Az idővel arányosan nő a pon­tatlanság, és bizonytalanság kockázata. Ezért a távlati tervek irányelvjellegűek, s a gyakorlat, a végrehajtás szé­lesebb határok között korri­gálhatja azokat, mint az éves, vagy az ötesztendős el­képzeléseket. A távlati ter­vezés ezért is folyamatos, az időszakos lezárásokat köve­tően „karbantartásra” és „felújításra” szorul, újból és újból meghosszabbítják ér­vényességi idejét. Így a táv­lati tervben vázolt hosszú­távú gazdasági folyamatok és célok mindenkor irány­elvként és kiindulópontként szolgálnak az aktuális öt­éves tervek készítésénél. A távlati tervezés azért is nélkülözhetetlen, mert na­gyobb a szabadság foíka, s következetesebb, merészebb megoldásokat tesz lehetővé. Bár tudjuk például, hogy a A biztosításról szóló kor­mányrendelet alapján a pénz­ügyminiszter az érdekelt mi­niszterekkel egyetértésben rendeletet adott ki az Állami Biztosítóról. A Magyar Közlönyben meg­jelent rendelet részletesen meghatározza az Állami Biz­tosító feladatait, amelyek célja, hogy társadalmi össze­fogással a lakosság és a tár­sadalmi intézmények közös ráfordításokkal ellensúlyoz­zák, csökkentsék a különféle károk anyagi következmé­nyeit. Az intézet gondosko­dik egyebek között az állami, a társadalmi, a szövetkezeti csolatos tennivalók ugyan­csak évtizedekre szóló fel­adatok. Sőt azok a dönté­sek — például a beruházá­sok — amelyek ugyan né­hány év alatt megvalósul­nak, de funkciójukat több ötéves időszakon át teljesí­tik, szántén feltételezik a távlatok lehető legpontosabb ismeretét, azt, hogy milyen irányban és ütemben fejlődik a tudomány, a technika egy- egy ága; a legfejlettebb mű­szaki eredmények gyakorla­ti alkalmazása milyen szín­vonalon valósulhat meg a tervidőszak egyes periódusai­ban. a tényleges tervezés. Jelen­leg pedig a távlati elképzelé­sek a bizottságok munkája végeredményeinek összegezé­sén, egyeztetésén, a külön­böző ágazatok közötti ser­ves kapcsolatok megterem­tésén, s a párhuzamos mun­ka során támadt ellentmon­dások feloldásán dolgoznak. A távlati terv végül is több változatban készül, s a párt és kormány majd politikai mérlegelés után választja ki a legmegfelelőbb alternatí­vát. Az elképzelések szerint 1973 derekára lesz az or­szágnak jóváhagyott 1985-ig szóló távlati terve. Az első befejező szakasz után 1973— 75-ben azonban a távlati tervezést tovább folytatják, érvényességi időtartamát 1990-ig meghosszabbítják. gazdaság jelenlegi szerkezete fékezi fejlődésünk ütemét, mégis egy-egy ötéves terv­időszakban viszonylag keve­set tehetünk annak korsze­rűsítéséért. Hosszabb távon viszont lehetőség nyílik a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítására. Ha­sonlóképpen 15 éves terv­időszakra megtervezhetjük az „ideális” fogyasztási mo­dellt, s a nagyarányú élet- színvonal emelést annak fi­gyelembevételével valósíthat­juk meg. Persze, a tervezés szabadságfoka hosszútávon sem korlátlan. Sőt bizonyos értelemben még behatárol­tabb, mint rövid távon. A gazdaság objektív törvényei­től az éves tervnél még el­térhetünk, s rövidebb távon többet oszthatunk el példá­ul, mint amennyit megter­melünk. Hosszabb távon vi­szont követni kell a gazda­sági fejlődés törvényeit. Takarékosság az élőmunkával Hosszú távon a legnagyobb gondot a nemzeti jövedelem