Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

1972. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ezer kilométer kerékpáron Amerre Petőfi járt Intrika és demagógia Az ama illetékes fórumon elmondott segítő szándékú, megalapozott bírálat nem­csak jog, hanem a párt tag­jai számára kommunista kö­telesség. Ha azonban a bírá­lat nem az arra illetékes he­lyen hangzik el, nem meg­alapozott, a legjobb szándék ellenére is visszájára fordul, s könnyen intrikának vagv demagógiának minősülhet. Miért tartjuk fontosnak hangsúlyozni ezt? Egyrészt azért, mert tapasztalható manapság egyfelől felelőt­len, kellő indok és alap nél­küli bírálgatás, másfelől vi­szont egyesekben él olyan félelem: vajon, ha bírálok, nem minősítenek-e in.tri- kusnak, vagy nem sütik-e rám a „demagóg” bélyeget. Az intrika és a demagógia lényegének, sajátosságainak tisztázása, feltétele tehát az egészséges, konstruktív bírá­ló szellem további fejleszté­sének. Felelő »seggei, megalapozottan A felelőtlen, nem megala­pozott bírálgatás ok és ürügy lehet arra, hogy elutasítanak egyébként jogos bírálatokat, hogy intrikusnak minősíte­nek olyanokat is, akiknek bírálatában alapjában min­den indokolt és jogos, csak éppen valami lényegtelen pontatlanság van. Ahol pe­dig a demagóg hangulatkel­téssel találkozni, a dolgozók gyakran csak nehezen tud­ják elválasztani, mi a jogos és mi a jogtalan kérés, bí­rálat, kik képviselik az egyi­ket, kik a másikat. Így meg­eshet, hogy kellő körültekin­tés, mérlegelés híján a de­magógia hatása ailá kerül­nek. De fennáll az a veszély is, hogy a jogos bírálattól menekülni akarók demagó­giának minősítenek olyan vé­leményeket, követeléseket is, amelyek jogosak. A veszély, a kár tehát minden esetben kettős. Ártalmas az intrika, a demagógia önmagában is, hiszen, valótlanságot terjeszt, illetve indokolatlan követe­léseket támaszt, de ártalmas azért is, mert elnyomhatja az építő kritika hangját, el­bátortalanítja a bírálókat, alkalmat, ürügyet teremt a jogos bírálatok, kérések visz- szautasítására. Az intrika és demagógia, bár sok tekintetben hason­lítanak egymásra, nem azo­nos fogalmak. Az intrikus bélpontja rendszerint egy vagy több személy, egy ve­zető testület, módszere pedig a valótlanságok terjesztése, elhintése minél több helyen és minél több alkalommal. Az intrikus azt reméli, hogy a rágalmak előbb-utóbb le­járatják a célbavett szemé­lyek tekintélyét, valami mé­gis csak rájuk ragad a rá­galmakból, ő pedig éppen ezáltal személyes előnyök­höz jut. A demagógia már nem annyira személyek, mint inkább intézkedések, a helyi politika vagy a párt általá­nos politikája ellen irányul (ilyen értelemben persze közvetve személyeket is érint). A demagóg' elemek tudatosan vagy felelőtlenül, a tények alapos ismerete nél­kül, sőt olyokr azok meg­hamisításával, tendenciózus, rosszindulatú beállításával felnagyítják egyfelől a lehe­tőségeket, amelyekkel — úgymond — nkm élnek a dolgozók javára, másfelől lekicsinylőik a megtett intéz­kedéseket. Jószándék nélkül Egy termelőszövetkezeti agronómus 28 helyre küldött tsz-etnökét, vezetőit vádló bejelentéseket. A vádak ki­vizsgálásakor íkitűnt: a jó­szándék legkisebb jelét sem lehetett felfedezni az illető­nél. Egyszerűen így akarta maga mellé állítani a tag­ságot, a felettes szerveket,, hogy ő lehessen a tsz elnö­ke, Nyilvánvaló példája az intrikának, a lassú, tudatos „légkör-mérgezésnek” az ön­ző mögöttes szándékkal. Nehezebb dolgunk van ab­ban az esetben, amikor azt kell megítélnünk, demagóg­nak minősíthetünk-e egy ál­lásfoglalást, véleményt. Egyik fontos