Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

1972. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ■* Wi*­íjjl; .................. Ö tyen, elsősorban politikai plakát szerepel a megyei művelődési központ színháztermében rendezett kiállítá­son- A terem falain körben a felszabadulástól napjainkig született német plakátok láthatók; azok legjava, amelyek mint vizuális kommunikációk jelentős szerepet töltöttek be a Német Demokratikus Köztársaság szocialista társadalmá­nak megteremtésében. A plakát a történelmi pillanatok művészete. A jó plakát a nagy történelmi pillanatok han­gulatának és tartalmának művészi kifejezője. A Német Történeti Múzeum anyagából válogatott plakátok, jeles gra­fikusok alkotásai egyaránt tükrözik az újjáépítés heroikus küzdelmét és az új társadalom felépítéséért vívott politikai harc indulatait. Az itt látható művészi megoldású plakát Mohr Arno műve, amellyel a közlekedés hálózatának ki­javítására buzdítja a lakosságot. JNDK-plakát kiállítás a Ságváriban Akik az országos bemutatóra készülhetnek Páva-körök találkozója augusztus 19—20 Augusztus hónapban ren­dezik meg először Buda­pesten, a Pest megyei Ta­nács díszudvarában az or­szág Páva-köreinek találko­zóját, amelyen az egyes csoportok illetve szólisták meghívás alapján vehetnek részt. A napokban megér­keztek megyénkbe is a meg­hívók. miszerint az orszá­gos bemutatón ott lesznek: az öcsödi citerazenekar, a mezőtúri művelődési ház Páva-köre. a túrkevei ifjú­sági ház együttese, a kisúj­szállási művelődési ház és az ÁFÉSZ citerazenekara, továbbá két néDdalénekes, Kerekes Jánosné Túrkevé- ről és Igriczi Emilia Mező­túrról. A Szolnok megyei­ek a bemutató második napján, azaz augusztus 20- án szerepelnek; szereplé­sükről a televízió is felvé­telt készít. Sorozatos magyar győzelem Hazatértek a matema­tikus diák-olimpikonok Győzelemsorozattal tértek haza szerdán Lengyelország­ból a magyar matematikus diák-olimpikonok. Július 7— 18-a között 14. alkalommal rendezték meg a lengyelor­szági Torun Kis városban a nemzetközi matematikai diák­olimpiát. Ezúttal 14 ország képviseltette magát: a leg­jobb diák-matematikusok versenyében Ausztria, Bulgá­ria, Csehszlovákia Hollandia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, Mon­gólia, Nagy-Britannia, — az NDK, Románia, Svédország és a Szovjetunió indította el nyolc-nyolc tagú csapatát. 112 ifjú matematikus nem­zetközi versenyéljen mindösz. sze nyolc olyan diák akadt, aki elérte a maximális 40 pontot. A nemzetközi zsűri csak erre a maximális telje­sítményre adott első díjat, s a nyolc legjobb között három magyar versenyző — Füredi Zoltán, a budapesti Móricz Zsigmond gimnázium IV. osz_ tályosa, Komornik Vilmos, a budapesti Fazekas gimnázium IV. osztályosa és Tuza Zsolt, a budapesti Fazekas gimná­zium negyedikese — érde­melte ki maximális teljesít­ménye nyomán a nemzetközi zsűri első díját. A fiatalság és az öregedés titka. Mejgelent a Delta új száma Í A fiatalság és öregedés titkaira újabban a sejtmag örökletes anyagaiban (DNS és RNS) keresik a magva- ! rázatot. A kutatások legújabb eredményeiről ad részletes képet a Delta Magazin új száma. Ismerteti a dohány­zási szenvedély biológiai ma­gyarázatát és a legújabb tö­rekvéseket, amelyek a ciga- rettaszenvedélv ártaiknait kí­vánják elhárítani. Eredeti beszámolót közöl titkos in­ka