Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-07 / 158. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 7. A NAGY TARTALÉK Változó idők, változatlan módszerek ÉPÜL A MINIPOLISZ A prítógépgyári fiatalok munkám... A példát a munkaügyi miniszter mondta el az el­múlt év végén megtartott szervezéstudományi konfe­rencián és ez a példa két dolgot is bizonyít: egyrészt, hogy a szervezéstudomány ismerői és művelői felbe­csülhetetlen értékű munkát végezhetnek — ha hagyják őket dolgozni. Másrészt, hogy a hivatalos szervezők — és általában a szervezés — iránti bizalmatlanság még ma is létező és felbecsül­hetetlen károkat okozó ma­gatartás. (Közbevetőleg: van ennek' a bizalmatlanságnak némi alapja. Az üzem, vagy mun­kaszervezés divatos szakma manapság és maguk a „pro­fi” szervezők vannak legin­kább tisztában azzal, hogy közülük sokan csak lelkes, ám tudásukat tekintve in­kább csak dilettáns ama­tőrök, akik sokszor a leg­jobb szándékkal ugyan, de több kárt, mint hasznot haj­tanak „tudományos szerve­zés” címen). Az üzem és munkaszer­vezés sokáig, afféle haszon­talan, divatból megtűrt tu­dományként volt nálunk el­könyvelve, s e gondolkodáá- mód magyarázata jórészt abban keresendő, hogy az extenzív, csak a munkaerő­tartalékra építő gazdálkodá­si rendszer, könnyűszerrel nélkülözte ezt a „nyugatról importált” tudományt. A kínos meglepetés A gazdasági vezetőket elő­ször a fővárosban érte a kínos meglepetés: nincs töb­bé szabad munkaerő, a grandiózus létszámfejleszté­si terveknek — a statisztika tényei szerint — egyszer s mindenkorra befellegzett. A tények makacs dolgok, de úgy tűnik, a megszokás még makacsabb: a gazdasági ve­zetők kénytelen kelletlen tudomásul vették a helyzet változását és — nem csi­náltak semmit. Illetve to­vábbra is szorgalmasan ter­veztek, bekötött szemmel, töretlen optimizmussal szá­mítva a további létszámbő­vítés lehetőségeire. A munkavállalók — érde­kes módon — sokkal élén­kebben reagáltak a munka­erőpiac változására és kezd­ték diktálni a feltételeket. Tömeges jelenség és egyre nagyobb társadalmi gond lett a munkaerő fluktuáció és jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy min­denki rádöbbenjen: a lét­számfejlesztés mellett el­képzelhetők másfajta, sok­kal eredményesebb gazda­ságfejlesztési módszerek is. Ami önmagában helyes Az elvi igazságok felisme­rése mellett még mepró- bálkoztak egy nagyszabású vidéki ipartelepítéssel, ami önmagában helyes dolog. A baj azonban ott kezdődik, hogy az ipar kitelepítés per­döntő érvei között ott volt a varázsige: „vidéken még van munkaerő...” Magya­rán: ha nem megy az ex­tenzív iparfejlesztés a fővá­rosban és a nagyobb ipari központokban, akkor majd megy vidéken. A folyamat másik része: hihetetlen mér­tékben felduzzadt az ingá­zók száma és kitágult az ipari centrumok vonzásköre és ez nemcsak gazdasági, ha­nem szociális problémákat is jelent Mindez roppant leegysze­rűsített vázlata egy rend­kívül bonyolult folyamatnak. Vértes Csaba Következik: _____Minden gazdasági ve­zető tudománya T ervszerűen haladnak a csillebérci nagytábor terüle­tén a minipolisz városala­pító munkálatai. Ugyan­akkor szerte az országban gyárak, üzemek fiataljai, kö­zépiskolás diákjai barká­csolnak „társadalmi munká­ban”, hogy a jövő évi nyi­tás előtt rekord-gyorsaság­gal felhúzhassák a minivá­ros falait. A különböző korok tör­ténelmi vagy építészeti ne­vezetességű .alkotásainak 1:50 kicsinyítésű másai kö­zött lesz a moszkvai tv-to- rony makettje, amelyet már