Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

1972. július 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZOLNOKI VASUTASOK JUBILEUMA Históriás ének egy régi üzemről „Ebéd folytán fel állt Kossuth Lajos... ” Nagy nap volt Szolnokon 1847. szeptember elseje. A tutajosok bámészkodva. a fuvarosok kíváncsian, de ak­kor még öntelten figyelték az eseményeket. Ott volt a város apraja, nagyja a Pest­ről befutó első mozdony fo­gadásán. amely az ország második vasútvonalának megnyitását jelentette. Szó ami szó. azon a na­pon szenzációkeltésben senki nem versenyezhetett a Ma­gyar Középponti Vasúti Tár­sasággal. Az ÉletkéDek mun­katársa öt nap múlva (ak­kor még lassúbb volt a hír­közlés) így számolt be a nevezetes eseményről. „Meg­érkezvén Szolnokba — el­kezdődött a’ küldöttség el­fogadása után a’ pályafő hajléka alatt a’ pompás ebéd. Igen élénkké tette ezt a magyar katona zene, s érdekessé a nézőkul megje­lent hölgysereg. Ebéd foly­tán fel állt Kossuth Lajos 's szokott ékesen szólásával igen idő és helyhez alkal­mazott fölköszöntést mon­dott...” „Megemlítendő — írja a továbbiakban a tudó­sító, — miszerint a jelen volt gróf Széchenyi István innen a Tiszán Szatmárba utazott..." ..Ezután hazatér­tünk, elhozván magunkkal emlékül a vasútvonal föld irati térképét.” Így kezdődött 125 évvel ezelőtt a máig sem befeje­zett munka, a yasút fej­lesztése, ami elválaszthatat­lan a járműjavító életétől. Szolnok legrégibb üzeme ez. 1847-ben. a Pasit—Szolnok közötti vasútvonal megnyi­tásakor alapították. Természetesen eltörpült mostani méretei mellett. Ak­koriban mindössze két ko- vácstűzhellvel rendelkezett. A felettük lévő emeleten el­helyezett két lendítőkerék­kel hajtott esztergapad so­rolható még gépállományá­ból a fontosabb szerszámok közé. Érthető a kezdetleges beruházás, hiszen a mozdo­nyok is, a kocsik is újak voltak, nem sok javítani va­ló ^akadt rajtuk. Ezért csak néhány kovácsot, esztergá­lyost és egyszem asztalost alkalmaztak a műhelyben. Jelentős változás akkor kö­vetkezett a MÁV műhely életében, amikor a vosútvo- nallal együtt 1855-ben a Ti- szavidéki Vaspálya Társaság tulajdonába került. Ezután kezdődött a környékbeli vasúthálózat rohamos bővü­lése. 1857. november 25-én nyitották meg a Szolnok— Debrecen közötti, 1858. áp­rilis 24-én a Püspökladány —Nagyvárad közötti, majd 1858. október 25-én a Szol­nok—Arad közötti vasútvo­nalat. Mindez a meglévőnél jó­val nagyobb teljesítményű javítóműhely építését tette szükségessé Szolnokon. Két­évi munkát fordítottak erre. < Az építés előtt a műhely te­rületét feltöltötték, mert vi­zenyős, nádas terület volt. Az 1868 májusában felava­tott új üzem három épület­ből állt, személyi állomá­nyát pedig tizenkét szelle­mi foglalkozású és kilenc­venkilenc munkás képezte. Ebben az időben még nem volt számottevő javítás. Az építkezés inkább a jövő megalapozása volt. Nagyobb méretű mozdonyjavításokra tíz évvel később került sor. Egy füst alatt viszont ak­kor már alaposan átalakí­tották a mozdonyokat. Még­pedig . úgy. hogy széntüze­lésre alkalmasak legyenek, mert addig fával fűtötték azokat. Akkor fordult jobb­ra a masiniszták sorsa is, mert fedett mozdonyvezetői állásokat alakítottak ki a műhelyben. A negyedosztá­lyú kocsik is akkor emel­kedtek a szamárlétrán, mert némi átalakítással harmad- osztályúvá léptek elő. Volt tehát munka bőven. Nem csoda, ha a munkáslétszám állandóan emelkedett, s 1875-re kétszázhuszonöten dolgoztak az üzemben. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság kezelésében lévő vasútvonalak és javítómű­helyek 1880. január 1-én az állam tulajdonába kerültek. Ez elsősorban a munkáslét­szám növelésében éreztette hatását. A szolnoki vasúti javítóműhely dolgozóinak létszáma a századfordulóra megközelítette a hatszázat. 1917-re pedig a másfélezret. Időközben új üzemrészeket építettek. így 1897-ben a megmunkáló osztályt, 1900- ban egy mozdonyszerelő csarnokot, a régi mozdony­szerelő csarnokban pedig mérlegműhelyt rendeztek be. Egyre inkább előtérbe ke­rült a munka hatékonyabbá tétele. 