Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-27 / 149. szám
1972. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 \ A rendelet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle Újságban olvasták « Hétfő, hajnalban öt óra húsz perc. Szakad az eső. Mondom is magamnak, rossz nap. Aztán alighogy befordulunk a vasútállomáshoz, az autóbuszmegállóval szemközti kis falatozó előtt áll a sor. A végéré állok. Jó párunkat ér az eső, ázunk. Na és, mi van akkor — hallom a sor végén, mert percek alatt egyre többen leszünk. Bejött egy munkásvonat. — Két nagyfröccs, egy fél Hubertus. Két féldeci szilva. Féldeci cseresznye. Javakorabeli asszony a pult mögött. Gyorsan kimossa a féldecis poharakat, nagy a forgalom. Amikor odajutok, közönyösen szól: — Féldeci? — Nem. A rendelet miatt. — És elmondom, hogy tudja-e, szeszesitalt ’ nem szabadna árulnia. Itt a sok munkásvonat, munkába igyekvő emberek a sorban. Balogh Mihályné, az UtasA peronon ugyancsak az Utasellátóé a söröző. Kis ácsorgós kocsma valójában, s a bent álldogáló harminc ember kezében reggel hat órakor jobbára féldecis pohár. Kurucsai József né pénztáros adja a blokkot. — Ismeri a tiltó rendeletet? Hat óra múlt néhány perccel. Kinyitott a Fenyő. Ahogy végigjártuk a vegyiművektől a járműjavítóig, erdőgazdaságig a terepet, még jó is egy kis pihenő. Az eső még esik. A Fenyőben néhány bejárat melletti asztalon nagy tálcákon féldecik sorakoznak. Járműs, fűrésztelepi, fatelepi munkások nyúlnak egy-egy pohárért. Családias a hangulat. A pincér előre odakészítette, így neki is kényelmes. Csak a pénzt szedi. Munkaruhás emberek állnak a sorba, s várnak békésen. Egy gipszelt karú férfi áll mellém. Akkor már tető alatt vagyok. A többiek szólnak neki, nem ott van a sor vége. — Tudom, — azt mondja — de ázni nem akarok. Majd itt kivárom a sorom. Látszik, rég nem volt otthon. Kabátja gyűrött, inge nyaka sötét. Hol aludt, ha aludt, ki tudja? ellátó 36-os számú egységének italmérője. — Ismerem a rendeletet. Üj ságban olvastam. A vállalat? Onnan nem szóltak semmit. Tetszik tudni, ilyenkor nekünk meg kell várni a vállalati központ rendelkezését. Hogy az müt mond. Az, hogy az újságban megjelent, tulajdonképpen nekünk nem jelent semmit. Pedig én örültem is neki. Hajnalban rengeteget dolgozunk. Itallal. — Természetesen, hiszen benne volt az újságban. — Mégis mérik a szeszt? — Mindaddig, amíg a vállalat nem küldi a tiltást. Higgye el,' eddig semmi értesítést nem kaptunk hivatalosan. — Ránk nem vonatkozik a rendelet — mondja Néczin Rudolf üzletvezető. — A távolságot meghatározták, s pékünk közvetlen környezetünkben nincs gyár. Legfeljebb a papírgyár. — Meg a fűrésztelep. — Igen, de a papírgyár reggel hatkor kezd. Itt papírgyári nem- iszik munka előtt. A Fenyőt különben nemrég tatarozták. Nincs már köpködője, csak asztalnál szolgálnak fel. De a kora reggeli vendégeknek mondhatják, hogy üljenek le. Állva bekapják a féldecit, vagy kettőt, aztán sietnek tovább. Nem nehéz kitalálni, hová. A fűrészhez, a TÜZÉP szemközti telepére. Persze, Hogy dolgozni. Szerencsére azonban egy gyár sincs „vészes” közelben. — Mennyit költenek el itt egy hónapban italra? — Kétszázötvenezer forintot. Körülbelül hetven- nyolcvanezret ételre. Délután mindent lehet És ráadásul milyen fúr-* fangosan! A betonelemgyár közelében a Jász-Kun büfében csak üvegben kapható ital. Féldeci is. Az ott dolgozó büfésnő két napja he- .lyettesít. Tudja, hogy az emberek három műszakban dolgoznak, már azt is észrevette, hogy reggel hatkor alig várják, kinyisson, de semmi tiltó rendelkezést nem ' ismer. Ugyanis 0,2 literesnél kisebb üveges árut nem lehetne a rendelet szerint eladni. A vegyiműveknél leltározott tegnap a Jófalat vendéglő. Az élelmiszerbolt előtt á megszokott kép, délután egy órakor: sört hoznak ki, s az utcán isszák. Van féldeci is, üvegben. Csakhogy az üzem mesz- szebb van, mint 200 méter. A belkereskedelmi miniszter június 17-én adta ki a 14/1972. számú rendeletét. Ebben korlátokat szab az italmérésnek, különösen a gyárak, üzemek közvetlen közelében, attól 200 méternél nem távolabb árusító italboltoknak, s a vasútállomási pavilonoknak, utasellátó egységeknek. A vasútállomásokon tilos égetett szeszesitalt árusítani, a vendéglők, boltok pedig a munkaidő kezdete előtt nem árusíthatnak, illetve mérhetnek szeszesitalt. A belkereskedelmi miniszter rendelete a kihirdetés napján, tehát június 17-én hatályba lépett. Szolnoki sétánk ideje csak 10 nappal későbbi: június 27. — sóskúti — Befejeződött a Tanítók Nyári Akadémiája Jászberényben immár hagyomány, hogy júniusban a Tanítóképző Intézet egy hétre otthont ad a Szolnok , és Heves megyéből érkezett pedagógusoknak. Az idén június 19 és 24 között rendezték meg a Tanítók Nyári Akadémiáját, amelyen Szolnok megyéből hetven, Hevesből ötven alsó tagozatos nevelő vett részt. A neyelőkön kívül a Művelődésügyi Mniisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai és a tanítóképző tanárai vállaltak részt a munkában. A sokrétű program az iskolaügy úgyszólván valamennyi területét érintette. Nagy érdeklődés kísérte dr. Majoros Károlynak, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjének „Az eszmei-politikai nevelés időszerű követelményei és feltételei at iskolában” című megnyitó előadását. A további előadások egy-egy részkérdésben nyújtottak segítséget a nevelőknek: „A tanulók személyiségének megismerése és fejlesztése”. (Fábián Zoltán), „Nyelvtanításunk időszerű kérdései” (Tihanyi Andor), „Az énekórák változatos tervezése az esztétikai nevelés szolgálatában” (Kopácsy Béláné), „Rajztanításunk és a tanulók vizuális nevelése” (Sáros András), „Az iskolaérettség és a pszichés ártalmak leküzdésének gondjai az alsó tagozatban’- (Tóth Gyula), „A tantervi követelményszint helyes értelmezése” (Gledu- ra Lajos). A pedagógia általánosabb kérdéseiről szólt Faragó László előadása: „Időszerű közoktatáspolitikai kérdések” és Kopácsy Béla előadása „Az 1972/73. tanév tantárgypedagógiai feladatai”. Az előadásókat korreferátumok, konzultációk, bemutató tanítások követték. OlTatfuk az újságban Tömre a söröző Alira jobban csúszik Pályázatok Szolnok 900. évfordulójára — 11. Budapest hullámhosszán A Szolnok városi Jubileumi In-v téző Bizottság a város 900. évfordulója alkalmából az alábbi pályázatokat hirdeti: c) Közoktatás, közművelődés területén (2—3 ív terjedelemben 32—48 oldal) — Szolnok város közművelődésének története 1919-től napjainkig. . — Szolnok város közoktatásának története 1919-től hap- jainkig. — A Szolnoki Művésztelep története. — A Szolnoki Szigligeti Színház története. — Munkáskiórusok helye és szerepe a város életében a felszabadulás előtt és után. — Az ifjúsági mozgalom története a felszabadulástól napjainkig. — Az úttörőmozgalom története Szolnok városában. — Szolnoki munkások a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért. Szakmunkás tanulók helyzete . a felszabadulás előtt és napjainkban. A pályázat beadásának határideje 1973. szeptember 1. A pályázat eredményhirdetése 1973. november 4. * Pályadíjak: I. 3000.— forint II. 2000.— fojrint III. 1000.— forint » , d) Ifjúsági helytörténeti pályázatok (egy ív) — Szolnoki helyi szokások, foglalkozások, szólásmondások gyűjtése. — Szolnoki népi építkezések (nádtetős, zsindely tetős házak). r- Szolnok felszabadulás előtti és utáni története (egy család életén keresztül). — A szolnoki vasút története Gyilkosság (egy vasutas család történe- > tén keresztül..) — Városrészünk fejlődése a fel- szabadulás után. — Iskolánk ifjúsági szervezetének története. A pályázat beadásának határideje 1973. szeptember 1. Eredményhirdetés: 1973. dec. 1. Pályadíjak: I. 12Ö0.— forint II. 1000.— forint III. 800.— forint é) Szakbizottságok pályázatai: — Szolnok közegészségügyének fejlődése és helyzete napjainkban. (Eü. szakbizottság) (2—3 ÍV). Pályadíjak: i. 3000.— forint II. 2000.— forint III. 1000.— forint A pályázat beadásának határideje: 1973. december 31. — A VOLÁN 7. s£. Vállalat szocialista brigádmozgalma. — (Közlekedési Szakbizottság) (3—4 ív). Pályadíj: I.—5000.— forint n. 3000.— forint A pályázat beadásának határideje 1973. december 31. — Építőipari szocialista brigádok története. (Építőipari Szakbizottság) (3—4 ív). Pályadíj: I.—5000.— forint n. 3000.— forint III. 2000.— forint H. i.: 1973. XII. 31. — Szolnok mezőgazdaságának fejlődése a felszabadulástól napjainkig. (Mezőgazdasági Szakbiz.) (3—4 ív). Pályadíj: I.—5000.— forint n. 3000.— forint III. 2000.— forint H. i.: 1973. XII. 31. A pályázaton csak olyan pályaművek szerepelhetnek, amelyek eddig más pályázaton nem vettek részt* Mesterházi Lajos hangjátéka egy értelmetlen gyilkosság motívumait keresi, akkor, amikor már kezdi felütni fejét a magyar fasizmus, közeledik a II. világháború. Egy proligyerekből lett katonatiszt vélt sérelmének megtorlásaképpen, úgymond tiszti becsületének védelmében , lelövi egyik volt barátját, aki mellesleg szocialista agitátor. A darab — kissé hossza- dalmasan — előbb a két barát szétválását, elveik szembefordulását taglalja, majd egy tárgyalás keretében azt mutatja be, hogy a Horthy-féle igazságszolgáltaVészi Endre hangjátékát még 1963-ban vették föl, most a Rádiószínház múzeuma mutatta be. Egy taxisofőr ellen elkövetett gyilkosság! kísérlet kapcsán a szerző a sofőr lelki válságát, elvesztett bizalmát, mániákus gyilkos-keresését ábrázolja. Tehát amolyan félig krimi — félig lélektani dráma. Egy kitűnő színész, Sin- kovits Imre vállalja azt a nem könnyű feladatot, hogy hitelessé tegye a szituációt, a sofőr figuráját. Lehet, hogy ilyen, vagy tás milyen rafíinált módon, épp a becsületre hivatkozva menti fel a katonatisztet minden felelősség alól. Olyannyira, hogy végül a harmadik barát, aki a halott becsülete védelmében ragaszkodik az igazsághoz, szintén bajba kerüL A darab tiszta szándékához nem fér kétség. Különösen a második része, a tárgyalás az, mely még némi izgalmat is okoz. Összességében valahogy mégis hiányzik ebből a darabból a meggyőző erő. Túlságosan sok a véletlen, s ez egy kicsit „csinálttá” teszi. ehhez hasonló reakciókat vált ki az emberből sikertelen megölétésének sokkja. Végül is egy drámai alkotást nem a puszta igazsághoz való ragaszkodás, hanem a hatás hitelessége tesz igazán drámaivá. Vészi Endre játéka ezzel a hitelességgel marad adós. Vegyes érzelmekkel zártuk el a rádiót, mert nem hogy valami általánosan emberit, de még a kuriozitás élményét sem kaptuk meg teljesen. — trümböczky —• \ Félhomályos zóna Jól halad a keszthelyi Fe tettes kastély helye eá. lítása Négy évvel ezelőtt zárták le a látogatók elől a keszthelyi Festetics kastélyt. Az 1755-ben épült páratlan művészi értékű műemléket most restaurálják. Képünkön: Tetőfedők dolgoznak az északnyugati kupolán. (MTI foto — KS) „Húsos per" A közvélemény jogos felháborodása kíséri azokat az ügyeket, amelyeknek tolvaja, sikkasztója, csalója hosszú éveken át háborítatlanul folytathatja űzelmeit. Ilyenkor teljes joggal nemcsak azt kívánja a közvélemény, hogy a fosztogató bűnhődjék, hanem azt is megkérdezi, hogyan lehetett egy vállalatnál, szövetkezetnél tíz, sőt százezreket sikkasztani anélkül, hogy a pénz vagy az anyaghiány bárkinek is feltűnjék. Különösen nagyra nő ez a kérdőjel akkor, ha egy vállalatnál mondjuk évenként lebukik egy bűnbanda, amik mellett még hébe-hóba a vállalati vagyont dézsmáló „magányos farkasok” is fel-felbukkan- nak., Negyvennyolc vádlott Maradjunk az előbbi esetnél. A nagy közös „bulinál’-, ami után jön az osztozkodás a koncon, nevén nevezve a gyereket, ez esétben a marhafaggyún, vagy a marha és ser- tésnyesedéken. A „húsosok” ugyanis ezt tették. Húsosok: azaz a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nyolc gépkocsivezetője, négy árukísérője, négy raktárosa, valamint a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, s a megye területén lévő ÁFÉSZ-ek jónéhány húsbolt vezetője a négy elemit végzett 36 éves gépkocsivezető, Tóth István vezényletével, összesen negyvennyolcán. Legalábbis eny- nyi vádlottja lesz a Szolnok megyei bíróságon ősszel kezdődő legújabb „húsos pernek”. Hogyan kerül majd félszáz ember egyszerre a vádlottak padjára? Elég volt hozzá néhány „szemfüles” gépkocsivezető és árukísérő, vállalkozó kedvű raktáros, kockáztató húsbolt vezető, aki felfedezte a nagy üzletet a vállalat lezser okiratkezelésében. Nézzük csak sorjában, hogyan is teremtődött: mgg a, kínálkozó alkalom: 1969. január 1. Egyesül a két Szolnok megyei vállalat, az állatforgalmi és a húsipari. Ettől az Időtől kezdve a vállalat saját gépkocsijaival és embereivel szállítja az árut az említett húsboltokba. A gépkocsivezetőknek ettől fog- ■ va lett kötelessége, hogy az eladásra alkalmatlan fagy- gyút és nyesedéket a hús- boltok vezetőitől átvegyék és a vállalat raktárába visz- szaszállítsák. Blokk a szekrény tetején Nem filléres értékekről van szó. Százezreket lehetett csalni. Éppen ezért pontos adminisztrálást kívánt, pontosabban kívánt volna. Sorszámozott tömböt szigorúan elzárva, az áruátvételnél öt példányban kiállított bizonylatot, amiből egy-egy példány minden érdekeltnek jár. A vállalatnál ezzel szemben a számozatlan tömböket a szekrény tetején, mindenki számára könnyen hozzáférhető helyen tárolták, amivel szemmelláthatóan senki sem törődött. Kivéve a sofőröket, akik szövetkezve a húsbolt vezetőkkel a fiktív visszáru átvételi jegyek tömegét állították ki. Lényegesen nagyobb értékű árut feltüntetve a papíron, mint amennyi a kocsira került. Az így létrejött többlet értékét — ahogy az már egy rendes „bűnszövetségben” szokás, testvériesen elosztották. Kapott a gépkocsivezető és az árukísérő, adtak a raktárosnak és maradt a húsbölt vezetőnek. Gebines alapon A kialakult gyakorlat szerint ugyanis amikor egy-egy ilyen túrafuvar befutott a vállalat raktárába, a sofőrök mindjárt a fiktív visszárujegy mellé tették a raktárosnak járó „részesedést”. A raktáros a megállapodás értelmében ilyenkor már tudta, hogy jó, ha a nyese- dékből egy kis jelképes mennyiséget is talál a kocsiderékban. Nem mért, csak igazolta, hogy a papíron feltüntetett mennyiség a raktárba beérkezett, A gebines alapon üzemelő boltoknál egyszerű volt a lebonyolítás. Benyúltak a kasszába és kivették a „többlet” ellenértékét. A szoros elszámolási üzletek vezetői természetesen ezt nem tehették, ígv ők friss hússal fizettek, és ez sem volt rossz üzlet. A vállalatnak annál inkább. Summa summárum, két év alatt több százezer forintos kárt okoztak csalásukkal a társadalmi tulajdonban.. K. K,