elkészítettek a Jászberényi Aprítógépgyár KlSZ-fiatal- jai. A Győri Épületgépészeti Technikum diákjainak mun­káját dicséri a firenzei dóm kicsinyített mása. Ugyan­csak „átadták” már a pé­csi Pollack Mihály Építő­ipari Szakközépiskola diák­jai az időszámításunk előtti Pont Du Gard, az első via­dukt miniváltozatát. A ró­mai bazilika Zalaegerszeg­ről. a Colosseum a Cinko- tai Szerb Antal Gimnázi­umból, a pisai ferdetorony, továbbá a leningrádi Téli Palota és a debreceni Nagy­templom a debreceni isko­lából kerül majd za úttö­rővárosba. A párizsi orly-i repülő­tér elődjét, az óriási lég­hajócsarnok látványát idé­zi majd a szegedi Vedres István Építőipari Techni­kum tanulóinak ügyes mun­kája. A New York-i ENSZ- palota fele már kész: az épület elkészítését a mis­kolci szakközépiskolások vállalták. A brüsszeli vi­lágkiállítás monstre jelké­pe az At'omium kicsinyített másodpéldánya az Özdi Ko­hászati Művekben lát. nap­világot. A huszonemeletes Hattyú szálloda csupán egyike Kijev új szálláshelyeinek. Ezernél több vendéget tud egyszerre befogadni, mégsem könnyű az ukrán fővárosban szo­bákhoz jutni. Nagyon nagy az idegenforgalom, tetézve a hazaival. Első osztályú szál­loda pedig a Hattyú s azt hihetné az ember, elriaszt­ják az árak az idejövőket. Valójában, ha valami olcsó a Szovjetunióban — a divat­cikkeket, a divatos rutákat kivéve minden az — a szál­loda szinte „fillérekbe” ke­rül. Moszkvában a Kijev szál­lóban például a kétágyas szobáért napi három rubelt kérnek, azaz 39 forintot. Az igaz, hogy csak a Szovjet­unió állampolgáraitól. A kül­földiek pótlékot fizetnek, ami ugyan négyszerese az előbbi összegnek. Még így sem drága. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy akárcsak nálunk, a Szovjetunióban is nehéz szál­lodai szobához, az éttermek­ben asztalhoz jutni. Nyiko- láj Miksza kijevi körzeti or­vos nem is ellenkezett, ami­kor közölték vele a Hattyú­ban: csak abban a teremben, tudnak asztalt szorítani a násznépnek, ahol a magyar Barátság vonat utasai is va­csoráznak. Mi meg örültünk is, hogy így történt. Hiszen így le­hettünk szemtanúi egy mai ukrán lakodalomnak, ami megőrzött még valamit a néphagyományokból is, de igazában már városi lagzi- ba csöppentünk A beat ze­nekar olyan hangerővel ját­szott, hogy á szomszédját se értette meg az ember. És a fiatalabb vendégek hosszú estélyiruhákban, vagy éppen miniben, séket jártak a par­kettán. És ugyanott a kö­zépkorúak polkáztak, ukrán táncokat roptak. Amint eU csendesült a zenekar nyom­ban felhangzott a népdal. Mi mind a kettőt nagyon szí­vesen hallgattuk, az ukrán dalokat és a tánczenét is. Egyik sem volt teljesen is­meretlen. Az itteni táncze­nekarok is ugyanazokat a világszámokat játsszák, mint a magyarországiak. A kü­lönbség csak annyi; mi azt énekeljük: Ó mami, oroszul pedig: Zsgy mama, vagyis várj mama. A legnagyobb divatja azonban a közismertebb orosz, ukrán, népdalok, in­dulók beatesített változatá­nak van. Például a Kalinka népdal, az Amuri partizánok dala beat hangszereléséért rajong a szovjet fiatalság. A beat-Kalinka ütemével együtt tapsol a hallgatóság korra tekintet nélkül. Így volt ez Kijevben, a Hattyú szállodában is. A nagy tapsokat gorka-kórus szakította gyakorta félbe. — Gorka! Gorka! Gorka! — hangzik fel minduntalan az orosz lakodalmakban, ha lélegzethez jut a násznép. Ütemesen és kórusban ki­áltozzák. Ami különben any- nyit jelent: keserű! keserű! keserű! Mármint a felszol­gált ital. Fogják a poharat, s mindaddig kiáltják, míg az italt