Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

1972. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érdekes kísérlet Zolnay Pál új filmje, amelynek for­gatókönyvét sok előzetes anyag elkészítése után írták meg, így tehát joggal lehet mondani, hogy témáját az életből meríti. Mert hiszen a vándorfényképészek — akik az országot járják, és munkájuk végzése közben a legkülönfélébb igényeket kénytelenek kielégíteni, és emiatt gyakran összeütközésbe kerülnek önmagukkal — számtalan filmre kívánkozó tapasztalatot szereznek. A képen jobboldalt Zolnay Pál, a film rendezője munka közben. A jubiláló Kodály-kórus köszöntése Temetni korai Beszélgetés moziiól. A bolgár nép nagy Ga A dokumentumműsor a rá­diós műfajok olyan formája, melyben talán feladatát, ha­táskörét tekintve a legtöbb a lehetőség. Az egyszerű doku­mentatív ismertetéstől a ri­portokon keresztül a már- már rádió játékszámba menő teljes dramatizálásig — min­den. Barát Apollónia műsora e tág lehetőségeken belül szin­te az eszközök valamennyié­vel él. Georgi Dimitrov 90. születésnapja alkalmából — mintegy 50 perces emlékmű­sort állított össze. Nemcsak Dimitrov eredeti beszédeit, írásait idézi fel, de korabeli hangfelvételről lipcsei védő­beszédének egy-egy jellemző részletét és hallhatjuk. Ez volt az a per, (ahogy nevez­ni szokták „az éveszázad pe­re”), melyben a Rehichstag felgyújtásával a kommunis­tákat vádolták. Ezt az ürü­gyet akarták felhasználni a hatalomra került fasiszták, hogy a kommunista párt mű­ködését lehetetlenné tegyék. Ebben a perben vált Di­mitrov vádlottból félelmetes vádlóvá, kristálytiszta logiká­val, jó stratégiai érzékkel védte saját magát, pártját, népét. A műsornak legjobb része az, amely a per felelevení­tésével foglalkozik, hangjá- tékszerűen, — teljes illúziót keltve. Tömören, mégis meg­győzően foglalja össze a Di- mitrov-per lényegét, a hall­gatóban teljes kép alakul ki Dimitrov egyéniségéről. Sajnos nem mondható el mindez a többi dokumentum megszólaltatásáról, sőt a ri­portokról sem. Itt már sok­kal egysíkúbb, nem elég ér­dekfeszítő volt a műsor. Pe­dig a téma — többek között Dimitrov kapcsolata a ma­gyar munkásmozgalommal — érdekes, az akkori résztve­vőkkel készített beszélge­tések — még sem érik el azt a hatást, amelynek lehetősé­ge érződik az interjúk mö­gött. Rövidebb, de feszeseb­ben szerkesztett műsor az érdeklődő hallgatót nagyobb figyelemre késztette volna. Oblomov Izmus lett Goncsárov hő­séből. Helyet keresett magá­nak a sok izmus között egy sajátos viselkedésmód kife­jezője, az „oblomovizmus”. Mert milyen is tulajdon­képpen ez az Oblomov? Ta­lán jóérzésű, talán tiszta lel­kű álmodozó, óm mégsem nyerheti el szimpátiánkat, mert képtelen a cselekvésre. A „majd holnap” embere, aki végül is egész életét ilyen tunya, tehetetlen együgyü- ségben éli le. Akkor sem ké­pes kitömi ebből a körből, amikor erre egy csodálatos szerelem lehetőséget adna neki. Goncsárov, az orosz kriti­kai realizus kiemelkedő kép­viselője regényében az 1800- as évek passzivitásba süllyedt nemesi rétegét rajzolja meg. Igaz, hogy ma nálunk az ob­lomovizmus nem tekinthető társadalmi jelenségnek. De mindnyájan felismerhetjük önmagukban a passzivitásra való hajlam esetleges össze­tevőit. Ez a regény önvizsgá­latra késztet. Furcsa