Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

1972. JfehM 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Törökszenímsldós A városfejlesztés problémái és feladatai B Országunk településháló­zatában a ma és a jövő szempontjából egyaránt fon­tos helyet foglalnak el al­földi városaink. Ezek sorában elsősorban az Al­föld kis városainak fejlesz­Sajátos mezővárosi múlt Törökszentmiklós — az al­földi kis városhálózat fej­lesztési problémáinak és feladatainak szemszögéből — kettős vonatkozásban ér­dekes, és vizsgálatot érdem­lő. Egyrészt, sajátos mező­városi múltja miatt, más­részt fejlődésére, sorsára számottevően hat — közvet­ve és közvetlenül — Szol­nok közelsége, gazdasági, forgalmi csomóponti, kultu­rális, kereskedelmi stb. von­zása. A város fejlesztési problémáinak és az ebből következő feladatainak fel­vázolása és a hazai adottsá­gainkkal megegyező, min­denkori reális értelmezése érdekében elengedhetetlen a mai helyzet sokrétű vizsgá­lata. A város tőrök hódoltság előtti múltja (ekkor Balla- szentmiklós néven szerepelt), majd a török hódoltság utá­ni időszakban végbement Hegnövekedett felelősséggel Párttagok felvétele a szolnoki járás nagyüzemében és nagyközségeiben tési problémái, feladatai a legbonyolultabbak. Közel­múltbeli fejlődésük töret­lennek alig nevezhető: sor­suk számos vonatkozásban ellentmondásosan alakul. Alföldi városaink mai fej­lődésének szinte minden problémája sokoldalúan és jól érzékelhetően tükröződik vissza Szolnok megye váro­sainak sorsában. újratelepülése és azt köve­tő fejlődése, alig különbö­zik a többi nagyhatárú és az akkori viszonyok mellett vi­szonylag jelentős lakosságszá­mú alföldi település sorsá­nak alakulásától. A tizen­nyolcadik század második felében kezdődött Török- szentmiklóson is a tanyás településmód kialakulása. A város mai fejlődését is köz­vetlenül meghatározó ténye­ző egyikének — a Szolnok— Debrecen közötti vasútvonal megépülését tekinthetjük. Hatása viszonylag gyorsan és sokrétűen nyilvánul meg a város életében: a kedvező szállítási adottságok az élel­miszeripar, ezen belül is el­sősorban a malomipar fej­lődését segítik elő. Lassan — lényegében több évtizedet átfogóan — bontakozik ki a városiasodás — alföldi kis­városokra jellemző — fo­lyamata. infrastrukturális igényeiből eredő leghalaszthatatlanabb feladatok megoldása, a kom­munális ellátás és a szol­gáltatóipar fejlesztése — ezek fő vonásaiban a város elmúlt évtizedbeni fejlődé­sének, illetve az ez irányú fejlesztési törekvések főbb jellemzői. A város mai helyzetét há­rom fő kérdéscsoport vizs­gálatán és értékelésén ke­resztül mutatjuk be. Ezek a következők: a népesedési helyzet és főbb jellemzői, a termelőbázis és annak a vá­ros fejlődésére gyakorolt ha­tása, a lakosság infrastruk­turális ellátottsági viszonyai. A számszerű megállapítá­soknál a Központi Statisz­tikai Hivatal illetékes szer­vei által közreadott — 1969- re és 1970-re vonatkozó — adatokat használjuk feL (Folytatjuk) Dr. Kőszegfalvi György Á munka múzeumában Az algyői 168-as kút a zalai dombok között Három évvel ezelőtt kap­tak tagfelvételi és fegyelmi jogkört a Tisza Cipőgyár üzemi- és Tiszaföldvár, Jász- ladány községek párt-vég­rehajtóbizottságai. A követ­kező években Szajol, Tisza- süly és Űjszász községek párt-végrehaj tóbizottságai is elnyerték e jogkört. Az öt nagyközség és a Tisza Cipőgyár jelentős erőt kép­visel a pártpolitikai mun­kában a szolnoki járás terü­letén. A párttagság 80 szá­zaléka az említett helyeken tömörül. Az új párttagok nagyobbik hányadát szintén ezekben a községekben, s a nagyüzemben veszik fel. Hogyan élnek az új jogkörrel ? Vajon hogyan élnek a nagyüzemi és nagyközségi párt-végrehajtóbizottságok — a járási párt vb-től átvett — tagfelvételi jogkörrel? A hat párt vb 1971-ben 183 új párttag felvételét hagyta jóvá. A