meg -nem édesíti a menyasszony és a vőlegény. Ez pedig úgy történik, hogy a násznép előtt csókot ad­nak egymásnak. Mindaddig, míg a vendégsereg úgy ta­lálja, hogy most már fo­gyasztható az ital. Azt nem állítanám, hogy Mása a menyasszony és Nyikolaj Miksza, az ifjú férj nagyon zokon vette volna a nász­nép követelődzését. Mása főnővér ugyanabban a körzeti orvosi rendelőben, ahol Nyikolaj dolgozik. Meg­ismerkedésükről is faggat­tam őket. Martin Éva kár­pátaljai magyar lány segít­ségével. Nyikolaj férfiasán hallgatag embernek bizo­nyult, inkább a kékszemú Mása válaszolgatott kérdé­seimre. — Nem. Nem kell lakás­ra gyűjtenünk. Már meg is kaptuk a kiutalást. Kétszoba összkomfortos új lakás a re­pülőtér mellett. A havi bére mindössze 9 rubel, azaz 117 forint — — Vszjo — teszi hozzá Mása. Vagyishogy minden. Ebben a 9 rubelben már benne van a lakbér, a vilá­gítás, a gázfűtés is. Bizonyo­san hallottam — kérdezi a fiatalasszony, — hogy az egész világon a Szovjetunió­ban a legolcsóbbak a laká­sok. Ezt most hallottam ugyan először, de arról tudtam, milyen nagyméretű a lakás­építés ebben a hatalmas or­szágban. Ezt minden idejövő csodálkozva hallja, látja. Csak egy példát hadd em­lítsek. Kijevben, a Dnyeper folyó félszigetén, a Damyi- cán, most három városne­gyed épül egyszerre. — Mikro-telepek — mond­ja idegenvezetőnk. — Miért mikro, már fél órája járjuk? — kérdezi a szolnoki Tari Ferenc. — Azért mikro, mert egy ilyen lakónegyedben nem lakik több negyvenezer em­bernél — kapjuk a választ. — Vagyis két ilyen kicsi­ke lakónegyedben az egész Szolnok mindenestől elfér — hasonlítanak a mieink. A csupa üveg, csupa sikk új középületek tanúsítják, mennyire modern a szovjet építőipar. Közöttük a moszk­vai tv-torony, a Kongresz- szusi Palota és az új szál­lodák, lakóházak mindegyi­ke. A könnyűipar is erőtel­jesen fejlődik, különösen a jelenlegi tervidőszakban. A szovjet nagyvárosokban sé­tálgatva Budapesten érzi magát az ember az ele­gánsan, csinosan öltözött tailinni, leningrádi lányok, asszonyok láttán. (Folytatjuk) Borzák Lajos Ökori lakóbarlang Bulgária leghosszabb bar­langja a Rodope-hegységben lévő Jagodina. Hossza a leg­újabb mérések szerint 7000 méter. A barlang arról is nevezetes, hogy benne nem­rég az időszámításunk előt­ti 3. és 2. századból szár­mazó edényeket, kézi mal­mokat, tűzhelyeket, agyag­•mmmmmm mmw mm mm mm ból készült rokkákat és a vertikális szövőszékekhez használatos súlyokat találtak. Ezek és a csontból készült árak, valamint a rézvésők és egyéb eszközök világos bizo­nyítékai annak, hogy a bar­lang az ókorban lakott volt. A barlangot az év elején villanyvilágítással látták el. Szőnyegek A Szovjetunióban élő né­pek egy részénél a szőnyeg már ősidők óta nélkülözhe­tetlen kelléke a lakásnak. Különösen nagy hírnévnek örvendenek a türkmén, tad- zsik és dagesztáni szőnyeg- szövők készítményei. Élénk színekkel és művészi ér­zékkel összeválogatott ár­nyalatokkal dolgoznak, egyé­ni mintáikkal tűnnek ki. A szőnyegeket csomózással készítik, miután egy keretre kifeszítik az alapszálakat. Egy négyzetméteren belül több százezer csomó is le­het. Minél több a csomó, annál sűrűbb és értékesebb a szőnyeg. Türkméniában készült egy szőnyeg, amely­nek minden négyzetméterén l millió 148 ezer csomó van. A szőnyegek értékét a színek gazdagsága is meg­határozza. A szőnyegszövők egyik-másik alkotása kifeje­zetten művészi. A „Népek Barátsága” és más szőnye­gek nemzetközi kiállításo­kon is nagy sikert arattak. Jelentősen fejlődött a gé­pi szőnyegszövés is. Több nagyüzem született, ezek a nagy kereslet miatt egyre fokozták termelésüket. 