Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1972. június 4. ­Fordulat előtt a japán—kínai viszony Hosszú történelmi fejlődés után a jelek szerint most érkezett új és döntő szaka­szába az a folyamat, amely­nek során tartósan rendező­dik és új formákat kap a vi­lág vezető hatalmainak kap­csolata. Ennek a példája mindenekelőtt Nixon szovjet­unióbeli látogatása, s min­denképpen ehhez a körhöz tartozik nemcsak az ameri­A lényeges ennek a kap­csolatnak a megítélésében: a kereskedelmi forgalom mé­retei. Ez a forgalom olyan rohamos gyorsasággal nőtt, hogy 1971-ben már megköze­lítette áz egymilliárd dol- ' lárt. Ezzel Japán Kína első számú kereskedelmi partne­révé és voltaképpen a kínai iparosítás legfontosabb külső tényezőjévé vált. Némileg erő­teljesebb fogalmazásban úgy is lehelne mondani: ma első­sorban Japán az a hatalom, amely Kínát felszereli. Köz­ismert, hogy talán egyetlen tőkés országban sem fűzik olyan szoros és nyílt szemé­lyi és szervezeti kapcsolatok a monopoltőke csúcsait a po­litikai döntések meghozóihoz — mint éppen Japánban. Nyilvánvaló tehát, hogy a kereskedelem ilyen mértékű felfuttatása mind Japán, mind pedig kínai részről tu­datos politikai döntés ered­ménye volt: felkészülés egy kai elnök pekingi útja, ha­nem az NSZK úgynevezett keleti szerződéseinek ratifi­kálása is. Természetesen minden eseményt összetett módon, csakis a maga érde­me szerint lehet megítélni. Azt a tényt azonban semmi­képpen sem lehet tagadni, hogy folyamatban van a ve­zető hatalmak közötti kap­csolatok felülvizsgálása. olyan későbbi szakaszra, amikor a két ország formai kapcsolatai is megváltoznak. Ebből a szempontból mind­két fél számára új lehetősé­get kínált Nixon pekingi lá­togatása, az a kísérlet, hogy az amerikai és a kínai ha­talompolitikai törekvéseket egyeztessék. A nyugati sajtó alaphang­ja az volt, hogy Japánt „kínos sokk” érte, mert nem tájé­koztatták előre az elnöki lá­togatásról. Nem kétséges, hogy Nixon döntése valóban kínos volt Szato japán mi­niszterelnök számára, aki — noha részt vett ugyan a Kí­nával folytatandó „kettős po­litika” kidolgozásában —, mégis egész politikai karrier­jét a Washingtonnal való egyoldalú együttműködésre tette fel. Nyilvánvaló volt az is, hogy bizonyos japán politikai és üzleti körök elé­gedetlenkedtek amiatt, hogy az óriási kínai kereskedelmet folytató Japán kínai kapcso­lataiban „tempóveszteségbe” került az amerikaiakkal szemben. Mindez azonban másodla­gos jelentőségű és azt kell mondani, hogy a nyugati sajtónak a „japán sokkról” szóló híradásai erősen túl­zottak voltak. Valójában Ni­xon kínai útja egyenesen alkalmat adott Japán veze­tőinek arra, hogy csökkent­sék kínai politikájuk „két­arcúságát” és a rendkívül szoros gazdasági kapcsola­tokat politikai közeledéssel párosítsák. A kapcsolat nemzetközi jelentősége Peking a jelek szerint tel­jességgel megértette ezt a lehetőséget. Csou En-laj mi­niszterelnök iJapán egyik el­lenzéki pártjának, a nacio­nalista-buddhista Komeito pártnak a küldöttsége előtt kijelentette: szívesen látja a „Szato után következő japán miniszterelnököt Pekingben” és a kapcsolatok rendezését követően kész ellátogatni Tokióba. Tekintve, hogy a nemzetközi politikában ma már köztudott Szato minisz­terelnök küszöbön álló visz- szavonulása — a Csou En-laj nyilatkozat fogalmazása egyáltalán nem zárja ki a gyors magasszintű érintke­zésfelvétel lehetőségét. így értékelte a helyzetet Tokió is: Fukuda külügyminiszter — Szato esetleges utódja — azt mondotta: kormánya kész viszonozni a kínai közeledést. A jelek tehát mindenképpen arra vallanak: Japán a be­látható jövőben nemcsak Kí­na elsőszámú külkereskedel­mi-gazdasági partnere lesz, hanem politikai kapcsolataik is normalizálódnak. Tekin­tetbe véve azt a tényt, hogy itt egyrészt a világ legna­gyobb lélekszámú országáról, másrészt a világ harmadik ipari-gazdasági hatalmáról van szó — a kapcsolatok új formáinak mindenképpen rendkívüli nemzetközi jelen­tőségük van. Valóban amerikai támaszpont Rendkívül érdekes része ennek a folyamatnak a ja­pán—kínai viszony alakulá­sa. Japán mindmáig az Egye­sült Államok legfontosabb ázsiai szövetségese, s a szi­getország valójában ameri­kai támaszpont. Ennek a ténynek a jelentőségét még fokozza, hogy az elmúlt két évtized látványos fejlődése során Japán a tőkés világ második legnagyobb gazda­sági hatalmává nőtt. Az a tény, hogy Japán az Egyesült Államok fegyveres bázisa, látszólag egyértelműen hű­vössé tette Kína és Japán kapcsolatait. Japán a legszo­rosabban együttműködött a Tajvanra menekült Csang Kaj-sek-klikkel. a pekingi kormány pedig hevesen és élesen ostorozta a Szato- kormány politikáját. Ez az egyértelműség azon­ban csak látszólagos volt. Valójában Kína és Japán kapcsolatát már évek óta bizonyos „keieti kifinomult­ság” jellemezte. Hosszú évek óta az volt a szokás, hogy — többnyire egy volt kül­ügyminiszter vezetése alatt — Japán kereskedelmi kül­döttség utazott Pekingbe a két ország közötti kereske­delmi szerződés megkötésére. Ezt a delegációt minden esz­tendőben fogadta Csou En- laj kínai miniszterelnök, s a küldöttség aláirt egy olyan, egyáltalán nem gazdasági jellegű nyilatkozatot (úgy­nevezett „memorandumot”), amely egyetértését fejezte ki a Kínai Népköztársaság nem­zeti-külpolitikai célkitűzései­vel. (Például abban az ügy­ben, hogy Tajvan Kína ré­sze.) Ezért is nevezték a ja­pán—kínai kereskedelmet „memorandum kereskede­lemnek”. Hatalompolitikai törekvések egyeztetése Szibéria új tavasza A Szovjetunió történetének legnagyobb építkezése . A pártkongresszuson elfo­gadott irányelvek feladatul szabták, hogy Nyugat-Szibé- riábáan meg kell teremteni az orszg legjelentősebb kő­olajbázisát és 1975-re az olajtermelésnek el kell érni a 120—125 millió tonnát. E célkitűzés megvalósítása érde­telt el mindössze, de a ve­zeték első 800 km-es szaka­sza már átadásra kész. Már megkezdték az előkészülete­ket egy nagyteljesítményű földgázvezeték lefektetésére is, amely Nyugat-Szibéria nagyvárosaiba, elsősorban No. voszibirszkbe, Kemerovóba A mezsdurecsenszki bányászok részére a tajgában épült „Romantika” szanatórium. A festői hegyi táj, a tiszta erdei levegő kitűnő feltételeket nyújt a gyógykezeléshez, a pihe­néshez és a sportoláshoz kében folyik óriási munka Nyugat-Szibéria északi kör­zeteiben. Amikor tavaly tavasszal a kongresszusi palotában jó­váhagyták a kilencedik öt­éves terv előirányzatait, Tomszktól északra, a nami- ri tajgában megkezdődtek a Narim—Kuznyecki medence közötti olajvezeték építésé­nek előkészületei. Egy év és Tomszkba juttatja el a gázt. A pártkongresszus jóvá­hagyta, hogy meg kell gyor­sítani a nagyhozamú föld­gáz- és olajlelőhelyek kiak­názását. Ez a körzet e téren egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik. 100 évre volt szükség ahhoz, hogy az or­szágban elérjék az évi 350 millió tonna olajtermelést. A Az Angara folyó a Bajkál-tó közelében (APN fotók — KS) hatalma jelentette ki: „Ab­ból a közös meggyőződésből fognak kiindulni. hogy a nukleáris korszakban nincs más alap egymás közötti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés”. Rendkívül fontos, már most megfogható eredménye a szovjet—amerikai csúcsér­tekezletnek az a