növelés eddigi átlagos (5,5 százalékos) ütemének fenn­szervek vagyonbiztosításáról, az állampolgárok vagyon- és személybiztosításáról, a nem­zetközi biztosítással össze­függő megállapodások lé­tesítéséről, stb. — A biztosító ezenkívül együttmű­ködve a hasonló feladattal megbízott állami és társadal­mi szervekkel, felvilágosító és tájékoztató tevékenységet fejt ki a károk megelőzése érdekében. Az Állami Bizto­sító helyi szervei felkérésre rendszeresen beszámolnak a velük azonos területen mű­ködő tanácsoknak a biztosítás helyzetéről, különféle közér­dekű kérdéseirőL ... >■ tartása és esetleges növelése okozza. Mindenekelőtt a munkaerő források beszűkü­lése miatt. Már a következő években, a 70-es évtized de­rekától a rendkívül alacsony lélekszámú korosztályok áll­nak munkába, s magas lét­számú nyugdíjba vonuló kor­osztályokat váltanak fel. Mi­vel az egyéb munkaerőfor­rások is mindinkább elapad­nak, a dolgozók szabadide­je pedig várhatóan tovább növekszik, így a felhasznál­ható összes társadalmi mun­kaidőalap 1980-ban sem lesz több, mint 1970-ben vol. S ha a gyorsan fejlődő infra­strukturális ágazatok növek­vő igényeivel is számolunk, akkor az iparban foglalkozta­tott létszám és a munkaidő- alap abszolút csökkenését is a termelékenység emelésével kell pótolni. Ezért az élő­munkával való takarékosság és az ésszerű eszközgazdál­kodás a jövő gazdasági nö­vekedésének kulcskérdése hazánkban. A termelés növelésének másik nagy korlátja hosszú távon az elmaradott infra­struktúra. Mindenekelőtt a közlekedés és a közműháló­zat fejlesztése kívánatos. Az életszínvonal emelése, a tár­sadalompolitika pedig olyan infrastruktúrális fejlesztést igényelnek, mint amilyen a nagyarányú lakásépítés, az egészségügyi, az oktatási, a kollégiumi hálózat stb. bőví­tése. Máris nyilvánvaló: be­ruházási lehetőségeink szű­kös volta miatt nem lehet valamennyi infrastruktúrális igényt rövid időn belül ki­elégíteni, a feladatok rang­sorolásával kell a legcélsze­rűbb változatot kiválasztani. Az arány- és irány v.álr tozás. az új kornak és az új követelményeknek meg­felelő optimumok kialakí­tása, a minőségi ugráshoz vezető mennyiségi növeke­dések megtervezése a fela­dat.^ E munka során a ter­vezőknek számítaniuk kell arra, hogy 15—20 év alatt iparágak, szakmák. tevé­kenységi ^ területek egész sora szűnik meg, helyüket új. ma még legfeljebb ho­mályosan körvonalazhatók foglalják el; termékfajták tízezeréi adják át helyüket a legújabbak százezreinek; eyors ütemben változnak a fogyasztási igények és szo­kások; nő a szabadidő és ígv tovább. Jóllehet a gazdasági fej­lettségben utói kívánjuk ér­ni az előttünk járó tőkés országokat, de nem másol­juk gépiesen példájukat. Mert el akarjuk kerülni mindazokat a konfliktuso­kat. buktatókat. amelyek az ellentmondásos tőkés fej­lődés velejárói. Hosszútá­von bizonyíthatjuk igazán a szocialista gazdaság előnyét, fölényét. magasabbrendű- ségét. K. J. Uzemszociolégiai konferencia Szeptember 26—28 között Balatonfüreden rendezik meg a harmadik hazai üzem­szociológiai konferenciát. A referátumok, hozzászólások napjaink műszaki fejlődésé­nek társadalmi feltételeivel és hatásával foglalkoznak. Különösen nagy figyelmet fordítanak a konferencián a dolgozók alkalmazkodási kö­rülményeire, az üzemek