barlanigok feltárásáról és a Tejútrendszerünk porfel­hői mögött rejtőző, újonnan lefényképezett Maffei-gala- xisról. Látványos elektron­mikroszkópos felvételeket mutat be élő sejtekről, ír az új hajótípusokról. BEREKI FÜRDÖZŐK A berekfürdői strandon is — mint az ország minden valamirevaló fürdőhelyén — kitört a szezon. Vasárnap több, mint 5000 vendég vál­tott jegyet. Tollas Ferenc, a fürdő vezetője biztos benne, hogy nem ez marad az idei rekord. Nyolcvan kabinnal (450 ezer forintos beruhá­zás) és két holdnyi kem­pingterülettel bővült az idei nyárra a Karcagi Városgaz­dálkodási Vállalat fenntartá­sában működő gyógyfürdő, továbbá új villanyhálózatot szereltek föl, és portaiam tot- ták a bejárati utat. Fejlő­dött a szolgáltatás is: bir­kacsárda, lacikonyha és két lángossütő nyílt meg. Ilyenformán a fürdő és a kemping területe immár 18 hold. A különböző vállala­tok és közületek üdülőiben illetve az IBUSZ vendég- szolgálat szervezésében- ösz- szesen mintegy 800 vendéget lehet egyszerre elszállásolni Berekfürdőn, gombamód sza­porodnak a magánvikendhá- zak (egy év alatt 140 telket adtak el), de mindez kevés. Szálloda kellene! — halljuk a mé-* nagyobb vendégfor­galomban érdekelt helybe­liektől és az alkalmilag be­vetődött autósoktól egyaránt. Évek óta ismétlődő óhaj, mindenki egyetért a dolog­ban, csak éppen vállalkozó nem akad. Vajon meddig? N. Zs. — Sz. J. Csúcsforgalom a medencékben. Énekes Sándor Pest megyei pedagógus és vendéglátója Szikszai Sándor kunmadarasi gazda jóízűen ebédel fürdés után a strandvendéglőben. Magyar hangot kapnak Élénk munka jellemzi a nyári hónapokban is a Pan­nónia Filmstúdió szinkron­műhelyét. — Befejeződtek a „Minden lében két kanál” cí­mű angol filmsorozat munká. latai is. Ennek a főszerepé­ben két népszerű világsztárt, Roger Mooret és Tomy Cur- tist láthatja a közönség. Vé­get ért „A császár kémje” cí­mű hatrészes és a 13 részes Arsene Lupin francia sorozat első két epizódjának szinkro. nizálása is. Javában dolgoz­nak Gerard Philipe „Tisztes úriház” és „Az ördög szépsé­ge” című filmjén, melyet a tv hamarosan kezdődő Gé­rard Philipe sorozatában ve­títenek majd le. Most szink­ronizálják a televízió meg­rendelésére a „Papa, mama...” francia produkció két ismert, és egy. eddig Magyarországon még be nem mutatott epizód­ját, a „Papa, mama, a fiam és én” című filmet. Befejezték az „Akik nem tették le a fegyvert” című öt­részes, és az „Egy milliomos halála” című háromrészes NDK-sorozat munkálatait. — Elkészült a híres és régebben feliratos változatban a mo­zikban nagy sikert aratott Rosemarie című, NSZK-film, s a „Süsü keselyű” című 13 ré­szes amerikai rajzfilm-soro­zat szinkronja is. Most for­gatják a Makszim-filmek egyik legsikeresebb epizódját, az „És felkel a nap” című szovjet filmet. Másik NDK- produkció, az „Utolsó szó” és a „Kék az ég Spanyolország felett” című háromrészes fil­mek szinkronizálása. Az év második felében látnak hoz­zá a „Hosszú forró nyár” cí­mű 13 részes amerikai film és „A birodalom démona” ci. mű ugyancsak 13 részes bol­gár filmsorozat magyar sze­replői kiválasztásához is. Történelmi séták Egy idegen úr a Nemzeti kávéházban Jancsi alig bírta kivárni a hittanóra végét. A magas, szikár „tiszti” összekulcsolt fehér ujjait nézte, és arra a másik magas úrra gon­dolt, aki már biztosan ott ül a kávéház