Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-18 / 167. szám
1972, július 18, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Üt a Dankó-telepról... A zagyvarékasi Béke Tsz három John Deere típusú univerzális kombájnt vásárolt. Az új gépek jóval nagyobb teljesitménjTe képesek, mint a hagyományosak. A gabonaaratás befejezése után folyamatosan a len, a mák és a kukorica betakarítását végzik velük. ömlik a gabona a kombájnból Újítani érdemes Pályázót, magas jutalom a VIZIG-nél zért. Kuporgatni kellett a forintokat. A legnagyobb a 15 éves fiú, meg egy kisebb, ilyenkor nyáron kőművesek mellett dolgozik. A 13 esztendős Éva takarítani jár. Amikor megkapják a pénzt, asszony, ember összeül: eny- nyi jut kosztra, ennyiből vásárolhatunk ezt meg azt. Kosztra sok kell: jó étvágyú a tíz gyerek. — Mindenképp fordítjuk a dolgot, hogy vigyük valamire — mondja az ember. — Megpróbálkoztam én a muzsikálással is, de nagyon keveset kerestem. Mondtam a feleségemnek, hallod-e, ha így folytatjuk, nem lesz még egy párnánk se. Visz- szamentem az építőiparhoz, kubikosnak. Nem mondom, eljárok lakodalomba, bálba muzsikálni. Az a mellékes jól jön. — Szép ez a bútor! — Hát persze! Húszezer forintba került. Öt éve, hogy ide költöztünk, azután vettük ezt is, meg a tévét, a mosógépet, a lemezjátszót. Láttuk a múltkor a tévében, hogy vannak olyan cigányok, akik, ha megkapják az új lakást, felszedik a parkettát, eladogatják. Bár mi tudnánk parkettáztatni, de egyelőre nem megy. A házat akarjuk most megnagyobbítani, kevés a két szoba. Nőnek a gyerekek! — Tessék elhinni, nem szégyen a munka! Ha dolgozik a cigányember, ő is viszi valamire. Ügy, mint más munkásember. Búcsúzunk. Az udvaron, fehér gyerekfürdőkádban mosakodnak a fiúk. Munkából jöttek haza ebédelni. Fröcskölik a vizet, nagyokat nevetnek. Évi a konyhában ebédet készít a nagyobbaknak. A kicsik óvodában, bölcsődében, napköziben vannak. Befejezték az aratást Kuncsorbán a Vörös Október Termelőszövetkezetben befejezték az arar tást. Őszi búzából 1450 holdon takarították be a termést. Búzából a szárazság miatt 15.5 mázsa a holdanlcénti átlag, ennek ellenére húsz vagonnal többet adtak át a tervezettnél. Az aratás befejezése után a kombájnokat felajánlották a túrkevei Vörös Csillag és a kétpói Szabadság Termelőszövetkezetnek. Tegnap 1350 holdon a törökszentmiklósi Petőfi Termelőszövetkezetben is befejezték az aratást. A kombájnokat a szövetkezet .felajánlja dolgozni bármelyik termelőszövetkezetnek, ahol szükség van rá. Az 1968-ban kiadott újítási rendelet hatályba lépése után sok vállalatnál szinte válságba került az újítómozgalom. A Közép- tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál azonban nem következett be visszaesés. Magyarázata egyszerű: külön újítási szabályzatot készítettek, amit minden egységvezető megkapott. A szabályzat szerint a benyújtott újításokat hozzáértő szakemberek véleményezik, és 60 napon belül döntésnek is kell születnie. Ha pedig az újítást hasznosnak ítélik, az igazgatóság szerződést köt az újítóval. Minden évben készítenek újítási feladattervet, amely konkrét témákat tartalmaz. (Például a hullámverés elleni védekezés módszerei). Akik erre nyújtanak be újítási javaslatot, az elbíráláskor elsőbbséget élveznek. s amennyiben javaslatukat elfogadják, többletjutalmat is kapnak. Üjítási pályázatot félévenként írnak ki, és a legeredményesebb újítókat — az újítási díjon felül — 1000—1500 forinttal jutalmazzák. Növeli a fizikai dolgozók újítási kedvét, hogy egy-egy jó ötletük megvalósításában szakemberek segíti őket, sőt a szocialista brigádok vállalták, hogy az újítások mielőbbi bevezetését, például egy új szerszám elkészítését vagy egy gép átalakítását soron kívül elvégzik. Nem véletlen tehát, hogy Vasas Sándor motorszerelőnek 21, Simon Sándor motorszerelőnek 13, Tálas Mihály villanyszerelőnek már 11 elfogadott újítása van. „Feledékeny" emberek Rekkenő a hőség. A házak ablakai