tech­nikai változásainak hatására, a vezetés módszereinek fel­tételeire, a munkás üzemi magatartásának változásaira. A tanácskozáson üzemi, vállalati vezetők és szocio­lógusok vesznek részt. Műkorcsolyacipők Európa országaiba A Jászsági Egyesült Cipész Ktsz idei exportterve 21.5 millió forint értéket tesz ki. Első exportszállítmányukat, 86 ezer pár női műkorcsolya­cipőt július közepén indítot­ták útnak. Ez azonban nem jelent semmiféle késedelmet, mert a külföldi megrendelő cégek erre az időre kérték a jászsági korcsolyacipők egy részének szállítását. A szö­vetkezet most már rendsze­resen eleget tesz külföldi vá­sárlói kérésének. Hétmillió forint értékben például 28 ezer pár korcsolyacipőt in­dított útra legfrissebben a Szovjetunióba, Ausztriába, — Svájcba és Svédországba. — Előreláthatóan exporttervét már november 30-ig teljesíte­ni fogja. Az exportra készí­tett korcsolyacipők mellett a ktsz év végéig 30 ezer pár férfi divat- és egyencipőt is gyárt belföldi értékesítésre. Könnyítés a dolgozó nők helyzetén Nemrégiben látott napvi­lágot a Könnyűipari Értesítő­ben a minisztérium iparfej­lesztési és közgazdasági fő­osztályának közös közlemé­nye, amely az éjszakai mű­szakok munkakörülményei­nek javítását célzó vállalati tervek készítéséhez kíván segítséget nyújtani. Mint ahogy az illetékesek hangsúlyozták: még koránt sincs napirenden az éjszakai műszak megszüntetése, s ezért kell keresni a lehető­séget, hogy a meglévő kö­rülmények javításával könnyíthessenek a dolgozók helyzetén. Csáki Sándor, a jászfény- szarui Béke Tsz párttitkára így mutatja be a barnára cserzett, mosolygós fiatal­embert: — Kiss Sándor, a szövet­kezetünk neveltje. A 400 holdas kertészetünk vezető­je, s az egyik legaktívabb pártcsoportunk bizalmija. — A Zöld Mező Tsz ösz­töndíjasa voltam — mond­ja magáról. — Apám a szö­vetkezet egyik alapítója volt. s a tsz-ek egyesülése után a Béke Tsz tagja lett. Most növénytermesztési bri­gádvezető. Engem 1959-ben * küldtek a gyöngyösi közép­fokú mezőgazdasági techni­kumba, majd Hatvanban a zöldségtermesztő felsőfokú technikumba jártam és 1965 óta dolgozom a tsz-ben. Az ősszel a Kertészeti Egyetem hatvani tagozatán szeretnék továbbtanulni, s üzemmér­nöki képesítést szerezni. A 30 éves fiatalember százhatvan kertész és hu­szonöt fogatos munkáját irányítja. A kertészeti dol­gozók évi 11 millió forint termelési értéket produkál­nak. Együtt él az emberek­kel. Beosztottjai a hozzá­értő kommunista szakembert tisztelik benne, akihez biza­lommal fordulhatnak taná­csért. Pedig fiatal párttag. Két évvel ezelőtt vették fel a párt soraiba. Rövidesen pártcsoportvezetővé válaszr tották. A tíztagú csoport az elnökhelyettest, a mezőgaz­dászokat és a brigádveze­tőket tömöríti. Mindannyian a határt járják, sokat van­nak a szövetkezeti tagok között. — A havi pártcsoport-ér- tekezleten beszéljük meg, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Bizonyos mun­kák előtt tájékoztatjuk őket, hogy mit, miért kell elvé­geznünk, s a munka ered­ménye hogyan kapcsolódik a népgazdaság, a szövetke­zet és a tagok személyes érdekeihez. Segítjük a bri­gádgyűléseket, ügyelünk a bánásmódrat hisz a tagok gazdái szövetkezetüknek. A politikai munka hatá­sát az eredmények is mu­tatják. A kertészet hat munkacsapata