Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

1972. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Négy megye összefogásával Bronzkori településkutatás az Alfölden Gorkij fél évszázada a kővetkezőket írta: A könyv minden csoda közül talán a legbonyolultabb és legnagyobb csoda, amelyet az emberiség a boldogsághoz, a nagysze­rű jövőhöz vezető útján teremtett. Napjainkban amikor a világ népei a nemzetközi könyvévet ünnepük, e szavak még mélyebb jelentőséget kapnak. A szovjet emberek szeretik a könyvet, nagyra becsülik nemes erejét. A Szovjet­unióban 360 ezer különféle könyvtár működik, közkönyvtárak, műszaki, iskolai, tudo­mányos, gyermek- és más köönyvtárak. A hatalmas országban nincs olyan település, ahol ne volna állandó, vagy legalább fiók, esetleg mozgó könyvtár. Ezek állománya ma 3,3 milliárd kötet, s a rendszeres olvasók között 180 millió' embert tartanak számon. Képünkön a Szovjetunió legnagyobb könyvtára; a moszkvai Lenin Könyvtár Konyhák, cukrászüzemek, élelmiszerboltok Közegészségügyi őrjárat Jászberényben / Az idő problémája mindig izgatta az embere­ket. Egyik leggyakrabban használt kérdőszavunk — mikor? A régészetnek szin­te nélkülözhetetlen alapkér­dése; — mikor éltek egyes népcsoportok? — mikor ke­rültek erre és erre a terü­letre? — hamarabb jöttek? — később? — mikor men­tek tovább? A népvándorláskorral, ró­mai korral, középkorral fog­lalkozó régészet gyakran fe­lel így: Hérodotosz írja, vagy i. u. 62-ben, Nero uralkodása alatt, vagy; 1095-ben a garamszentbene- deki alapítólevél említi stb. Az ősrégészet nehezebb helyzetben van, válasza: a neolitikum idején, körülbe­lül i, e. 4500 táján, a bronz­korban, i. e- 1600—1500-ban, vagy a füzesabonyi kultúra utolsó fázisában. Nincs írásos történeti forrás — honnan veszik mégis a bátorságot a vá­laszadásra, miből indulnak ki, mivel bizonyítják igazu­kat? Tárgyak, temetők, tele­pülések állnak rendelkezé­sünkre, ugyanolyan történeti forrásként kezelhetők mint a krónikák, vagy az okleve­lek. Talán egy kicsit nehe­zebb olvasni. Néhol egy mondat van, néhol egy egész lap, néhol már lapoz­ni lehet. Lapozni lehet az időben például a többrétegű bronzkori településeken, ahol 200—300, vagy 600 éven ke­resztül folyamatos emberi településre bukkanunk. Egy víztől körülvett, jól védett dombháton letelepült az első népcsoport, házakat épített, állatokat tenyésztett, földet művelt. Az időjárás viszon­tagságai, ellenséges támadás gyakran elpusztította a fal­vakat, elűzte az ott lakó embereket. Amennyiben településre alkalmas hely volt, nem maradt lakatlanul, az el­pusztult falu helyét elegyen­gették, feltöltötték és új házakat emeltek. A régi fa­luból ott maradt a házak padlószintje, a ház omla­déka és a betemetett hasz­nálati tárgyak (régészek szá- , mára: települési rétegek). Így emelkedett egy-egy bronzkori település 3—4, esetleg 6 méter magas 1896 februárjában a kor­mányzat közölte, hogy mindössze ezer forint támo­gatást hajlandó nyújtani a magyar sportolók athéni, olimpiai szerepléséhez... Papp László három ízben állt az olimpiai dobogó leg­magasabb fokán... Legsike­resebb sportág a vívás, 27 aranyérem bizonyítja. A Kossuth Könyvkiadó nép­szerű „Mit kell tudni” soro­zatának új köteteként Te- répyi Imre írt hasznos ösz- szefoglalót az olimpiákról. Felidézi az ókori játékok keletkezését, rendjét, lefo­lyását, az újkori olimpiai