Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972. július 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Felszín és mélység Mauritánia gazdasági helyzete A mauritániai nemzetgyű­lés elfogadta a 10.4 milliárd CFA frank összegű 1972—73. évi állami költségvetést. A költségvetés szembetűnő vo­nása. hogy 58,3 százalékra növelték az ipari és egyéb berendezések beszerzésére, az iparvállalatok, ország­utak és egyéb objektumok építésére, a vegyes vállal­kozásokban való részvételre fordítandó kiadásokat. A köztársaság kormánya kidolgozta és megvalósítja a gazdasági elmaradottság felszámolására irányuló harc programját. Az országban szigorú pénzgazdálkodási rendszert vezettek be, erő­feszítéseket tesznek a ren­delkezésre álló erőforrások maximális kihasználására. Fejlesztik az ország bánya­iparát. Mauritánia ma a másodiS helyen áll Afriká­ban a vasérckitermelés te­rén. Az! állam jelentős jö­vedelemhez jut a rézlelőhe­lyek kiaknázása révén, foly­tatják az olajkutatást. A már megépült objektu­mok közül nagy jelentőségű a Novadhibou-ban létesült új kikötő, a Rosso-Nouak- chott autóút, a Kaediban levő vágóhíd. Az ország négyéves fej­lesztési terve kohászati üzem, fűrésztelep, cukor­gyár, tejfeldolgozó vállala­tok. textilkombinát és egyéb üzemek építését irányozza elő. Növelik a mezőgazdasá­gi beruházásokat is. » ■— — ■■ ....... ...... H ány fokot mutat az óra? A leningrádi Meteorológiai Tudományos Kutatóintézet­ben elektronikus hőmérő­órát készítettek. A Lenin­grádi Városi Tanács épüle­tére szerelt készülék min­den hatodik másodpercben „szerepet cserél”; hol az időt, hol a hőmérsékletet mutatja. A különleges óra egy mé­ter magas és három méter széles számlapjára 200 elekt­romos lámpácskát szereltek. Amikor az elektronikus ké­szülék a hőmérséklet- és időjelzőtől megkapja a je­leket, a lámpák segítségével „kiválasztja” a megfelelő szám- és jelkombinációt és közli a pontos időt és a hő­fokot. A közelmúltban ért véget Brandt nyugatnémet kancel­lár és Pompidou francia el­nök szokásos félévi konzul­tációja. Az eredmény volta­képpen csak az eljövendő események tükrében lehet majd igazán megismerni. • A nyilvánosság előtt mindkét politikus arról beszélt, hogy a francia—nyugatnémet együttműködést meg kell őrizni, mert „ez az alapja az európai egységnek”. Mindez azonban csak a felszín. Bármilyen meg­nyugtató és napsugaras le­gyen is a nyugatnémet— francia tárgyalásokról ki­adott közlemény — azon a tényen nem változtat, hogy a legutóbbi hetek esemé- > nyei súlyosan megterhelték a két ország tényleges kap­csolatát. Ezen túlmenően pedig kemény erőpróba elé állítják a kibővülés előtt álló Közös Piac egész szerkezetét. Az ellentmondásokat a font leértékeléssel felérő „le­begtetése” élezte ki. Ez azonban csak „az utolsó csepp” volt a pohárban. A Amikor Pompudou Fran­ciaországa De Gaulle állás­pontján módosított és „be­engedte” a Közös Piacba Nagy-Britanniát, ezzel két­ségtelenül komoly kockáza­tot vállalt. A brit monopó­liumok ugyanis versenyké­pesebbek a tőkés világpia­con, mint a francig ipar, s Nagy-Britanniával szemben Párizsnak nincsenek meg azok a politikai előnyei serrl, amelyeket a nem teljes jogú NSZK-val szemben gazda­ságilag gyümölcsöztetni tu­dott. Párizs április végén de­vizamegegyezést kötött a közöspiaci országokkal és Angliával, hogy biztosítsa magát az árfolyam változá­sával szemben. Az angolok már néhány héttel a meg­állapodás után megszegték az alkut. A font lebegtetése a leértékelés előkészítésének tekinthető; a leértékelés pe­Mindez természetesen nem­csak gazdasági kérdés. A pénzügyi, gazdasági ellenté­tekben hatalmi-politikai tö­rekvések tükröződnek. Lé­nyegében az, hogy Francia- ország mennyit tud meg­őrizni a Közös Piacban ed­dig játszott politikai és ha­talmi hegemon szerepéből és milyen pozíciókat lesz kénytelen