módon, de éppen a tehetetlenség, a tunyaság érzékletes megfo­galmazásával ösztökél cse­lekvésre, aktivitásra. Szerencsés választás volt. hogy a világirodalom legjobb műveinek rádiófeldolgozásai közé Goncsárov műve is be­került. A rádióváltozat sal­langmentes, puritán, — így majdnem azt írhatnám, kor­szerű. Baksa Soós László, a rendzeő jó érzékkel emeli ki a mai ember számára is fon­tos mondanivalót. A szerep­lők közül elsősorban az Ob- lomovot alakító Latinovits Zoltán és az Ölgát megfor­máló Almósi Éva emelke­dett ki. — trömböczky — Vasárnap délelőtt a Ság- vári Endre megyei .Művelő­dési Központ színháztermé­ben jubileumi hangverseny­nyel ünnepelték az 50. éves évfordulójához érkezett szol­noki kórust. Az ünnepi hang­verseny műsorában az ünne­pelt kóruson kívül két ven­dégegyüttes is szerepelt: az Európa-hírű váci Vox Hu­mana, amelyet Makiári Jó­zsef Liszt-díjas karnagy ve­zényelt, továbbá a csehszlo­vákiai Prerov gépgyárának ka­marakórusa. A Kodály-kórus igényes és valóban felemelő műsora után — melyet a szépszámú közönség vastaps­sal fogadott — először Sze­nes Ottóné, a KPVDSZ te­rületi bizottságának titkára köszöntötte a hetventagú együttest, és ajándékképpen A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Akadémia nyelvtudományi intézete a központi Gorkij nyelviskola tanártovábbképző szeminári­uma keretében hétfőn az Akadémia orosz nyelvokta­tási szimpóziumot rendezett. Az előadásokat a moszkvai RUHA különválasztja a társadalmi osztá­lyokat, megszabja az ember helyzetét és jogait embertársa között. A jólsza­bott ruha előtt kitárul nem egy kapu, mely egyébként zárvá maradna. De történ­het olyan esemény, amikor szívesen közelednénk az ala­csonyabb társadalmi osztá­lyokhoz, hogy megismerjük és átéljük érzéseiket. És olyankor válik a ruha aka­dállyá, kirekeszt az élmény­ből; és amint a felszálló meleg légáramlás nem enge­di földre hullani a papír- sárkányt, még ha elszakadt is a zsinórja, épp úgy foszt meg bennünket nem egy esetben a ruhánk attól, hogy megnyerjük a saját társadal­mi színvonalunk alatt élő emberek bizalmát. Egy ötven év körüli asz- szony guggolt a piacon; pon­tosan a kocsiút közepén. Érett dinnyék hevertek kö­rülötte: némelyik a földön, némelyik még a kosárban. Nyilván eladni hozta őket, de kinek jutott volna eszébe alkudni rájuk, mikor az osszony arcára húzta a ru­hája csücskét, fejét a két térde közé fúrta és zokogott keservesen. A szomszédos bódék fa­padjain üldögélő, vagy a kö­zelben ácsorgó emberek néz­ték az asszonyt és vitatkoz­tak. Hangjukban megvetés, nézésükben harag; csak ne­kem szorongatta sírás a tor­kom, de hogyan is mond­hattam volna ki, hogy mi­ért? Elválasztotta tőle r.u­egy ezüst serleget nyújtott át a kórus titkárának, majd Fenyvesi József, a városi pártbizottság dicsérő okleve­lét adta át a jubiláló kórus­nak, végül a megye és a vá­ros társadalmi és tanácsi szervei képviselői gratuláltak és egyéni kitüntetéseket ad­tak át. A vendégek műsorá­ban a preroviak elsősorban sajátos hangzásvilágú prog­ramjukkal nyerték el a kö­zönség rokonszenvét; főleg a férfikari részleg kiváló hang­beli adottságai érvényesül­tek jól a megszólaltatott kó­rusművekben. A váci kórus hírnevéhez méltóan most is bizonyította, hogy szakmai körökben nem véletlenül tartják számon a legjobb magyar kórusok között: nagy­szerű éneklésükkel szinte el­bűvölték a közönséget. Tudományos Módszertani Központ vezető munkatársai és magyar szakemberek tar­tották. A két ország nyelv­oktatói a szakterületükön je­lentkező időszerű kérdések egész soráról folytattak esz­mecserét. hám börtöne: az ő fájdalma és az én részvétem nem ta­lálkozhatott. Egy férfi meg­vetően köpött mellettem a földre: — Ilyenek a mai nők! — szónokolt. — Tegnap halt meg a fia; alig egy napja! És ez a szégyentelen már itt árulja a dinnyét! — Mindenki azt kapja az istentől, amit megérdemelt — szólt közbe, szakállábán túrkálva, egy másik férfi. Egy harmadik meg egy gyufaszállal kotorászott a fü­lében s így nyilatkozott: — Mit számít a halál ezeknek? Olyanok, mint a disznók: csak a zabáláson jár az eszük. A kenyérért szíjat hasíthatsz belőlük; mással sem törődnek; a ke­nyér1 a gyerekük, a felesé­gük, a vallásuk, az istenük. — Az még hagyján — vá­gott bele a szomszédos bó­déból a fűszeres, — hogy ezeknek az élet meg a halál egyremegy; de legalább te­kintettel lehetnének a mások vallására és szokásaira. Tud­játok, hogy a felnőtt gye­rekek halálakor tizenhárom nap gyász kötelező, és hogy aki ennél előbb érintkezik, vagy beszél az anyával, ma­A nemrég megtartott or­szágos filmforgalmazási és moziüzemeltetési konferen­ciával kapcsolatos kiadvá­nyok főként azt a tényt hangsúlyozták vagy mente­gették. hogy az utóbbi 10— 12 évben mintegy öt ven százalékkal visszaesett a mozi nézők száma. Évi 140 millióról 70 millióra. — Szolnok megyében is hasonló arányú volt a néző­szám megcsappanása? — kérdeztük Papp Lászlót, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját. — Sajnos, igen. De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy korai lenne még eltemetni a mozit. Szolnok megye 120, vállalatunkhoz tartozó film­színházának körülbelül 3 mil­lió nézője volt az elmúlt év alatt. — Ez azt jelenti, hogy a megye minden lakosa —1 a csecsemőket is beleértve, több mint hatszor megy moziba évente. Tehát a film semmiképpen sem elhanya­golható közművelődési té­nyező. — Az érdeklődés zuha­násának okai közismertek. A tévé elterjdésével meg­szűnt a mozi tömegszóra­koztató monopóliuma. Nyolcvanezer tévé-készülék van a megyében, és ezen kívül is növekedtek a mű­velődés. a szórakozás, a szabadidő eltöltésének egyéb lehetőségei. De vajon nem javulna-e valamelyest a helyzet, ha korszerűbb, von­zóbb lenne a mozihálózat? — A moziüzemi vállalat egyedül képtelen gyökeres változtatást végrehajtani, márpedig erre lenne szük­ség. Különösképp a községi keskenyfilmes mozik (több, mint fele ilyen a százhúsz­nak) jelentős része alkal­matlan épületben, némelyik düledező magánházban \an. Javításuk az esetek többsé­gében akkor is célszerűtlen illetve teljesen lehetetlen lenne. ha a felújítási és ál­lóeszköz fenntartási keretünk több volna a jelenlegi évi 12 millió forintnál. Űj mo­zi létesítésére pedig egyelő­re nagyon korlátozottak a lehetőségeink. — Ez mit jelent? — Jelenleg Alattyánban, Kőteleken, Kétpón, Jászte­ga is beszennyeződik és csak penitenciával szabadulhat a tisztátalanságtól. Ez az asz- szony meg itt ül a piacon, dinnyét árul és ezrével fo­rognak körülötte az embe­rek. Ugyan ki tudja, hogy haláleset történt a családjá­ban, s ezért