szocialista brigádokba tömörül. Tagjai nemcsak a termelőmunká­ban, a magánéletben is se­gítik egymást. — Ha beteg valaki, meg­látogatjuk, és segítünk a háztáji föld művelésében is. A kertészetben sok a szak­munkás. A hároméves tan­folyamokat a főkertész ve­zette. — Harmincketten négyes­nél is jobb átlaggal vizsgáz­tak két évvel ezelőtt. A mi­nisztérium ellenőre is elé­gedett volt az új szakmun­kások tárgyi tudásával. — Kiss Sándor pártcso­portja sokat kezdeményez — vélekedik a párttitkár. — Pedig néha kényes ügyek is akadnak. A tsz-tagok kö­zött többször okozott bérfe­szültséget a részes kertészek aránytalanul magas jövedel­me. Jónéhányan nyolc hol­dat is elvállaltak, aztán má­sokkal műveltették. A bruttó árbevétel 35 százalékát kap­ták érte, s a terv túltelje­sítése után még 10 százalé­kos prémium is járt. A kö­tött bérgazdálkodás miatt viszont regulativ (jövedelem növekmény) adót kellett fi­zetni a tsz-nek. Azért is, hogy a többiek jövedelme ne csökkenjen. Kiss elvtárs pártcsoportjának kezdemé­nyezésére a szövetkezet ve­zetősége változtatott ezen. Négy, négy és fél holdra csökkent a személyes műve­lésre kapható terület nagy­sága, továbbá prémium csak akkor jár, ha a mennyiségi- és árbevételi tervet együtte­sen túlteljesítik az érdekel­tek. Ez igazságosabb elosz­tási forma, mert csökken az aránytalanság. Nem kis munkába került, amíg a ré­szesművelők is elfogadták ezt. A Béke Tsz-ben kilenc pártcsoport működik, és hetvenhét kmmunista poli­tikai munkáját fogják ösz­sze. A pártcsoportok jelen­tős erőt képviselnek a párt- szervezet, a közös gazdaság életében. A pártvezetőség épp ezért számít rájuk, lei­karolja kezdeményezésüket. Havonként tájékoztatja őket az aktuális bel- és külpoli­tikai eseményekről, s a szö­vetkezetei érintő kérdések­ről. — Az utóbbi hónapokban színesebbek lettek a tag­gyűléseink — mondja a párttitkár. — Véleményünk szerint a „taggyűlési fó­rum” következtében. Itt al­kalom nyílik arra, hogy a tsz és a pártszervezet belső ügyeiről párttagjaink bár­mit megkérdezzenek, s arra választ kapjanak. Amióta ezt bevezettük, aktívabbak lettek taggyűléseink, s eb­ben jelentős szerepük van a pártcsoportoknak is. A szövetkezeti pártszerve­zet rendszeresen foglalkozik a leendő párttagok nevelé­sével. A párfcsoportok kü­lön megbízatást kaptak erre. — Mi az idén két új párt­tag felvételét készítettük elő. Rusai István és Pataki László traktorosok ajánlását a taggyűlés is elfogadta. Ügyes szakember mind a kettő. Figyeltük munkáju­kat, s megbíztuk őket a szo­cialista brigád segítésével. Kiss Sándor pártcsoport­jában mindenkinek van pártmegbízatása. A kommu­nisták közt vannak pártve­zetőségi és gazdaságvezető­ségi tagok, versenybizottsá­gi elnök, sajtófelelős, pro­pagandista és segédrendőr. Akiknek megbízatása is ál­landó. — De időszakos megbízást is ad a pártcsoport saját tagjainak. Időnként azt is megbeszéljük, ki, hogyan tett eleget kötelezettségének. A pártcsoport a legkisebb egység a párt életében. Rajta is múlik, hogyan va­lósulnak meg a párt hatá­rozatai, célkitűzései. Kiss Sándor és pártcsoportja ele­get tesz e megbízatásának. — m. 1. — A munka 1958-ban kezdődött Lehetőség a legkedvezőbb gazdasági szerkezet kialakítására Miniszteri rendelet a biztosítóról

Next

/
Thumbnails
Contents