átadni Nagy-Bri- tanniának, vagy netán Nyu- gat-N émetországnak. A font lebegtetése előtt is fennálltak mindezek a prob­lémák. Párizs .azonban ak­kor még nem számíthatott lényeges pozícióinak megőr­lényeg megértéséhez vissza kell nyúlnunk a Közös Piac eddigi életének alapvető politikai, hatalmi és gazda­sági összefüggéseihez. De Gaulle időszakában a Közös Piacot különös ellentmondás jellemezte. A Piac vitatha­tatlanul legerősebb gazda­sági hatalma Nyugat-Német- ország volt. Ugyanakkor a bonni politikát — még a vesztett háború következmé­nyeképpen — korlátozó kö­töttségek miatt a Közös Piac hegemón hatalma Francia- ország lett. Ennek megfele­lően (s ebben nem kis sze­repe volt De Gaulle politi­kai-taktikai képességeinek) a Közös Piac gazdasági szer­kezete nagymértékben és ta­lán elsősorban a francia ér­dekeknek felelt meg. Feltét­lenül a legnagyobb mező- gazdasági exportőr, Francia- ország „testére szabták” a Közös Piac mezőgazdasági árrendszerét, de a közöspiaci valuták egymás közötti ár­folyamának kialakítása, va­lamint a franica devizaellen­őrzés rendszere is Párizs javára billentette a mérleget. dig azt jelenti, hogy az an­gol kivitel olcsóbb lesz — tehát Franciaország még kedvezőtlenebb helyzetbe kerül a világpiaci verseny­ben. Ezért — ha a hivatalos nyilatkozatok fegyelmezettek voltak is — az angol lépést Párizsban nem leplezett fel­háborodás fogadta. Gyöke­resen más volt a nyugatné­met álláspont. Igaz, a font devalválása Nyugta-Német- országgal szemben is javítja majd az angol versenypozí­ciókat. Ezt azonban a nyu­gatnémet ipar sokkal jobban „kibírja”, mint a francia. A franciák devizális és szer­vezeti korlátozások felé haj­ló általános vonalával szem­ben ezért Bonn mindig a .gazdasági liberalizmus” és az árfolyamok szabad ala­kulása felé hajlott, mert ez felel meg a nyugatnémet monopoltőke (törekvéseinek. zésére. Ezért az október vé­gére tervezett párizsi „Tízek konferenciáját” úgy tekin­tette, mint olyan értekezle­tet, amely stabilizálhatja Franciaország politikai ve­zetőszerepét Nyugat-Európá- ban. Ez az elgondolás sokak szerint, már akkor is vitat­ható volt, de méginkább az a francia pozíciókat ért sú­lyos csapások után. Éppen ezért ma már azt sem tart­ják lehetetlennek, hogy a Nagy-Britannia, Dánia, Nor­végia és Írország belépését „ünneplő” októberi párizsi konferenciát esetleg nyugod- tabb időpontra halasztják. —i —e Az ango'ok megszegték az alkut Vitatható elgondolások Szakemberek milliós serege A szovjet népgazdaság 1972-ben 675 ezer új fiatal szakembert kap, míg 1971— 75 között összesen majdnem 3,5 millióan végeznek egye­temet, illetve főiskolát. A kilencedik ötéves tervidő­szakban is egyre több mér­nököt képeznek — öt év alatt 1,3 millió műszaki szakembert. Közülük nagy számban foglalkoznak szá­mítástechnikával és automa­tizált irányító rendszerekkel. Ezt igényli a tudományos­technikai haladást biztosító iparágak termelésének gyors növekedése. Az iparban bevezetett új tervezési rendszer növelte a gazdaságtudományok szere­pét, ezért fejlesztik a köz­gazdászképzést is. Sok építő­mérnököt is kibocsátanak a szovjet egyetemek: várják őket a mindenütt folyó szé­leskörű ipari és lakásépít­kezések, Ezenkívül, tekintet­tel a nagyszabású ötéves mezőgazdaságfejlesztési prog­ramra, több agronomus, ál­lattenyésztő és állatorvos is munkába áll majd. Mind több orvost, könnyű- és élel­miszeripari szakembert és pedagógust is képeznek. 