ő maga is tisz­tátalan? Akárki vásárolhat a dinnyéjéből, anélkül, hn;y tudná, mit tesz; ez egyszerű­en tűrhetetlen! Kikérdeztem a járókelő­ket, és megtudtam egy-két közelebbi részletet. A hu­szonhároméves fiú, annak felesége, és két gyerekük: ebből állt az öregasszony családja. Talpalatnyi földecs- kéjük volt a város mellett; az évszakhoz képest főze­lékféléket vagy gyümölcsöt termeltek rajta eladásra: eb­ből éltek. A fiú kicipelt a piacra egy teli kosár dinnyét, s míg az öregasszony árult, ő visszafordult, ment újból dolgozni a földre. Két nap­ja, alig derengett még a haj­nal. épp szedte a fiú az érett dinnyét, amikor egy hűvös, harmatos kövön összetekere- dett kígyóra lépett; a hüli) hirtelen, mint egy rugó, ki­pattant és megharapta a sarkát. leken, Nagykörűn vannak mozik munkálat alatt, a jász- alsószentgyörgyi hamarosan kész lesz. És. hogy a me­gyeszékhely filmkedvelői­nek is mondjak jó újságot: a megyei építőipari vállalat vezetősége épp a napokban tett ígéretet, hogv még az idén hozzákezdenek a Vosz- tok úti mozi építésének. — Ha jól tudom, ez az ügy öt éve húzódik. — Valóban. És ezalatt négy millió forintról tizen­két millióra emelkedett a várható költség. — Mi lenne ön szerint a mozihálózat korszerűsítésé­nek járható útja’ — A községek, városok erőteljes hozzájárulása. Köz­ponti dotáció moziépítésre kevéssé várható. Az illám így is három-négy forinttal járul hozzá minden egyes mozijegyhez. A moziüze­mi vállalatok 1963 óta vesz­teségesek. Márpedig a párt­ós az állami irányítás el­vei szerint továbbra is in­dokolt a helyárak jelenlegi szinten való megtartása. A Szovjetunió után Magyar- országon a legolcsóbb a Európában a mozijegy. — Az ország művelődési házainak több, mint a felé­ben működik mozi. A mi megyénkben viszont megle­hetősen kevés példa van a két közművelődési intéz­mény együttélésére. Mi ennek az oka? — Elterjedt valami fur­csa babona, amit a legtöbb­ször úgy szoktak megfo­galmazni. hogy „A MOKÉP elviszi a pénzt.” Az ugyan­csak — természetszerűleg — veszteséges művelődési há­zak a másik veszteséges vállalattól féltik a bevé­telt. (Ráadásul kiirthatat- lan ez a fogalomzavar, hogy a MOKÉP-pel tévesztenek össze bennünket, holott a MOKÉP országos forgal­mazási szerv, mi is köl­csönzési díjat fizetünk ne­ki a filmekért.) Azt hiszem, hogy az ilyesfajta féltéker.y- kedés teljesen indokolatlan. Anyja félőrülten rohant a kurúzslóhoz. Az ráolvasott a harapásra, minden hókusz­pókuszt végigcsinált; nagy hangon szólongatta és ma­gasztalta a kígyók istenét. Ami lisztet meg egyéb ga­bonafélét csak talált a ház­ban, mind odaadták könyör- gő-áldozatul. Az anyja, a felesége és a gyerekek szí- vettépő jajgatással borultak a betegre, hangjuk áthasí­tott a kunyhó tetején, de a fiatalember , nem szólt, nem is szól már soha többé, teste megfeketült a vipera mérgé­től. Aki él, az járhat mezte­lenül, de a halottra szemfe­dél kell, mégpedig új szö­vetből. Az öregasszony pénz­zé tett minden apró csecse­becsét, rézfityegőt, amije még volt, hogy meglegyen a szemfedő. Meghalt a kenyérkereső­jük. Kevéske maradék élel­müket és pénzecskéjüket a papnak ajánlották fel, kö­szönetül a temetési szertar­tásért. Másnap reggel a két kis árva sírni kezdett éhé­ben; a nagyanyjuk dinnyé­vel csitítgatta őket. De a