Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. június 13. /Íu&gbn­Történet a szerelemről és a halálról Ha egy író vagy költő va­lami általánosan emberit «kar megfogalmazni, szíve­sen bolyong vissza régvolt őseinkhez, a csodás varázsla­tok, a sok istennel áldott mitológia világába. Ezek a történetek termé­szetesen (és szükségszerűen) mindig tanulságosak. Néha viszont már-már unalmasak, csakhogy ezt nem nagyon merjük hangosan mondani, mert a fenkölt művésziség óvatosságra késztet. í Megvallom, mikor Illés Endre kisregényének rádió- váltpzatát kezdtem hallgat­ni, ilyen vegyes érzések voltak bennem. A magasztos és választékos beszédmód, a kimért, példákkal már-már példabeszédekkel fűszerezett szöveg a mai fülnek legfel­jebb egzotikus, mindeneset­re idegen. Hallgatom, mint egy fel­nőttnek való mesét, de azo­nosulni nem tudok vele. Il­letve... Nem tudok, az elején. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy Szávitri, Asz- vapati király leánya megta­lálja szerelmét Szatjavánt — kezd a történet érdekfe­szítővé, izgalmassá válni. A Szávitrit alakító Váradi Hédi képes a szeretet, a szenvedélyes hűség őszinte elhitető megszólaltatására még akkor is, amikor ilyen nehezen mondható szövegbe kell a figura érzelmeit kény­szeríteni. Olyannyira, hogy már ott vagyunk mellette, már elhisszük, hogy Jama, a halál istene létezik, hogy a csodák természetesen cso­dák — mert mind e csodák mögött van valami roppant realitás, egy a legemberibb dolgok közül: a tiszta sze­relem. Varga Géza, a rendező a regény hangjátékváltozatát — az előbbiek szerint — kissé elnyújtott, s így ér­dektelenné vált expozíció után illúzióteremtően, a köl­tői ihletésű mű teljes szép­ségének kibontásával tudta folytatni. Ebben Váradi Hé­di élményszámba menő alakítása mellett válogatott szereposztás és a jó kísérő­zene is sokat segített. Rádiók abaré Mit tagadjam, bizony jócs­kán elálmosodtam ezen az adáson. De egy ember fi­zikai állapota nem lehet mércéje a műsornak. Iga­zam van-e tehát, ha álmos vagyok? A műsor elején még nincs. (Igaz, nem is vagyok még álmos), mert Sándor György az önmagát humoralistának keresztelő „egyszemélyes színház” megnevettet. Azzal, ahogy csinálja. Ahogy gro­teszk poén lesz egy jól al­kalmazott szünetből, a mon­dat nemvárt meglepő befe­jezéséből. A humorral te­hát rendben volnánk. Hogy hol a moralista? Hát azzal még van egy kis bibi, mert Sándor György — talán fél­ve, hogy nehezebben emészt­hető szövegei nem illenek a kabaréba — nem nagyon moralizál. Nem környékez az álmos­ság akkor sem, mikor Bo- gáti Péter Monotónia című jelenetét hallgatom Góliát­ról (az elemről), aki eltűnt, majd megjelent, de akkor már lejárt. A gügye dialó­gus, melynek épp ez a mo­notonitás az újszerűsége, annyira jó ötlet, hogy szí­vesen hallanánk más, faj­súlyosabb kérdések keret já­tékaként is. Sajnos több műsorszámot már nehéz kiemelni. Sok az ismétlés, a régi. gúnya, tudj’ isten hányadszori kifordí­tása. A rádiókabarétól — lévén az egyik, melyet nagyon so­kan hallgatnak — több újat várunk. Többet, mert jobb­hoz szoktattak bennünket. — írömböczky — PINTÉR ISTVÁN: A windsori herceg regénye A királyi család nem ma­radt adós. A windsori her­ceg feleségének