nagyüzemünk példá­jával érzékeltethetjük ezt Jó néhány munkás mondo­gatta itt az elmúlt évben: miközben emelkednek az árak, az ő keresetük évek óta stagnál. A pártbizottság — éppen azzal a szándék­kal, hogy megakadályozza a valóban demagóg hangulat- keltést a gyárban — egy felmérést végeztetett, össze­hasonlították a bérek 1967— 1971 közötti alakulását. Ki­derült, hogy a keresetek át- . lagosan 13.3 százalékkal emelkedtek. A külön is meg­vizsgált száz munkás-kere­set között csak egy esetben volt kifejezetten kismértékű az emelkedés. Ám ezek után sem minősítették demagóg­nak a fizetésükkel elégedet­len munkásokat, hiszen ab­ból indultak ki: nyilván nem végeztek pontos számításo­kat, pillanatnyi hatások, hangulat alapján nyilvání­tottak véleményt, esetileg ép­pen annak nyomán, hogy abhan a hónapban kisebb volt a kereset, vagy valami­lyen áremelkedés miatt ke­seredtek el. Azt az utat sem követték, hogy általában ér­veljenek, az országos átla­gokra hivatkozzanak, hiszen ebben az esetben az hatás­talannak bizonyult volna. Beszéljenek a tények, a szó­rnak — ezt az elvet és gya­korlatot követték, helyesen. / Azonnal és felelősséggel Az említett példa azonban más tanulsággal is szolgál. A pártbizottság azért tudott azonnal és hatásosan fellép­ni a megalapozatlan elége­detlenséggel szemben, mert időben, tájékozódott róla, mert a vélemények eljutottak a pártbizottság vezetőihez. Azt mutatja ez, hogy ott le­het eredményesen küzdeni minden demagóg hangulat- keltés ellen, ahol a kommu­nisták ismerik a dolgozók hangulatát, ahol a dolgozók meg merik mondani a véle­ményüket, ki merik monda­ni kételyeiket, akár elége­detlenségüknek is kifejezést • mernek adni. Ez teszi lehe­tővé, hogy időben avatkoz­zanak be és megnyugtatóan, egyetértéssel zárják le a dolgozók körében felmerült kérdéseket. De ugyanezt elmondhat­juk az intrika esetében is. Vajon küldhetett volna 28 helyre rágalmazó levelet az előbb említett agronómus, hangulatot tudott volna kel­teni a tsz-elnök ellen a ta­gok között, ha a pártszerve­zet, a kommunisták kapcso­lata a tagsággal szoros, bi- zalomteli? Az intrikusok, a demagóg elemek éppen en­nek hiányára építenek. Arra, hogy amit mondanak és tesznek, az úgy mérgezi a hangulatot, a munkahelyi légkört, hogy az illetékesek egyelőre nem is sejtik. Ami­kor pedig már tudomást szereznek róla, az egész „közvéleménnyel” találják magukat szemben, amely — ezt remélik az intrikusok, a demagógok — őket igazol­ja. A munkahelyi demokratizmus erősítése Mindent egybevetve: az intrika, a demagógia legjobb ellenszere a munkahelyi de­mokratizmus erősítése, s nem pedig annak szűkítése. Van­nak ugyanis olyanok, akik az intrika, a demagógia megnyilvánulásai láttán a demokráciát sokallják. Meg­feledkeznék arról, hogy ép­pen ott tudnak létezni, ak­namunkát végezni az intri­kus és demagóg elemek, ahol baj van a demokratizmussal. Mit jelent ugyanis a demok­ratizmus? A vélemények nyílt kimondását, a pártsze­rű, elvi vitákat, a személyre való tekintet nélküli bírála­tot, a hibák,' a tévedések azonnali, késedelem nélküli felvetését, s az egységes fel­lépést, a cselekvést a hibák megszüntetéséért, a helyte­len nézetek leküzdéséért. Az ilyen légkör nem kedvez sem az intrikusoknoik, sem a demagógoknak, ők itt nem tudnak megélni. Ezt kell szem előtt tartanunk nem­csak akkor, amikor már szembekerülünk az intriká­val, a demagógiával, hanem minden nap, minden tevé­kenységünkben. Mert inint oly sok minden másban, itt is a megelőzés bizonyulhat a leghatásosabbnak. Faragó Jenő Magyar—osztrák kooperációs megállapodás