Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

1972. Július 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Versenyző brigádok •• Öntevékeny közösségek Még a szocialista brigádve­zetők országos tanácskozása előtt egy vállalati brigádve­zetői értekezleten jegyeztem fel az egyébként sokszor és sokféleképpen megfogalma­zott panaszt: a szocialista brigádok eredményes mun- Káját. vállalásaik maradékta. lan teljesítését sokszor aka­dályozza a rossz munkaszer­vezés, a rendezetlen munka- körülmények, a műhely, a gyáregység, vagy az üzem ve­zetéséből adódó hibák. Évekkel ezelőtt az állami díjas Gonda András Martfűn egy termelési tanácskozáson azt mondta: „Hogy várnak el jó munkát a brigádoktól, ha minduntalan hiba van a mun­ka szervezetében.” — Anyag­hiány kellékhiány nehezítet­te akkoriban a Tisza cipő­gyári brigádok munkáját. Az egyik szolnoki ipari szövet­kezetben a legutóbbi időkig is az volt a „divat”, hogy ha nem volt anyag, kényszer szabadságra, — fizetetlenre Küldték az embereket. Panaszkodás és bizonyítvány A rossz szervezésnek oka van. Ha nincs anyag, ha kés­ve érkezik az alkatrész, ha várat magára a TMK, ennek is oka van. A termelő mun­kát akadályozó, — s a brigá­dok által oly sokszor felpa­naszolt — tényezők nem tar­toznak a csodák, az emberek­től függetlenül létező objek­tív dolgok világába- A szer­vezetlenség embereken mú­lik, mégpedig olyan embere­ken akik egyrésze szintén bri­gádokban, szocialista közössé­az lé­gekben dolgozik, s akik efféle panaszkodásokkal nyegében saját munkájukról állítják ki a bizonyítványt. Arról nem is beszélve, hogy a munkahelyi kis csoportok függetlenül attól, hogy minek nevezzük ezeket a csonorto- kat, és milyen elvek alapján, milyen konkrét célok érdeké­ben dolgoznak — egyszóval ezeknek a csoportoknak, bri­gádoknál! megalakítása, töb­bek között a szervezettebb munka érdekében történik. kozás nélkül is előre mozdít ható. Csak arra lenne szük­ség, hogy a szóban forgó- Két , műhely szocialista brigádjai közösen segítsenek egymáson. A Hűtőgép­gyárban is Maguk a gazdasági vezetők sem látnának és látnak sem­mi kivetnivalót abban, hogy a szocialista brigádok szabá­lyos védnökséget vállaljanak egy-egy gyártmány, ^gy-egy termelési program, vagy az üzem munkájában fontosnak tartott egyéb gyártási folya­mat fölött. Lényegében ez a célja a néhány évvel ezelőtt megindult komplex brigád- mozgalomnak: is. A mi me­gyénkben erre egy nágyon jó példa van. A jászberényi Hűtőgépgyárban nem egy, mérnökök, technikusok és munkások alapította komp­lex brigád dolgozik. Úgyszól­ván a gépek tervezésétől, raktárra szállításig együtt őr­ködnél! gyártmányaik minő­ségén ezek a munkacsopor­tok. Ez a jó kezdeményezés, a komplex brigádok példája igazolja, hogy összefogással tudnak jól dolgozni, s a jó munkához minden feltételt megteremteni. Idevág egy mondat,' amit a brigádvezetők országos ta­nácskozásál} mondott Ivits Ti­bor, a Magyar Hajó- és Da­rugyár szocialista brigádve­zetője: „...brigádjaink ma már belátják, hogy a külső okok­ra való hivatkozás helyett tenni kell. A vállalat belső életének kedvező alakítása, a termelési eremények javítása senki másé, csakis a mi fel­adatunk.” Amiről a brigádok is megfeledkeznek Nyilvánvaló, hogy a többé- kevésbé homogén csoportok