mozgalom létrejöttét, s rög­zíti valamennyi nyári és téli olimpia rövid krónikáját. A minden lényeges tudnivalót sűrítő könyvecskét sokféle táblázat egészíti ki, így az olimpiák sportágairól, a ma­gyar sportolók helyezéseiről. Hazánk fiai és lányai eddig 95 aranyérmet szereztek, ebből 61 -et a felszabadulás után! Augusztusban föllob­ban Münchenben az olim­piai láng, megkezdődnek a XX. nyári játékok. Remél­hetőleg túljutunk a századik olimpiai bajnokságon-.. dombbá. Egy ilyen domb az ősrégészet számára kész történeti forrás az ásatások folyamán lehet „olvasni” belőle és hosszú kutatómun­ka alapján válaszolni a kér­désekre. Attól két, vagy három népcsoport váltotta egymást élesen elkülönül, e régészeti leletanyag, a háztípusok — ezeket a jelenségeket kü­lönböző mélységekhez köt­hetjük. Hazánk területén legelőször éppen Szolnok megyében, 1876-ban került sor többrétegű bronzkori te­lepülés feltárására a Tószeg melletti Laposhalmon. A Laposhalom rétegsora, mély­ségadatai hosszú időn ke­resztül meghatározta a ma­gyarországi bronzkor idő­rendjét. A régészeti kormeg­határozás egyik módja a vi­szonyítás — például a tó­szegi halom rétegsorához hasonlítani más, hasonló korú település adatait. Az Alföld területén számos többrétegű bronzkori telepü­lést tartunk számon. Ezek egyikén — másikán koráb­ban, esetleg már a neoliti- kumban kezdődött az emberi település, máshol meghalad­ja a bronzkor időszakát. Sok helyen még nem került sor ásatásra. Ilyen problémáktól in­díttatva ültek össze Szege­den ez év májusában Csong- rád, Hajdú-Bihar, Békés és Szolnok megyék megyei múzeumigazgatói és őskoros régészei. Megalakult a négy megye összefogásában egy bronzkori településkutató munkaközösség. Egyelőre négy évre szóló tervet állí­tottunk össze — minden me­gye évenként két bronzkori település ásatását, szondázá­sát vállalja. A negyedik év végére 32 bronzkori telep le­letanyaga, kronológiai ada­ta áll rendelkezésünkre. Ezek alapján már sok — mikor? — kérdésre választ tudunk adni. Sokkal többet mondhatunk egyes nép­csoportok történeti egymás- utániságáról (viszonyító, vagy relatív kronológia) és vándorlásáról. A szerencsésen megválasztott kutatópontok egyes régészeti kultúrák el­terjedési területét, határát is tisztázzák. A rendkívül Nem jó jósolni? Mircea Malita román professzor nem is erre vállalkozott. Könyve — amelyet a Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adó jelentetett meg — nél­külözi a fantasztikumba tor­kolló jósolgatást; tartalma, címe szerint is A 2000. év krónikája. A hasonló témá­jú művek divatosak világ­szerte. E munka előnyösen különbözik a többségtől. Nem a vágyott, hanem a lehetsé­ges változásokat kíséri fi­gyelemmel a technikában éppúgy, mint az eszmék te­kintetéljen. Nem ott keresi a lényeget, hogy miféle fan­tasztikus járművek közle­kednek majd vízen, száraz­földön, levegőben, hanem a közlekedés egészével szem­ben támasztott követelmé­nyekben. E vizsgálódási mód jellemzi valamennyi tárgy­körben, a kilenc fő fejezet­re tagolt kötet minden lap­ján. Remek stílusban, az ál- tudományoskodást messzire űzve kalauzolja az olvasót a 2000. év élelmezési, tele­pülési viszonyai között, a kultúra, a tudomány biro­dalmában. Nem kívánja, hogy mindenben egyetért­fontos kronológiai adatok mellett bőséges lehetőség nyílik egy másik kérdéscso­port megválaszolására is — hogyan éltek az