Minisztériumi pályázat A LIGNIMPEX és az osztrák Mayer Meinhof kartonlemezgyár vezetői kedden, a Papíripari Válla­lat Alkotmány utcai bemu­tatótermében kooperációs megállapodást írlak alá a kartonlemezek gyártására. A szerződés értelmében az osztrák cég a Papíripari Vállalatnak műszaki doku­mentációkat ad át és tech­nikai segítséget nyújt ahhoz, hogy a magyar vallalat bu­dafoki kartonlemezgyárában most meginduló új gépso­ron korszerű eljárással, gaz­daságosan, kiváló minőségű kartonlemezeket állítsanak ’ö. Az osztrák cég szakembe­rei sok évtizedes tapaszta­latokkal rendelkeznek, ame- . lyek alapján olcsó alap­anyagból, főleg papírhulla­dékból korszerű, kiváló mi­nőségű, többszínű nyomásra is alkalmas kartonokat állí­tanak elő. Ezt a módszert adják át a magyar válla­latnak. Vállalták azt is, hogy a magyar szakembe­reknek messzemenő műsza­ki segítséget nyújtanak és tapasztalataikat is átadják. Megállapodtak abban is, hogv az osztrák vállalat a LIGNIMPEX . útján évi nyolcezer tonna papírhulla­dékot vesz át Magyaror­szágtól. A szerződés értelmében a LIGNIMPEX a Mayer Mein- hof cégtől 1972 és 1975 kö­zött meghatározott kerete­ken belül olyan kartonáru­kat vesz át, amelyek hazai gyártására nincs megfelelő kapacitás. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium és a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium pályá­zatot írt ki állattartási épü­letek korszerű és gazdasá­gos épületgépészeti egysé­geinek megtervezésére. Első­sorban a szarvasmarha- és a sertéstartási épületek szel­lőző és fűtőberendezéseinek, egységeinek terveit kell ki­dolgozni. A pályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumban, s a kész terveket legkésőbb ok­tóber 30-ig kell beküldeni. A legjobb munkák díjazásá­ra összesen 260 ezer forin­tot irányoztak elő. A bíráló bizottság december 10-lg te­szi közzé a pályázat ered­ményét. A kezdet; a törökszent­miklósi 71-es számú Petőfi Sándor Üttörőcsapat meg­hirdette az: „1000 kilométer Petőfi útján’’ című kerék­páros akciót. A terv, hogy két évben, nyáron egy-egy túrát tesznek. Az idén Tö- rökszentmiklós — Kiskunfél­egyháza — Kiskőrös — Du- navecse — Szalkszentmárton — Dömsöd — Budapest — Isaszeg — Aszód — Hatvan — Szolnok — Törökszent- miklós az útirány. Jövőre el akarnak jutni egészen Se­gesvárig. hogy a nagy ma­gyar költő halálának évfor­dulóján koszorút helyezze­nek el Petőfi Sándor em­lékművénél. A folytatás: 9 napig tar­tó, több mint négyszáz ki­lométeres út után, az első túra utolsó áll omásán Szol­nokon találkoztam a lelkes kis gárdával, a tizenhat — többségükben — hetedikes pajtásokkal a túra veze­tőjével Molnár Imre csa­patvezetővel és két peda- gógusnővel Csurdi Veroni­kával és Bernáth Etelká­val. Valamennyien napbar­nítottak, vidámak, egyálta­lán nem látszott rajtuk fá­radtság, hogy egy meglehe­tősen nehéz útvonalat hagy­tak maguk mögött. Mind­járt beszélgetésünk elején kiderült, hogy Veronika és Etelka csupán vendég a tú­rán, ők ugyanis egy másik iskolában tanítanak, és ta­pasztalatot gyűjteni vettek részt ezen a nagyszerű uta­záson. A többiek viszont amikor hírét vették az ak­ció indításának önként je­lentkeztek, hogy mint a Nemzetközi kórusfesztivál A debreceni V. nemzet­közi Bartók Béla kórusfesz­tiválon kedden délelőtt az Arany Bika Bartók termé­ben megkezdődtek a kóru­sok minősítő hangversenyei, összesen tizenhat együttes lép fel négy napon át. Az első napon a budapesti Ván­dor kórus, a veszprémi Kis­faludy művelődési ház ve- . gyeskara, a pécsi Mecsek énekkar, valamint az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­tem