Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám
1972. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érdekes kísérlet Zolnay Pál új filmje, amelynek forgatókönyvét sok előzetes anyag elkészítése után írták meg, így tehát joggal lehet mondani, hogy témáját az életből meríti. Mert hiszen a vándorfényképészek — akik az országot járják, és munkájuk végzése közben a legkülönfélébb igényeket kénytelenek kielégíteni, és emiatt gyakran összeütközésbe kerülnek önmagukkal — számtalan filmre kívánkozó tapasztalatot szereznek. A képen jobboldalt Zolnay Pál, a film rendezője munka közben. A jubiláló Kodály-kórus köszöntése Temetni korai Beszélgetés moziiól. A bolgár nép nagy Ga A dokumentumműsor a rádiós műfajok olyan formája, melyben talán feladatát, hatáskörét tekintve a legtöbb a lehetőség. Az egyszerű dokumentatív ismertetéstől a riportokon keresztül a már- már rádió játékszámba menő teljes dramatizálásig — minden. Barát Apollónia műsora e tág lehetőségeken belül szinte az eszközök valamennyiével él. Georgi Dimitrov 90. születésnapja alkalmából — mintegy 50 perces emlékműsort állított össze. Nemcsak Dimitrov eredeti beszédeit, írásait idézi fel, de korabeli hangfelvételről lipcsei védőbeszédének egy-egy jellemző részletét és hallhatjuk. Ez volt az a per, (ahogy nevezni szokták „az éveszázad pere”), melyben a Rehichstag felgyújtásával a kommunistákat vádolták. Ezt az ürügyet akarták felhasználni a hatalomra került fasiszták, hogy a kommunista párt működését lehetetlenné tegyék. Ebben a perben vált Dimitrov vádlottból félelmetes vádlóvá, kristálytiszta logikával, jó stratégiai érzékkel védte saját magát, pártját, népét. A műsornak legjobb része az, amely a per felelevenítésével foglalkozik, hangjá- tékszerűen, — teljes illúziót keltve. Tömören, mégis meggyőzően foglalja össze a Di- mitrov-per lényegét, a hallgatóban teljes kép alakul ki Dimitrov egyéniségéről. Sajnos nem mondható el mindez a többi dokumentum megszólaltatásáról, sőt a riportokról sem. Itt már sokkal egysíkúbb, nem elég érdekfeszítő volt a műsor. Pedig a téma — többek között Dimitrov kapcsolata a magyar munkásmozgalommal — érdekes, az akkori résztvevőkkel készített beszélgetések — még sem érik el azt a hatást, amelynek lehetősége érződik az interjúk mögött. Rövidebb, de feszesebben szerkesztett műsor az érdeklődő hallgatót nagyobb figyelemre késztette volna. Oblomov Izmus lett Goncsárov hőséből. Helyet keresett magának a sok izmus között egy sajátos viselkedésmód kifejezője, az „oblomovizmus”. Mert milyen is tulajdonképpen ez az Oblomov? Talán jóérzésű, talán tiszta lelkű álmodozó, óm mégsem nyerheti el szimpátiánkat, mert képtelen a cselekvésre. A „majd holnap” embere, aki végül is egész életét ilyen tunya, tehetetlen együgyü- ségben éli le. Akkor sem képes kitömi ebből a körből, amikor erre egy csodálatos szerelem lehetőséget adna neki. Goncsárov, az orosz kritikai realizus kiemelkedő képviselője regényében az 1800- as évek passzivitásba süllyedt nemesi rétegét rajzolja meg. Igaz, hogy ma nálunk az oblomovizmus nem tekinthető társadalmi jelenségnek. De mindnyájan felismerhetjük önmagukban a passzivitásra való hajlam esetleges összetevőit. Ez a regény önvizsgálatra késztet. Furcsa módon, de éppen a tehetetlenség, a tunyaság érzékletes megfogalmazásával ösztökél cselekvésre, aktivitásra. Szerencsés választás volt. hogy a világirodalom legjobb műveinek rádiófeldolgozásai közé Goncsárov műve is bekerült. A rádióváltozat sallangmentes, puritán, — így majdnem azt írhatnám, korszerű. Baksa Soós László, a rendzeő jó érzékkel emeli ki a mai ember számára is fontos mondanivalót. A szereplők közül elsősorban az Ob- lomovot alakító Latinovits Zoltán és az Ölgát megformáló Almósi Éva emelkedett ki. — trömböczky — Vasárnap délelőtt a Ság- vári Endre megyei .Művelődési Központ színháztermében jubileumi hangversenynyel ünnepelték az 50. éves évfordulójához érkezett szolnoki kórust. Az ünnepi hangverseny műsorában az ünnepelt kóruson kívül két vendégegyüttes is szerepelt: az Európa-hírű váci Vox Humana, amelyet Makiári József Liszt-díjas karnagy vezényelt, továbbá a csehszlovákiai Prerov gépgyárának kamarakórusa. A Kodály-kórus igényes és valóban felemelő műsora után — melyet a szépszámú közönség vastapssal fogadott — először Szenes Ottóné, a KPVDSZ területi bizottságának titkára köszöntötte a hetventagú együttest, és ajándékképpen A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és az Akadémia nyelvtudományi intézete a központi Gorkij nyelviskola tanártovábbképző szemináriuma keretében hétfőn az Akadémia orosz nyelvoktatási szimpóziumot rendezett. Az előadásokat a moszkvai RUHA különválasztja a társadalmi osztályokat, megszabja az ember helyzetét és jogait embertársa között. A jólszabott ruha előtt kitárul nem egy kapu, mely egyébként zárvá maradna. De történhet olyan esemény, amikor szívesen közelednénk az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz, hogy megismerjük és átéljük érzéseiket. És olyankor válik a ruha akadállyá, kirekeszt az élményből; és amint a felszálló meleg légáramlás nem engedi földre hullani a papír- sárkányt, még ha elszakadt is a zsinórja, épp úgy foszt meg bennünket nem egy esetben a ruhánk attól, hogy megnyerjük a saját társadalmi színvonalunk alatt élő emberek bizalmát. Egy ötven év körüli asz- szony guggolt a piacon; pontosan a kocsiút közepén. Érett dinnyék hevertek körülötte: némelyik a földön, némelyik még a kosárban. Nyilván eladni hozta őket, de kinek jutott volna eszébe alkudni rájuk, mikor az osszony arcára húzta a ruhája csücskét, fejét a két térde közé fúrta és zokogott keservesen. A szomszédos bódék fapadjain üldögélő, vagy a közelben ácsorgó emberek nézték az asszonyt és vitatkoztak. Hangjukban megvetés, nézésükben harag; csak nekem szorongatta sírás a torkom, de hogyan is mondhattam volna ki, hogy miért? Elválasztotta tőle r.uegy ezüst serleget nyújtott át a kórus titkárának, majd Fenyvesi József, a városi pártbizottság dicsérő oklevelét adta át a jubiláló kórusnak, végül a megye és a város társadalmi és tanácsi szervei képviselői gratuláltak és egyéni kitüntetéseket adtak át. A vendégek műsorában a preroviak elsősorban sajátos hangzásvilágú programjukkal nyerték el a közönség rokonszenvét; főleg a férfikari részleg kiváló hangbeli adottságai érvényesültek jól a megszólaltatott kórusművekben. A váci kórus hírnevéhez méltóan most is bizonyította, hogy szakmai körökben nem véletlenül tartják számon a legjobb magyar kórusok között: nagyszerű éneklésükkel szinte elbűvölték a közönséget. Tudományos Módszertani Központ vezető munkatársai és magyar szakemberek tartották. A két ország nyelvoktatói a szakterületükön jelentkező időszerű kérdések egész soráról folytattak eszmecserét. hám börtöne: az ő fájdalma és az én részvétem nem találkozhatott. Egy férfi megvetően köpött mellettem a földre: — Ilyenek a mai nők! — szónokolt. — Tegnap halt meg a fia; alig egy napja! És ez a szégyentelen már itt árulja a dinnyét! — Mindenki azt kapja az istentől, amit megérdemelt — szólt közbe, szakállábán túrkálva, egy másik férfi. Egy harmadik meg egy gyufaszállal kotorászott a fülében s így nyilatkozott: — Mit számít a halál ezeknek? Olyanok, mint a disznók: csak a zabáláson jár az eszük. A kenyérért szíjat hasíthatsz belőlük; mással sem törődnek; a kenyér1 a gyerekük, a feleségük, a vallásuk, az istenük. — Az még hagyján — vágott bele a szomszédos bódéból a fűszeres, — hogy ezeknek az élet meg a halál egyremegy; de legalább tekintettel lehetnének a mások vallására és szokásaira. Tudjátok, hogy a felnőtt gyerekek halálakor tizenhárom nap gyász kötelező, és hogy aki ennél előbb érintkezik, vagy beszél az anyával, maA nemrég megtartott országos filmforgalmazási és moziüzemeltetési konferenciával kapcsolatos kiadványok főként azt a tényt hangsúlyozták vagy mentegették. hogy az utóbbi 10— 12 évben mintegy öt ven százalékkal visszaesett a mozi nézők száma. Évi 140 millióról 70 millióra. — Szolnok megyében is hasonló arányú volt a nézőszám megcsappanása? — kérdeztük Papp Lászlót, a megyei moziüzemi vállalat igazgatóját. — Sajnos, igen. De hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy korai lenne még eltemetni a mozit. Szolnok megye 120, vállalatunkhoz tartozó filmszínházának körülbelül 3 millió nézője volt az elmúlt év alatt. — Ez azt jelenti, hogy a megye minden lakosa —1 a csecsemőket is beleértve, több mint hatszor megy moziba évente. Tehát a film semmiképpen sem elhanyagolható közművelődési tényező. — Az érdeklődés zuhanásának okai közismertek. A tévé elterjdésével megszűnt a mozi tömegszórakoztató monopóliuma. Nyolcvanezer tévé-készülék van a megyében, és ezen kívül is növekedtek a művelődés. a szórakozás, a szabadidő eltöltésének egyéb lehetőségei. De vajon nem javulna-e valamelyest a helyzet, ha korszerűbb, vonzóbb lenne a mozihálózat? — A moziüzemi vállalat egyedül képtelen gyökeres változtatást végrehajtani, márpedig erre lenne szükség. Különösképp a községi keskenyfilmes mozik (több, mint fele ilyen a százhúsznak) jelentős része alkalmatlan épületben, némelyik düledező magánházban \an. Javításuk az esetek többségében akkor is célszerűtlen illetve teljesen lehetetlen lenne. ha a felújítási és állóeszköz fenntartási keretünk több volna a jelenlegi évi 12 millió forintnál. Űj mozi létesítésére pedig egyelőre nagyon korlátozottak a lehetőségeink. — Ez mit jelent? — Jelenleg Alattyánban, Kőteleken, Kétpón, Jásztega is beszennyeződik és csak penitenciával szabadulhat a tisztátalanságtól. Ez az asz- szony meg itt ül a piacon, dinnyét árul és ezrével forognak körülötte az emberek. Ugyan ki tudja, hogy haláleset történt a családjában, s ezért ő maga is tisztátalan? Akárki vásárolhat a dinnyéjéből, anélkül, hn;y tudná, mit tesz; ez egyszerűen tűrhetetlen! Kikérdeztem a járókelőket, és megtudtam egy-két közelebbi részletet. A huszonhároméves fiú, annak felesége, és két gyerekük: ebből állt az öregasszony családja. Talpalatnyi földecs- kéjük volt a város mellett; az évszakhoz képest főzelékféléket vagy gyümölcsöt termeltek rajta eladásra: ebből éltek. A fiú kicipelt a piacra egy teli kosár dinnyét, s míg az öregasszony árult, ő visszafordult, ment újból dolgozni a földre. Két napja, alig derengett még a hajnal. épp szedte a fiú az érett dinnyét, amikor egy hűvös, harmatos kövön összetekere- dett kígyóra lépett; a hüli) hirtelen, mint egy rugó, kipattant és megharapta a sarkát. leken, Nagykörűn vannak mozik munkálat alatt, a jász- alsószentgyörgyi hamarosan kész lesz. És. hogy a megyeszékhely filmkedvelőinek is mondjak jó újságot: a megyei építőipari vállalat vezetősége épp a napokban tett ígéretet, hogv még az idén hozzákezdenek a Vosz- tok úti mozi építésének. — Ha jól tudom, ez az ügy öt éve húzódik. — Valóban. És ezalatt négy millió forintról tizenkét millióra emelkedett a várható költség. — Mi lenne ön szerint a mozihálózat korszerűsítésének járható útja’ — A községek, városok erőteljes hozzájárulása. Központi dotáció moziépítésre kevéssé várható. Az illám így is három-négy forinttal járul hozzá minden egyes mozijegyhez. A moziüzemi vállalatok 1963 óta veszteségesek. Márpedig a pártós az állami irányítás elvei szerint továbbra is indokolt a helyárak jelenlegi szinten való megtartása. A Szovjetunió után Magyar- országon a legolcsóbb a Európában a mozijegy. — Az ország művelődési házainak több, mint a felében működik mozi. A mi megyénkben viszont meglehetősen kevés példa van a két közművelődési intézmény együttélésére. Mi ennek az oka? — Elterjedt valami furcsa babona, amit a legtöbbször úgy szoktak megfogalmazni. hogy „A MOKÉP elviszi a pénzt.” Az ugyancsak — természetszerűleg — veszteséges művelődési házak a másik veszteséges vállalattól féltik a bevételt. (Ráadásul kiirthatat- lan ez a fogalomzavar, hogy a MOKÉP-pel tévesztenek össze bennünket, holott a MOKÉP országos forgalmazási szerv, mi is kölcsönzési díjat fizetünk neki a filmekért.) Azt hiszem, hogy az ilyesfajta féltéker.y- kedés teljesen indokolatlan. Anyja félőrülten rohant a kurúzslóhoz. Az ráolvasott a harapásra, minden hókuszpókuszt végigcsinált; nagy hangon szólongatta és magasztalta a kígyók istenét. Ami lisztet meg egyéb gabonafélét csak talált a házban, mind odaadták könyör- gő-áldozatul. Az anyja, a felesége és a gyerekek szí- vettépő jajgatással borultak a betegre, hangjuk áthasított a kunyhó tetején, de a fiatalember , nem szólt, nem is szól már soha többé, teste megfeketült a vipera mérgétől. Aki él, az járhat meztelenül, de a halottra szemfedél kell, mégpedig új szövetből. Az öregasszony pénzzé tett minden apró csecsebecsét, rézfityegőt, amije még volt, hogy meglegyen a szemfedő. Meghalt a kenyérkeresőjük. Kevéske maradék élelmüket és pénzecskéjüket a papnak ajánlották fel, köszönetül a temetési szertartásért. Másnap reggel a két kis árva sírni kezdett éhében; a nagyanyjuk dinnyével csitítgatta őket. De a menye; akit magas láz vert le i a lábáról, nem ehetett dinnyét. Kölcsönt, most hogy már nem volt férfi a háznál, senkitől sem remélhettek; még két-három krajcárt sem. így hát az öregasszony letörölte a könnyeit, telerakta kosarát a dinnyével, melyet tegnap szedett a fia, és elindult a piacra. Mást nem tehetett. Hlmiől Ellenkezőleg. a mozinak és a művelődési háznak is hasznos lenne a látogatottságot és a látogatók kulturáltságát tekintve is az együttműködés. Ennek ellenére jelenleg Csépa az egyetlen hely a megyében, ahol a művelődési házhoz építenek mozit — Az egyes filmtípusok között hogyan oszlik meg a közönség érdeklődése? — Ez az egyetlen terület, ahol egyértelműen jót mondhatunk a megyéről, és többek között ezért nem hiszem, hogy az úgynevezett moziválság lényegesen tovább mélyülne. A tartalmas politikai mondanivalö- jú és magas művészi színvonalú, vállalatunk nyelv- használata szerint preferált és A-kategóriás filmek forgalmazását tekintve a megyék élmezőnyébe tartozunk. Ezzel szemben az alacsony színvonalú szórakoztató, bűnügyi és kalandfilmek látogatottsága jóval kisebb nálunk az országos átlagnál. — Mi a helyzet a magyar filmekkel? — Az összes filmeken belül itt a legnagyobb a visz- szaesés az egész országban. Négy éve még az isszes nézőszám 19 százalékát tette ki a magyar filmek közönsége, ma már csak 15- öt. 4 millió 300 ezer az országos csökkenés, nálunk is hasonló az arány. A magyar filmnek az a rangja, amit a nemzetközi filmszakemberek és az igény .s magyar filmnézők elismernek, valahogy mé„ mindig nem jutott el a közönség tudatáig, Másrészt azt hiszem, hogv sok alkotó elszakadt a közönség igényeitől. Különösen a magyar szórakoztató filmek gyengék. — Miért hisz leginkábo mégis a film és a mozi jövőjében? — Mert ismerem a mozilátogatók életkori statisztikáját. Nézőink hetven százaléka 24 év alatti fiatal. Sz. J. Minden erejét összeszedte, úgy mert csak kimenni a piacra; de amikor kiért, ereje elhagyta; nem bírt foglalkozni a vevőkkel. Eltakarta az arcát, térde közé horgásztattá a fejét és sírt-sírt végetérhetetlenül. Csak tegnap halt meg a fia, és ez a némber ma már itt árul a piacon! Micsoda szívtelen teremtés! Igyekeztem fájdalma mélyére hatolni, és egy másik anyához hasonlítottam, a szomszédasszonyunkhoz, aki a múlt télen vesztette el a fiát. Ügy összeomlott, hogy három hónapig ki sem tudott kelni az ágyból. Szinte elvesztette a józan eszét: pillanatonként félrebeszélt; szünet nélkül patakzottak a könnyei, olyan szörnyű volt a bánata. Éjjel-nappal két orvos állt az ágya mellett, és időről-időre jeges tömlőt tettek a homlokára. Az egész város részvéttel kísérte ezt a gyötrődést. élrelökdöstem az utamból a járókelőket. Mily sok csalódás, értelmetlenség vakítja el gondolatainkat és kerget bennünket elsietett ítéletekbe. Hát tétlenség és oénz híján a tisztes gyász is elképzelhetetlen? Ezen vívódtam magamban, de bármenynyit vívódtam is, csak egy vigaszra bukkantam: sírni is csak néhány kiváltságosnak szabad. DzsaszpáJ indiai író elbeszélése Orosz nyelvoktatási szimpózion XXXXXXXXDOCXXXXXXX)OOOOOOCOOCX)OOOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOO Sírni csak szabad... Új magyar film, A RETUSÖR