menye; akit magas láz vert le i a lábáról, nem ehetett dinnyét. Kölcsönt, most hogy már nem volt férfi a ház­nál, senkitől sem remélhet­tek; még két-három krajcárt sem. így hát az öregasszony letörölte a könnyeit, telerak­ta kosarát a dinnyével, me­lyet tegnap szedett a fia, és elindult a piacra. Mást nem tehetett. Hlmiől Ellenkezőleg. a mozinak és a művelődési háznak is hasznos lenne a látogatott­ságot és a látogatók kultu­ráltságát tekintve is az együttműködés. Ennek elle­nére jelenleg Csépa az egyetlen hely a megyében, ahol a művelődési házhoz építenek mozit — Az egyes filmtípusok között hogyan oszlik meg a közönség érdeklődése? — Ez az egyetlen terület, ahol egyértelműen jót mond­hatunk a megyéről, és töb­bek között ezért nem hi­szem, hogy az úgynevezett moziválság lényegesen to­vább mélyülne. A tartal­mas politikai mondanivalö- jú és magas művészi szín­vonalú, vállalatunk nyelv- használata szerint preferált és A-kategóriás filmek for­galmazását tekintve a me­gyék élmezőnyébe tarto­zunk. Ezzel szemben az alacsony színvonalú szóra­koztató, bűnügyi és kaland­filmek látogatottsága jóval kisebb nálunk az országos átlagnál. — Mi a helyzet a magyar filmekkel? — Az összes filmeken be­lül itt a legnagyobb a visz- szaesés az egész országban. Négy éve még az isszes nézőszám 19 százalékát tet­te ki a magyar filmek kö­zönsége, ma már csak 15- öt. 4 millió 300 ezer az országos csökkenés, nálunk is hasonló az arány. A ma­gyar filmnek az a rangja, amit a nemzetközi film­szakemberek és az igény .s magyar filmnézők elis­mernek, valahogy mé„ min­dig nem jutott el a közön­ség tudatáig, Másrészt azt hiszem, hogv sok alkotó el­szakadt a közönség igénye­itől. Különösen a magyar szórakoztató filmek gyen­gék. — Miért hisz leginkábo mégis a film és a mozi jö­vőjében? — Mert ismerem a mo­zilátogatók életkori statisz­tikáját. Nézőink hetven szá­zaléka 24 év alatti fiatal. Sz. J. Minden erejét összeszedte, úgy mert csak kimenni a piacra; de amikor kiért, ere­je elhagyta; nem bírt fog­lalkozni a vevőkkel. Eltakar­ta az arcát, térde közé hor­gásztattá a fejét és sírt-sírt végetérhetetlenül. Csak tegnap halt meg a fia, és ez a némber ma már itt árul a piacon! Micsoda szívtelen teremtés! Igyekeztem fájdalma mé­lyére hatolni, és egy másik anyához hasonlítottam, a szomszédasszonyunkhoz, aki a múlt télen vesztet­te el a fiát. Ügy összeomlott, hogy három hónapig ki sem tudott kelni az ágyból. Szin­te elvesztette a józan eszét: pillanatonként félrebeszélt; szünet nélkül patakzottak a könnyei, olyan szörnyű volt a bánata. Éjjel-nappal két orvos állt az ágya mellett, és időről-időre jeges tömlőt tettek a homlokára. Az egész város részvéttel kísérte ezt a gyötrődést. élrelökdöstem az utamból a járókelő­ket. Mily sok csaló­dás, értelmetlenség vakítja el gondolatainkat és kerget bennünket elsietett ítéletek­be. Hát tétlenség és oénz híján a tisztes gyász is el­képzelhetetlen? Ezen vívód­tam magamban, de bármeny­nyit vívódtam is, csak egy vigaszra bukkantam: sírni is csak néhány kiváltságosnak szabad. DzsaszpáJ indiai író elbeszélése Orosz nyelvoktatási szimpózion XXXXXXXXDOCXXXXXXX)OOOOOOCOOCX)OOOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOO Sírni csak szabad... Új magyar film, A RETUSÖR

Next

/
Thumbnails
Contents