Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. július 4. Város az ősvadon helyén A város egyik ifjúsági kávézója, amelynek falát mozaik- pannó díszíti. Ha valaki helikopteren teszi meg az utat a szibériai' területi központtól, Kemero- vótól Mezsdurecsenszk városig, lent a tajga szürkészöld gyepszőnyegének látványa kíséri. S teljesen váratlanul bontakozik ki előtte a város mértani pontossággal húzódó és egymást keresztező sok utcája, a négyszögletes háztömbök látványa. Hihetetlennek tűnik, hogy alig másfél évtizede itt még ember nem járta hamisítatlan ősvadon vol... A város, amelynek ma 90 ezer lakója van — ott épült, ahol a Kuznyecki-medence szénkincsének egytizede, egy 100 milliárd tonnás szénmező terül el. A kezdet kezdetén a geológusok, a térképészek és az építők a Tom és az Usza folyók közötti keskeny szigeten verték le sátraikat. A végtelen tajga borította hegyek között nem volt köny- nyű az élet — nyáron rek- kenő hőség és szúnyogfelhők, s a sátrakig elmerészkedő medvék, télen csontig ható szél és —40 fok hideg. A felfedezőket, az elsőket azonban ez sem riasztotta el. A városalapítók és a szén után kutatók jelszava ez volt — „küzdeni, keresni, találni és soha meg nem hátrálni”. Szén van itt mindenütt, a felszín közvetlen közelében csakúgy, mint óriási mélységben — 2 kilométerre a föld alatt. A sátrak helyén egy év múlva már megjelentek a barakkok, majd , egymás után emelkedtek a magasba az emeletes házak. Így nőtt fel egy tágas, napfényes, minden komfortot biztosító ú j város. Mezsdurecsenszk csaknem minden lakosa fiatal — az átlagos életkor itt 25 esztendő. Minden évben ezer lakodalmat tartanak, másfélezer csecsemő születik. Sok fiatal jön ide, hogy kipróbálja mire képes, s elsajátítsa az egyik legszebb hivatást, a bányász mesterséget. Persze nemcsak az ismeretlen iránti, ifjúságra jellemző vonzalom hozza őket ide, hanem a viszonylag magas fizetés, amit a bányászok kapnak. A helyi bányákban az átlagfizetés havonta 160—200 rubel, ami lehetővé teszi, hogy a fiatal házasok gyorsan talpra álljanak. A bányák itt jól gépesítettek. A Lenin bányából — ez itt az egyik legnagyobb, évente 12 millió tonna szenet küldenek a felszínre, de hamarosan elérik a 16 millió tonnát. A termelés gyors növekedését a nagy termelékenység biztosítja, amelyet nemcsak korszerű gépekkel érnek el, hanem azzal, hogy egyre újabb módszereket dolgoznak ki, a gépek hasznosítására és a munkafolyamatok tökéletesítésére, az anyag- és időtakarékosságra. A Szovjetunióban és külföldön jól ismert a tomuni- szi ácsolási mód, amelyet a Lenin bánya munkásai és mérnökei a Kuznyecki-medence bányamérnökeivel együttműködve dolgoztak ki. Az ő ötletök volt a gyakorlóbánya megnyitása, a bányamentő gyakorlótér létrehozása, ahol alaposan elsajátítják a gázrobbanás lokalizálását és a földalatti tűzoltást. Minden termelőegységnél szerveznek szakmai tanfolyamokat, s a városban, amely nemrég még a térképen sem szerepelt, kihelyezett tagozatot nyitott a Szibériai Kohászati Főiskola. Mezsdurecsenszk az egyik legfiatalabb szovjet város, amely a háború utáni ötéves tervek során keletkezett. J. Ivanova (APN — KS) Gyógyfürdő a várnai tündérvilágban Messzenyúló, megejtő szépségű táj, széles partsávval, sűrű, lombos erdő, bársonyos, sekély, nyugodt tengervíz — ezek a jellemzői a Várna közelében, a Kam- csia torkolatától délre fekvő Skorpilovzinak. Ezen a varázslatos vidéken „sajátított ki” a bolgár Egészségügyi Minisztérium 120 hektárnyi területet. A „birtokbavételt” megelőzték a szakemberek kutatásai; az altalaj kutatása közben magas jód, bróm és egyéb értékes gyógyító elemet tartalmazó termál ásványvíz forrásokra bukkantak. Egy-egy ilyen forrás másodpercen- kint mintegy tíz liter vizet ad, s a hőfoka 60 Celsius fok. Néhány évvel ezelőtt, Várnától keletre, biológiai ösz- szetételű nagy mennyiségű ógyiszapot leltek 550 hektárnyi területen. Az iszap kitermelhető mennyisége 150 évre elegendő. A széles, finomszemcsés fövenypart, a homok, a napsugarak és a légmozgás — mind a gyógyulást segítik elő. A tengervizet természetes hőfokon, vagy melegítve fürdőkádakba vezetik és a termálvízzel, valamint a gyógyiszappal keverve használják fel. A Balkán-hegység festői lejtői lenyúlnak egészen a partig. Csodálatos itt a hegyi levegő, hűs az árnyék, és nyugtatóan csöndesek a mezők. Az Egészségügyi Minisztérium ebben a tündérvilágban építetti fel Bulgária legnagyobb, 5500 ember kezelésére alkalmas gyógyfürdő-komplexumát. A tengerfenéki és a földalatti fúrások befejeződtek. Az építészek elkészítették az óriási gyógyintézet és az ambulancia tervét. Hatalmas p>ark közepén áll majd a télen,-nyáron üzemelő, legkorszerűbb berendezésekkel ellátott gyógyfürdő. A szanatóriumban elsősorban a légzőszervi betegségekben szenvedők kapnak gyógykezelést; érbántalmakat és szívbetegségeket gyógyítanak. És gyógyítják majd a magas vérnyomást, az érelmeszesedést, a szívizom- szklerózist; a periférikus idegrendszer megbetegedéseit; radikultiszt, ideggyulladást, plexitiszt; a központi idegrendszer megbetegedéseit, az ízületi gyulladásokat, a reumát, a cukorbajt, az elhízást és a nőgyógyászat körébe tartozó be jókat. Surányi Endre: Az autó... és én Közismert „öreg motoros” a szerző, aki fél évszázadot — hol kedvtelésből, hol kényszerűen — a robbanómotorokkal való barátságban, civódásban, szövetségben és küzdelemben töltött. Szaktekintély tehát, ám mostani munkájával illetlen dolgot művelt: mesélni kezdett. Miként fér össze differenciálművek, lökettérfogatok, fronthajtások és farmotorok világa az anekdotával, a humorral? A könyvet letéve megállapíthatjuk, hogy remekül. A szerző ugyanis birtokolja a megkedveltetés legfontosabb eszközét, az öniróniát. Ahogy kdnyve címe is ezt sugallja. S még valami, ami élvezetes olvasmány- nyá teszi a munkát: a bölcs derű. Mert Surányi annak látja, láttatja a technikát, ami. Nem bálvány. nem minden áron megszerzendő, rangot adó valami, hanem praktikus dolog. Használatával megnő mozgási lehetőségünk, s ezzel élményszerzési alkalmunk is. A szerző — annak ellenére, hogy néhány mondatos, látszatra odavetett tanácsai megszívlelendésre érdemesek — nem kézenfogva vezeti a „butácska* olvasót, hanem társként fogadva kalauzolja motorkerékpárok, gépkocsik világában, a New Hudson kétkerekűtől, a T—Fordon át a Wankel motorig. A technika részletezése — csodál- tatása — helyett a jóval fontosabbra, ember és technika egészséges együttélésére teszi a hangsúlyt, arra, miként kerekedik felül a józan értelem a fémtestekbe zárt lóerők keltettek mámoron. Frappáns történeteket tálal — akár a civil életből, akár a mundérba bújás időszakából, — de soha nem öncélúan. Nem elégszik meg azzal, hogy szórakoztat, hanem mondandója is van. Napjainkban, amikor any- nyi minden olvasható a tech- ' nika káros melléktermékeiről, felüdülésként hat Surányi Endre könyve. Félreérthetetlenül megmutatja ugyanis, hogy a hiba — legalábbis az ilyesfajta hibák, bajok — oka nem a technikában, hanem az azt fölhasználó emberben rejlik. A hasznos, élvezetes kötetet Mészáros András illusztrálta — szellemesen — s, a Zrínyi Katonai Kiadó jelentette meg. Az első Sportexpo kiállítás Franciaországban első alkalommal rendezik meg a sportfelszerelések kiállítását „Sportexpo” néven. 1972. szeptember 27 és október 1-e között, Bordeaux-ban. Az öt kontinensről érkező kiállítók áttekintést nyújtanak a sport- és a szabad idő cikkek, felszerelések széles választékáról. A kiállítással egyidőben nemzetközi szimpoziont is szervez az IAKS (Nemzetközi Sportfelszerelési Munkacsoport). Két hónappal az olimpia előtt MÜNCHEN: Utolsó simítások és egy kis hajrá jellemzi az olimpiai várost a június végi napokban. Az olimpiai szervező bizottság és az építők azt ígérik, július utolsó napjáig befejezik a munkálatokat és már augusztus 1-től a világ legkiválóbb sportolóinak rendelkezésére áll minden az olimpiai faluban és a stadionokban egyaránt Magyarországról hozott akácfák díszlenek az olimpiai falu egyik — ma még névtelen — utcájában ,1 Az olimpiai s* adjon