énekkara mutatta be műsorát. A minősítés eredményét a fesztivál zárónapján, július 8-án hirdetik ki. Gazdag kiállítási program Gazdag választékot kínál az idei nyár kiállítási prog­ramja. Július elején nyílik meg Balatonszárszón a renovált József Attila emlékmúzeum, ahol a korábbinál sokkal át­fogóbb, gazdagabb anyag szemlélteti a nagy költő élet­útját. Szegeden július 23-án nyílik a XIII. szegedi nyári tárlat, Szombathelyen pedig július 21-én, a Savaria mú-' zeumban a II. fal- és tér­textil biennélé. Kellemes élményt ígér a Balaton partján üdülőknek a keszt­helyi balatoni múzeumban sorra kerülő nyári tárlat. Székesfehérvárott az Ist­ván király múzeumban au­gusztus 20-tól mindössze két hétig fogadja a látogatókat a „Székesfehérvár a törté­neti forrásokban” című ki­állítás, amelyen olyan ritka­ságok szerepelnek, — köz­tük számos külföldi múzeum anyaga, — amelyeket a ma­gyar közönség eddig még egyáltalán nem láthatott. A hajdúböszörményi Hajdúsá­gi múzeumban a helyi mű­vésztelep alkotóinak mun­kásságába nyújt majd be­pillantást a júliusban meg­nyíló tárlat. Ugyancsak itt állandó képzőművészeti ki­állítás felállítását tervezik. Debrecenben a Déry mú­zeumban Basilides Barna alkotásai gyönyörködtetik majd a látogatok csapat tagjai „hivatalosan” tapossák majd a pedált sok-sok kilométeren keresz­tül. Az út előtt szigorú edzé­seket tartottak: egy héten keresztül fokozatosan el kellett érnie egy-egy részt­vevőnek, hogy meg tudjon tenni kerékpáron napi öt­ven kilométert. Az edzés hasznukra vált: egy-egy napi út után még mindig volt kedvük focizni, ját­szani, míg Veronika vezény­letével három bográcsban a szakácsok főzték az öreg- lebbencset, a gulyáslevest — vagyis a jófajta tábori éte­leket. A kis csapat ugyanis önellátó volt. Kérdeztem tőlük, és a reggeli? — Tejboltban ittunk te­jet. kávét. Kezdtük első nap három decivel, de ma reggel már megittuk az egy liter tejet fejenként. Az első állomáson. Cser- keszöllőn, még félóráig tar­tott a táborverés, de Pest- szentlőrincen amikor látták, hogy nyakukon a vihar, 10 perc alatt álltak a sátrak, s a ponyvák alól pislogtak a túrázók a szapora esőbe. A kerékpárok szerelője Pol­gár Jóska volt: egy defek- tet 12 perc alatt javított meg. Balogh Laci — a mó­kamester —, az első nap szaporán potyogtatta el csomagjait. mérges is volt emiatt, de aztán úgy meg­tanulta odakötözni a tartó­ra, hogy alig tudta leszed­ni. Megerősödtek a gyerekek a túra alatt, fegyelmezettek lettek, sok vidám élmény­ben volt részük, de talán Szőke Sándor, az MTI munkatársa írja: A most zárult tanév jel­lemző adatait összegezték a szakén,berek. A számszerű elemzésekből kiderült, hogy hazánkban a nappali, esti és levelező tagozatokon együttvéve 2 millió 23 ezer diák tanult a különböző is­kolatípusokban. Ez azt je­lenti, hogy az előző tanévhez képest mintegy 30 ezer az apadás. Legtöbben — szám szerint 1 millió 70 ezeren — az általános iskolák .nappali tagozataira jártak. A koráb­bi évekhez képest azonban még szembetűnőbb a lét­számapadás : 1965-ben még 2 millió 381 ezer volt a diák- összlétszám Magyaror­szágon. Igaz, hogy ekkor 1 millió 413 ezren jár­tak az általános iskolák nappali tagozataira, a létszámcsökkenés tehát lé­nyegében a demográfiai hul­lámvölggyel magyarázható. A fizikai foglalkozású szü­lők gyermekei az összes ta­nulók több mint 80 százalé­kát tették ki az általános iskola nyolcadik osztályában. Lényegében ugyanennyi az arányuk a szakmunkáskép­ző intézmények első évfolya­mán, a középiskolák első osztályaiban 55.3 százalék, a középiskolák negyedik év­folyamain 48.9 százalék, a felsőoktatási intézmények negyedik évfolyamain 48.9 százalék, a felsőoktatási in­tézmények első évfolyamain ugyanakkor 38.8 százalék volt az eltelt időszakban. Az óvodákban elhélyezett gyerekek száma megközelí­tette a 247. ezret, s a koráb­bi évhez képest ez mintegy 20 ezres emelkedést jelent. Ma már 219 ezer óvodai hely van az országban, ami azt jelenti, hogy ezer óvodáskorú gyer­mekre 508 hely jut. Tizenöt esztendővel ezelőtt még csupán 129 ezer óvo­dásgyereknek jutott hely az országban, minden ezer óvo­dáskorú kisgyermek közül 248 juthatott akkor az in­tézményekbe. mindennél többet ér az a kincs, amivel szellemük gyarapodott. Donkó Judit így fogalmazta ezt meg: „Más volt ez, így hallani Petőfiről, megismerni az életét. Átkarikáztunk a Kiskunságon, amerre a köl­tő járt, láttuk a gémesku- takat. a Kutyakaparót. Ön­kéntelenül is felidéztünk jó néhány versét.” Lőrinczi Márta a kiskőrösi Petőfi házról, a kis múzeumról be­szélt. Divéki Tivadar a Kis­kunfélegyházán töltött időt emlegette: ahol ünnepélye­sen fogadták őket az úttö­rők, ahol a Petőfi szobor­nál adóztak a költő emlé­kének. És beszéltek a gö­döllői Petőfi szoborról is, az egyetlenről, ahol nemcsak mint költőt, de mint har­cost is ábrázolta őt az al­kotó művész. A dunave- csei mólón üldögélve úgy megragadta őket, a táj sajá­tos hangulata, hogy órákon át Petőfi dalokat énekeltek, meg dunai nótákat. — A legmaridandóbb. hogy amerre jártunk mindenütt azt tapasztaltuk: az embe­rek szívében él a költő em­léke, szeretettel beszélnek róla, és ezt az érzést sze­retnék elültetni mások szí­vében is. — mondta Molnár Imre. Had tegyem még hozzá: a 9 nap után ezek a gyerekek talán észre sem vették, de másképpen beszéltek a ha­záról. a hazaszeretetről, amely most egyszerre nem elvont fogalom, hanem na­gyon is kézzel fogható va­lóság lett számukra. V. V. A különböző felsőoktatási intézmények nappali tagoza­tain tanuiló diákoknak 83—84 százaléka részesült rendsze­res állami támogatásban. Az összes hallgatók 48.8 száza­léka már diákotthonban la­kott, s csaknem 70 százalé­kuk vette rendszeresen igénybe a kedvezményes menzai étkeztetést. Európában is rangos, elő­kelő helyet foglal el hazánk az alsó- és középfokú iskolai oktatásban részesülők arányát tekintve. A megfelelő korú népesség százalékában kife­jezve a legutóbbi adatok sze­rint « hazánkban 85.9 az alsó- és középfokon iskolázöi aránya, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 18 éves korig 100 fiatal közül 86 járt, illetve jár általános vagy kö­zépiskolába. Ezzel az ered­ménnyel egyebek között megelőzzük Európában Svédonszágot, Norvégiát, a Német Szövetségi Köztársa­ságot, Belgiumot, Franciaor­szágot, Olaszországot, Spa­nyolországot és Portugáliát.. A demográfiai tényezők a következő években is rap­szodikusan a laid t jak a kü­lönböző iskolatípusok tanuló­létszámát. Jelenleg, pél­dául 156 100 a tizennégy éve­sek létszáma. 1969-ben még meghalad­ta a 205 ezret Is. A leg­kevesebb 1977-ben lesz: a 123 ezret sem éri el. Ezután fokozatosan növek­szik majd és 1983-ban vár­hatóan 147—148 ezer lesz. Ugyanígy változik majd a tinédzserek — a 15—19 éve­sek — népességszáma is. Ebben az esztendőben össz­létszámúk meghaladja a 935 ezret — ez az utóbbi évek maximumát jelenti. Mostantól kezdve azonban folyamatosan csökken, s leg­kevesebb 1982-ben lesz, ami­kor is alig haladja meg a 630 ezret. Az apadás tehát igen jelentős mértékű: mintegy 300 ezer. Több mint kétmillió diák as idén Tinédzser—maximum — Adatok a most befejeződött tanévről

Next

/
Thumbnails
Contents