emberek ebben az időszakban? — milyen volt a települési rendszer, milyen házakat építettek, mivel foglalkoz­tak, milyen módon temet­keztek, stb. Itt kerül sor az ásatások folyamán napvilág­ra bukkant leletek aprólé­kos vizsgálatára. A régész a háztípusokat, a kerámia- anyagot, az eszközöket, ék­szereket, temetkezési szoká­sokat tanulmányozza, tör­téneti állattannal foglal­kozó kollégánk az állatcson­tok vizsgálatából ad választ arra, hogy milyen állatokat vadásztak, milyeneket te­nyésztettek, mennyi húst fo­gyasztottak. A munkaközösség megbe­szélése értelmében máris elkezdődött a munka — és olyan meglepő, új eredmé­nyekkel szolgált, mint a Békés megyei' Vésztő hatá­rában végzett ásatás, ahol i, e. 4500 éves fakoporsókra bukkantak a régészek. Egye­dülálló lelet ebből a kor­szakból Európában. A Haj­dú-Bihar megyei Gáborján- ban folyó ásatás többek kö­zött tisztázta a területükön bizonytalan kora-bronzkori időszakot. Szolnok megye a Törökszentmiklós határában’ .fekvő Terehalom szondázá­sával járul hozzá a munká­hoz, ahol a középső bronzkor időszakára jellemző háztípu­sokra nyertünk újabb ada­tokat. Megvénk területén ha- I todik éve végzünk, hasonló bronzkori telepásatást Jász- dózsa-Kápolnahalmon, amelynek tapasztalatait, eredményeit duplán kama­toztatják majd azok a fia­tal szakemberek, akik itt sajátították el a technikai­lag is igen bonyolult ása­tási munkát. A négy évi munka végeredménye, a sok-sok apró mozaikkocká­ból összerakott kép kibonta­kozik majd abban a kiad­ványban, mely a négy me­gye összefogása alapján Csongrád megye gondozásá­ban számot ad majd a munkaközösség tevékenysé­sünk vele. Megelégszik az­zal, ha könyvét úgy tesszük le, hogy ráébredünk: jövőnk legfőbb alakítói magunk va­gyunk. Ha szeszélyes is volt az időjárás az elmúlt hetekben, tagadhatatlan, hogy örömei­vel és gondjaival együtt itt a nyár. Az egészségügyi szer­vek részére ilyenkor a me­leggel együtt jön a figyelmez­tetés, hogy fokozódik az étel- mérgezések veszélye, gyak­rabban kell ellenőrizni az élelmiszer- és a vendéglátó­ipari üzleteket. Hétközben a Jászberényi városi Tanács járvány és közegészségügyi osztályának egyik szakembe­rével indultunk el megnézni: hogyan tartják be a közegész­ségügyi előírásokat az étter­mek konyháin, a cukrászüze­mekben és az élelmiszerbol­tokban. Utunk következő állomása egy kisüzem — Lőrinc Jenő cukrászmester „maszek” cuk­rászdája — volt. A látottak meglepően kedvezőek. A szo­bányi kis presszót a tisztaság és a rend teszi barátságossá. A „mini” cukrászműhelyben pedig találékonysággal, — jó munkaszervezéssel és szak­mai hozzáértéssel teremtik meg az egészségügyi követel­ményeknek megfelelő terme­lés feltételeit. , i Szénpor és gyümölcs Az ÁFÉSZ 33. számú zöld­ség-gyümölcs boltjában is — közegészségügyi előírások be­tartását vizsgáltuk. A bolt egy helyiségből áll, raktára nincs. Az áruval és göngyö­leggel teli zsúfolt üzlet egyik sarkában tárolják a téli tü­zelőt. (A fát és az eléggé po­ros szenet). Ilyen körülmé­nyek között ■ a boltban nem lehet biztosítani a higiénikus tárolás feltételeit. Ennél rosszabb állapotot találtunk az élelmiszer kis­kereskedelmi vállalat 111-es számú élelmiszer vegyesbolt­jában. A bolt egyetlen raktár- helyiségében szinte ömleszt­ve tárolják a lisztet, zsírt, fűszer árut, mosószereket. — Nem különb a helyzet az elárusító helyiségben sem. Egymás tetejére rakott' élel­miszer cikkek, a láda számá­ra összegyűlt üres és elmo- satlan sörösüvegek fogadják a vásárlókat. A hűtőszekré­nyükben fele se fér el annak az árunak, amit kötelezően ott kellene tárolni. A hentes­áruk ott „izzadnak” a sza­bad pulton. A tejet — napon­ta 60 litert — higiénikusnak egyáltalán nem nevezhető körülmények < között kanná­ból mérik. Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalatnak 9 hason­lóan rossz adottságú élelmi­szer boltja van Jászberény­ben. Az ÁFÉSZ 5 zöldség­boltjának mindegvikéről el lehet mondani: nemcsak a friss áru hiányzik gyakran az üzletekből, de hányoznak a higiénikus tárolás, a kultu­rált kiszolgálás feltételei is. Elgondolkoztató az is, hogy a Lehel étterem átalakítási költségeiből — másfélmillió forintból — szinte semmi nem jutott a konyha bőví­tésére. Vitathatatlan, hogy a város üzlethálózatának — jelenlegi helyzetét tekintve szükség van minden egyes boltra, — még a legkisebbre is. Leg­alább olyan szükség van azonban arra. hogy ezekben a boltokban megteremtsék az egészséges, a fertőzés veszé­lyétől mentes tárolás és áru­sítás feltételeit. _^i . Illés Aulai Ismét csökken a megyeszékhely gépkocsitulajdonosainak elhelyezési gondja, hama­rosan átadják tulajdonosaiknak az új Voszlok-úti garázs-sort. A szolnoki garázsépítő és fenntartó szövetkezet az idén még 120 új garázst épít. (Foto; Temesközy) Méreteiben elmarad a követelményeitől A másfél millió Ft költ­séggel átalakított Lehel ét­terem konyhájának használt a karbantartás. — Újonnan csempézett helyiségeivel, fris­sen festett világos falaival, a higiénikus konyha megnyug­tató képet nyújtott. A 600 adagos, vegyesen szén és gáz­tüzelésű konyha különböző rendeltetésű helyiségeiben — a hús előkészítőben, a zöld­ségedben, a mosogatóban, a nyersanyag raktárban — rend és tisztaság van. Megfelel a közegészségügyi követelmé­nyeknek a nyersanyag táro­lása, az edények és egyéb Jó munkaszervezéssel Á Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat jászberényi cuk­rászüzemében láttuk a min­den követelménynek megfe­lelő higiénikus cukrászipari termelést. Nagy hozzáértéssel és gondossággal csinálják a cukrásziparnak egyik legtöbb gondot okozó munkát, a fagy­lalt főzést. A jó munkaszervezéssel magyarázható, hogy a terme­lés valamennyi fázisát kor­szerűen, a közegészségügyi előírásoknak — megfelelően konyhafelszerelések karban­tartása, az élelmiszer minták kezelése. Sajnos méreteiben a kony­ha elmarad a jelenlegi köve­telményektől. Nem biztosí­tottak a feltételek a tojás elő­írás szerű fertőtlenítéséhez. A tojás mosogatóban végzik a járulékos főzést (pl. a hagy­mád insztelést) és ott tárolják az előző napról megmaradt főtt ételeket. Hiba továbbá, hogy közvetlenül a konyhá­ból nyíló udvar gondozatlan, poshadt vizű gödreivel, elha­nyagolt szeméttárolójával —■ fertőzés veszélyes. végzik. Mintaszerű a tej, a tojás, a nyersanyag, a félkész és készáru tárolása. Meg­nyugtató, hogy a fertőzés veszélyét magán hordozó to­jást feltörés előtt nagy figye­lemmel és korszerű eljárás­sal fertőtlenítik. A termelőmunka mellett — fontosságának megfelelő gonddal törődnek a szükséges „adminisztrációval”. Rendben vannak a dolgozók egészség- ügyi könyvecskéi, az egész­ségügyi tablót gondosan, át- tekintően vezetik. gérőL Stanczik Ilona Kilencvenöt aranyérem A holnapután krónikája

Next

/
Thumbnails
Contents