lefüggönyözve. Nem mozdul egy falevél sem. Az életet csak messziről szűrődő hangfoszlányok jelzik: valahol jó hangosan beat-zenét sugároz a rádió. Majd hirtelen valahol kopácsolni kezdenek. Először egy, aztán két-há- rom szerszám zaja hallatszik: „A Horváth Emőék házát építik” — mondja Mo- sonyi Sándor, aki kísérőmül szegődött. Az épülő ház betonalapon vályog. Két nagy szoba, előszoba, fürdőszoba, konyha, kamra és gyerekszoba van benne. Egyelőre még csupaszok a falak. Egy inogó pallón lépkedhetünk föl a leendő lakásba. Ez igen, szép ház lesz, ha elkészül. — Szép — hagyja helyben a tulajdonos, aki hétről hétre az építőiparnál tolja a talicskát Kubikos. Esténként pedig a kisvendéglőben cim- balmozik: — Kell a pénz. Ha az ember vinni akarja valamire, dolgozni kell. — Mennyibe kerül a ház? — Körülbelül 130 ezerbe. Hetvenezret hoztunk össze, mármint a család, mert öt gyerekünk közül kettő már dolgozik. A lányom férjhez ment, ők most vettek egy házat, készen. — A többi OTP-hitel? — Az. Nem ment másként A kis alsókonyhából korán megöregedett, sovány asz. szony jön elő: — Csak az a baj, hogy már elfogyott a pénzünk, és a java még hátra van. Amit az OTP visszatartott, tízezer forintot a kölcsönből éppen elég volna a befejezéshez, dehát azt mondják, csak akkor adhatják ide, ha meg lesz a lakhatási engedély, — Decemberre van az át- adás, de mi szeretnénk előbb kész lenni — szól ismét a magas, erős ember. — Magunk tapasztjuk majd, meg a többit is mi csináljuk. És magyarázza: mozaiklapos lesz a konyha, a kamra, padlósnak tervezték a szó. baka t ',2_ Amit korábban rádiónak féltem, kiderül: lemezjátszó. Égy másik Horváth családnál csak a tizennégy esztendős Valéria van otthon. Az unokahúgával hallgatnak lemezeket. — Hát a család merre van? — Apa Szolnokon dolgozik az építőknél, anya vásárolni ment. A testvéreim is dolgoznak, egy meg katona. — És te? Kihasználod az iskolai szünetet? Csupa mosoly lesz szénfekete szeme, szája is nevetésre húzódik: — Á, már nem sokáig. A nyolcadikat végeztem, most én is megyek dolgozni, Pestre a csokoládégyárba. ’— Miért éppen oda? — A lánytestvérem is ott dolgozik. Azt mondta, bevisz maga mellé. 3 Baktatunk a forró napsütésben : — Már csak öt család él Alattyánban a cigánytelepen. Ot évvel ezelőtt települt ki az első család és számításunk szerint 1974-ben megszűnik a Dankó telep — mondja Mosonyt Sándor vb- titkár. — Ilyen rövid idő alatt? — Itt Alattyánban nagyon rendes cigányok élnek. Dolgoznak. Mindegyiknek van állandó munkahelye, ahol már szinte törzs- gardatagoknak számítanak; az építőipari vállalatnál, a fővárosi kertészetnél. Fűtők — némelyik 15—16 éve — a Zalka Máté Katonai Főiskolán, az egyesített tiszti iskolán. Ilyenkor, mikor nyáron fizetetlen szabadságon vannak, vályogot vetnek, házak külső-belső pucolását vállalják. Rájöttek, csak ha dolgoznak, aktoh- vihetik valamire. Az első kiköltözőt követte a második, a harmadik. Lassan egész versengés lett köztük. Csak a versengés miatt? Elgondolkodik: — Nem, azt hiszem nemcsak a versengés miatt. A fiatalabbaknak már igény: úgy akarnak élni, mint a többi ember. Ezt az igényt kellett bennük feltámasztani, erősíteni. Akik kikerültek a cigánytelepről. a faluban szétköltöző cigányokat befogadják-e a szomszédok? — Kezdetben volt suttogás, ellenérv elég, de most már elcsitultak az ellenkezők. — Nem az számít, hogy kinek sötétebb, kinek világosabb a bőre színe — mondja. — Az a fontos, hogy becsületes, tisztességes ember legyen. — Ennyire megoldották tehát Alattyánban a cigány- kérdést? — Szó sincs róla. Itt te van három olyan család, amelyik ellen többször kellett szabálysértési eljárást lefolytatni: nem járatják a gyerekeiket iskolába, lopnak, behurcolják a döglött állatokat a telepre. Mi sem tudjuk már, mit tegyünk velük. De az itt élő negyvenötven cigánycsaládból csak három az ilyen. A többség úgy él, mint Kállaiék — mondja és megáll egy kis parasztház előtt. n Ifi- Kállai Vilmos most betegállományban van. ,,Az idegeivel van valami baj” — magyarázza az asszony. Az ember hófehér huzatú párnákon fekszik. Restellkedik: ■— Nem szoktam én beteg lenni, nem is engedhetem meg magamnak. Tíz gyerek van a háznál Ha élni akarunk, dolgozni kell. Később az asszonnyal számolunk: a férj családi pótlékkal együtt havonta 4400 forintot visz haza. Ezt a házat öt éve vették, készpénAlattyánban kétszázhuszonhét cigány él. A többség dolgozik. Becsületes munkával keresett pénzből fordítanak sorsuk kerekén. Varga Viktória Alig múlt egy éve, hogy ha. tályba lépett az új lakástörvény. Szükségességét, fontosságát nem lehet vitatni, és föltétlenül igazságos volt az az intézkedés is, amely magasabb összegben szabta meg a tanácsi lakások lakbérét. Az ingatlankezelő vállalatok pontos fölméréseket végeztek és minden bérlőt idejében értesítettek az 1971. július 1. után fizetendő bérleti díjról. Hogy a magasabb összegű lakbér fizetése egyetlen családnál se jelentsen jelentősebb anyagi megterhelést, a törvény szerint a munkahelyek lakbérpótlékot fizetnek dolgozóiknak. A cél egyértelmű: ne jusson senki ingyen, — és utána is szinte filléres lakbért fizetve — lakáshoz. A fölemelt bérleti díj pedig lehetővé teszi, hogy az ingatlankezelő vállalatok — bár az állami dotáció csökkent — még több pénzt tudjanak fordítani lakásfelújításra, karbantartásra. Mindez logikus és ésszerűnek tűnik, — az „eredmény” annál meglepőbb. A szolnoki Ingatlankezelő Vállalatnak 1971 júniusában 150 ezer forinttal tartoztak a bérlők, jelenleg már 850 ezer forinttal! A Vosztök úti lakótelepen például 215—323 forint a komfortos lakások bére, a lakóknak ebből körülbelül 150—160 forintot kell havonta a saját zsebükből fizetniük, sokan mégis két- háromezer forinttal adósak. A Móra Ferenc úti 15-ös számú épületben van olyan bérlő, — összkomfortos lakásban — aki 3700 forinttal tartozik. A Várkonyi téri komfortos lakásosban 270— 300 forint a lakbér, és sokaknak az adóssága 3000—3500 forint. A gázszolgáltató vállalat, ha valaki nem fizeti ki idejében a gázszámlát, felszólítja a lakót, aztán leszereli az órát. Az IKV nem intézkedhet ilyen radikális módon. — fölszólítás után — ha az eredménytelen marad — a munkahelyre Küld „fizetési meghagyást”. Igen ám, de a dolgozó keresetéből csak bizonyos százalékot lehet letiltani, és így hiába csökken a régi tartozás, ha közben a végösszeg tovább növekszik, mert a bérlő azután sem fizeti a lakbért. A következő lépcső: az IKV felmond a bérlőnek, utána a bíróság megállapítja a felmondás ér- vényességéneK jogosságát. A jogilag most már csak volt bérlő jogcím nélküli, rosszhi. szemű lakáshasználóvá válik, és a városi tanács pénzügyi osztálya felemelt lakbért szab ki. Á végső állomás az lenne, ha ezután a notórius nem fizetőt kiköltöztetnék alacsonyabb komfortfokozatú, vagy akár szüKséglakásba. — (Erre Szolnokon még nem volt példa.) Az IKV-nak számos helyiségét bérlik vállalatok, és egy részük éppen úgy nem fizet, mint a lakók. A Bizományi Áruháznak például 76 ezer. a Sütőipari Vállalatnak 70 ezer, a M<pziüzemi Vállalatnak 30 ezer forint tartozása van. És fizetés helyett inkább peres- kedneK. Az ingatlankezelő vállalat februárban 127 bérlő munkahelyére küldött ki fizetési meghagyást, — májusban 62 bérlőnek felmondták a bérleti jogviszonyt, júniusban 39 ügyben a bírósághoz fordultak. Az eredmény? Hónapról, hónapra tovább növeKszik a vállalat „kintlevősége.” Ez elsősorban nem az IKV-t sújtja, hanem a becsületesen fizető bérlőket. A 850 ezer forintból ugyanis el lehetne végezni egy tizenhat lakásos épület teljes felújítását, vagy nyolcvan lakásba be lehetne vezetni a gázt. — Zámbó — / Nem tekintik kihaló szakmának a lópatkolás mesterségét. A jászfelsőszentgyörgyi „Egyetértés” Tsz-ben Taksz Károly 30 éve patkoló kovács és 12 éve dolgozik a szövetkezetben. A tsz 50 lovának rendszeres patkolásán kívül * karbantartja a szövetkezet munkagépeit is. Raigdzitas