a királyi fenség cím jár, de Mary anyakirálynő sugalmazására az alkotmányjogi szakértők megtalálták azt a formulát, amely szerint Wallis War- fieldet meg lehetett foszta­ni ettől a címtől. Válaszul a windsori herceg és meny­asszonya fokozták esküvői előkészületeiket, hogy pom­pában vetekedjenek a koro­názási ünnepségekkel. A menyasszony újabb negy­vennyolc ruhát rendelt, az­tán megint rtegyven újabb toaletett és tizennégy kala­pot. A legelőkelőbb párizsi divatcégek igazgatói állan­dóan Candéban tartózkodtak, hogy azonnal kéznél legye­nek, ha Wallis Warfieldnek valamilyen újabb kívánsága támadna. S a fáradhatatlan menyasszony szinte minden órában új és új ötletekkel állt elő. A divatkreátorok autón robogtak Párizsba a megrendelésekkel, hogy az­tán robogjanak vissza ruhát próbálni. Egy napon egy hatalmas Rolls Royce-on megérkezett Cornelius Vanderbilt, az amerikai újságkirály. Gloria Vanderbilt segítségével Waf- lis Warfield elérte, hogy es­küvőjéről maga Vanderbilt adjon tudósítást, aki szemé­lyes közreműködésével még az angol koronázási ünnep­ségeket sem tisztelte meg. A nagy esküvőt 1937. jú­lius 3-án tartották meg a candéi kastély zenetermében. A volt VIII. Edwardot és Wallis Warfieldet, akiért 323 napi urakodás után a király odaadta trónját, a hetven- kétezer lakosú észak-angliai Darlington város anglikán papja, Jardine adta össze. A lelkész felsőbb hatóságai­nak beleegyezése nélkül vál­lalkozott a szertartás veze­tésére. A polgári esküvőt az egy­házi szertartást megelőzően Mercier, Monts polgármeste­re előtt tartották meg. A polgármester feltűzte a fran­cia nemzetiszínű szalagot, az anyakönyvvezetői jelképet, és feltette a kérdést: — Monsiuer David Wind­sor herceg, nőül akarja-e venni a baltimore-i születé­sű Madame Wallis Warfiel­det? Windsor hercege is fran­ciául válaszolt. Határozott hangon jelentette ki: — Oui. A kérdést most a meny­asszonyhoz intézte az anya­könyvvezető, aki a fültanúk szerint kissé remegő hangon rebegte el az igenlő választ. A polgármester ezután fel­olvasta a francia házassági törvény ide vonatkozó sza­kaszát, amely kötelezi a fér­jet, hogy védelemben része­sítse feleségét, és az asz- szonyt, hogy híven engedel­meskedjék férjének. A polgármester — nem lett volna francia, ha nem így cselekszik — rövid üd­vözlő beszédében hangsú­lyozta, mennyire nagyrabe- csülte Edward lemondását, azt a lépést, amelyet nem az ész, hanem a szív dik­tált. Végül pedig a francia miniszterelnök nevében ha­talmas virágcsokrot nyújtott át a hercegnek és hercegné­nek, aki azonban nem volt hercegnő. Az angol királyi család­nak természetesen egyetlen képviselője sem vett részt az esküvőn, amelynek idején a candéi kastélyt több száz fő­nyi csendőr- és rendőrkülö­nítmény őrizte. A rendfenn­tartók körülbelül hat mér­föld sugarú kordonján csak írásbeli igazolvánnyal lehe­tett átlépni: így védték a kíváncsiaktól az új párt. A környéket ugyanis az érdek­lődők tízezrei árasztották el. Éjszaka a környékbeli erdők­ben sátoroztak, majd elevez­tek a kastély mellett mint­egy száz méternyire folyó Indén, hogy legalább meg­pillanthassák a kastélyt. Az ifjú pár néhány nap múlva az ausztriai Wasser­leonburg kastélyba utazott. Még itt is csendőrkülönít­mény tartotta távol tőlük az érdeklődőket. A nászajándé­kokat teherautók vitték utá­nuk, s az első napokban le­velek és táviratok ezrei ér­keztek a címükre. Néhány nap múlva azonban a levél- forgalom napi harminc-negy­venre csökkent. A nyarat a hercegi házas­pár Wasserleonburgban töl­tötte, s aztán szeptemberben Magyarországra utaztak, hogy ott részt vegyenek egy vadászaton. Bedaux mérnök, a róla elnevezett Bedaux- rendszer kidolgozója már előzőleg vadászterületet bé­relt Borsodivánka környé­kén a herceg számára. Be­daux ez idő szerint Magyar- országon élt, különböző tő­késcsoportok megbízásából vezette be rendszerét a ma­gyar gyárakban. Kevés gyű­löltebb alak volt akkoriban, mint ő. Az a tény, hogy a windsori herceg barátjává fogadta, egy csapásra véget vetett a herceg magyaror­szági népszerűségének. Windsor hercege és fele­sége tiroli ruhában érkezett Borsodivánkára, ahol a har­minchat szobás Prónay-kas- tély adott ideiglenes otthont nekik. A község elöljárósága kötelezte a falu lakóit, hogy a windsori herceg borsod- ivánkai tartózkodása idején magyaros népviseletben jár­janak. A herceg ismét elő­szeretettel itta a „báráckot”, s Mezőkövesdről cigányban­dát hozatott, hogy mulasson egyet. Borsodivánkáról aztán Bu­dapestre autóztak a herce­gék. Ismét a Dunapalotában szálltak meg. A budapesti angol követ tisztelgő láto­gatást tett náluk, de a kor­mányzó nem hívta meg őket. S hogy a mellőzés kellemet­len visszhangját elkerülhes­sék, Horthy ebben az időben egy hadgyakorlaton vett részt, „elfoglaltságával” mentve ki magát. ( Folytatjuk) Rádiójelzések a Hold túlsó oldaláról Az Apollo—15 repülésekor először sikerült fogni az űr­hajó azon rádiójelzéseit, amelyeket a Hold túlsó ol­dalán való tartózkodáskor bocsátott ki. A Sagamore Hill-i (USA) 45 méteres an­tenna 140 másodpercig fo­gott jelzéseket olyan idő­pontban, amikor az Apollo— 15 a földi optika szerint 63 km távolságra volt a Hold korongjának szélétől. A jel­zések akkor szűntek meg, amikor ez a távolság 158 km-re nőtt. E jelenség magyarázata még nem teljesen tisztázott. Feltételezik, hogy a Hold felületén terjedő hullámok­ról van szó; a holdtalaj rossz elektromos vezetőké­pessége és nagyfokú száraz­sága is alátámasztja ezt az elméletet. Egy másik magya­rázat szerint a hullámokat á Holdon levő hegyalakula- tok prizmaként térítik el út­jukból. A sugárbiológiai intézetben 1957-ben alapították ná­lunk az Országos Frederick Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetet. Feladata kettős: élő szervezetek külső és bel­ső sugárhatásaival kapcsola­tos alapkutatások, valamint sugárzó anyagokkal dolgozó munkahelyek gyakorlati el­lenőrzése. Képünkön: Sugárfertőzött patkányokon operációt vé­geznek az intézetben. (MTI Fotó — Kovács Sándor fel­vételei — KS) A P—víz felfedezése Egy templom utazása Hódolat Dózsa Györgynek A televízió gazdag prog­rammal emlékezik meg Dó­zsa György születésének 500. évfordulójáról. Június 19-én hétfőn rendkívüli adásnapon közvetítik felvételről ■ a Sze­gedi Szabadtéri Játékokról Illyés Gyula Dózsa György című kétrészes drámáját Félix László rendezésében, június 20-án sugározzák az „Alattvalók és királyok” cí­mű négyrészes sorozat be­vezető adását. Június 25-én Ceglédről helyszíni közvetí­tésben számol be a televízió a Dózsa György ünnepség eseményeiről. Madrid szívében, a Mon­tana del Principe Pio tete­jén, ahol híres kaszárnya állt, most egy fáraótemplom néz farkasszemet a spanyol királyi palotával. A sűrűn egymás mellé épített magas­épületek között szabad tér­ségben állnak a templomfa­lak, mögöttük szélesen terül el a Casa del Campo park­ja. A templomot az egyipto­mi kormány ajándékozta Spanyolországnak köszönet­képpen azért, hogy az UNES­CO felhívására a nubiai em­lékművek megmentésében a spanyol szakemberek is résztvettek. Az 1960-ban le­bontott templomot először Egyiptomban, Asszuán köze­lében egy szigeten tárolták, majd az összesen 850 000 ki­logramm súlyú építményt 1359 ládába csomagolták, Alexandriába szállították, ahol berakodták a „Benisa” nevű spanyol hajóba. 1970. június 19-én érkezett meg a szállítmány Valenciába. Itt 90 teherautóra rakták át a hajó rakományát és elszál­lították Madridba. A templom újrafelépítését neves spanyol régészek és építészek irányították, A mesterséges molekulák létrehozói — a laboratóriu­mi építészek — különös fel­fedezéssel lepték meg a vi­lágot: a szovjet kutatók elő­állították a P-vizet. A látszólagos egyszerűség ellenére az életünkhöz nél­külözhetetlen víz még szám­talan titkot rejt magában. A laboratóriumban előállított P—víz fajsúlya 1,4 és fény­törési mutatója 1,49. A kö­zönséges vízé csak 1,33. Az új víz vazelinra emlékeztet, alig-alig párolog, és csak igen alacsony, — 50 °C hő­mérsékleten fagy meg, illet­ve válik üvegszerűvé. A kí­sérletek során megállapítot­ták, hogy 700—800 °C hő­mérsékleten változik vissza közönséges vízzé. A felfedezés nagy érdek­lődést keltett világszerte, különösen az USA-ban, Ang­liában és Belgiumban. A P—vizet csak az USA-ban 10 laboratórium elemzi, vizs­gálja. A munkába mindenütt bekapcsolódtak a kvantum­kémia elméleti és gyakorla­ti szakemberei. A szupersű­rű vizet egyelőre kis meny- nyiségben tudják csak elő­állítani, ezért gyakorlati fel- használásáról korai lenne nyilatkozni. Feltételezik — nem is alaptalanul —, hogy védelmet biztosít a neutro­nok ellen. A biológusok szá­mára is szép feladatot jelent a P—víz kutatása. Szétmállik a Parthenon márványa Házassági Töredelmesen be kelt val­lanom, jómagam is serény olvasója vagyok a lapok há­zassági hirdetéseinek. Olva­som e hirdetéseket egyrészt kaján-kujon kíváncsiságból, de legfőképpen azért olva­som ezeket a kis híradáso­kat férfiakról és nőkről, hogy ki ne merülhessen csodálatom az emberi lele­mény ugyancsak kimeríthe­tetlen mélységei iránt. Hogy milyen ötletek, milyen igé­nyek, milyen vágyak és el- képzelődések fogalmazódnak meg, — igen nagy öröm és tanulság olvasni mind. Itt van kérem rögtön egy ajánl- kozás... „Főbérleti lakás van...” Akinek van, az 78 éves férfi. Nősülni akar. „Kalandornők kíméljenek” jeligére a hirdetőbe! Az élet minden területén igényes mérnök, vagy más diplomás férfi ismeretségét keresi „jogosítvánnyal” ren­delkező nő. Az életnek mely területe lehet az a „min­den”, amihez egy nőnek nem árt, ha jogosítványa van? S ha van jogosítvá­nya is, mert a „minden” területen igényes férfije is megvan a tisztelt hirdető félnek, akkor minek ahhoz diploma. Illetőleg, ha ahhoz is kell, akkor milyen dip­lomára gondol? S ha olyan­ra gondol, olyan diplomára, akkor hol lehet olyat kap­ni? Eddig csak nőknek ad­tak és adnak ilyesfajta dip­lomát, de azt rosszabb kö­rökben is másként nevez­ték és nevezik. Aztán van olyan hirdetés, amit nem is értek: ha va­laki 44 éves, jó megjelené­sű, közgazdász férfi, saját háza és autója van, akkor miért kell hirdetés útján „küzdőtársat” keresnie? Mit kell leküzdeni, mi csak kö­zös erővel megy? És miért küzdelmes csatára hívja szí­ve majdani hölgyét a hir­dető fél, miért nem... Szó­val az ilyen csatára kész nőknek amúgysem egy hir­dető férfi, hanem egy Dzsin- gisz kán kellene! De nem értem azt a hirdetést sem, amelyben a férfi, vagy nem dohányzó nővel, vagy gyer­mektelen asszonnyal kötne ismeretséget házasság céljá­ból. Hog'S pászol a lányok dohányzása a gyermektelen asszonyhoz? Vagy lehetsé­ges, hogy az a lány, aki dohányzik annak gyermeke lesz, s akinek nem lesz gyermeke, az onnan nem lesz, mert nem dohányzott. A Fecske, mint antibébi pi­rula? „Kalandornők kímél­jenek” — szögezi le a hir­dető. Hm: kalandornők! Kedvem lenne feladni egy őszinte és nyílt hangú hir­detést, valami ilyesmit, va­lami sallangtól mentes ilyes­mit, hogy: „Férfi vagyok. Nem hit­vány, gyenge báb. Kinek kellek? Kalandornők ne kí­méljetek!” És talán más másnap ol­vashatnám is a választ: „Te isten, hogyne kell énéi! Maca!” Hiába, szeretem a nyílt beszédet. Gyurkó Géza Az UNESCO megbízásából három tagú szakértőcsoport megvizsgálta Athén leghíre­sebb nevezetességét, az Ak- ropoliszon 2400 évvel ezelőtt épített márványtemplomot, a Parthenont. A bizottság megállapította, hogy a leve­gő szennyezettségének hatá­sára a márvány homokká válik és szétmállik. E pillanatban még nem áll fenn az a veszély, hogy a templom beomlik, de a cso­dálatos építészeti alkotást máris kikezdte az idő. A szobrokat és szobrászati dí­szítményeket az eső által odakerülő szén és kén kor­róziós hatása pusztítja, ma­A kezelés nem tart egy percnél tovább. A nyakcsi­golya, hát- vagy vállízületi fájdalmakkal jelentkező pá­ciens végigfekszik egy ágyon. Az orvos ráteszi kezét a há­tára, majd gyors, pontos mozdulatokkal megnyomja néhány ponton a gerincosz­lopot. Minden egyes alka­lommal halk reccsenés hal­gát a márványt pedig a le­vegő szennyezettsége. 2350 éven át ez nem okozott gon­dot, de Athén iparosodásá­nak 40 éve alatt a levegő olyan szennyezetté vált, hogy hatására máris porlik a márvány. De kárt okoz­tak a vaskampók és új eresz­tékek is, amelyekkel a res­taurátorok új márványdara­bokat illesztettek a régihez. A szakértők szerint sikálni sem szabad a márványt. Ugyancsak kárt okoz a vi­lághírű műemléknek a tu­rizmus is: ezrével járják az Ősi templomot a turisták és tapossák a márványt — nem is mindig kíméletesen. latszik. Azonban úgy tűnik, hogy a páciens nem szenved. Sőt, amikor felkel az ágy­ról, korábbi fájdalmait sem érzi. A „chiroterápia”, vagyis a kézzel végzett gyógyítás nem új tudomány, csak napjainkban kezdi vissza­nyerni polgárjogát még a határozott ellenvéleménye^ volt orvosok körében is, ./ A gerincoszlop gyógykezelése

Next

/
Thumbnails
Contents