Szolnok Megyei Néplap, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

1972. július 15.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Tavalyi ügy. Bírósági utóhullámairól az eheti Szabad Földben olvashatunk: „üzletszerűen elkövetett üzérkedés bűntette miatt egy év négy hónapi szabadságvesztésre ítélték.” Az élelmes fiatalember nemcsak úgy vallotta, de valóban mem sokat értett az üzleteléshez, nem volt szakképzett kereskedő, mégis hatalmas pénzeket keresett. Módszere roppant egyszerű volt. Felkereste m tsz-t, megnézte, mi van eladó, átvette elszámolásra — és bombaüzleteket csinált. Egy példa: átvett 100 ezer cső kukoricát hatvan fillérjével, eladta egy forintért. Tessék számolni! Hasonló üzleteiről Tiszasülyön bővebbet tudnának elmondani.

Elgondolkodik az ember. Még a kérdés feltevésére is hajlamos: valóban szélhámos ez a fiatalember? Tiszasülyön örültek, hogy elkelt a kukorica. \ fővárosi kereskedő örült, hogy kapott. És meg sokan örültek, talán leginkább az a pesti gyerek, aki végül is főtt kukoricát vásárolhatott a három forintjáért, s elmajszolhatta azt a körúton. Még e sorok írója is „örül”, mert ha nehezen is, de eljutott oda a megtermelt áru, ahova kellett.

De azért mégiscsak elgondolkodtató a dolog. Ugyancsak tavalyi példa. Szeged környékén — jó termés lévén — szezonban négy-öt forint volt az őszibarack. Nagyban tán olcsóbban is adták volna. A szolnoki piacon ugyanakkor tíz-tizenkét forintért mérték. Valakinek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy az olajosok nagy teherautói olyan sokat járnak Szolnok és Szeged között, visszafelé megrakodhatnának négyforintos őszibarackkal. Vagyishogy azt csinálhatták volna, amit az ifjú szélhámos a kukoricával. Jó is lett volna ez a dolog annak az asszonynak, aki azért nem tudott a férje kis keresetéből több barackot venni a gyermekének, mert nagyon drága volt. Mégis: az az igazság, hogy nem ez a zöldség- és gyümölcsellátás megszervezésének módja. Sem az olajosok teherautója, sem a szélhámos ügyeskedése. Vannak erre illetékes szervek. Nagy- és kiskereskedelmi vállalatok. Kellő anyagi érdekeltségi rendszer is van, amely ösztönzi őket a termékek felvásárlására, s a városi fogyasztókhoz való eljuttatására. Ám valami mégis sántít.

Egy régi emlék: amikor még nem volt ilyen sok teherautó, a jászsági paraszt a családjával este lészedte a zöldséget, gumikerekű stráfkocsira rakta, felkocogott vele a fővárosba. Hajnalra a nagycsarnokban volt. Ott vártak a nagykereskedők, széthordták a pesti üzletekbe. Amikor a háziasszony vásárolni indult, már ott volt a friss áru a boltokban. Egy mai példa: az egyik nagy szolnoki élelmiszer áruházban az asszonyok reggel zöldpaprikát keresnek. Válasz: csak délután lesz. Nem folytatjuk. Sok ígéret szólt úgy, hogy az idén jobb lesz a városok zöldség- és gyümölcsellátása. Még a szezon elején vagyunk ugyan, de sok jelét eddig nem láthattuk. Talán ezután.

Bízunk abban, hogy a zöldség- és gyümölcskereskedelmi hálózat bebizonyítja, hogy ügyesebb, mint a szóban forgó ifjú szélhámos. Tudjuk, hogy az ellátás elsősorban a termeléstől függ — alapvető változás is csak akkor várható, ha több lesz az áru. De itt most a meglévő áru jó elosztásáról esett szó. Ugyanis e területen is van sok bizonyítani való ja az illetékeseknek.

— V —

Szobor napernyővel?

Ilyen humánusak a karcagiak, hogy még.a múzeum előtti teret díszítő bronzszobor fölé is napernyőt feszítenek ebben a kánikulában? — Nos, akik ismerik a kun várost, bizonyára gyorsan rájöttek, hogy a napernyő csupán a fotoriporter játéka a távlattal. Ami ernyőnek látszik, az a víztorony tartálya. A torony a valóságban jóval messzebb és jóval magasabban van a szobornál.

.(Foto: Nagy Zsolt)

Hegedű

szibériai

fenyőből

A szegedi hangszergyár termékeit — kizárólag húros hangszereket — 16 ország vásárolja. Az üzem kilencven százalékban exportra dolgozik. Csupán hegedűből 16 000-et készítenek az idén sokféle méretben. Ezenkívül több ezer cselló, brácsa és nagybőgő készül szibériai fenyőből, hazai ’jávorfából és afrikai ébenfából. A gyártás üzemi körülmények között is időigényes: háromnégy hónap kell ahhoz, hogy a hatalmas, nyers rönkökből hangszer „szülessen”. A megrendelők között tengerentúli államok is szerepelnek.

Szolnok, építész szemmel

A finn tanácsi delegáció vezetőjének nyilatkozata

A szolnoki Városi Tanács Vendégeként megyénkben tartózkodó Riihimäki finn város négytagú tanácsi küldöttsége — Pentti Vuorinen polgármester-helyettes vezetésével — tegnap a megye- székhely egészségügyi és kulturális helyzetével, intézményeivel ismerkedett. Meglátogatták a megyei könyvtárat, a Damjanich János Múzeumot, a Szolnoki Galériát, a Tiszaparti Gimnáziumot, elmentek a Tallinn körzeti iskolába, óvodába, bölcsődébe, a MÁV kórházba, megtekintették a művésztelepet, beszélgettek a Szolnokon élő képzőművészekkel, majd este a Barátság klubban finn— magyar baráti esten találkoztak a város néhány lakójával.

☆

Tegnap alkalmunk volt interjút kérni a finn tanácsi delegáció vezetőjétől.

— Vuorinen úr! Szeretnénk, ha bemutatná a delegáció tagjait.

— A delegáció három tagja Rapani Katila, Sulo J. Ojanen és Vejkko Fäldti nemcsak a Riihimäki városi tanácsnak, hanem a városi képviselőtestületnek is tagjai. őket a lakosság választotta a tisztségek betöltésére. Katila úr mérnök, egy felsőfokú műszaki tudományokkal foglalkozó tanintézetben tanár, Ojanen és Fäldti urak nyugdíjasok. Engem polgármester-helyettesnek a tanács nevezett ki, egyébként építészmérnök vagyok, így elsősorban hivatalomban is műszaki kérdésekkel foglalkozom.

— Feltételezem, hogy akkor elsősorban megtfénkben

Pentti Vuorinen, a finn delegáció vezetője

is a városépítés érdekelte.

— Igen és természetesen

sok más egyéb. Látszik, _ a házakon, hogy Szolnok régi település, de az új épületeik modernek, szépek. Stílusban nincs sok eltérés azoktól,

amilyeneket mi építünk, természetesen a mi épületeinken meglátszik, hogy nálunk erősebb a tél. A középmagas és magasházaink: t mi is betonelemekből, panelekből építjük,, melyeket előre any- nyira elkészítünk, felszerelünk, hogy még az ablakokban az üvegek is benne vannak. így tudunk gyorsan

építkezni. Riihimäkiban nagyon sok családi ház is épül, szinte valamennyi fából.

— Gondolom, ez a testvér- városi együttműködés a szakemberek kölcsönös tapasztalatcseréjét is lehetővé teszi.

— Ennek valóban nincs akadálya. Jelenleg is tamilnak magyar építész ösztöndíjasok Finnországban.

— Ha jól tudom, két éve, hogy hivatalosan testvérvá* rosi kapcsolat van Szolnok és Riihimäki között.

— Igen, Városunk polgár- mestere vezetésével 1970-ben járt Önöknél az első finn tanácsi delegáció. Szeretnénk ha ez a barátság nemcsak a vezetők, hanem a lakosság között is kialakulna.

— Vajon mennyire ismerik Riihimäki lakói a két város közötti kapcsolatot?

— Egyre többet tudnak i erről. A szolnoki Tisza Táncegyüttes már többször járt nálunk, s a mi népi tánc- együttesünk is bemutatkozott már Szolnok lakóinak. A Finn—Magyar Baráti Társaságunk is sokat tesz a két nép közötti barátság elmélyítéséért. Magyarország finnországi nagykövete, mivel Helsinki közel van Riihi- mäki-hez, ha valamilyen magyar kiállítási anyaga van, hozzánk feltétlenül eljuttatja. Most mi is hoztunk magunkkal egy kamarakiállításra való anyagot, melyet a városi tanácsunk ifjúsági bizottsága állított össze.

— Hallottam, hogy látogatásuk alkalmával újabb megállapodást írnak alá Szolnok vezetőivel.

— Bővebbet nem tudok erről mondani, mert a tervezetet Szolnok vezetői készítették el, és mi még nem ismerjük azt. De bízom abban, hogy a megállapodásban foglaltak mindkét félnek kedvezőek lesznek, aláírhatjuk és azzal tovább erősíthetjük a két város, a két nép közötti baráti kapcsolatot — mondta a beszélgetés végén Pentti Vuorinen.