1910-től kezdték al­kalmazni a gázláng hegesz­tést, 1915-ben pedig légsűrí­tő berendezésekkel és az azokhoz szükséges berende­zésekkel szerelték fel a műhelyt. Ezekben az évek­ben az erőműközpontban gőzgépek helyett gőzturbi­nákat és generátort helyez­tek üzembe. A műhely területe a szá­zad elejétől nem növeke­dett, és új épületekkel sem gyarapodott a II. világhábo­rú végéig. Ebben az idő­szakban — az említettek mellett — az 1929-ben épült famegmunkáló üzem, az ugyanakkor készült központi fűtés, az 1937-ben először alkalmazott villamos ívhe­gesztés sorolható a fonto­sabb korszerűsítések közé. A szolnoki javítóműhelyt 1944. szeptember 12-én sző­nyegbombázás érte, 1944 szeptemberének végén el­rendelték berendezésének le­szerelését és Nyugatra szál­lítását, de az október 25-én indított menekítő szerelvény­re az idő rövidsége és a munkások ellenállása miatt nem sikerült az egész gép­parkot felrakni. (Folytatjuk.) Simon Béla A Hóit vidék Karlovy Varyban A Karlovy Vary-i filmfesz­tivál első félidejét a ma­gyar versenyfilm, a Holt vi­dék bemutatója zárta. Az itthoni gyér közönségsikerrel ellentétben a fesztivál nézői elragadtatottan fogadták Gaál István alkotását. A film ve­títése óta az autógram- gyűjtők számára Törőcsik .Mari a legkeresettebb sztár, de bőven kijut az elisme­résből Gaál István rendező­nek, Nádas Péter forgató­könyvírónak és a fesztiválon megjelent többi szereplőnek, Szilvássy Annamáriának (ősztől kezdve a szolnoki színház tagja!), Tordai Teri­nek és Ferenczy Istvánnak. Tamara Makarova az egyik legismertebb szovjet mű­vésznő így nyilatkozott: „Ma, amikor a legkülönbözőbb művészetekben, így a film­ben is az uniformizálódás pusztít, a nemzeti jelleg vál­lalása, felmutatása nagyon nagy érték.” Tegnap este a másik nagydíjra esélyes alkotást, a szovjet Danyiil Hrabovickij filmjét vetítették a feszti­válon. VASVIRÁGOK Értékes emléktárgyakkal gyarapodott a Munkás- mozgalmi Múzeum Az év első felében mintegy 200 értékes tárggyal gyara­podott a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum gyűjte­ménye. Mint Szikossy Ferenc, a múzeum osztályvezetője el. mondta, az I. világháború előtti időkből került a mú­zeum leltárába az az emlék­bögre, amelyet a választójo­gi harcok folyamán és az 1910-esévek elején készíttetett és adott ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A ha­sas bögre füllel ellentétes oldalán kalapácsot tartó, az összefogást jelképező össze­kulcsolt kéz látható, két ke­resztbe tett piros zászlóval, felette a felirat: — „Jogot a népnek!” Az első világháború alatti munkásmozgalommal és a választójogi küzdelemmel kapcsolatos az a Népszava szerkesztőségéből származó bekeretezett politikai mon­tázs, amely a választójogi törvény módosításáért foly­tatott harc egyik emléke. Az őszirózsás forradalmat idézi fel egy Adler nevű bácsalmá­si vésnök által készített em­léklap. Középen Károlyi Mi­hály portréja látható, a négy sarokkép pedig az osztrák sasra lépő bakát, sapka, ro- zetta levágást, utcai tünte­tést és korona nélküli címert ábrázol, előtte sarlóval és ka. lapáccsal. Értékessé teszi az emléklapot az is, hogy 1930- ban Hatvány Lajos a követ­kező sorokat jegyezte rá: — „Ezt a nyomtatványt Leinz- ben vásároltam az emigráció ötödik évében.” Szamuelyné, Szilágyi Jolán hagyatékából került a Mun­kásmozgalmi Múzeumba Sza­muely Tibor két tárgyi em­léke: egy parádi emlékpo­hár, és egy — nyíregyházi lakásából származó — dísz­párna. Hatvány Lajosné aján. dékozta a múzeumnak a fe­hérterror áldozatául esett Somogyi Béla 1920-as szer­kesztőségi előjegyzési naptá­rát. A Szovjetunióba emig­rált kommunisták emlékei közül valók azok a karszala­gok, amelyeket Lenin halá­lának évfordulójára készítet­tek az 1920-as évek végén. Az 1942-ben — illegálisan megjelent „Szabad Nép” — nyomdájának egyik betűvá­lyúja az ellenállási és füg­getlenségi mozgalom emléke. Ezt Braumach Árpád őrizte meg. / Tanulás és játék Mintegy száz KISZ-vezető érkezett a hét elején Szol­nokra. Valamennyien buda­pesti szakmunkásképző inté­zetek tanulói, akik most ké­szülnek fel a következő tan­évben: végzendő politikai munkára. A szombatig tartó tanfo­lyamon az előadások és viták során szó esik a többi kö­zött az ifjúsági törvényről, az új rendtartásról, a következő tanév legfontosabb politikai feladatairól, a KISZ új szer­vezeti szabályzatának előké­szítéséről, a diákparlamentek