üvegablakánál, nézegeti a fel-le sétálgató em­bereket, a várakozó konfli­sokat, a beszélgető kocsiso­kat, és őt várja. Jancsi nem tudta eldönteni, mire vá­gyik jobban. A már tegnap is élvezett tejeskávéra, va­jaskiflire ott a csupacsillár, csupaszőnyeg kávéházban, amit az idegen úr felbuk­kanása előtt csak néhanap­ján és csak kívülről cso­dált, vagy arra a megígért érdekes játékra, ami alig néhány napja tűnt fel Szol­nokon. s máris minden gye­rek álmában helyet kapott. Jancsiék osztályában a kis Balog Feri birtokolta egye­dül ezt a yo-yo névre ke­resztelt fura holmit, de csak egészen kivételes esetekben engedte, hogy bárki is hozzá­nyúljon. Dehát a Vidor-kirakatban pompázó sárga-piros mintás fényes ábránd 70 fillérbe került, s Jancsi apja megint munka nélkül volt. Ha nem jön az idegen úr, talán soha nem tudta volna megvenni. De most., még szólt a ta­nítás végét jelző csengő, mikor már a sarkon járt. Bekanyarodott a Nándor útra, aztán már bent is volt a jól ismert kis közök, át­járók, apró földbebújt há­zak, alulról pislogó ablakok között. Berohant a rozoga fakapun, két ugrással átlép­te az alig 2x2 méteres ud­varnak csúfolt négyszöget, és már bent is volt a kony­hában. Anyja a szomszéd­ban rádiót hallgatott. Amióta a Kárászék nagyobbik fia, Béla, aki Pesten a hajógyár­ban dolgozott, küldött az öregeinek egy Orion-rádiót, a fél Tabán hozzájuk járt szórakozni. Jancsi ledobta a táskáját, és átszaladt a szomszédba. Csak éppen odaszólt anyjának — sétá­lok egyet mama — már szaladt is tovább. — Sokat csavarogsz — szállt még utána anyja hangja. Tény és való, Jancsi szeretett kószálni a város­ban. Meg-megállt az üzletek előtt, nézegette a Brüll és Neumann kirakataiban a finom selymeket, szöveteket és elképzelte magát mint felnőtt fiatalembert Eszter- házy-kockás angolszövet- öltönyben, puha kalapban, elegáns csokornyakkendő­vel, amint ezüstgombos sé­tapálcáját ujjai között for­gatva kísérgeti a korzón a hölgyeket. Ilyet csak itt a Szapáry és Gorove utcán láthatott. A Tabán nélkülöz­te ereket a szépségeket. De Jancsi szeretett csavarogni a Csarnok utcában is. Be- beszagolt az üzletekbe, né­ha pár fillérért vehetett kol­bászt is a lómészárszékben. Tegnap is éppen erre mász­kált, amikor megszólította őt az idegen úr. — Talán éhes vagy, árért szaglászol befelé? — kér­dezte. Jancsi nem szerette, ha az ilyen elegáns urak megszólították. Ettől az em­bertől azonban nem félt. Pedig ezen is volt elegáns szőrmés kabát, kesztyű, meg minden, amit a „korzóso­kon” megfigyelt, de szemé­ből annyi melegség sugár­zott, hogy Jancsiból kibugy- gyant a szó: — Bizony már régen ettem. — Szeretnél egy tejeská­vét kiflivel? — simogatta meg a kisfiú rövidre vágott haját az idegen. Hát hogyne szeretett volna Jancsi! Ak­kor vitte őt először az ide­gen úr a kávéházba. Köz­ben folyton kérdezősködött. Ez a ház kié, ebben az üz­letben miért drágább a szappan, hogy ők hol lakj; nak, hogy élnek a Tabán­ban, az apja mióta nem kap munkát, mit szoktak ebé­delni, hova jár iskolába, meg ilyeneket. Amikor már jóllakott Jancsi, elvitte az idegen urat a piactérre, megmutatta neki a kirako­dók helyét, a kis bódékat, a halcsarnokot, megmutatta a Tabánt. Elmondta, hogy hol szokták tartani a nagy országos állatvásárokat, mennyi lovat, birkát, mar­hát látott nemrég a szep­temberin is. Megmagyaráz­ta, hogy két