V. V.

Kutiűra űz üzemb

Alumíniumgyári jegyzetek

Üj üzem telepítése az iparilag fejletlen területen a korábbinál kulturáltabb élet lehetőségét is megteremti, így van ez Tiszafüreden is, ahová a közelmúltban két nagyüzem települt, s szó van egy harmadik építéséről is.

A lehetőség azonban sohasem jelent egyben betelAz üzemi kultúrának Tiszafüreden tulajdonképpen nincs múltja, de jelene sem. Jövője .viszont annál inkább lehet. Mindez természetes, hiszen mindkét nagy gyáregység az alapítás lázában él manapság is, üzemépületeik ideiglenesek, vagy csak részben épültek még fel. Az Alumíniumárugyár üzeme is jelentős fejlesztés előtt áll.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a vezetőket a szervezés ezernyi tennivalója foglalja el és ezért sincs, rá idejük, gyáregység lévén pedig anyagi lehetőségük is kevés arra, hogy a munkásgárda kulturális fejlődésével

Szerencsére a kulcspozícióban levő vezetők — az üzenni pártszervezet és a szakszervezet hatékony támogatásával — megtették az ugyan még kezdetinek tekinthető, de reménykeltő lépéseket a kulturális élet kibontakoztatásáért A Kossuth téri általános iskola igazgatójával megegyeztek, hogy a következő tanévtől kezdve megszervezik az általános iskolai felnőttoktatást. Ennek sikere érdekében sokat várnák a szocialista brigádok segítségétől, a munkások aktivitásától. A felnőttoktatás megszervezése azért ígérkezik sikeresnek, mert az üzemi légkörben, a korszerű technikai berendezések között az emberek jobban érzik az, iskolai végzettség, a tudás hiányát

Csakis így, az alapoknál kezdve lehet majd elérni, hogy minél többen rendszeres olvasóvá váljának. Ennek lehetőségét más módon is igyekeznek biztosítani. A gyár központja és az SZMT könyvtára segítségével a most még alig néhány száz kötetes üzemi könyvtár állományát jelentősen gazdagítják.

Az utóbbi időkben enyhültek az alumíniumgyáriak közlekedési gondjai, sűrítetjesülést is. A kezdet és a vég között — különösen a kulturáltabb élet megteremtésében — hosszú az út. Az Alumíniumárugyár tiszafüredi üzemében — bizonyos vonatkozásban — különösen hosszúnak, állhatatos és rendszeres munkát követelőnek ígérkezik.

érdemben foglalkozzanak. Siót, akadt közöttük olyan is, aki az erről érdeklődő népművelőtől megkérdezte: „Talán nem tart bennünket eléggé kultúráltnak?” Ebből a kérdésből kimondatlanul is érződik, hogy az üzemi népművelésnek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Megfeledkezik arról, hogy nem mindenki könyvbúvár, öntevékenyen művelődő ember, és hogy mennyire nem az, szolgáljon rá bizonyságul a következő adat: Tiszafüreden az Alumíniumárugyár dolgozóinak harminc százaléka még az általános iskola nyolc • osztályát ..sem végezte el.

ték az autóbuszjáratokat. Ennek következtében munkaidőn túl is népesebb az üzem, mert szabadidejük egy részét is ott töltik a fiatalok. Ezért döntött úgy az üzem vezetősége, hogy jól felszerelt KISZ-klubot rendez be számukra. Jó program kidolgozásával nemcsak szórakozási, hanem kulturális célokat is szolgálhat a most készülő klub. Lényegében ugyanez várható a közeljövőben megnyíló üzemi értelmiségi klubtól is, ami rövid ideig már tevékenykedett a járási művelődési házban.

A kulturált élet tulajdonképpen korszerű életet jelent. Az pedig nemcsak a szépirodalom, a képzőművészet. a zene és a művészet más ágai iránti érdeklődést tételezi fel, hanem a szakmai ismeretek gyarapításával párhuzamosan a rendszeres politikai képzést is. Ezért csak helyeselni lehet, hogy az új üzemben kellő gondot fordítanak a pártoktatásra (most például gazdaságpolitikai tanfolyamot szerveznek), a szakszervezeti és a KISZ politikai képzésre is.

Egy-egy új üzem kulturális életének kibontakoztatása, rendszeres fejlesztése nemcsak jószándék, kezdeményezés és hozzáértés, hanem anyagi fedezet kérdése is. Nos. ami az utóbbit illeti, nem kényeztették el a tiszafüredi gyáregységet. Kaptak ugyan tízezer forintot sport, tízezret pedig kulturális célokra, de ez nagyon kevés. Az erre a célra rendelkezésre álló alapot a létszám alapján osztották el a törzsgyár és a fürediek között. Látszólag igazságos döntés ez, de ha figyelembe vesszük azt is, hogy itt teljesen kezdő, üzemi gyakorlattal, megfelelő képzettséggel sem rendelkező munkások dolgoznak, a központban pedig kvalifikált törzsgárda van, akkor a füredieket több illette volna. Utóvégre nagy elmaradást kell pótolniok.

Együttműködve a művelődési házzal

S ha már az anyagiak szűkösségét mérlegeljük óhatatlan, hogy a járási művelődési házzal való szorosabb együttműködés ne kerüljön szóba. A község üzemei, termelőszövetkezetei, ktsz-ei, Intézményei mintegy három- százezer forintot ajánlottak fel a művelődési ház, a KISZ pinceklub, a sportkör és az MHSZ költségeinek közös fedezésére. Az alumíniumgyáriak egyelőre nem kapcsolódtak be ebbe a mozgalomba. Igaz, köti őket a törzsgyárhoz Való szoros tartozás is, de nem kevésbé az a nézet, hogy „a mi pénzünkön mi is tudunk előadókat biztosítani.”

Van ebben is igazság, de, abban is, hogy a népművelési szakemberek mégis csak jártasabbak az üzemi kulturális élet megteremtésében. Közreműködésük időt, energiát szabadít fel, s amellett több eredménnyel kecsegtet, mintha a termelést irányi- tók, vagy gz abban résztvevők végeznék ezt a munkát.

A járási művelődési ház felmérést végzett az alumi- niumgyári munkások között. Annak tapasztalatai szerint sokan szeretnének részt venni művészeti csoportokban, magánvizsga előkészítőre, munkásakadémiára járni. Ebből is kitűnik, hasznos volna a szorosabb együttműködés a gyár és a művelődési ház között.

Simon Béla

Csak a jövő

Biztató kezdeti lépések

Dr. Győrffy Lajos 75 eres

Aki látja dolgozni, jól ismert biciklijén a városban karikázni, aki beszélget, vagy vitatkozik vele, semmiképp sem akarja elhinni, — hogy már 75 éves. Vitalitása, mun. kakedve meghazudtolja korát. A Finta Múzeum vele, általa lett Túrkeve szellemi központja. A társadalomtudományoktól a természettudományig, irodalomtól a művészetekig, nyelvi problémáktól, választ kap mindenki a kérdéseire. — Nem véletlenül terjedt el Keviben az a mon. dás: „Lajos bácsi mindent tud”.

A Nagykunság, s főként Túrkeve legavatottabb, ismerője. Szinte együtt lélegzik azzal a közösséggel, amelyben hosszú évek óta él, munkája,, sorsa összefonódott szeretett városával és a múzeummal.

Dr. Győrffy Lajos 1897. július 15-én született. Pesten jogot végzett, de évekig hallgatott történelmet, földrajzot, tanult török-, arab-, orosz-, francia nyelveket, több esztendőt dolgozott a Magyar Folyam és Tengerhajózásnál, majd 1927-ben fiatal feleségével hazaköltözött Túrkevé- re. Később jónéhány évet Erdélyben is eltöltött.

A felszabadulás után ismét hazatért. Ott munkálkodott, ahol akkor a legnagyobb szükség volt tudására: a nevelői pályán. — Megyénkben szinte elsőként a túrkevei leányiskolában kezdték meg az orosz nyelvi oktatást, amelyet dr. Győrffy Lajos tanított.

1956-ban lett a már ötéves túrkevei múzeum igazgatója. Azóta ott dolgozik, 1966-tól mint nyugdíjas igazgató. — Ám atanítást sem hagyta ab.

ba, régi és új tanítványai mai napig rendszeresen keresik. A múzeum az ő keze alatt vált jelentőssé, s az 1967-ben nem kis részben az ő több évtizedes tevékenysége eredményeként megnyílt Finta kiállítócsarnokkal — immár nemcsak országos, de világhírűvé.

75. születésnapjára á megyei múzeumi szervezet dr. Győrffy Lajos egyik legjelesebb dolgozatának, az 1956- ban megjelent és azóta már teljesen elfogyott „1571-es szolnoki török defter” feldolgozásának faximile kiadásával kedveskedett. A múzeumi szervezet igazgatója és muzeológusai egy-egy tiszteletére írt dolgozat felolvasásával köszöntötte őt, a Szolnok megyei tanács két szép Rudnay grafikával ajándékozta meg.

Köszöntjük most mi is dr. Győrffy Lajost 75. születésnapján — úgyis mint lapunk egyik megbecsült külső mun. katársát — és kívánunk még hosszú, eredményekben gazdag éveket múzeuma, szülővárosa és mindnyájunk örömére.