Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

1972, július 18,

SZOLNOK MEG LEI NÉPLAP

5

Gyula, élményekben

loda-, üdülő- és vendéglátóBorzák Lajos vasárnapi riportja:

Otthon, Jásziványon

Az országos jubileumi járvány, úgy tűnik az idén Gyulán éri el tetőzési pontját. Tizedszer találkoztak itt országos jelleggel a Sparta- cus-természetjárók, tizedszer rendezték meg a SEU-t, az eszperantó nyári egyetemet, az impozáns SZOT-üdülő minden alkalmazottja lázban ég, mert most várják a húszezredik vendéget Mondani sem kell talán, hogy a Gyulai Nyár megjelölést viselő kulturális rendezvénysorozat ugyancsak tíz éve kezdődött. A hasonlatként is kezelhető. A jubileumi számokra önmagában senki sem figyel oda. De ha nem elégszenek meg az ünnepi alkalmak állandó és puszta reklámozásával, hanem valóságos, tartalmas program szavatolja a hírverés hitelét, akkor tényleg ünnep lesz az évforduló, akár van, akár nincs, mert minden évforduló a pezsgő szellemi élet magasabb fokozatához visz. Így történik ez Gyulán immár a tizedik nyáron.

Néhányat csak az idei rendezvények közül. .Hanglemezestek a Mogyoróssy János Könyvtárban, izgalmas zeneesztétikai vitákkal. Le- hotka Gábor és Sziklai Erika orgona-ének vhangverse- nye a plébániatemplomban. Régi magyar muzsikát idéző csembaló- és kamarakoncert e várban. A VI—XVIII. századi fegyverek félelmetes arzenálja a Dürer-teremben. A tragikus erejű és kellően még mindig nem értékelt festő, Kohán György óriási hagyatékából, nyilvánosság előtt még soha nem szr.ep- lő képekből rendezett újabb kiállítás. A Százados úti művésztelep kiállítása. Székely Aladár országos fotókiállítás. A helyi művésztelep kiállítása. Délalföldi Tárlat. Dézsa-kiállítás. Vár- történeti kiállítás ...

Aki pedig érdekes alkotóegyéniségekkel akar találkozni, lebilincselő beszélgető partnerra lelhet a szenvedélyesen, keserű költőben, Si- monyi Imrében és Koszta Rozáliában, a komor egyszerűségű festmények nyíltszívű művésznőjében. (Bár életük legnagyobb részében gyulai lakosok voltak, soha még senkinek nem jutott eszébe, hogy a lekicsinylő értelmű vidéki jelzővel illesse őket.)

Szerencsés körümények- nek, bátor kezdeményezőkedvnek, sok anyagi ráfordításnak és főként ragyogóan szervezett, foyamatos társadalmi cselekvésnek kellett találkozni ahhoz, hogy a hajdani álmos megyeszékhely afféle kis nyári magyar Athénné váljon, egy évtized alatt. Mert mit érne ö^ma- gában az alkálihidrogénkar- bonátos. metakovasavas és még vagy tízféle gyógyító vegvü lettel dús hévízforrás, ha nem épült volna köré az egy idényben 700 ezer látogató kulturált fogadására e lkaim as fürdő-, park-, szálrendszer? — Aligha többet, min,t Cserkeszőllő avagy1 a szolnoki Tisza-part.

És ki keresné föl az egykori hadászati szerepét is, építészeti értékét is tekintve teljesen jelentéktelen gyulai várat, ha nem rendezték volna be mintaszerű 'múzeummá, ha rondellájában a hangulatos borozó helyett denevértanya volna, és főként ha nem játszana udvarán a Várszínház?

A Várszínháznak már akkora tekintélye van, hogy ilyen kudarc sem árthat neki, mint A bíboros, Ápríly Lajos történelmi drámájának bemutatója.

Illik rá a minősítés, amit egyik jeles irodalomtörténészünk Vörösmarty eposzáról, a Zalán futásáról mondott: „Minden részlete jobb, mint az egész.” Áprily a tudós költő és klasszikus értékű

műfordító, úgy látszik reménytelen vonzalmat táplált magában a színpad iránt Mitológiai játékai, az Ida- hegyi pásztorok és az Oedipus Korinthoszban, inkább műveltségének és uerskultú- rájának voltak bizonyságai, mint dramaturgiai érzékének. A most színre került darabról sem mondhatunk mást, ha csak azt nem. hogy a mitológiai mesék tündéri felfogású világa még mindig jobban illett Áprilyhoz, mint a XVI. századi vészcsillagos Erdély nyers, véres valósága.