taglétszám az előző évinél számszerűen is na­gyobb arányban növekedett. A számszerűség azonban nem a legfontosabb mutató. Jelentősebb ennél az újon­nan felvettek minőségi ösz- szetétele, melyet a járási, a nagyközségi és üzemi párt- vb-k is állandóan figyelem­mel kísérik és levonják a szükséges tanulságokat. Ez év május 17-ig nyolc­vanegy párttagot vettek fel a nagyüzemi, illetve közsé­gi párt-végrehajtóbizottsá­gok. Ebből huszonegyet a Tisza Cipőgyárban, tizenö­töt Tiszaföldváron, tizenné­gyet pedig Szajolban. A ta­valy felvett új párttagok 59.3 százaléka fizikai dolgo­zó. Ez az arány valamivel jobb a járási átlagnál. Pártunk X. kongresszusa nagy fontosságot tulajdoní­tott a párt munkásjellege erősítésének. Kétségkívül, e téren már vannak eredmé­nyek a cipőgyárban és a nagyközségekben. De koránt­sem mondhatjuk, hogy min­den rendben van. A cipő­gyárban idén felvett huszon­egy tag közül tizenegy fizi­kai munkás. két műszaki dolgozó, a többiek főként adminisztratív beosztásúak. Két év múlva két BNV lesz A vásárt rendező HUNG- EXPO elkészítette az idei BNV zárójelentését. Eszerint ezt a nagy nemzetközi se­regszemlét megtekintő több mint egymillió látogató 1700 külföldi és 1159 hazai vállalat bemutatóját tanul­mányozhatta. A 120 ezer négyzetméternyi kiállítási te­rületen felvonultatott kor­szerű termékekről, a BNV eseményeiről több mint 200 hazai lap és folyóirat 430 munkatársa és 150 külföldi tudósító tájékoztatta olva­sóit. A zárójelentés kitér ar­ra. hogy jövőre. 1973-ban a május 18-tól 28-ig meg­rendezendő BNV-t két he­lyen, a jelenlegi városligeti és az Albertirsai úti új vá­sárváros területén bonyolít­ják le az ideihez hasonló, általános árumintavásár jel­leggel. A tervek szerint 1974-től kezdve májusban a tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásárt már a beruhá­zási javak és termelő be­rendezése^ bemutatójaként, míg szeptemberben az őszi BNV-t a fogyasztási cikkek kiállításaként rendezik meg. Tsz-elnökök továbbk épzése Debrecenben, a pallagi to­vábbképző intézetben teg­nap. befejeződött negyven termelőszövetkezeti elnök háromhónapos továbbképző tanfolyama. Hajdú, Borsod, Szolnok, Heves és Szabolcs megyék közös gazdaságai­nak vezetői 3 vállalati gaz­dálkodás irányításáról, a belső üzemszervezésről sze­reztek újabb ismereteket. A tsz-elnökölr debreceni továbbképző tanfolyamán dr. Gergely István miniszterhe­lyettes tartott zárókonzul­tációt. Jó az őszibarack termés Csongrád megye híres őszibaracktermő vidékén, a szatymazi tájkörzetben meg­kezdődött a korai mayflo- wer fajta termésének sze­dése. Tegnap a szatymazi, a zsombói, a forráskúti, az üllési, a rúzsai felvásárló telepeken mintegy 60 má­zsa illatos gyümölcsöt vet­tek át. A tájkörzetben a ta­valyihoz hasonló jó köze­pes termést várnak. Csu­pán a szövetkezetek Csong­rád megyei értékesítő köz­pontja mintegy 900 vagon őszibarackot forgalmaz. A hat párt-vb által jóváha­gyott új párttagok közt ke­vés — mindössze 21 száza­lék — a szakmunkások ará­nya. A KISZ nevelő munkája A KISZ-szervezetek egy­re jobban élnek a szervezeti szabályzatban rögzített jog­körükkel, kötelezettségükkel. A KISZ korosztályúak 65— 75 százalékát az ifjúsági sz rvezetek ajánlásával ve­szik fel a pártba. A KISZ nevelő munkája javult, ezt az előző évihez hasonlított statisztika is igazolja. A X. pártkongresszus óta jó né­hány 18—21 év közötti fia­tal került a pártba. összességében: a nagyüze­mi és nagyközségi pár-vég- rehajtóbizottságok megfele­lően élnek új jogkörükkel. Az új jogkör tehát fo­kozta a nagyüzemi és nagy­községi párt-vb-k felelős­ségét. Érzik, hogy rajtuk múlik: csak az arra érde­mesek kerüljenek a pártba. — in. 1. — Csodálatos, szép táj. Az alföldi ember csak gyö­nyörködni tud a nemes er­dőkben, hegyek, dombok kö­zött megbújó völgyekben. A szőlőskertekben, a szeszélye­sen kanyargó út mentén díszlő gazdag növényzetben. Minden pillanatban új szépségét fedezem fel a vi­déknek. Virág, gazdag rétek, dús kalászok. Zalában, köz­vetlenül a város, a megye- székhely, Zalaegerszeg köze­lében járunk. Messziről lenn a völgyben fúrótorony magasodik az ég felé. Ott a Magyar Olajipari Múzeum. Valami varázsla­tos, művészi fantázia a Gö­cseji Falumúzeum mellé ál­modta s ott is valósította meg. A mindenható emberi munkát mutatja meg ez a két, egymással jól megférő, s egymástól élesen elkülö­nülő történelmi emlék. A falumúzeumba megyek először, a nád-, zsuptetős ré- gesrégi parasztházak közé. Amelyiknek végén tága­sabb, kényelmesebb helye volt a tehénnek, mint a ra­kott tűzhelyű, parányi ab- lakú szobában szorongó csa­ládnak. Ahol a borospincé­ben faprések állják az idő vasfogát. Sok százéves ha­rangláb magasodik az ala­csony házak között. Legszí­vesebben megrángatnám a harang húzóját: Emberek, gyertek ide! Nézzétek a za­lai parasztok szép-szegény múltját Mert ez a szegény­ség egyúttal szépség is. Tisz­ták, hűvösek a döngölt föl- dű parasztszobák, művészi ihlettel faragott eSy~eSy csu­por, a modern mai szobák­ban is legszebb dísz lenne egy-egy petróleumlámpa, dí­szesen farigcsált polc. Vízimalom. All, alatta éppencsak csordogál kis víz. Mögötte útjelző tábla: Ma­gyar Olajipari Múzeum. Fiatal még. Bár az ötvenes évek végétől már érlelődött a gondolat: akkoriban csak egy kiállításra futotta erő­A számítástechnikai kapa­citás jelentős növelése ér­dekében a kormány jóvá­hagyta a számítástechnikai központi fejlesztési progra­mot. A program célkitűzései 1975 végéig — többek kö­zött — húszezer számítás- technikai szakember képzé­sét irányozzák elő. Ennek a nagyszabású oktatási terv­nek a végrehajtását elsősor­ban a számítástechnikai ok­tató központ szakemberei végzik. A budapesti és vi­dék' tanfolyamokon a hall­gatók tanévenkénti léts za­bol, pénzből. Később a he­lyén vitáztak: hol legyen? (Csak zárójelben jegyzem meg: éppenséggel lehetett volna nálunk, az Alföldön is. Mert igaz, s nem veheti el senkitől Zala igazságát, miszerint ez a táj a magyar olajbányászat szülőföldje. 1937-ben itt fedezték fel a budafai olajmezőt. De az is igaz: a mélyfúrás, az 1960- as évek elején érte el csúcs­pontját, s 1963-ban az utób­bi évek legjelentősebb ku­tatási eredménye az algyői mező. A nagyalföldi olajbá­nyászok — Szolnoktól Haj­dúszoboszlótól Szánkig, Al- győig — talán szívesen fel is építették volna a múzeu­mot. Mondják, ajánlották is a városnak, a megyének a lehetőséget. Ne irigyked­jünk. A zalaiak ügyesebbek voltak!) A viták után a Göcseji Falumúzeum mellé helyez­ték el az olajmúzeumot. 1969 őszén nyitották meg. Három nagy részből áll: a szabad­téri, amely történelmi és technológiai rendben, eredeti berendezésekkel mutatja be a 35 éves magyar olajbányá­szatot; a fedett csarnokban makettek, modellek ábrázol­ják az ipar teljes tevékeny­ségét; a harmadik kiállítás az olajiparra jellemző kis­gépek szerszámok, anyagok tára. Lapozom az idei vendég­könyvet. Orosházi, algyői, hajdúszoboszlói olajbányá­szok, ismerős szolnoki ne­vek. Elragadtatás dicsérő szavak. Milyen jó, hogy van. Nem is olyan régen Al- győn megmutattak nekem egy szerény, semmi kis ku­tat. Alacsony drótsövény öleli körül, öreg bányász mondta rá: ez csinálta azt a szörnyű bajt, 1968 kará­csonyán. Itt, a zalai múzeum sza­bad terén áll a hatalmas tűzben agyonégett, örökre használhatatlan 168-as be­rendezés kitörésgátlója, az akkor legkorszerűbbnek is­mert „CAMERON”. A hat­ma meghaladja a hatezer főt. Szolnokon a tavalyi tan­évben indultak az első szá­mítástechnikai tanfolyamok, amelyek során gépkezelők, információs folyamatszerve­zők és rendszerszervezők képzése folyik. A megindult tanfolyamok folytatása mellett az új tanévben újabb első évfo­lyamok is indulnak, rend­szerszervezői, információs folyamatszervezői, számító­gép programozói és gépke­zelői tanfolyamokon. Az oktatás módszere és van méter magas, 20 méter átmérőjű lángoszlopból az emberi értelem, meg gépek mentették ki. Emléknek, a hatalmas kár, jó 30 millió forintnyi veszteség tanúsító­jának. Majdnem egy hóna­pig dolgoztak ott akkor a bányászok. A történetírók már azt mondják: hazai, külföldi mentők. Így igaz, mint ahogy az is, hogy nem egy zalai bányász a kimerült mezőről Algyőre költözött. Tóth Ferenc múzeumigaz­gató elmondja: legelőször a szegediek és a szolnokiak jöttek. Mit segítsenek, patro- nálásra van-e szükség? A felméréstől a gyűjtésig, a történetkutatásig mindenben benne , voltak. Legutóbb megküldték a vállalat tulaj­donában levő használati esz­közök címjegyzékét, a selej­tezésre váró berendezéseiket a múzeumnak ajánlották. A múzeumbarátok albizottságá­ban olyan serényen dolgoz­nak, mintha a szomszédban lenne a dimbes-dombos Za­la, s a múzeum. Nem ez az indok, hanem a magyar olajipar történetének kutatá­sa, feltárása. Ez a múzeum nagy eszköz ehhez. Fejlesz­tik — könyvtára, irattára és levéltára iránt egyre na­gyobb a kutatók érdeklődése. Meg a diákoké. De sokat jelent ennek az iparágnak, hogy az évente itt megfor­duló 40—50 ezer látogató fele tanuló! Jönnek a közeli általános iskolák, s mesz- szebbről — az Alföldről, Szolnokról, Szegedről, Bé­késcsabáról, Egerből — kö­zépiskolai osztályok. Aznap győri gyerekek hallgatták a tárlatvezetőt. Ki tudja, hány fiatal fantáziát kap meg a fúrótorony, a kazántelep, a gépház, a szivattyú. Ezért fejlesztik tovább, öt-tízéves tudományos ku­tatási tervet dolgoztak ki. Két újabb kiállítást is ter­veztek. Egy állandót, amely a szénhidrogének keletkezé­sét, a természetben, a társa­dalomban elfoglalt helyét, szerepét reprezentálja. A másik kiállítás időszakos lesz. Egy-egy, iparon belü­li cél érdekében időnként átrendezik, kiegészítik. Öreg, az olajbányászat­ban 35 kerek esztendőt el­töltött emberrel beszél­tem egy szivattyú mellett. Azt mondta, egyre fogyó erején is érzi, az olajbányá­szat a legnehezebb munka. Nehezebb a föld titkát kém­lelni, mint a föld alatt dol­gozni. Ennek a fáradságos mun­kának állít emléket a cso­daszép zalai völgyben a Ma­gyar Olajipari Múzeum. A munka múzeuma. tematikája az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság támogatásával megvásárolt Control Data Corporation oktatási anyagaira és mód­szereire épül. A jelenleg rendelkezésre álló számítástechnikai ka­pacitást a megye mind több és több vállalata veszi igénybe, felismerve a számí­tástechnika nagy jelentősé­gét a gazdasági irányításban. Enr.ek az egészséges folya­matnak továbbfolytatásához nagymértékben hozzájárul a számítástechnikai szakembe­rek helyben történő képzés sének lehetősége. A múzeum fedett csarnoka, előtérben a répcelaki robba­nás tartálya Számítástechnikai oktatás Szolnokon A szövetkezeti gazdálkodás következménye Ä város fejlődésének több kedvező hatótényezője elle­nére (mint a szántóföldi nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés, országos, majd nemzetközi vasúti és közúti fővonal melletti fekvés, a megyeszékhelyhez való kö­zelsége stb.) Törökszentmik­lós a hatvanas évek elejéig alig, vagy kevéssé indult meg a szocialista társadal­mi és gazdasági viszonyok nyújtotta lehetőségek széle- sebbkörű hasznosításának útján. Itt is, mint az Alföld többi városában a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se, a termelőszövetkezeti gazdálkodás megerősödése teremtett új helyzetet. Ez a városfejlesztés új hatóténye­zőit hívta életre, ennek ha­tására a jellegében össze­tett és minőségében teljesen újszerű feladatok sokaságát hozta magával. A meglévő ipari üzemek fejlesztése, új ipari munka­helyek létrehozása, a város

Next

/
Thumbnails
Contents