1972 őszén több mint 900 ezer elsőévfolyamos hallgató lépi át az egyetemek küszö­bét. Észrevehetően több fia­tal érkezik az egyetemekre, iparvállalatok, építkezések, termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok ajánlásával. Gyakorlati tapasztalattal ren­delkező, élenjáró dolgozók, akik felvételi vizsga nélkül kezdhetik meg a tanulmá­nyaikat. A tervszerű és tömegmé­retű szakemberképzés az or­szág valamennyi részének igényeivel összhangban fo­lyik. Az elmúlt ötéves terv­időszakban különösen Közép- Ázsiában, Kazahsztánban, Belorussziában, Moldáviában, nem különben Szibériában, Északon és a Távol-Keleten nőtt az egyetemi hallgatók száma. Ez a tendencia a kö­zeli jövőben is tart majd. így például az idén többek között a kazahsztáni Kara- gandában, a komi autonóm köztársaságbeli Szivtivkar- ban nyílik új tudományegye­tem. Taskentben pedig egy autóközlekedési egyetem kezdi meg működését. A Szovjetunió közoktatá­sának figyelemre méltó vo­nása, hogy új egyetemek nyílnak az autonóm köztár­saságokban is. Ebben az év­ben a Csecsenc-Ingus, a Ma­ri és az Udmurt autonóm területen kezdenek egyetemi oktatást. A mostani ötéves tervidő­szak végére 23 millió szov­jet állampolgár rendelkezik majd szakközép, illetve fel­sőfokú végzettséget igazoló diplomával. Érmek az NDK-nak Az olimpia évében va­gyunk. Nemsokára — a kép­ernyő jóvoltából — izgalmas versenyeknek, remek egyé­ni — és csapatteljesítmé­nyeknek lehetünk szemtanúi. Négyévenként egyszer ref­lektorfénybe kerülnek a vi­lág élsportolói, köztük az NDK versenyzői, akik ered­ményeikkel évről évre előbb­re rukkolnak a nemzetek pontversenyében. Kevesebben tartják szá­mon, hogy az NDK egy má­sik nagy, állandóan folyó versenyben is kiemelkedő eredményeket mondhat ma­gáénak; ha megrendeznék az ipari termelés olimpiáját, a szocialista Németország „ver­senyzői” jónéhányszor áll­hatnának „egyéni és csapat­számokban” .a dobogó va­lamelyik fokára, s a nemze­tek pontversenyében is az első tíz között a helyük. Az ország ipara 1970-ben 130 milliárd márka értékű árut termelt, másfélszer annyit, mint 1936-ban, az egész Né­met Birodalom. Ízelítőnek -fiéhány figyelemreméltó tel­jesítmény : Minden ipari állam „fel- készültségi szintjéről” igen sokat árul el, hogy mennyi az egy főre jutó energiafel­használás. Ebben a tekintet­ben az 1971. évi Statisztikai Évkönyv adatai szerint .az NDK, az Egyesült Államok és Kanada után a harmadik helyen áll a világranglistán. Az első tíz között állnak a műanyag-gyártásban; min­den második háztartásban van már mosó- és hűtőgép, és minden tízből hétben tv-készülék. A szocialista világgazdaság kialakulásakor a Szovjet­unió és Csehszlovákia mel­lett az NDK rendelkezett a legfejlettebb iparral. Bá­nyászata, barnaszene mesz- szeföldön híres volt vasko­hászata, vegyi- és könnyű­ipara pedig — a háború okozta tetemes károk hely­reállítása után — gyorsan fejlődött. Az eredmények titka: az üzemekben és gyá­rakban jól szervezett, ter­melékeny munka folyik, rendkívül jó a munkaidőki­használás. Ötletekért és pél­dákért nem szégyellnek a szomszédba menni; rövid idő alatt is látványos ered­ményeket hozott az a moz­galom, amelynek keretében munkáscsoportok látogatnak el az azonos termékeket elő­állító, vagy hasonló munka­módszerekkel dolgozó válla­latokhoz és átveszik mind­azt, ami utánzásra, vagy to- vább-fejlesztésre érdemes. Az NDK-ban nem kevesebb, mint háromnegyedmillió be­jegyzett újító működik és az anyagtakarékosság csak 1970-ben 1,5 milliárd már­kát hozott az ország kony­hájára. Az NDK gazdasága termé­szetesen nem mentes prob­lémáktól. nehézségektől sem. Ennek illusztrálására ve­gyük éppen azt a területet, ahol az egyik legkiemelke­dőbb eredményt mutathat­ják fel: az energiatermelést. A rendkívül előkelő helyezés ellenére sem elegendő az energiamennyiség, amelyet az NDK erőművei termel­nek. A kiemelt \ iparágak ugyanis rendkívül energia- igényesek és hasonlóképpen egyre nő a lakosság áram- és hőigénye is. Csak úgy ké­pesek lépést tartani ezekkel az igényekkel, ha átcsopor­tosításokat hajtanak végre a beruházási tervekben és a KGST keretén belül bekan- csolódnak a nemzetközi energiahálózatba, A Szov­jetunió; Csehszlovákia és az NDK között már nagy