Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-21 / 170. szám
1972. Július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pecsét, olvashatatlan aláírások A riport valósághűen rögzíti az eseményeket. Szereplőit — csupán későbbi érdekükben — nem nevezem meg. Szelevényen N-né eltűnése után rögtön szárnyra kapott a pletyka: a Körösnek ment vagytán’ a Dunába ölte magát. N-né édesanyja a fakerítésnek támaszkodva jajye- székelt: elemésztette magát a gyerekei után. A szomszédok kikandikálnak a portákról. Amikor észreveszem őket, visszarántják a fejüket: mi nem akarunk tudni semmiről. Így telt egy hét, szaladgálok, telefonálgatok. Sz. elvtárs, a község tanácselnöke ugyanígy, amíg rábukkanunk N-né nyomára. Tö- 'rékeny, kislányos termetű asszony, pedig öt gyerek anyja. Rögtön ezzel is kezdi: Mikor kapom vissza a gyerekeimet?! Nem tudom. Teli vagyok ebben az ügyben kérdőjelekkel. Minden józan igazság mellé odatelepszik az asz- szony sírása, félelmetes erejű követelése: adják vissza a gyermekeimet. Belém kapaszkodik, reménykedik, könyörög: ugye visszahozatja a gyerekeimet? El kell felejtenem ezt a Jelenetet, mert akkor nem tudok tárgyilagos lennie / N-né hét évvel ezelőtt : ment férjhez egy nagyon ! fiatal elvált emberhez, akinek már volt egy gyermeke. Bőcsön laktak, Borsodban. A férfi segédmunkás volt, majd a. bocsi Haladás Termelőszövetkezetben dolgozott. Az asszony ez év februárjáig öt gyereket szült Nehezen éljek, a férfi kb. kétezer forint gyerektartás- díjjal elmaradt. A volt feleség feljelentette. Az encsi járási ügyészség vádiratot nyújtott be ellene a szikszói járásbírósághoz. Idézet a vádiratból: „Indítványozom, hogy terhelttel szemben a Btk. 38/B. paragrafusának alkalmazásával bör\ tönben letöltendő szabadság- vesztés büntetést szabjon ki.” A bírósági tárgyalás a múlt év októberében volt. Idézem N-nét: „A férjemet január 4-én a munkahelyéről vitték el. Ott maradtam egy fillér nélkül, négy gyerekkel, de már az ötödik is útban volt. Egy hónapra rá szültem, de már nem Bőcsön, mert onnan fel is út, le is út. Hazajöttem a falumba, anyámékhoz.” Az édesapja tsz-nyugdíjas, ők havi 560 forintból, meg a háztájiból élnek. N-né ajánlott levélben kérte a bocsi Haladás Tsz-t, férje volt munkahelyét, hogy a családi pótlékot adják meg, küldjék el... ha lehetne... ha jár...?' A bocsi Haladás Termelőszövetkezettől választ sem kapott. Miből élt hónapokig a család? Szinte a semmiből, mert az asszony nem tudott dolgozni az öt kicsitől. A szülőfaluja segített, ahogy tudott. Először ezer forintot, majd ötszáz forintot utaltak ki, — a községi pártbizottság titkára pedig kérő levelek sorát írta mindenfelé: „...én nem a bűnt pártolom, hogy azt az embert lecsukták, én azt az öt szép kis gyereket nézem, akik kenyér nélkül vannak.” Pusztába kiáltott szó volt az öreg párttitkár szava is... Amikor N-né megtudta, hogy hol a férje, írt a B-i büntetésvégehajtási intézet parancsnokának .hogy ha az ura dolgozik, küldjék el a gyerekeknek a pénzt, mert nagyon kell. Idézet a válaszból: „Levelére válaszolva értesítem, hogy férje a vezetésem alatt álló intézetben tölti szabadságvesztési büntetését. Büntetési ideje: 8 hónap és 15 nap. Jelenleg kérelmének nem tudok eleget tenni, mivel férje egy letiltással rendelkezik bűnügyi költség címén: 357.60 Ft.” Pecsét, olvashatatlan aláírás. Az asszoiiy nem nyugszik bele a válaszba, újabb levelet ír az M-i börtönhöz, — ahová férjét közben átszállították — hogy a rab• keresményből küldjenek a gyerekeknek. Válasz: „Megkeresésére közöljük, hogy tiltássá le bí- . rói úton a gyermektartási díjat ,s küldje be intézetünknek a jogerős végzést, mert annak hiányában levonást nem eszközölhetünk.” Pecsét, aláírás. Az asszony a gyerekeknek nem tudott tejet se venni. A községi tanács újra segített: a három nagyobbik gyereket felvették a napközi otthonos óvodába. De rongyolódott a ruha. Az asszony újra levelet küldött a bocsi Haladás Tsz- nek, hogy ,„ha járna még a gyerekeknek egy kis pénz, családi pótlék,... ha jár...? Ezúttal sem méltatták válaszra... Megélhetés sehol. Az „otthoni” légkör a nagyszülőknél megromlott. N-né elhatározza. hogy mégis elmegy