1970- ben 28 millió négyzetméter szőnyeget gyártottak, 1975- ben pedig termelésük el­éri a 40 millió négyzetmé­tert. \ tadzsiki szőnyegkombinát egy részlete, ahol 1972-ben S,5 millió négyzetméter, huszonnégy féle rajzolatú sző­nyeg készül Mókus etette a harkályt Érdekes epizódot figyelt c meg az erdő életében V. Ul- r janov szmolenszki lakos. Vé- l tétlenül felfigyelt egy har- t kályra, amelynek megsérült c a csőre. A beteg madárnak a egy mókus jött a segítségé- r re. Ez kipiszkálta a fenyőto- 1 bozokból a magvakat és le- r dobta a harkálynak. Az meg röptében elkapta és megette. A természetbarát előbb azt hitte, véletlen együttműkö­dés tanúja. De nem: amikor a bundás jószág másik fe­nyőre telepedett át, a tollas is tüstént utánaröpülf és is­mét enni kapott. Sebészet a hangyavilágban P. Marikovszkij szovjet entomológus a kirgíziai he­gyek között érdekes esemény tanúja volt. A vörösfejű hangyák beteg testvérüket igyekeztek meggyógyítani. A bolyból kivitték a sza­badba és hozzáláttak a mű­téthez, amelyet három „se­bész” végzett népes asszisz- tentura mellett. A több órás operáció alatt egy mikrosz­kopikus ' nagyságú szálkát távolítottak el a sérült tes­téből. A poznani fülemülék Világszerte ismerik a poz­nani fiú-kórust. Századokkal ezelőtt alakult: említik már a 16. századbeli krónikák is. Soldrszkij püspök a 17. szá­zadban a „csodálatosan éneklő fiúknak” külön orgo­nát készíttetett a poznani katedrálisban. A poznani fiúkórus kró­nikájának fontos dátuma az 1936-os év. A lengyel rene­szánsz zeneszerzők műveinek tolmácsolásával a „poznani fülemülék” akkor az első helyre kerültek a .Majna- Frankfurti Nemzetközi Ze­nei Fesztiválon. Ezt követő­en Prágában és Budapesten szerepelt a kórus; majd 1937- ben koncerteket adott a pá­rizsi világkiállítás alkalmá­ból A háború és a német meg­szállás nehéz évei nagy megpróbáltatások elé állí­tották Sztefán Sztuligros kó­rusvezetőt és a „poznani fü­lemüléket”. A háború után Sztefán Sztuligros elvégezte az Ál­lami Zeneakadémiát és zene­történészi oklevelet szer­zett a poznani egyetemen. A kórus életében új fejlő­dési szakasz kezdődött. Az otthoni sikerek külföldi dia­dalokkal párosultak. Több nagyobb zenei rendezvényen a lipcsei Bach, a salzburgi Mozart fesztiválokon, a Varsói Ősz koncertjein és külföldi turnékon szerepel­tek szép sikerrel. A kórus mai tagjai kö­zépiskolások és a poznani ipari iskolák tanulói — va­lamennyien műkedvelők. Helytállnak a mindennapi tanulásban, a zeneiskolai tanulmányokban és a heti háromszori énekpróbákon. Barátok közt, Barátság vonattal A tallinni Öváros. (Papp Imre felvétele) 4 profit és az amatőrök Az egyik nagyvállalatnál át kellett költöztetni egy üzemrészt az elkészült új csarnokba. Hosszú előkészü­letekkel állították össze a költözködés bonyolult me­netrendjét, amely — míg minden a helyére kerül — heteket vett volna igénybe. Ekkor szóltak közbe — ké­retlenül — a vállalat szer­vezési szakemberei, akik magánszorgalomból szintén elkészítették a saját költöz- ködési tervüket. Azt állítot­ták, hogy egyetlen hétvégén megoldják az áttelepítést s az üzemrész hétfőn reggel az új épületben megkezdhe­ti a munkát. Akadtak akik fantazmagóriának tartották a tervet, a szervezők azon­ban nem tágítottak és végül is a munka elkezdődött. Hét­főn, az üzemrész valóban az új épületben kezdhette a reggeli műszakot.

Next

/
Thumbnails
Contents