mozgó van Szolnokon, hogy most éppen a Miklósi újpesti tár­sulata fog játszani a szín­házban, az „Ezerjó” lesz az első előadás, amelyhez meg­vették a fővárosi Royal Or­feum teljes díszletét. Most örült csak igazán Jancsi, hogy odafigyelt mindarra, amit apja meg Kárász bácsi beszélgetett. így legalább mindenre tudott válaszolni, amit az idegen kérdezett. Látta, hogy meg-megáll má­sokkal is néhány szóra, sőt egyeseket már ismerősként üdvözöl. És egy noteszba ál­landóan irkái. Jancsi nem tudta ki lehet, de nem is törődött vele. Különösen az­után nem, hogy elbúcsúzott tőle: — Hát köszönöm kisle- gény a kalauzolást, sokat segítettél, hogy megismerjem a te Szolnokodat. Kívánj valamit cserébe. Valamit, ami már régi vágyad lenne, de nem tudtad megszerezni. — Jancsi azonnal a Vidor- kirakatra gondolt. — Egy yo-yo-t szeretnék. Azt, amelyik a Vidor kira­katában középen lóg. Nagyot nevetett az idegen és megígérte, hogy ma isko­la után megkeresi őt a ká­véházban, megkapja a yo- yo-t. Jancsi végigrohant a Tabán girbegurba utcáin, a Harcsa utcán rákanyarodott a Szabadság térre. A Fürdő utcánál ösztönösen leféke­zett. Ahogy belesett a kes­keny utcába, látott egy-két csendőrt a laktanyába ki-be közlekedni. A Gorove utcában liheg­ve átugrott néhány földtú­rást. kábelt. Most szerelik az új posta-palota telefon- vezetékeit. Jancsi úgy hal­lotta, hogy ezután ha tűz üt ki a városban, vagy a környéken, azt is telefonon fogják jelenteni. Azokra a házakra, ahonnan telefonál­ni lehet, kis táblákat sze­relnek „Itt lehet tüzet je­lezni” felírással. Arra gon­dolt, szívesen rakna egy kis tüzet valahol, hogy aztán bekéredzkedhessen egy-egy ilyen telefonos villába. Mi­csoda hecc lenne! Csak azt sajnálta, hogy a víztorony tetejéről el fog tűnni az egyenruhás tűzvigyázó tűz­oltó. Jancsi szíve majd kiug­rott a helyéből. amikor megérkezett a Nemzeti elé. Először a hatalmas kirakat­üvegen lesett be, de az ide­gen urat nem látta sehol. Egyre jobban meresztgette a szemét, de nem találta a hőn óhajtott arcot. Össze­szorította a száját, és a yo- yo-ra gondolva belépett á kávéház ajtaján. — Kifelé, itt nem lehet kéregetni — lódította meg hirtelen az egyik fehérka­bátos pincér. Akkor egy másik pincér­fiú lépett oda. — Nem Jan­csinak hívnak téged? És nem a Tabánban laksz? — De igen, igen én va­gyok — kezdett újra re­ménykedni Jancsi. A második pincérfiú be­nyúlt a zsebébe, és kis cso­magot húzott elő. — Az úr­nak hirtelen el kellett utaz­nia, de megkért, hogy ha jössz, ezt adjam át neked. — És Jancsi kezébe nyomta a kis kemény csomagot. Jancsi nem emlékezett ké­sőbb sem rá, hogy került ki az ajtón. Kint megállt, és felszakította a spárgát. Akkorát ugrott örömében, hogy a szemben álló kon­flislovak felkapták a fejü­ket. A papírban a csodála­tos sárga-piros mintás yo- yo volt. Jancsink boldogan rohant hazáig. De hiába kérdezték, sohasem tudta megmondani, ki volt az az idegen úr aki­től kapta. Ma pedig Szolno­kon, aki a Nemzeti Szálló mellett elhalad, egy emlék­tábláról olvashatja: „1932 tavaszán három he­tet töltött Nagy Lajos, a kiváló író városunkban. Kedvenc tartózkodási helye a Nemzeti kávéház volt. Itt született meg híressé vált novellája: az ,1919 május’ is. Szolnoki tartózkodásának emlékére állították a Ver­seghy gimnázium tanulói. 1967. április.” Egri Mária

Next

/
Thumbnails
Contents