A címszereplő hős, Bátho- rí András, aki reneszánsz

műveltségű lengyelországi bíborosból lett egy sóhajtás- nyi időre Erdély fejedelme, már csekély történelmi súlyánál fogva sem alkalmas arra, hogy példázattá emelkedjen. De nem is ez az alapvető hiba. A szerzőt elborították ismeretei. A zsarnokkal egyenlő hangzású Báthori név fátuma ellen küzdő gyöngéd (és gyönge) fejedelem körül épp annyi fontos személyiség intézkedik, mint a valóságban, és ez bizony sok a nézőnek,

még akkor is, ha ismeri valamennyire az ábrázolt korszakot. Áprilyt annyira lekötötte a rengeteg szereplő funkciójának megjelölése, hogy a jellemzést már nem győzte elhitető érövéi Vannak Szép jelenetek a műben (a legszebb talán a második felvonás eleji bal- ladás hangulatú pásztorjelenet), de betétnek tűidnek

inkább, nem állnak össze sodró drámai erővé.

A darab gyengéit Miszlay István rendezése sem. tudta lebírni. Egyenetlenre sikerült az igen jó csengésű nevekből összeállított szereplőgárda játéka is. Kitűnő egyéni alakításokat viszont láthattunk. így a címszereplő Szoboszlay Andrástól, a?- tán Gumik Ilonától és nagy örömünkre a jelenlegi és egykori szolnokiaktól: Ivá- nyi Józseftől, Halász Lászlótól, Gelley Kornéltól, Mári- áss Józseftől, Tvll Attilától, Lukács Józseftől, Kóti Árpádtól és Tóth Gabriellától.

Szabó János

Az én kis falum nagyon kis darabja hazámnak. Már csak 302 család lakja. Egy- harmada kinn él (szétszórtan, tanyákon. Ahogy a tanyák elfogynak, úgy apad el a község is. Nem régóta önálló település, és úgy vélem nem is marad az sokáig. Negyvenkilenc tavaszán, a kisiskola udvarára kihordtuk a padokat, székeket, deszkából emelvényt ácsoltunk. Juhász Imrénét, Szolnok megye főispánasszonyát vártuk, hogy kihirdesse Rajk László belügyminiszter rendeletét: mostantól Jászivány néven kisközséggé szervezik a hevesiványi tanyákat.

A főispánasszony beszélt: egy sokat szenvedett kis település elindulhat önálló útján. A falu ujjongott. Nem is falu volt még akkor, a Telki dűlőn nyolc ház állt a templom körű), abból lett egy utca. Abból nőtt ki azóta Jászivány, kilenc utcával, új tanácsházával, művelődési otthonnal és egy áruházzal.

Negyvenkilencben ezer- kétszázan éltek itt, most csak nyolcszáznegyvenen, őszre még ennyien sem maradnak. Most hívogatják be a tanácsházára az embereket. (öten dolgoznak a tanácsházán, az elnök, a titkár, a hivatalsegéd és két lány.) Az új ingatlantörvény értelmében egy embernek csak egy lakása lehet. A tanyai emberek jórésze úgy él már, kinn lakik a tanyán, de készen a háza a faluban, vagy Jászapátin.

A tanács felszólítására most aztán megmozdultak a tanyák. Lelökik a tetőt róluk; vagy lebontják, vagy lakhatatlanná téve otthagyják Mire eljön az ősz, kevés marad belőlük Megint elcsábít jópár családot a jobb megélhetést adó Apáti. De most még nyár van, tarlósárgán vakít a nyár. A tarló végében, a Katona-gyepeknél arat négy kombájn. A Katona-gyepek a tulajdonos nevét őrzik, valamikor egy katonatiszt birtoka volt. Az aratás utója járja. Ezen a héten szeretnék elvetni a gondját. Az egész nem tart egy hónapig. négy aratócséplő gépnek

összetalálkozom Deli Sándorral, a postással. Siheder legények voltunk az ötvenes évek elején. Rudasok, kazla- sak, zsákosok a cséplőgépnél.

— Emlékszel-e Sanyi, mikor kötöttünk be ötvenegyben?

— Emlékszem hát. Szeptember 3-án húzattuk be a Fehér Émán bácsi tanyájáról.