esetében jóval egyszerűbben és célszerűbben lehet meg­szervezni a munkát, mint egyes személyek esetében. Alighanem erről az alapigaz­ságról maguk a brigádok is gyakran megfeledkeznek, s azt a bizonyos szervezést mindig másoktól, a munka­helyi vezetéstől, vagy hiva­tásos szervezőktől várják. Pe­dig egy-egy csoport, vagy egy-egy brigád bőven kap olyan feladatokat, amelyek ellátását saját maga tudja a legcélszerűbben megszervez­ni. Egyszóval kellene egy kis öntevékenység is. Akkor alig­hanem kevesebb lenne az olyan panasz, mint amit a bevezetőben idéztem. A brigád belső munkájá­nak megszervezése persze fel­tételezi az öntevékenységet, azt a fajta aktivitást, amely- lyel ugyancsak megelőzhetők az ilyen panaszok. Mint mondjuk- a szocialista brigá­dok újtípusú közössége, s ha ez így van, nehezen érthető» hogy — egy-egy viszonylag könnyen megoldható problé­ma láttán olykor ölbetett ke­zekkel ülnek, panaszkodnak és várják hogy Valaki majd segít a bajon. Bonyolult, kooperációs gondokon persze aligha segíthet egy-egy bri­gád elhatározása. De, hogy a szomszéd műhelyből idejében érkezzen az anyag, vagy az alkatrész, az esetek többsé­gében minden külső beavat­(Folytatjuk) Jön a mezőtúri mokaszin Üj típus készítését kezdték meg a Cipőipari Szövetke­zetben. Ebben az évben 40 millió forint értékű cipőt exportál a mezőtúri Dózsa Cipőipari Szövetkezet. A régi, jól bevált keresztülvarrott cipők mellett, most új típus ké­szítését kezdték el. Július köze­pétől nagy sorozatban — elsők között a magyar cipőiparban — gyártják a formás és kényelmes modelleket. Az új cipő az indiánok moka- színjétől nemcsak a nevét, ha­Nevén a gyereket Tegnap délelőtt megkez­dődött az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szolnoki telepén — közismert nevén a vágóhídon — a sokáig készült szociális épület mű­szaki átadása. Szociális épületet avatunk — így in­formálták pár napja mun­katársunkat. 1969-ben bízták meg az állami építőipari vállalatot a négyemeletes ház építé­sével. Néhány akadály — így például az 1970. évi árvízkárok helyreállításá­ra összpontosított építőerő — azonban többszöri határ­idő-módosítást eredménye­zett A négyemeletes épület­ben két szinten fekete— fehér női és férfi öltöző— fürdő, valamint mikrobio­lógiai laboratórium kapott helyet. Három szinten ké­nyelmes, korszerű irodák vannak. Mint ismeretes, tavaly kormányrendelet jelent meg, amelyik megtiltotta a vállalati irodaházak épí­tését. Azóta gyakran ta­pasztaljuk, hogy helyen­ként keresik a „kiskaput”. Nevezetesen: szociális épü­letnek nevezik, — egy ré­szében meg is csinálják — az épülő irodaházakat. A vágóhídi példa is erősen ehhez hasonlít. Mentségül sok mindent fel lehet hozni. Azt is, hogy míg ezelőtt tíz évvel a szolno­ki vágóhídon naponta 50 sertést vágtak, most — jó­formán azonos munkakö­rülmények között — napi ötszáz sertést, hetven— nyolcvan szarvasmarhát vágnak, s mintegy 1—1,5 vagon húsárut készítenek. Huszonhárom éve várnak a vágóhídi, fizikai munká­sok arra, hogy emberi kö­rülmények között tisz­tálkodhassanak, higiénikus, megfelelő öltözőjük legyen. A földszinti és az első emeleti öltözők, fürdők há­romszázötven ember ké­nyelmét szolgálják. Az iro­dák ennél is több embert fogadnak, hiszen a vasút­állomás rekonstrukciója miatt a vállalati központot kitelepítik a vágóhídra. Mindezek ismeretében nem rójjuk meg a Szolnok megyei Álatforgalmi és Húsipari Vállalatot. Szük­ség volt a korszerű szociá­lis épületre, indokolt az irodák építése is. De nevezzék nevén a gyereket. Mondják meg őszintén: irodaház műszaki átvétele kezdődött tegnap, amelynek földszintjén és első emeletén öltözők, für­dők. mosdók lesznek. Ez a világos beszéd. — sóskúti — nem kényelmességét, könnyedség gét is örökölte. Súlya 300 gramm, a hagyományos cipők 440—150 grammjával' szemben. A felsőrész lágyfogású. magyar gyártmányú művelur. A megren­delő 6—8 szín között válogathat, a pasztell színektől az élénk pi­rosig. A legkorszerűbb technoló­giával ragasztják a nyersgumi­talpat. Különleges igényeket is teljesítenek. Egészségügyi szem­pontból. íha úgy rendelik, a tal­pat bőrből készítik. Az új sorozat első darabjait az NDK-ba exportálják. Érkezett már megrendelés a többi szocia­lista országból is. A magyar ke­reskedelem egyelőre hallgat... A szövetkezet vezetőt azonban bíz­nak benne, hogy jövöre — a tervezett 280 forintos áron — a hazai boltokban is megjelenik a mezőtúri mokaszin, — hl — Zsiguli és tcUsai A Togliattiba telepített autógyár — a Zsigulik „szülőotthona” jövőre már 600 ezer Zsigulit bocsát útjára, de évi egymilliós a távlati kapacitása. Azt hihetnpnk, hogy az üzem hosszú évekig csupán a már jól ismert egyetlen típust fogja gyártani, a Zsiguli 124-est. A Zsiguli kombit azonban máris „szalagra tették”, a tíz lóerővel na­gyobb teljesítményű Zsiguli luxus 125 típus szalagja pedig már készül. A gyár ez­után hétévenként hoz majd ki új modellt Nem elveszett emberek Egy délelőtt a karcagi alkoholelvonó rendelésen Harmonikus, modern épület a karcagi kórház. Magasba nyúló, messzelátó ablakaival méltóságteljesen uralja a lá­bainál elterülő sík, kietlen, városszéli vidéket. Első emeletén: rendelőintézet járóbetegeknek. Á férfi elnyűtt inge fölött pecsétes, formátlan fekete zakó. Kezében gyűrött zsí­ros kalap, gyötri idegesen- vibráló ujjaival. Véreres sze­mében zavar és valami bi­zonytalan félelem. Végül is elszánja magát. Egy alkoho­lista, aki meg akar gyógyul­ni. Az orvosnak nem keli fag­gatni. A férfiból dől a szó- áradat: — A fizetésem pár nap alatt oda lett. Folyt az ital. Sok ital — ismétli meg ke­serű nyomgtékkal. — Napo­kig eszméletlen voltam. Két gyermek, feleség... jajveszé­kelés. Higgye el doktor úr, pár éve még beértem a reg­geli féldecivel. Most meg., de ennek vége — fogadko­’ i Uj áruház Jászlaclányban Tegnap délelőtt új ruházati áruházat nyitott Jászla- danyban a helyi ÁFÉSZ. A 410 négyzetméter alapterületű áiuház építése 2.2 millió forintba került. A község IvISZ-fiataljai mintegy 800 óra társadalmi munkával vettek részt az építkezésben. Az új üzlet méter­áru, kötöttáru, fehérnemű, konfekció és cipőosztálya 5 mil­lió forintos készlettel várta a vásárlókat. _ Már az első napon nagy volt a forgalom, délig több mint hatszáz vevőt szolgáltak ki. Gazdag áruválaszték a divatáru-osztályon zik.' Áz, adminisztratív for­maságok aprócska kérdésed szakítják félbe. Név, egy évszámmal, egy kartonon jelzi: talán új élet kezdő­dik. Előbb azonban alapos kivizsgálás, bírja-e a szív, a gyomor, a máj, az ideg- rendszer, a „robbantást” a szervezetben. — Ha igen, kezdődhet a kúra. Dr. Mohai Ferenc, a ren­delőintézet igazgató főorvo­sa tíz éve foglalkozik az al­koholistákkal. — Látta, hallotta pácien­sünket. ö önként jelentke­zett. De azok vannak több­ségben, akiket kényszeríteni kell. Az eredmény... Tíz­éves nyilvántartásunkban öt­száz név, ötszáz már-már zátonyra futott élet. Több mint 50 százalékuk meggyó­gyult ugyan, de a többi,. j ök nem akarták. Vagy gyen­gék voltak és a családban, a kollegák között nem ta­láltak támaszra. Holott... hadd meséljek el egy köve­tésre méltó esetet: nyolc év­vel ezelőtt 16 éves korában kezdett inni. a fiú. Alkoho­lista lett. Hónapokig marad­hatott meg egy-egy munka­helyen. Egy éve, hogy leg­utolsó munkahelyén, a Szer­számgépipari Művek karcagi gyáregységénél is megkap­ta az elbocsájtó papírt. Bri­gádvezetője azon bah nem hagyta annyiban. Felkeresett, és ama kért, gyógyítsam meg a fiút. ök segítenek. Elhozták, s azóta minden reggel a brigád gondosko­dik, hogy bevegye a tablet­tákat. Ma már nem iszik, jó munkaerő, és lassan meg­gy ógyuL — És a többiek? Akiknek nincs ilyen brigád veze to jiikj betegek, de önszántukból so­hasem jelentkeznének? — A tanácsok egészségügyi osztályainak határozata, hogy - ha bűncselekményt követtek l el, és cselekményük mérték- ' télén . alkoholfogyasztással 1 függ össze, bírói ítélet alap- » ján kényszer-elvonókúrára kötelezhetők. — Ha ismerik azonban a kezelés módsze- • rét, — könnyen megértheti — miért nehéz csak kény­szerrel gyógyítani. A keze­lés két fázisból áll. A hat hétig tartó injekciókúrából és az azt követő hosszabb időtartamú (egy, sőt néha kétéves) utókezelésből. A me­gyében egyelőre csak két helyen, Szolnokon és Karca­gon van alkoholelvonó járó­beteg-rendelés. A betegek­nek másfél hónapon át he­tente két-három alkalommal be kell járni (utazni!) a ke­zelésre. Tegyük fel, hogy az injekciós kúra simán ment, és kialakultak az alkohol ha­tására undort kiváltó ref­lexek. Az utókezelés alatt, ha nem veszik be minden­nap a tablettákat, és egyszer- kétszer újból a pohár fene­kére néznek, kezdhetik újból az egészet, — Ésa zárt intézet? — Nincs a megyében. Szol­nokról a gyöngyösi, tőlünk pedig a gyulai kórház elme- és idegosztályára utaljuk be azokat, akiknek valamilyen betegsége, vagy egyszerűen magatartása hiúsította meg az ambuláns kezelést. — Ta­lán ha pár éven belül való­ban felépül kórházunk: ideg­osztálya, ha sokkal több brigád vezető és munkahelyi kollektíva karolja majd fel ezeket 0 betegeket; és ha majd ebben a félmillió la­kosú megyében nem csupán két rendelőintézetben gyó­gyítanak alkoholroncsolta szervezeteket, bízom benne, hogy nem ötven százalékos lesz a gyógyulási arány. ☆ Szándékosan nem esett szó a rendelőben a megelőzés­ről. Arról a kétséges kimenetelű csatáról, amit az alkoho­lizmus elleni plakátok, a szeszesital ártalmairól írott köny­vek, a felvilágosító előadások vívnak a csábítóan díszes csomagolású italokkal, a koccintás magyar hagyományokkal, a konyakkal szentesített tárgyalásokkal, a pohárköszöntős protokollal. Akik az orvosi rendelőbe kerülnek, még csak az első játszmát nyerték meg az alkohollal szemben. Ha azonban nem hagyják őket magukra később sem, minden esélyük megvan, hogy a döntő ütközet győztesei legyenek. ÜL. Bű /

Next

/
Thumbnails
Contents