ütem­ben épül az a hatalmas ve­zeték, amelyen 1973 tavaszá­tól szibériai, földgáz áram­lik majd az NDK gyáraiba és lakásaiba. Az olimpiákat négyéven­ként rendezik, ekkor nyújt­ják át a győzteseknek járó érmeket. Az NDK iparának nemzetközi mérkőzéseit — a többi között — a vásárok és kiállítások jelentik, eze­ken mérkőznek a többi or­szág termékeivel. Az NDK 'ipara 1972-ben 25 külföldi vásáron és kétszáz szakkiál­lításon lesz jelen, s biztos­ra vehető, hogy nemzetközi sikere semmivel sem marad el a sportolóké mögött. Hétvégi ház új technikával — papírból és műanyagból Az Élt a-ház A z építészek, konstruktő­rök új generációjának egy tekintélyes csoportja fellá­zadt az építészeti hagyomá­nyok ellen, mondván: „szá­zadunk e forradalmi szaka­szában jobbára még mindig úgy építkezünk, mint a fá­raók idejében, kőre követ rakunk”. Bármilyen egyolda­lú is ez a megfogalmazás, van benne valami elgondol­kodtató. De hogyan képzelik el a jövőt a „lázadók?”­Erwin Mühlestein svájci építésztől származik az „egyszeri használatra” való lakóház építési irányzata. Ház-konstrukciói fagyapotból és karton-habany ágból ké­szülnek, mintegy 35 éves időtartamra. Nemcsak az építési módot, a szemléletet is szeretné megváltoztatni a jónevű svájci szakember. Szerinte az lenne a. fontos, hogy az új háztípusokat ez­után ne beruházási cikknek tekintsék az emberek, ha­nem olyan ;,fogyasztásra” való árunak, amit haszná­lat után eldobnak. A kéreg (karton) papír, mint építőanyag, meglepő újdonságokkal szolgál: sark­vidéki halászkunyhókat, tá­bori szükségkórházakat már­is építettek belőle, de akár hidak összeállítására is al­kalmas. Az Egyesült Álla­mokban több olyan hat mé­teres ívű hidat konstruáltak már papírból, amelyen öt­tonnás teherautó is áthalad­hat. Az NSZK-ban látott nap­világot egy teljesen mű­anyagból készült ház terve, az ún. Élte házé, amelyet azóta már sorozat-gyártásban készítenek. Építése „lakócel­láknak” nevezett egységek összeszereléséből áll, amihez még darura sincs szükség, a munkások csupán helyükre illesztik az előregyártott könnyű elemeket. Az Elta-rendszert igen sokféleképpen variálható módszerré lehet kibővíteni. A legkisebb házegység 25 négyzetméter alapterületű, ezt a falak megfelelő átcso­portosításával 10 négyzetmé­terrel még meg lehet nö­velni. Elemeinek könnyűsége folytán a „kellékek” a leg­eldugottabb telekre is kön­nyűszerrel elszállíthatok. Természetesen nemcsak hét­végi ház, hanem állandó tar­tózkodásra alkalmas lakó­épület is létesíthető az épí­tőszekrény-elv szerinti Elta- rendszerrel. Egy 140 négy­zetméteres alapterületű há­zat hat személy két nap alatt összeállíthat az ele­mekből. A nyugat-európai Castrop- Rauxel melletti Europark bejáratánál áll egy cölöpök­re épült csőház, amelyben egy ideig próbaként bárki lakhat. Amikor az alkalmi lakó felhágott a csigalépcsőn a hatalmas „hordó” bejára­tához, ott széttolja az alu­mínium ajtókat, bejut az elő­térbe, ahol a ruhafogasok és faliszelcrények állnak. Innen jobbfelé nyílik a hálószoba, a széles dupla ággyal, majd abból a tágas fürdőszoba és a tusoló. Emögött következik ! a ház asszonyának a biro­i dalma: a konyha, mikrohul­lámos grillsütővel, mélyhű­tőszekrénnyel, mosogatógép­pel. Ezzel szemben helyez­kedik el a tulajdonképpeni lakórész, mely két kisebb összenyíló helyiségből áll. A napfény épp oly kevéssé árt ennek a műanyagból va­ló csőháznak, mint a kemény hideg, vagy a sótartalmú tengerparti levegő. A kar­bantartást nem igénylő „fal” üvegszállal megerősített pa­lafal. A hőszigetelés olyan, mintha métervastag falakból épült volna a ház. Az egész „épület” 8600 kg-ot nyom, egy közművesített telken egy óra alatt össze lehet szerel­ni (a ház csőjábait kötik be a közművek hálózatába). Az ára máris megfelelően mér­sékelt. jj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents