Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
1972. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tudás örömünnepe Kíváncsi fejek jelennek meg az ablakpárkány fölött, kitágult nagy szemek tekintete szegeződik a bentlévőkre. Tizenketten kellene lenniük, de csak tizenegyen jöttek el. A nyitott ajtón a hűvösebb levegővel bejön a folyosón hancúrozó gyerekek lármája is. Ezért az ajtó hol nyitva van, hol zárva, attól függően, hogy éppen a meleg, vagy a zaj tűnik elviselhetetlenebbnek. ☆ . Kállai Aladárné az első. Az olvasás egy kicsit döcög, az írás meg a számtan jobban megy neki. Mezei István egymás után hívja ki a vizsgázókat a táblához. A kréta csikorog, porlad a görcsös szorítás alatt, de megszületik a mondat. Hátul a padokban mocorgás, suttogás, néhányan jelentkeznek. — Mi a hiba? A felelő homloka megizzad a melegtől, meg az izgalomtól. — Hol van a hiba? Félhangosan olvassa újra a mondatot. Feltesz egy ékezetet, reménykedve néz a tanárra. — Aludni szoktunk, vagy alutni ? — Aludni. — Tehát? Villámgyorsan letörli a hibás szót, felírja helyesen, és nagy, megkönnyebbült sóhajjal leteszi a krétát. A Nyúl utcai iskolából messzire lehet látni, az apró házak alig takarják el a kilátást. Távolabb nagy, fűvel benőtt gödrök vannak. Azt hittem, vályogot vertek belőlük', később kiderült, hogy bombatölcsérek. Kékinges fiatalember áll meg mellettem. Rágyújt. — Nem nagyon ment az asszonynak az olvasás — mondja — pedig mennyit segítettem neki! — Nem volt az olyan rossz. — Most utóbb nem tudott járni, merthogy született a kicsi. Azért maradt el. Kis híján abbahagyta. Amikor nem tudott eljönni az iskolába, a tanár bácsi elhozta a számtanpéldákat, én meg visszahoztam megoldva. A tanár bácsi nagyon lelkiismeretes. Egy kis csend, azután újra megszólal. — Most me,* a kislány van bent. ö vizsgázik. — Milyen kislány? — A feleségem húga. Aki e<jdig vigyázott a gyerekre. Együtt tanulnak az asz- szonnyal. Nálunk nevelkedik. mert az anyja meg-, halt, amikor kicsi volt, az apjuk meg... szóval nem nagyon törődött velük. Állami gondozásban volt. de mi kivettük, azóta nálunk van. Mi a vegyiművekben dolgozunk. És hegesztő vagyok, az asszony meg betanított munkás. Itt végeztem el az iskolát én is a Kis- gyepen. Itt éltem, itt is maradok. Ha a kislány elvégzi a nyolcadikat, elhelyezem a vegyiművekben, azután a saját lábára állhat. ír Levizsgázik a tizenegyedik tanuló is. A termet villámgyorsan átrendezik. A cimbalom már kezdettől fogva ott állt az ablak mellett, a hegedű és a gitár a szekrény tetején pihent. Az alapismereti tanfolyam saját zenekara: Lencse Gyula, Kolompár Aladár, ifj. Budai József veszi át a szót. Először ketten kiállnak énekelni, de Zsákai Mária és Zsákai Éva hangja csakhamar elvegyül a többiekével. Bor kerül az asztalra, mindenki koccint, mindenkivel. Pusoma József táncol. A többiek körülveszik, tapsolják az ütemet, A gyerekek már az ajtóig merészkednek. Néha elrebben- tik őket, de visszajönnek hamarosan. ír Burai József idősebbnek látszik a többieknél. Félrehúzódva cigarettázik az egyik sarokban. Nézi a táncolókat, mosolyog. de nem áll közéjük. — öreg vagyok már — mondja mentegetőzve. — Inkább csak nézni szeretem a fiatalságot. — Hány éves. — Negyvenöt. — Ősszel beiratkozik az ötödik-hatodik osztályba? — Be. Muszáj művelődni. — Hogy szánta rá magát? — Hát több oka is volt. En a múlt rendszerben két osztályt végeztem, de az semmi a mai világban. Sokszor volt, hogy amikor megkaptam a fizetést és számolgattuk. hogy hogy is van, az egyik ember azt mondta, jól fizettek, a másik meg, hogy nem jól. Én csak néztem, mert nem tudtam rendesen számolni. Akkor gondoltam, hogy nem jól van ez így, tanulni kellene. Meg ha elvégzem az iskolát, ötvenéves koromra targoncavezető lehetek, és még tíz évig dolgozhatok így. — Nem volt nehéz? — Hát... néha nehéz volt, de a gyerekek segítettek. Ök mind több osztály végeztek. Az egyik fiam már szakmát is tanult. De a ktsz-ben is segítettek, támogattak, biztattak. ír Az iskolát lassanként be kellene zárni, de a társaság nehezen oszlik szét. Fél kilenckor mégis abbamarad a tánc, ha nem is végleg. Négyen megfogják a cimbalmot, elindul a menet Buraiékhoz. A ház jó messzire van. Nagy füves réten meg egy árkon hell átmenni. A cimbalom drága szerszám, hatan viszik, ha valahol nehezebb a járás. Kicsi a Buraiék háza is, mint a többi kisgyepi ház. Ennyi ember nem is férne be. A cimbalmot a ház előtt állítják fel, asztalt, székeket hoznak. Az asztalra fehér kenyér kerül, meg kövér sonka zöldpaprikával. Néhányan borért szaladnak. Hűvös szél támad, nem állja útját semmi a nyílt mezőn. Kutyák felelgetnek egymásnak a sötétbe boruló házak közül. Az állomásról ide hallatszik a mozdonyok éles füttye. A szolnoki utcák fényei gyöngysorként villognak a látóhatár peremén. ír — Melyik a tanár bácsi nótája? ' Kolompár Aladár az álla alá szorítja a hegedűt, várakozóan néz Mezei Istvánra. — Most a tanár bácsi tiszteletére muzsikálunk. — A tanár bácsinak nem tudjuk soha igazán megköszönni amit értünk tett. — Megosztja velünk a tudását, hogy mi is előbbre jussunk. — Esőben, sárban kijár, hogy tanítson minket. — Hiába csinálnék akármit a maguk szorgalma nélkül. — De mi hiába lennénk szorgalmasak, ha a tanai; bácsi nem foglalkozna velünk. — Szóval fele-fele. Nagy nevetés, a zenészek hangolnak. A háziasszony petróleum- lámpát hoz, felakasztja az eresz alá. A libegő sárga láng csak néhány méterre világít. a fénykörön kívül még többen is állnak, félig beleolvadva az éjszaka sötétjébe. öregek, fiatalok táncra perdülnek, a többiek ke- zükkel-lábukkal követik a ritmust. ír A bor ké'ik Néhányan készülődnek, elszaladt az idő, reggel korán kezdődik a munka. A háziak tartóztatnák őket: mi lesz a sok borral, ki issza azt meg? Hiába a marasztalás, a . társaság felkerekedik, de nem jut messzire. Félúton találkoznak a borért küldött két emberrel. Lencse Gyula háza van legközelebb. Most bővítik, új szobát építenek hozzá. Itt is az udvaron állítják fel a cimbalmot. Szűkebb ^ hely, mint a másik háznál, az emberek szorosabban állnak egymás mellett. Pusoma József kazánfűtő a Patyolatnál. Koccintunk. — Nem könnyű a tanulás — mondja, és iszik egy kortyot. — Olaj, vagy gázkazánhoz szeretnék kerülni. de a nyolc általános nélkül nem lehet. Azért tanulok. Nem könnyű. Ugye nem haragszik, ha a saját bajaimmal feltartom? A feleségem nem akarta, hogy tanuljak. Azt mondta, neki jó így is, meg van elégedve a keresetemmel. Meg azt hitte, nem a tanulás, hanem a nők miatt járok iskolába. Most külön is vagyunk ezért, de majd belátja ő is, hogy nekem van igazam. — Csak a pénz miatt tanul? — Nem. Lehet, hogy a pénz nem is lesz több, de nem kell naponta hetven mázsa szenet belapátolni a kazánba. Persze nehogy azt higgye, hogy nem akarok dolgozni. Másképp beszélnek azzal, aki iskolát végzett. műveltebb. A korábbi munkahelyemen egyszer elém állt egy ember. — Hát te hol dolgoztál azelőtt? — Ügy tudom — mondtam — nem ittuk meg a pertut. — Erre elkezdett kiabálni, hogy tűnjek el a szeme elől. Én is mérges lettem. Nézze, ezt a tőrt mindig magamnál hordom. Elővettem, hogy belevágom. Húsz méterről óév eltalálok vele akárkit, hogy vége lesz.. Szerencsére két főnök éppen jött fölfelé a lépcsőn, és hallották a vitát. Behívattak a szobájukba és megkérdezték mi van. Persze nekem adtak igazat. De ha látják, hogy nem vagyok olyan tanulatlan, az emberek nem beszélnek velem így, nem kerül sor vitára. ☆ Egyre többen állnak a cimbalom körül. A környék teljesen elcsendesedett, kialudt a fény a szomszéd házak ablakaiban. Az ütők mind fürgébben ugrálnak a húrokon, egyre szilajabb a dallam. A hegedűs már nem játszik, a vonóval veri az ütemet a hangszer hátán. Az ének ütemes félszavakra töredezik. A dallam elvész, csak a ritmus marad meg. az száll győzelmesen az apró házak felett. Eistey András Forgalomtechnikai mérés az M—7-es úton Forgalomtechnikai méréseket végzett több országos főútvonalon a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium részére a csehszlovák Közlekedésügyi Kutató Intézet egy mérőcsoportja. Az M—7-es autóúton, Siófok, valamint Szeged és Veszprém térségében egy speciális műszere- zettségű gépkocsival, a fékezésnél fellépő síkossági méréseket végeztek. (T Előkészület a méréshez. A mérések előtt meghatározott mennyiségű lisztfinomságú homokot dörzsölnek az útburkolat rücskeibe. Ezzel pontosan megállapítható, hogy adott területen menynyi víz helyezkedik el — esős időszakban — az úttest burkolatán. ewwwHKw Munkában a csehszlovák mérőcsoport két tagja. (MTI fotó — Bajkor József felvételei KS) Pontosan két hete, amikor vidéki rokonokhoz indult nyaralni az asszony, a pályaudvaron gyengéden megsimogatta a férfi arcát, s a kalauz füttyéig még kiadott néhány utasítást: — Mindenre vigyázz, édesem, ahogy otthon megbeszéltük. Mindennap, amikor hazaérsz a munkából, nyisd ki az ablakot, hadd szellőzzék a szoba. A virágokat el ne felejtsd meglocsolni, hiszen azonnal tönkremennek ebben a káinku- lában. Ne engedd felgyülemleni a szennyest, mert a nyloningeknek nem használ, ha sokáig hányódnak a szekrény aljában. Hiszen te olyan ügyes vagy! Olyan szépen rendben tartottad a dolgaidat legénykorodban is. Arra is vigyázz, hogy ne maradjon szeny- nyes edény, éppen most olvastam valahol, hogy az idei kánikulában rettenetesen elszaporodtak a legyek. Vigyázz, nehogy égve felejtsd a villanyt, mint Moktad, te, te, szórakozott professzor!... Ma délben hazaérkezett az asszony, mégpedig Nyári életkép nagyon is váratlanul, férje csak holnap estére várta. A férfi éppen a fürdőszobában tartózkodott. A fürdőkádat tele engedte vízzel, a vízbe sámlit helyezett el, arra ráült, s egyik kezében egy Rejtő-könyvet szorongatott, a másikkal őszibarackot majszolt. A kulcszörgést észre se vette, csak az asz. szony kiáltására neszeit fel. Ügy ugrott ki a kádból, mintha ka- tapult vetette volna ki. r— Jani! Jani, vagyis a férj, tárt karokkal indult az asz- szony felé, de félúton megtorpant, mert az asszony beleszimatolt a levegőbe. — Jani! — kiáltott az asszony —, itt olyan a levegő, mint a putriban ! Esküszöm, itt egy percig sem volt nyitva az ablak! Mielőtt a férfi szóhoz jutott volna, az asszony az ablakhoz lépett, megszemlélte a virágokat, s nyomban szívéhez kapott: — Te Atyaisten! A virágaim! Ha ezt tudom, jaj, ha ezt tudom! Dehogy is teszem ki a lábam! Az események gyorsan követték egymást. Az asz- szony mohón feltépte a szekrény- ajtót, s kazalnyi szennyes inget szórt ki a padlóra, majd az egészet, mint egy öl- nyi szalmát, felemelte s vitte a fürdőszobába. A férfi ezalatt bűnbánóan végignyúlt a rekamién, nem látta értelmét a mentegetőzésnek, szemét lehunyva várta a vihar elvonulását. Szinte csak félfüllel hallotta, amint a konyhában felesége az edényeket csapkodja. Estig egy szót sem szóltak egy. máshoz. Az asz- szony duzzogva tett-vett, a férfi pedig sóhajtozva vergődött a rekamién, mint cellájában az elítélt. A kánikula ellenére is hideg volt a lakás, mint a jégverem. Aztán este, amikor felgyújtották a villanyt, az asszony leült a fotelba, a férfi pedig a lába elé térdepelt. Fejét az asszony szoknyájára hajtotta, s panaszkodni kezdett, mint anyjának a kisfiú: — Ne haragudj rám, drága anyukám, tudom, azt gondolod, lusta kutya voltam. Pedig nincs igazad. Én mindent úgy akartam csinálni, ahogy meg- mondtad. Mindig időben haza is jöttem, hogy rendet teszek. De ahogy beléptem a házba, mindentől elment a kedvem. Ügy hiányoztál, de úgy!... Semmihez sem tudtam kezdeni. Leültem ide, a fotelba és gondolkoztam. Csak rád gondoltam szüntelenül. .. Az asszony — noha még tartani akarta a haragot — egy akaratlan mozdulattal megsimogatta a férfi haját, s ebből a szituációból már nem tudott visszakozni. A férfi pedig ezalatt a haverokkal eltöltött rómaiparti estékre gondolt, ami a villany- számla csekély összegéből kiderülne. de. okosan, két éjszaka is égve hagyta a villanyt. .. Simon Lajos ^00300000c0c0x)0c00000cxx00l»0c<100000000cc000ű0ca»x00i3 >OCppOO(»OOOCXXaX»DOCXMO<XOOOOO<XXXWOOOOOOOQOOOOCOOOOOOOOOOOOOa: J