dolgozni, a gyerekek meglesznek valahogy. Már nem szopik a legkisebb. A környékbeli szőrmeipari üzemben — ahogyan azt a községi tanács elnökétől is hallottuk — 3.50 Ft (!), azaz három forint ötven filléres órabérért akarták felvenni! Ennyiért is elment volna, de elveszett a munkakönyvé. Az új munkakönyv kiváltásakor 200 forint illetéket kell leróni. A tanács újra segíteni akart. A szakigazgatási szerv vezetője aláírásával levél ment a Munkaügyi Minisztérium munkakö/fyvi csoportjához, hogy adják ki N-né munkakönyvét illeték- mentesen. Válasz: levelet, az ilyen meg olyan szabályzat értelmében a helyi tanács elnökének kell aláírnia. Sz. elvtárs, a tanácselnök, ismét levelet ír, aláírja, — tehát ez rendben lesz, gondolja. Néhány nap múlva megkapja a választ: a munkakönyv díjmentes kiadását még sem engedélyezik. Pecsét. olvashatatlan aláírások. Az asszony a községi tanács szakigazgatási szervének vezetőjéhez fordul, hogy • vegyék állami gondozásba öt kisgyermekét, de úgy, hogy ő gondozhassa őket, a nagyszülők házában. Az állami gondozásba vételről szóló határozatot a helyi tanács úgy hozta meg, hogy a gyermekeket a K-i, és Z-i gyermekvédő intézetbe, otthonba kell „beszállítani”. Az asszony együtt utazik Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg az idős Kapo- li Antal emlékére meghirdetett országos faragópályá- ” zat iránt. A már hagyományos balatonlellei kiállításra csaknem négyszer annyi anyag érkezett már eddig, mint a korábbi években bármikor. A Somogy megyei ‘Tanács művelődésügyi osza gyerekeivel, de az intézetben. az elválás perceiben, felmondják az idegei a szolgálatot. Az egyik gyereket nem adja oda, viszi vissza magához. A szakigazgatási szerv vezetője érvényt szerez a határozatnak. Az asszony engedelmeskedett, visszaadta a gyermekét. Néhány nap múlva — már júliusban — .megint idegrohamot kapott. Az illetékes tisztviselő levelet írt neki, hogy Lajoska nevű gyermeke, Ágika nevű kislánya... és sorban a többiek... itt és itt vannak nevelőszülőknél, minden évben háromszor meglátogathatja őket Kedves hangú, szabályos levél, csakhát a megtépázott lelkű asszonyka gyermekei „elrablásának” újabb gyűlölt dokumentumát látja ebben is. & Hétfőn beszéltem utoljára N-nével, Sz. tanácselnök jelenlétében. Követeli, adják vissza a gyermekeit. Ide kívánkozik a kérdés: helytelenül járt-e el az Sz. elvtárs vezette tanácsi szerv, amikor az állami gondozásba vételt ilyen formában rendelte el? A környezettanulmány — a nagyszülők nem egyértelmű magatartása — arról győz meg, hogy a helyi tanácsnak úgy kellett határoznia, ahogyan határozott, de... De! Ezután a „de” után ott vannak az asszony mindennél súlyosabb érvei... Van-e arra* törvényes lehetőség, hogy az állami gondozásba vett gyerekeket az édesanyjuk nevelje? Igen, van ilyen lehetőség — méltányosságból — ha az ehhez szükséges feltételek adottak. De az öt kisgyerek számára megfelelő hajlék-e a nagyszülők szerény, szoba- konyhás lakása ? A községi tanács még csak szükséglakást sem adhat, — a legnagyobb jóindulattal sem! Az állami gondozásba vétellel nyugvópontra jutott-e az ügy? Nem hiszem... Félő: N-nében elhatalmasodik a gyűlölet. Máris félelmetes haraggal beszél mindenkiről, akinek az ügyéhez valami köze is volt Felnagyít és eltorzít mindent. , Ahogy általában a nagy fájdalmú emberek teszik. Pedig az ügyben minden hivatalos szerv szabályosan járt el. Mindenki szabályosan járt el az ügyben, csak né- melyhol nem elég körültekintően. Elmeséltem valakinek az öt kisgyerek kálváriáját. Legyintett: az apjuk börtönben ÜL.. N-né szülőfaluja öreg párttitkárjának szavaival válaszoltam neki: Nem a bűnt pártolom, hanem ezt az öt kis gyereket nézem... tályán kapott tájékoztatás szerint az ország minden részéből eddig tízezer nép- művészeti alkotást küldött be több mint ezerhétszáz pályázó. Július 24-én kezdik meg a zsűrizést és a kiválogatást. A faragókiállítás augusztus 5-én Balatonlellén nyílik. Tiszai Lajos Faragópályázat Kapoli Antal emlékére Még zsivajog fülünkben a berekfürdői» strand, csobban, fényben sziporkázik a víz, feszülnek a labdázáshoz lendült- izmok, cikáznak a gyerekek, Gedeon bácsiról, a nők bálványáról énekel a hangszóró, tajtékzanak a söröskorsók. .. De fullasztó csönd az összevissza tekergő, autógyilkos földúton.. Krumpliföld, kukoricaföld, nyárfacsoport, kénsárgán izzó napraforgók, egyetlen ember sem hosszú kilométerekig. ‘Aztán nagysokára egy emberke. Alig ér le a lába a biciklipedálig, üres kannákat zörget: — Az ásatást tetszik keresni ? Én is ott dolgozom, én vagyok a vízhordó. — Csak innen a karcagi Béke Tsz 100-as istállójától. Nincs messze. HatSzor-hétszer fordulok napjában, az össze- W olyan ötven kilométer. Kovács Pisti útbaigazítása után már könnyen megtaláljuk az organdaszentmik- lósi dombot. Itt végzi a XIII—XVI. századi kun temető feltárását a szolnoki Damjanich Múzeum, Sel- meczi László igazgatóhelyettes vezetésével. — Mintha kiszámították volna ! — hangzik az üdvözlet. Tegnap is, ma is volt egy különleges leletünk. Az egyik egy festett koporsó. Piros, zöld, kékesfekete csíkokkal. ^ Munkában a feltáró stáb — Miért számft ez különlegesnek? — önmagában is ritkaság, hogy koporsót találtunk. A lég gyakrabban fonott nádlepedőbe burkolták halottaikat a kunok, ez a kemény szikes föld máig őrzi a lenyomatokat, mint valami negatív dombormű. Ha találnánk még több ilyen festett koporsót, nagyon értékes adalékokat kaphatnánk a kunok díszítőművészetének, kultikus szokásainak megismeréséhez. — Ehhez a megismeréshez nyújtott már eddig segítséget az ásatás? — Még tavaly bukkantunk egy tetemre, amelyiknek a koponyája egy kutya csontvázán nyugodott. Nyilvánvalóan á nomád, pásztorkodó népeknél hagyományos to- temisztikus kultusz egyik megnyilvánulásával találkoztunk. A másik különleges leletet Mándoki István tartja a kezében. Rozsdalepte, kerek övcsatt. Bárki, aki belebotlana, arrébb rúgná. Kivéve a régészt és a nyelvtudóst. Mándoki, a Karcagról elszármazott ifjú turkológus, az Akadémia tudományos kutatója és az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem belső-ázsiai tanszékének oktatója, valósággal remeg az izgalomtól: — Itt látszik a véset, ahol lepergett a rozsda. Nem kétséges, hogy rovásjelek. Igen valószínű, hogy kufl nyelvű felirat Tudja, mit jelent ez? Magyarországi Írásos kun emlék még soha nem került elő. Csak következtethettünk, találgathattunk eddig a török rokonnyelvekből, jövevényszavakból, vagy torzult, szájhagyomány útján terjedő szövegekből, mint például a kun miatyánk.. . — Itt a Nagykunságban használnak még bebizonyít- hatóan kun szavakat? — Igen- Régi pásztoremberektől sikerült gyűjtenünk néhányat, sehol az országban másutt nem élnek ezek a szavak. Például árkány = vetőpányva; capon legel a gulya = sorban, rendben legel; kamcsi = karikásostor és így tovább. Ezeknek a kifejezéseknek a megfelelőit minden kipcsak-török nyelvben megtaláljuk. — Hogyan zajlódhatott lé az organdai kun település története? — IV. Béla korában, á tatárjárás után telepedtek meg, mintegy részeként annak a nomád védőfalnak; amit a király próbált kiépíteni az esetleges újabb mongol betörés ellen. Három évszázadig állhatott fönn ez a falu. 'Megkeresztelkedtek, de életmódjukban, pogány szokásaikban bizonyára nem sokat változtak, amit ez a most föltárt templomtöredék is valószínűsít. Nevetségesen kicsiny és rozoga lehetett már új korában is, bizonnyal csak azért emelték, hogy névlegesen eleget tegyenek a törvénynek. A tizenhatodik század vége felé perzselték félj szórták szét őket a törökök. Méghozzá a szultán krími tatár zsoldosai, akik a kunokkal úgyszólván azonos nyelvet beszéltek. Kovács Pisti visszaér a vízzel. A régész, a nyelvész és a munkások körbeadják egymásnak a kannafedőt. Húsz tagú Selmeczi László „stábja”. Sok köztük a vakációzó diák. Kovács István toborozta őket, a karcagi múzeum restaurátora. Ö maga is kint dolgozik az ásatáson, a vízhordó Pisti az ő fia. Gimnazista lánya, Marika pedig a leletkiemelés utolsó fázisát végzi: söprűvel, ecsettel tisztogatja a talajból kihámozott csontokat, fémtárgyakat, pártafoszlányokat Gondal, figyelemmel, sőt valóságos tisztelettel dolgoznak. Ahogy az ősöknek kijár, r, . 3 M '7 Selmeczi László régész és Mándoki István nyelvtudós a rovásírásos övcsattot vizsgálják _ Kun vitézek ébresztője