összehívásáról. Á gépipari szakközépiskola kollégiumában táborozó lá­nyok és fiúk azonban nem csupán tanulásra használják fel az időt. A sport és kultu­rális programjuk is gazdag. A tábor lakói többek között női és férfi kispályás futball­ban, asztaliteniszben, sakk­ban és egyéb sportágakban is összemérik tudásukat. A tábor vendége volt többek között Muzsay András pol- beat énekes, aki nemcsak énekelt, de néhány dalra meg is tanította a fiatalokat. VIRÁGZIK A HARMATFŰ Kám község határában, a jeli arborétumban virág­zik a rovarevő, kereklevelű harmatfű. A botanikuskert egyik mélyedésében a tőzeg­moha vastag gyepet alkot, fgy él a tőzegmohalápok egyik jellegzetes rovarfogó növénye, a kereklevelű har­matfű, a Drosera Ctundifio- la. Mivel a moha a rajta élő növénykét elzárja a ta­lajtól, a kis harmatfű más módon kénytelen tápanya­gairól gondoskodni. Kerek- ded leveleit piros bunkós mirigyszőrök borítják. Amint a csillogó kis göm- böcskékre rovar száll ráha­jolnak a mirigyszőrök és fehérjebontó váladékukkal feloldják a rovar lágy test­részeit, majd az így elő­készített táplálékot a levél­kén keresztül felszívják. A harmatfű öt—huszonöt cen­timéter magas tőkocsánya most hozza füzérekben álló apró fehér virágait. Sugárzás Radioaktív eső hullott a csendes-óceáni Mururoa Atoll közelében végrehajtott francia kísérleti nukleáris robbantás következtében. Mint csütörtökön közölték. Üj-Zélandban radioaktív szennyeződést észleltek a te­héntejben is. Egy kis vita pihenés közben Érdekes és módfelett iz­galmas vetélkedő ideje és színhelye most kis hazám. A vetélkedő módszere az, hogy két ember c -zeméri karjain a bőr színét: ki a barnább? S aki a barnább, az a boldogabb is. Matol- csinéval alig lehet bírni például, barnább a bőre ugyanis, mint L etenyéné- nek. Igaz, hogy eme nemes patináért háromszor szen­vedett hőgutát, viszont az is igaz, hogy Letenyéné, aki most irigységből fakadt májgyulladással fekszik egy meleg kórteremben, szó­val. hogy Letenyéné két­szer is vedlett, mint a kí­gyó, bár a férje szerint úgy kígyó testű az ő fele­sége, amintképpen a krumpliszsák Brigitte Bardot. Álldogálok a fa hűs lombjai alatt és kő prázó szemmel nézem, mint ál­doznak a tűz istenének fér­fiak és nők, mint terpesz­kednek fel tántorogva, s megvakulva a naptól, a melegtől és a tikkadtság- tól. Ez meg pont nekem jön! — Pardon — vakoskodik rám a pókhasú pacák és elengedi az orrom —, azt hittem, hogy a kabinunk... S tetszik tudni, fent tartjuk a kulcsot a keresztgeren­dán, hogy senki se találja meg és... mondja és ösz- szeesik előttem vízért hö­rögve. Viszont szép barna ha­lott lesz! Visszatérve a „ki a bar­nább” játékhoz, igazán csak úgy jó játszani ezt, ha azt is eljátsszák a Ki a barnább? résztvevők a nagy vetél­kedő keretében, hogy „ki”, „hol” bámult. Mert ne­hogy azt higgye bárki is gazdag országom honpol­gárai közül, hogy a szol­noki strandon, vagy a Du- na-kanyarban ugyanolyan barna az ember, mint te­szem azt... — Ó, én a Balatonon voltam. Csodálatos a viz szívem, s mennyi nyugati van ott. Alig jér tőlük az ember... Mondtam is Je­nőnek, hogy jövőre se menjünk Olaszországba... A tenger sós, a Balaton meg sima és olaszok itt is vannak... Nem igaz? — igy Pócsfalviné, megbil­lentve mini szoknyáját, azt is kivillantva, amit el­eddig a nap sem ért. — Opatiában voltunk... Abbázia volt valamikor. De a tenger szívem az cso­dás... Csak ott lehet így lebarnulni... S te hol vol­tál? — Ö, mi Picundán vol­tunk... Hát az a víz, meg az a nap... Beszélhetnek szívem, amit akarnak a Balatonról... A tenger az mégiscsak tenger. — A Baleári szigetekre akart vinni a férjem, de mondtam neki, hogy Ödön ne költekezzünk annyit, így aztán Riminibe utaz­tunk... Jó barna vagyok, mi? ...és így tovább. Pacolai is megkérdezte az utcán egy férfitól: — Ö uram, mondja mír', maga hol bámult le ilyen jól? A lebarnult férfi végig­mérte Pacolait, hogy gú­nyolódik-e vele, vagy sem. Aztán meglátta, hop'i nem. csak hülye! így aztán jó magyarsággal válaszolt: — Ghánában. Ott bar- nultam volt le. Világos? — mondta végül is vigyorog­va a lebarnult férfi és gyapjas haja alatt ruga­nyos lábakkal tova sietett. Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents