Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-25 / 148. szám
1972. június 25; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnoki Galéria ürügyén Most, hogy túl vagyunk a Damjanich Múzeum keretében működő Szolnoki Galéria boldog tulajdonosának első örömén, úgy érezzük, már nem ünnep- Jrontás, ha a problémákról is szólunk, A gond ott kezdődik, ha a Damjanich Múzeumtól akár Szeged, akár Pécs, vagy netalántán egy külföldi Intézmény csereanyagot kérne, vajon ösz- sze tudna-e a múzeum állítani néhány reprezentatív képzőművészeti kiállítást? Sajnos néhány művész kamara jellegű bemutatásának lehetőségén túl erre a Damjanich Múzeum ma még külső segítség nélkül képtelen. Az egyéni kiállítás sem jelent korántsem teljes anyagot, de grafikám keresztül például Zombory Lajost, Zá- dor Istvánt, Szőnyi Istvánt, Ámos Imrét, esetleg Med- nyánszky Lászlót ismertetni lehet. Ismertetni csupán és művészetükre utalni. Mert azt felesleges említeni, hogy a többszáz festményből, gouache-ból, ak- varellből, rézkarcból stb. álló Szőnyi oeuvre mennyire mutatható'be a jelenleg tulajdonban lévő 39 rézkarccal. De nem is ez a fő probléma, mert ez még megfelel a vidéki múzeum ismeretterjesztési feladatainak. De sajnos annak ellenére, hogy a szolnoki múzeum gyűjteményének elsősorban a szolnoki művésztelepet, az Alföld művészetét kellene képviselnie, sem egy igazán jó régi, — sem egy élő művésztelepi kiállítást, egy tá- gabb értelmű alföldi bemutatót nem tud a múzeum összeállítani saját gyűjteményből. Ennek okait szeretnénk megvilágítani. A múzeum évente 36 ezer forintot kap műtárgyvásárlásra. Az anyaggyűjtéssel megbízottak ezt a legfontosabb feliadatra, a régi művésztelepi alkotók muzeális anyagának vásárlására fordítják. Ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy kisebb méretű Fényes Adolf kép 20 ezer forintnál kezdődik a Bizományi Áruházban, s hogy egy Deák-Ébner ceruzavázlat 3 ezer forint, akkor kiderül, hogy milyen nagyon kevés ez a gyűjteménygyarapításra fordítható összeg. Az a feladat is nehezen és igen lassan teljesíthető, hogy egy- egy rajzzal, gyengébb kvalitású, tehát olcsóbban megszerezhető alkotással minden művésztelephez kapcsolható művész szerepeljen a gyűjteményben. Arra azonban gondolni sem lehet, hogy egy-egy kvalitásosabb Deák-Ébner, Fényes, Aba- Novák kép akár Bizományi Áruházon, akár aukción keresztül bekerüljön a múzeumba. Például egy jelentősebb Aba-Novák kép megvételére az egész évi keret is kevés volna. Ha tehát egy régi művésztelepi kiállítást, vagy alföldi pik- turát illusztráló kiállítást akar a múzeum rendezni, feltétlenül a Nemzeti Galéria, vagy a Szépművészeti Múzeum segítsége szükséges. Ez a probléma csak magasabb évi vásárlási kerettel, vagy egy-egy alföldi témájú gyűjtemény, hagyaték megvásárlásával, vagy magángyűjtők kegyes adományaival oldódhatna meg. Ennyit a régi anyag gyűjtéséről. Az élő művészet műveinek megszerzésével kapcsolatos múzeumi probléma egészen más természetű. Elsősorban beszélni kell a Szolnoki Művésztelep élő művészeinek anyagáról. Feltétlen szükséges lenne legalább egy olyan színvonalú és számú művésztelepi anyag a múzeum gyűjteményében, mint amivel a Nemzeti Galéria rendelkezik. Hogy bármikor, bárhol méltóképpen mutathassa be a szolnoki múzeum, a szolnoki művészek tevékenységét. Sajnos itt is azt kell mondanunk, hogy saját gyűjteményből ez jelenleg elképzelhetetlen. A Damjanich Múzeum élő művészeti anyaga a következő forrásokból