Az Ezredes tanyáról. Horthy egy ezredesének tanyája volt a pélyi határon. Fehér Émán a földosztáskor jutott hozzá. Émán bácsi legidősebb fia alezredesig vitte a Néphadseregben. Nevelt fia Jászfényszarun nagyközségi tanácselnök. Émán bácsi most fenn lakik a faluban, az akkori tanya helyét pedig bevetette a szövetkezet.

A Szabadság Tsz gulyája legel körülötte. Ha lenne mit, de mostanra teljesen kiégett a legelő. Iszonyú vidék ez, úgy is hívják a határrészt, Ördöghát. Apám mindig azzal ijesztgetett bennünket, ha nem fogadtunk szót.

— Kiadlak benneteket Ördöghátra.

A határnevek magukért beszélnek. A falumban így hívják a határrészeket még ma is: Bútelek, Fényes, Csukás, Jeremes, s a község határán túl Hatrongyos. A Csukáshoz annyi: inkább csuka termett itt, mint búza. A Fényes onnan kapta nevét. 160 holdon fénylik a szik. A Jeremes története pedig az, hogy a bibliából

ismerjük Jeremiás próféta siralmait, de a népnyelv Jeremesre rövidítette a siralmas vidék névadóját.

Bolla János főállattenyésztővel megyünk a Fényesen át. Egy dűlőben volt tanyánk. A Szabadság Tsz ösztöndíján végezte a technikumot, majd a felsőfokú technikumot és a napokban államvizsgázott az agráregyetem levelező tagozatán. Huszonegy éves korában már főállattenyésztő volt. Emlegetjük gyerekkorunkat.

— Jut-e még eszedbe a Csörsz árka? — kérdezi.

Bizony már nem nagyon, ott húzódik el a hosszan nyúló földhányás a Fényesen át. Megállunk mellette.

— Hát a víz, hová lett a Fényes tóból?

Jani hosszú, 'mély csatornára mutat. Belvízlevezető rendszert épített ki néhány éve a szövetkezet. És a csatorna elvitte a Fényes vizét, pedig a legaszályosabb nyárban is megállt a belvíz a sziken.

— Erre jön majd a Jászsági Főcsatorna is.

Ezt már Bagi István mondja, a Szabadság Tsz párttikára. Ö is a közösség jóvoltából tanult üzemgazdász, felsőfokú technikus. KISZ-titkár volt, most alighanem a Jászság legfiatalabb párttitkára. Huszonhárom éves sem múlt még, mikor 'erre a tisztségre választották. A kombájnosok- hoz megyünk vele, a bátyja is ott dolgozik. Aratást nézni jöttem volna, dehát nem is olyan nagy ügy ez itt. Hacsak azért nem, hogy még mindig emlegetik, mikor az első kombájn megjött az ötvenes évek közepén, K. Miklós odament a kombáj- noshoz.

— Jóember, maga szálljon le. Ezt a ládát meg eressze neki a Tiszának.

A Tisza nincs ide nagyon messze, a szomszéd falu, Pély. alatt folyik el. A Tisza vize mégse jut el lyányba, amíg a Jászsági Főcsatorna el nem hozza.

— Meglátjátok, én még valaki leszek akkor. Hadihajós voltam — száll le a kombájn nyergéből Bállá László.

— Pocsolyás voltál te, úszni sem tudsz — heccelik társat

A Tisza II. azonban nem vicctéma, ha arról esik szó, megélénkülnek az emberek.

— Te már csak többet tudsz Pista — mondják a párttitkárnak — merre megy a főcsatorna?

— Egy dűlővel lejjebb megy majd. Apátinak.

Egy dűlővel lejjebb, ahol a Csörsz árka . van. Telek tanító úrral jártunk oda kirándulni. Csörsz árka legendáját fújtuk mindannyian. Csörsz királynak úgy ígérte oda a lányát az avarok fejedelme, ha hajóval megy érte. Csörsz nekilátott népével, ásta a Tiszától a hatalmas árkot. Aztán egy hatalmas vihaf villámai szétzavarták őket, félben- maradt a munka. Azóta sokszor olvastam Csörsz árkáról. A rejtélyes földvonulat Jászárokszállásnál tűnik el a szántóföldek között. Eredetére több magyarázat van, de inkább az most az érdekes. itt megy majd el a Jászsági Főcsatorna is.

Az új Csörsz árka új életet teremt majd itt. Addig csőkutakkal próbál segíteni magán' az emberi lelemény.

— Van már vagy harminc csökutunk, a dohányt mind megöntözzük — mondja Andrási Lajos szerelő, a pártvezetőség tagja.

Csak egy a baj. Amint a csőkutak dolgozni kezdenek, a környező tanyákon felzúdulnak az emberek. A csőkutak kilopják a vizet a tanyai kutakból, nem tudják

a jószágokat itatni. És itt még nagy a háztáji.

— Hétmillió forint bért fizet évente a szövetkezet, kétszer ennyit ad a háztáji — mondja a párttitkár.

Az állattartás és a dohány- termesztés velük született tudományuk az iványiaknak. Most is a megye legnagyobb dohánytermesztői, 100 holdon. A Dósa-dűlőben van a dohányültetvény, a Papföl-'' dek közelében. Ez a dűlő emlékeztet engem: itt volt a Dósa-iskola és a papi birtok.

— Én még abba az iskolába jártam — emlegeti Bor- bás József, a nálam fiatalabb postamester.

— Meg van-e még?

— Abból épült a tsz-iroda. A másikat meg most bontja Gyafi.

Gyárfás István jászapáti tanárnak telitalálatot fizetett a totó, házat épít, 45 ezer forintért megvásárolta Jásziványtól a Horváth-isko- lát. Az utolsó tanyai iskolát. Emlék lesz ez is, mint a pa- pi földek. Berta P. Mengyi bácsiról kérdezek a főállatte- nyésztőtőL Mengyi bácsiról úgy tudom, földbe vájt kunyhóban lakott a plébánia birtokán.

__ Beépített a faluba. Kati lánya, a tejkezelőnk, Jászapátin végezte el a szakmunkásképző iskolát.

M

együnk tovább. Juhnyáj porzik a Telki-dűlőn. Ismerős járású ember ballag mögötte. Zsiga bácsi, Menyhárt Zsigmond.

— Kinn lakik még, Zsiga bátyám?

— Össze vagyunk már pakolva.

Zsiga bácsi iá elhagyja a Csukást. Ö volt a Béke Tsz első elnöke. Talán négy esztendeig.

— Kitűnő juhászunk — tájékoztat Bolla János.

— Nem sértődött ember?

— Cseppet se. Azóta.szakmunkásvizsgát tett, elvégezte az inszemináló tanfolyamot is. A másik régi elnök Kökény Pista bácsi pedig növényvédő szakmunkás lett

Csupa fiatal irányítja a községet és a szövetkezetei is. A községi párttitkár Ur- bán István, a 28 éves iskolaigazgató. A területi párt- szervezet titkára fiatal lány. Fazekas Erzsiké, ahogy otthon mondják, harangozó Erzsi. Édesapja volt a községi harangozó.

Urbán Istvánnak így kezdődött ma a napja:

— Azon okoskodtunk, mi legyen a kanadai dohánykombájnok ügyével. Három robotgépre alakítottuk ki az ültetvényt, de még csak egy érkezett meg. Nagy baj lehet, ha tönkremegy a dohány. Az elnök majdnem sírva indult Pestre...

Bódis Lászlót, így nem is találom otthon. A fia kom- bájnos. Aratnak. Tizennyolc mázsával fizet ez a rossz föld. Műtrágyát kapott a talaj, jó gépmunkát, vegyszeres gyomirtást. Valaha hat- hétmázsás földek voltak.

Járom az ismerős dűlőket. Rokonokkal, jó ismerősökkel beszélgetek. Akik úgy féltek a szövetkezéstől nem is olyan régen. Nem emlegetjük fel. De én tudom, hogy sok tanya sarkában a gyerekek játszanak a korhadó lovaskocsikkal. Nem adták le a közösbe: „szükség lesz még arra.”

Búteleknél három üres, elhagyott tanya van. Kettőt ismerek is, a Borbás-tanya az egyik, a Lóczi-tanya a másik. Itthagyták. Elmentek, kétszoba komfortos új falusi lakásba, ahol villany van, ahol tv van...

Ahol más az élet.

Néhány a legjobb szereplők közül: Gumik Ilona, Máriáss József, Szoboszlay András, Halász László, Iványi József. (Nagy Zsolt felvételei)

I

Koszta Rozália, festményeibe „falazva”.