az olimpiai toronyból (Fotó; MTI—KS — Klimkó Márk felvételei) Ablakok a sarkvidéki épületeken A sarkkör vidékén, ahol — mint mondani szokták — mindössze tizenkét hónapig tart a tél, a többi hónap a nyár, a huzamos ideig tartó fagyok idején az ablakok sok kényelmetlenséget okoznak az ott élőknek. Eljegesednek, ezért nehezen engedik át a fényt, de annál inkább a hideget. Ez volt az oka, hogy a kutatók különleges, a körülményeknek megfelelő ablaktípus kialakításán fáradoznak. Ez a hagyományos dupla üveg helyett egyetlen keretben három üveget foglal magába és billenő rendszerű. Az Miniatűr vírus Az eddig ismert legkisebb vírusok 15—20 millimikron keresztben és körülbelül 300 millimikron nagyságúak hosszában. Ezeket a vírusokat csak elektronikus mikroszkóp segítségével, 20 000- szeres nagyításban lehet észlelni. A közelmúltban dr. Theodor Diener, a növénybetegségek ismert szakértője közzétette nyolc éven át folytatott kutatásainak eredményeit: felfedezett egy új üvegeket fagyálló gumiból készült szigetelés fogja körbe és hasonlóképpen illeszkedik a ráma a kerethez. Két szellőztető kisablakkal készül, amelyeket a kinti hőmérsékletnek megfelelően nyitnak ki. A kísérletek során megállapították, hogy ez a konstrukció lényegesen csökkenti a helyiségek hőveszteségét, ami egyharmada a hagyományos ablakokénak. Gyakorlatilag nem áll fenn az eljegesedés veszélye. A billenő konstrukció megköny- nyíti a külső felület tisztítását. kórokozót, amely 80-szor kisebb az eddig ismert összes vírusoknál. Dr. Theodor Diener azt javasolta, hogy ezt a kórokozót nevezzék vi- roidnak. Dr. Diener kutatási módszerei lehetővé teszik, hogy kimutassa és pontosan meghatározza ezeket a parányo- kat. Kiderült, hogy a viroi- doknak a vírusoktól eltérően nincs fehérje-védőrétegük a nukleinsav-molekula körül. A nagy csata múzeuma Volgográdban a caricin- sztalingrádi csata emlékére múzeumot építettek. Az emlékmúzeum több részből áll: Caricin-Sztálingrád védelmének a múzeumából, a sztálingrádi csata látképéből és egy lerombolt malomépületből, amely a szovjet nép hitleri bitorlók ellen folytatott háborújának éveiben a város hősi védelmének a kőtanúja. A volgai csata látképét, amely 120 m hosszú és 16,5 m magas, az M. B. Grekov Háborús Művészek Stúdiója művészei festették. A múzeumkomplexum alkotói — V. Maszljajev. D. Jersov, V. Szadikov és V. Makarenko építészek. A képen: a volgográdi múzeumkomplexum makettje. Az örmény márvány nagy keresletnek örvend. Ezzel a márvánnyal burkolták a moszkvai metró állomásait, az Uljanovszkij emlékkomplexum termeit, valamint sok hatalmas létesítményt a Szovjetunió különböző városaiban. A jereváni kő- és szilikát- kutatóintézet tudósai nemrégen azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy mesterséges úton állítsanak elő ilyen anyagokat. A műmárványt őrölt kőhulladékból állítják össze és gyantával préselik. Az új anyag a természetes márványhoz viszonyítva kevésbé törékeny. Huszonkét milliméteres lemezek is készíthetők belőle és jól formázhatok. Ha a keverékhez ásványi pigmentet adnak, akkor bármilyen színű és rajzolatú műmárványt nyerhetnek. Fémernyő a zaj ellen Az Egyesült Államokban újabb módszert dolgoztak ki a zaj elleni harcra: olyan fémötvözetről van szó, amelynek szerkezete és vegyi tulajdonságai lehetővé teszik a zaj elnyelését, úgy, ahogyan a szivacs magába szívja a vizet Az ötvözet (réz, mangán és alumínium) ezt a tulajdonságot hőkezelés útján szerzi meg. Vajon miként nyeli el a vastag fém az ilyen ötvözetből készült ernyőnek ütköző hanghullá- mokat? Ez vagy a mikroszkopikus kicsinységű, anti- magnetikus zónák rezgése által történik, amely a hangenergiát hőenergiává változtatja (minél hangosabb a zaj a szomszéd lakásban, annál melegebbé válik a válaszfal), vagy pedig a mangánnak az ötvözetben történő kicsapódása , útján. A zaj elhal az ernyő tömegé-, ben. Az ötvözet korróziómentes. mivel oxid-védőré- teggel borítják. A felfedezés jelenleg még kísérleti stádiumban van. ^ ti. , J Márvány — minden színben