táplálkozik: részben a Művészeti Alap úgynevezett kétmilliós vásárlásából, amely az állam által megvásárolt műveket szétosztja a fővárosi és a vidéki múzeumok között. Ebből az 1967 óta általában évenként rendezett akcióból gyarapodott a múzeum gyűjteménye legalább is értékben a legerőteljesebben. Sajnos azonban a választásnál mind a Nemzeti Galéria, a fővárosi múzeumok, mind pedig a nagyobb, speciális gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok elsődleges joggal rendelkeznek. (Például Vásárhely igényli a Németh, Szalay, Fejér stb anyagot, Szentendre az ott dolgozók anyagát, Pécs pedig minden kisplasztikát, elvontabb stílusú művet Modern Galériája címén. (Ami ezek- után megmarad, abból választhat Szolnok is. Ilyen körülmények között lehetetlen összehozni egy jobb minőségű élő magyar művészetet bemutató anyagot. Ugyanis mindenképpen hiányos lesz. A Szolnoki Művésztelep alkotóitól csak igen ritkán választhat a Damjanich Múzeum az állami vásárlás anyagából. Vagy azért, mert már a Nemzeti Galéria kiválasztotta, vagy azért, mert nincs. Saját művészeink anyagát régebben a Tavaszi és a Téli Tárlatokon a minisztérium Képző- művészeti főosztálya és a Szolnok megyei tanács művelődésügyi osztálya által megvásárolt alkotásokból kapta a múzeum. Nagyon fontos volt a két intézmény patronálása, hiszen egyetlen lehetősége volt a hozzánk legközelebb álló művészek munkáinak gyűjtésére. A múzeum népművelési feladatainak egyik legfontosabbika pedig éppen az, hogy közönségünket a saját megyénkben, városunkban folyó művészeti élettel ismertesse még. Sajnos ez az említett gyarapodási mód az utóbbi években igen-igen lecsökkent. Beszéljenek a számok. A megyei tanácstól a múzeum a megyei művészek munkáiból 1968-ban 3, 1969-ben 0, 1970-ben 1, 1971- ben 2 műalkotást kapott gyűjteménye számára. (Meg kell említeni, hogy két íi- ben kapott a múzeum póthitelt, összesen 94 ezer forint értékben Ámos grafikák és Finta csontfaragvá- nyok megvásárlására.) A minisztérium 1968-ban 4, 1969-ben 0, 1970-ben 2, 1971-ben 0 alkotással gyarapította a szolnoki gyűjteményt. Ez az oka annak, hogy most, amikor megrendezésre került az első galériabeli kiállítás, p Szolnoki Művésztelep a feszabadulás- tól napjainkig címmel, alig találunk olyan művet, ami a Damjanich Múzeum tulajdonában lenbe. A régi anyag kiegészítését a Nemzeti Galéria szolgáltatta, az új anyagét pedig vagy a művészek, vagy pedig a Szolnok megyei tanács, a szolnoki városi tanács, vidéki művelődési házak, tanácsi intézmények. S fájó szívvel tapasztaltuk az anyaggyűjtés során, hogy azok az alkotások, amelyek valóban örökre őrzendők lennének, általában szobadíszekké válnak, csupán azért, mert a múzeum csekély anyagiakkal rendelkezvén egyszerűen képtelen felvenni a versenyt nemcsak néhány jókeresetű gyűjtő lehetőségeivel, de akár az intézmények adottságaival is. A múzeum csak részben tudományos intézmény. Egyik legfontosabb feladata a népművelés, az ismeret- terjesztés. Ennek alapja képzőművészeti vonalon egy minden oldalról jól szervezett gyűjtemény. Jó kiállításokat rendezni csak jó anyagból lehetséges. S ez a nagyméretű felmérés, kölcsönkérés, ami a Szolnoki Galéria nyitókiállítását előzte meg, nem lehet gyakori megoldás. Ez ellen éppen a tulajdonos intézmények tiltakozhatnak leginkább. Gondolkozni kellene valamilyen kézenfekvőbb és véglegesebb megoldáson. Egri Mária felszámolják Karcagon a régi piactér furnérból, kátránypapírból, lécekből összeeszkábált 'elárusító bódéit. Augusztus 20-án adják át a 2 millió forint költséggel épülő 1850 négyzetméter eladóterű vásárcsarnokot Van-e még Európában őstermcszéti, szűzi állapotban megmaradt vadon, rengeteg, őserdő, melyben ráadásul még vadonélő bölények is vannak? Van ilyen, Lengyelországban: a Bielowieza-i őserdő, Közép-Európa legnagyobb mélysíki vadonja ez, melynek jellegzetessége megközelíti a régi idők ősrengetegét. A képen: őserdei bölények Á hús még hiányzik Az asszonyok szokás szerint péntek reggel nyolc óra körül, már ott sorakoztak a húsbolt előtt: várták, hogy megérkezzen a szolnoki húsipari vállalat kocsija, amelyik hozza a vasárnapi ebédnek valót. Csakhogy ezen a pénteken hiába várakoztak, hiába tervezték a rántottkaraj, marhapörkölt, vagy sertéssült ebédet. A kocsival — annak ellenére, hogy 1 mázsa tőkehúst és 130 kg töltelékárut kellett volna hoznia Jászfelsőszentgyörgy- re — csak a következő áruk érkeztek: 19 kg belsőrész, 37 kg csont, 25 kj; füstölt köröm és 60 kg vegyes tölte. lékáru. Ebből pedig bajos vasárnapi ebédet főzni. így azután szombat reggel drága pénzért mérték a felsőszent- györgyi piacon a csirkét. A piacról vásárolnak Bármennyire is furcsának tűnik, egy községben is gondot okoz a hús hiánya: egyrészt mert — különösen ilyenkor nyári nagy dologidőben — inkább vasárnap főznek jobb ételt az asszonyok, másrészt ekkorra már elfogy a téli disznóvágáskor bödönbe lesütött hús. Meg a modern konyha vezetés már a községekben is divat: friss húsból készített ételt akarnak enni az emberek. A másik fontos tényező: ebben a községben is sok a gyári munkás, a tisztviselő, a pedagógus akiknek nincs háztáji állattartásuk, tehát az üzletből, piacról vásárolnak. Jászfel- sőszentgyörgyön a kétezer- kétszázhúsz lakosnak csaknem egynegyede nem a mezőgazdaságban dolgozik. Nem akarok én a jászfel- sőszentgyörgyi húshiányból messzemenő következtetések, re jutni, de vallom: „üres konyhán bolond a háziasz- szony” s ha „bolond” köny- nyen jutnak helytelen gondolatok az eszébe. Ha nincs mit főznie, nem a kereskedelmet, nem a húsipart szidja, nem azokát akik mulasztást követtek el a szállítások körül, hanem a vezetőket, a tanácsot, a... lehet folytatni a sort mindenkinek saját fantáziája szerint. Egyszóval „könnyen csinálnak politikai kérdést a dologból” mondja Kiss D. Géza tanácselnök. „Mert az embereknek ha üres a gyomruk, hiába magyarázzuk: milyen jó, hogy termel a Lenin Kohászati Művek. ök először enni akarnak, méghozzá jót!” Rendszerint keveset Igaz, ez ritkán fordul elő, hogy egyáltalán nem kap húst a község, de hogy kevés amit kap, az rendszerint így van. Éppen ezért a község tanácsi vezetőinek kezdeményezésére, a pártvezetés egyetértésével, az ÁFÉSZ tevékeny közreműködésének ígéretében bízva, a községi tanács a közelmúltban úgy határozott, hogy anyagilag is támogatni kell egy kisebb húsfeldolgozó létesítését Jászfelsőszent- györgyön. Az alapanyagot adják a háztáji gazdaságok, van a községben kihasználatlan helyiség, ami némi bővítések után alkalmas vágóhídnak, illetve húsfeldolgozónak. Még nem tudják mennyibe kerülne ez az egész, de mindenképpen meg akarják csinálni, mert akkor nemcsak a községet tudnák ellátni, hanem az ÁFÉSZ konyháit is. Bíznak abban, ha meg lesz az elegendő forint a húsfeldolgozó építéséhez, akkor a megyei tanács illetékesei is megadják az engedélyt annak működtetéséhez. Addig azonban még legalább egy esztendő van hátra, és addig még sok vasárnapon, de még több hétköznapon kell ebédet főzniök az asszonyoknak. Mondjuk rántott karajt uborka salátával. Csak, hogy most csupán az uborka van meg — a hús még hiányzik! Varga Viktória Közlemény Az állampolgárok telek-, lakás és üdülőtulajdon bejelentésével kapcsolatos tudnivalókról Számítástechnikai központ épül Európa egyik legmodernebb számítástechnikai oktató központjának építését tervezik a fővárosban, Ke- lenföldön az Etele téren. A Budapesti Számítástechnikai Oktató Központ — amely évente hat-hétezer számítástechnikai szakember képzését végzi — mintegy 160 millió forintot költ majd új otthonára. A rohamosan fejlődő számítástechnika hazai „fellegvárához” 300 ágyas szállodát is építenek a vidéki és a külföldi hallgatóknak. A legkorszerűbb '„tanító gépekkel” felszerelt intézményben többfajta előadóterem gondoskodik majd arról, hogy a különböző csoportok a legmegfelelőbb képzést kapják. Általában 12, 30, 80. 130 és 250 személyes előadótermek épülnek. A tantermekben egyszerre 750 tanuló vehet részt a tanfolyamokon. A központi tv teremből egyszerre is sugározhatnak adást az összes hallgatónak, s a tanulók a mikrofonhálózat segítségével ugyanakkor kérdéseket is feltehetnek az előadónak. A számítástechnikai oktató központhoz tartozik majd két tv-stúdió és egy technikai stúdió is. A szinkron tolmácsterem segítségével egyszerre hat nyelven közvetítik az előadásokat. Az állampolgárok telek-, lakás és üdülőtulajdonát — a 45/19.71. (XII. 30.) PM számú/ rendelet szerint — be kell jelenteni és nyilvántartásba kell venni. Bejelentést az a személy (család) köteles tenni, akinek az ország területén bárhol — beépítetlen lakó- vagy üdülőtelek tulajdona, illetőleg egynél több lakás- vagy üdülőtulajdona vart. (A rendelet alkalmazásában család: a házastársak és a kiskorú gyermekeik, továbbá a házastársakkal együtt lakó nagykorú nőtlen, illetőleg hajadon gyermekeik). Nem kell bejelentést tennie annak a személynek (családnak), akinek a tulajdonában csak egy lakás (szövetkezeti, öröklakás, egyla- kásos családi ház stb.) és egy üdülőtulajdon van, ha beépítetlen telek nincs. (A bérlakás nem minősül lakás- tulajdonnak). Nem kell továbbá a beépítetlen telkek tulajdonosai közül sem újabb bejelentést tenni azoknak, akik korábban már eleget tettek a telekadó rendeletben előírt bevallási kötelezettségüknek, ha ennek során a tulajdonban lévő valamennyi telket, lakást, üdülőt bejelentették és azóta változás nem történt. A bejelentést — az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon — legkésőbb 1972. június hó 30. napjáig kell megtenni a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes tanács vb pénzügyi szervéhez. (A nyomtatvány itt ingyenesen beszerezhető). Ha a bejelentésre kötelezetteknek az állandó lakóhelyén kívül van telek-, lakás- vagy üdülőtulajdona, a bejelentés egy példányát egyidejűleg meg kell küldenie az ingatlan fekvése szerint illetékes pénzügyi szervhez is. A bejelentésben a személy (család) tulajdonában az ország területén bárhol lévő. valamennyi beépítetlen lakó- és üdülőtelket, továbbá lakás- és üdülőtulajdont fel kell tüntetni. A család tagjainak tulajdo. náról közös bejelentést kell tenni. A bejelentés elmulasztása vagy valótlan adatok közlése szabálysértési eljárást van maga után. A bejelentéssel kapcsolatos részletes tudnivalókról az illetékes tanácsi szervek a szükséges felvilágosítást készségesen megadják. Megyei tanács vb pénzügyi osztálya