változás, amely az európai kérdések megközelítésében tapasztal­ható. A moszkvai találkozót követő napon Bonnban el­kezdődött a NATO külügy­minisztereinek találkozója és ez már konkrét állásfoglalá­sokban, sőt hihetőleg lépé­sekben realizálja a szovjet fővárosban kapott lökést. Amint a Corriera della Sera A szovjet—amerikai kap­csolatok elveit tartalmazó meghatározó okmány, ame­lyet a Figaro című francia lap találóan „a békés egy­más mellett élés tizenkét parancsának” nevez, vala­mint a közös közlemény tisztázza a kétoldalú viszony és a nemzetközi kérdések még sok vonatkozását, ezzel lehetőséget nyit a további gyümölcsöző tárgyalásokra és megállopdásokra, De a című olasz lap megállapítot­ta: „Az eredmény Európa számára mindenesetre igen pozitív, az európai biztonsági értekezlet kérdése a jelek szerint megoldódott”. Ehhez talán még annyit lehet hozzáfűzni, hogy a kö­zös közlemény tanulsága szerint nemcsak az európai biztonsági értekezlet kapott zöld utat, (hírek szerint no­vemberben Helsinkiben már sokoldalú tárgyalások kez­dődnek az előkészítésről), hanem ettől ugyan elválaszt­va, de nyilvánvalóan azért összefüggésében is, lépéseket tesznek — mindenekelőtt Közép Európában — a fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentése kérdéséről szóló egyezmény kimunkálására. szovjet—amerikai csúcstalál­kozó értékelésénél legalább ilyen fontos annak hangsú­lyozása is, hogy mi az, ami­ben a felek megmaradtak a h jmlokegyenest ellenkező ál­láspontjukon. Ez pedig min­denekelőtt az indokínai nép harcának, a vietnami kérdés­nek megítélése. A közös közlemény meg­fogalmazása teljesen világos­sá teszi, hogy. a Szovjetunió ■■■■«■■ ...................um Ul a tárgyalásokon félreérthe­tetlenül tudtára adta az amerikai elnöknek: Vietnam kérdésében semmiféle alku­nak nincs helye. A Szovjet­unió a jövőben is minden segítséget megad, méghozzá nemcsak politikait, diplomá­ciait, erkölcsit, hanem kéz­zelfogható anyagit is — köz­tük a szükséges fegyvereket is — a harcoló Vietnamiak­nak. S mindennek eljuttatá­sáról is gondoskodik, bármi­lyen nehézségeket okozzanak is számára az ismeretes föld­További tárgyalási lehetőségek rajzi és világpolitikai körül-!; mények. Moszkva a szov- ; jet—amerikai kétoldalú kér- ; dések és a nemzetközi prob- ; lémák megtárgyalásának he- ; lye volt — de nem volt, nem ; lehetett szintere a vietnami ; kérdés megoldására. Erről, ; amennyiben Washington a ; politikai megoldás útját ki- ; vánja követni, közvetlenül ; az illetékes féllel, a VDK- ; val és a Dél-vietnami Köz- ; társasággal, annak képvise- ; lőivel tárgyalhatnak csak az ; amerikaiak, méghozzá Pá- ; rizsban. I szibériaiaknak — az első olajkutak indulásától kezdve — mindössze két évtized kell ehhez. Ezen a területen lépten- nyomon olajra bukkannak. A természet ismét újabb kincstárát tárja az ember elé. Szamotlov mellett olyan új olaj mezőt tártak fel, amely évente 100 millió ton­na fekete aranyat ad. De to­vább folyik a kitartó, tudo­mányos és céltudatos fel­táró munka. A geológusok bejelentették, hogy Novoszi- birszktől északra — ahol eddig senki sem gyanította — hatalmas olajmezők rej­tőznek a föld mélyén. Tobolszk és Tomszk kör­zetében óriási petrolkémiai központok létesültek, épül a tajgán és a mocsarakon át a Tyumenytől Szurgutig fu­tó vasútvonal, folytatódnak a munkálatok a Szovjetunió egységes földgázellátási rend­szerének leendő szibériai ágain, készülnek az elekt­romos távvezetékek, újabb és újabb hőerőművek emel­kednek. A vasutasok közük: — Befejezéshez közeledik a transzszibériai vasútvonal villamosítása. A szerelők el­érték a 6205 km-t. Vlagyi­vosztokig már csak 1250 km maradt. Nyikolaj Majszek fAP—Ki), Lidicei memento A haladó emberek az egész világon évente június 10-én megemlékeznek a li­dicei tragédiáról. Az idén lesz 30 eszten­deje, hogy a Cseh- és Mor­vaország úgynevezett biro­dalmi protektora, Heydrich ellen elkövetett merénylet megtorlásaként elpusztítot­ták a békés bányászközsé­get. Ez a gonosztett az egész világot megrendítette. A semmit sem sejtő köz­ségbe betörtek a fasiszta Németország SS egységei, azzal az ürüggyel, hogy a lakosság részt vett a me­rénylet előkészítésében és vérfürdőt rendeztek. 173 fér­fit helyben agyonlőttek, a nőket és gyerekeket kon­centrációs táborba hurcol­ták. A 203 asszonyból 52-őt agyonkínoztak, 3-nak nyo­ma veszett és további 5 a felszabadulás után halt meg a fogság következtében. A fasiszta önkény a gyereke­ket sem kímélte meg: 82 gyerek elpusztult a gázkam­rákban és 6 újszülöttet, akik a „büntető akció” után jöt­tek a világra, utólag öltek meg. A férfilakosság felszá­molása után a községet tel­jesen elpusztították, még aznap felgyújtották az összes lakóházat és leégésük után a maradványokat a földdel tették egyenlővé. Hasonló ’sors várt az iskolára, teme­tőre, templomra és a ker­tekre is. A község nevét tő­re, amit a náci bűntettek cei tragédiát azonban nem sikerült kitörölni az embe­riség tudatából. Brutalitásá­val és méreteiben túllépte a község és a nemzet hatá­rait. Az esemény óriási visszhangot keltett és az egész világon viharos ellen­szenvet váltott ki. Egész sor községet, járást, utcát, teret és iskolát sok ország­ban Lidicéről neveztek el. A fasiszta Németország útját mindenütt városok romjai és ártatlan holttes­tek szegélyezték. A francia Lidicét Oradournak hívják, a belgák emlékeznek Bande nevű községükre, Hollandiá­ban Puttent tisztelik, Norvé­giában Telavagot és a jugo­szláviai Kragujevácban mo­numentális emlékmű emlé­keztet a 2300 legyilkolt áldo­zatra. Hasonlóan pusztult el az olasz Marzobotto és a görög Distoma. Bombázás­sal elpusztították Coventry városát és Varsó romjai kö­zött 800 000 személy pusztult el, nem beszélve a Szovjet­unióban kipusztított városok és falvak százairól. A Lidice név a jóakaratú emberek egyesítését jelenti nemzetiségi és faji megkü­lönböztetés nélkül minden kontinensen. Lidice tiltako­zás a jogtalanság és ember­telenség ellen, a világbéké­ért és szabadságért folyta­tott harc szimbóluma. Minden szenvedés ellené­re, amit a náci bűntettek okoztak, az új Lidice él. tükröződlek a változások A moszkvai csúcs kiválóan mutatta a szovjet külpolitika sokszólamúságát, azt a ké­pességet. hogy a különböző módszereket együttesen tud­ja alkalmazni, miközben tán- toríthatatlanul ragaszkodik az elviség parancsolataihoz. Emellett, általános vélemény szerint a tárgvalások fő jel­lemzője a célratörő, tárgy­szerű légkör volt. A sikerek végül is annak tudhatok be, hogy a nemzetközi erőviszo­nyokban a szocializmus erői javára mentek végbe a vál­tozások, és az amerikai im­perializmus kénytelen volt ezzel számolni, Nixon. már Teheránban, miközben jelentősnek érté­kelte a Szovjetunióban és előbbi Kínában tett látoga­tását, erőteljesen hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Álla­mok sohasem fogja feladni a szövetségesei iránti „szo­ros kötődés” politikáját. „Nem szabad szem elől té­veszteni azt az alapvető tényt, hogy politikánkat a múltban kialakított szövet­ségekre építjük” — mondot­ta. Ez világos állásfoglalás és tudomásul vétele hatásos1 eszköz, minden esetleges il­lúzió ellen. Nemes János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents