Szolnok Megyei Néplap, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-14 / 138. szám

1972. június 14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 » és méltóságteljesen követtem az osztályvezetőt. — Foglaljon helyet — mu­tatott a fotelra. — Hogy ér­zi magát? Hogy van a ked­ves felesége? — Ó, köszönöm kérdését, mindketten remekül érezzük magunkat. — Hát ez nagyszerű! — örvendezett az osztályvezető és különös melegséggel né­zett rám. Felvillant bennem: itt az alkalom: megfoghatom az isten lábát! — És az ön kedves fele­ségének hogy szolgál az egészsége? — kérdeztem ter­mészetesnek tűnő kíváncsi­sággal. — Sajnos, Pjotr Ivánovics, nem mondhatok jót: beteges­kedik. Itt a vállalatnál meg jól tudja rengeteg a munka, szóval teljesen kimerült va­gyok. — Ö, megértem, kedves Nyikolaj Szergejevics, és ha megengedi, készséggel állok bármiben rendelkezésére. Vállalatunk érdeke: minde- nekfelett! — Igazán örülök. Nem csa­lódtam magában. — Nyiko- láj Szergejevics odalépett a széfhez, amiben a fontos ira­tokat őrizte. — A minisztériumban ma fontos értekezlet lesz, töb­bek között a vállalatunkat érintő fontos kérdésekről. Egy ilyen értekezleten vál­lalatunkat valakinek termé­szetesen képviselni kell. Felálltam. Éreztem, hogy az elégedettség és az öröm fénye észrevehetően tükrö­ződik arcomon. — Itt van az aktatáskája? — kérdezte főnököm, a széf­ben matatva. „Hát elkezdődött” — fu­tott át agyamon a gondolat, és határozottan bólintottam. — Lenne °gy kis szabad hely a táskájában? — Természetesen! — Igen? No, hát ez nagy­szerű! Van nálam egy tyúk. Tegye bele a táskájába, vi­gye el a feleségemnek. El­végre nem húzgálhatom ma­gammal a minisztériumba. Megfogtam a tyúkot és ki­jöttem az irodájából. Mun­katársaim árgus szemekkel nézték, ahogyan begyömö­szöltem az aktatáskába Azóta egy hónap telt el és a főnököm felesége, aki feltétlenül számít a segít­ségemre még mindig beteg.-. Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália Milliomos halászok Közel Tallinhoz, a Finn­öböl partján 150 kilométer hosszan húzódik a Kirov ha­lászati kolhoz halásztanyák­kal, kikötőkkel, telepekkel, mesterséges tavakkal tarkí­tott területe. A kolhozt, amely nemcsak Észtország legnagyobb szövetkezete, de az egész Szovjetunióban is elsők között áll — milliomos kolhoz néven emlegetik. A közelmúltban városunkban járt Rein Kruuse, a kolhoz mérnöke. Beszélgetéseink al­kalmával munkájuk több érdekes részletére, sajátos­ságára derült fény. Meglepő és igen vonzó például az a módszer, amellyel a vezető­ség a kolhoz szempontjából legmegfelelőbb embereket válogatja. Kutatómérnök a kolhozban — Talán a saját példám­mal tudnám legjobban meg­világítani azt a módszert, amellyel a kolhoz vezetősé­ge a munkaerőgondokat megoldja — mondotta Rein Kruuse. — Jómagam évekig kutatómérnökként dolgoztam az Észt Tudományos Akadé­mián, amikor a kolhoz ve­zetői, akiknek hozzám ha­sonló képzettségű emberre volt szükségük, felkerestek és tárgyalásokat kezdtek velem. Elmondták feltételei­ket és igényeiket, ugyanak­kor azt is közölték, hogy ter­vezői elképzeléseimet a kol­hoz kitűnően felszerelt mű­helyében, laboratóriumában az Akadémia körülményei­nél semmivel sem rosszabb viszonyok között folytatha­tom. Igényük csupán az, hogy a kolhoz fő profilját jelentő gyártási folyamat fejlesztésében, mérőműsze­rek, hajózási műszaki felsze­relések, tengerhalászattal kapcsolatos berendezések tervezésében részt vegyek. A feltételek rendkívül kedve­zőek voltak, s így hamaro­san létrejött közöttünk az egyezség. Azóta már évek teltek el és változatlanul ki­tűnően érzem magam a kol­hoz válogatott kollektívájá­ban. Válogatottak mondtam és ezt szó szerint kell érteni, mert a 3500 fős tagság nagy részének alkalmazása az én szerződtetésemhez hasonlóan történt. A vezetőség hosszú időn át figyelte, kereste egy- egy területre a neki megfe­lelő embert, míg meghívta a tagok sorába. Így azután nem is csoda, ha a kiváló erőkkel rendelkező kolhoz egyike a Szovjetunió legna­gyobb jövedelmű kolh ozai- nak. A tengerhalászat mellett igen jelentős a Kirov kol­hoz mesterséges tavakban folytatott haltenyésztése is. Jelenleg a szövetkezet 45— 50 százalékát adja a Szovjet­unió mesterséges édesvizi te­nyésztésének. Az elnök az év elején tett TV nyilatkoza­tában pedig jelezte, hogy 2 —3 éven belül a kolhoz mesterséges halastavai a Szovjetunió jelenlegi mes­terséges halállományának háromszorosát fogják bizto­sítani. Az állam támogatása A szövetkezet jelentős tá­mogatást kap az államtól. Ez nem anyagiakban, hanem önállóbb üzletkötési, szállítá­si, tárgyalási lehetőségekben nyilvánul meg. Jelentős mértékben lecsökkentették az adminisztratív intézkedé­seket. A kolhoz irigylésre méltó kutatólaboratóriummal ren­delkezik, ahol a mérnökök számára biztosítják azokat a technikai lehetőségeket, amellyel a szövetkezet mun­káját tökéletesíteni tudják. Igen jelentős az elektromos halászat. Az egyik legízlete- sebb halfajtát, az angolnát eddig elég nehéz volt fogni. Kidolgoztak egy elektromos eljárást. Ezt azonban a leg­utóbbi időkig csak édesvíz­ben alkalmazhatták. Nem­rég készítették el az elekt­romos angolnahalászat tech­nológiáját tengervízre, s most kezdenek hozzá alkal­mazásához. Egyébként a kutatómérnö­kök kolhozokban való al­kalmazása nemcsak a Kirov kolhoz érdeme. Érdekes pél­dát említett Rein Kruuse a szövetkezetekben folyó ku­tatómunkával kapcsolatban. Johannes Hint — Adu Hint népszerű író testvére — Tal­linn főépítésze volt. Hosz- szabb ideig kísérletezett egy új, tengerhomokból elő­állítható építőanyag, a szili- kalcit kivitelezésével. Az eb­ből az anyagból készített szürkés téglák könnyűek, el­lenállóságuk a betonéhoz ha­sonló, és rendkívül olcsóak. A szilikalcit iránt Japántól Svédországig nagy érdeklő­dés mutatkozik. Johannes Hint is jelenleg egyik tal- linni kolhoz keretén belül folytatja kutatásait. A kolhoz jövedelme nem­csak a legkülönbözőbb mó­don feldolgozott halkonzer­vekből, pácolt és füstölt hal­árukból, élőhalakból ered. Több meléküzemág is mű­ködik területükön. Többek között Grúziából szállított szőlőből bort készítenek, kü­lönböző emléktárgyakat, Tallinn feliratú fa — népi díszítésű textil vagy bőr tárgyakat, tetszetős bazár­árut. A Kirov kolhoz speciá­lis termékei közé tartozik a Gabriel és az Ágnes likőr­készítmény, amely nevét ar­ról a történelmi nevezetes­ségű szerelmespárról kapta, akiket a Lovag végakarata című filmben megörökítve a magyar közönség is látha­tott. Ingyenes fodrászat A kolhoz tagsága a jó jö­vedelem mellett kivételes szogláltatásokat is élvez. Észtországban egyáltalán nem általános szokás sze­rint üzemi étkezdéjük van, bölcsődéjük, óvodájuk, s emellett ami számunkra meglepő: — ingyenes fod­rászatuk és jutányos szabó­ságuk. Jelenleg építik az új nyolcemeletes központi szék­házat, amelyben a tervek szerint az iroda és szolgál­tató helyiségek mellett klubszobák, kávéház, presszó is helyet kapnak. A milliomos Kirov kol­hoz nemcsak exportra dol­gozik. Öle biztosítják a ki­váló, hazai piacokon árult észt halkonzervek jelentős részét, s a tallinni üzletük­ben kapható, igen ritka élő­halat. S aki megkóstolta már valamelyik készítmé­nyüket, például a Kilki ne­vű, számos fűszerrel, páccal ízesített, konzervált apróha­lat, magátólértetődően sorol­ja legemlékezetesebb tallin­ni élményei közé. Egri Mária TRAVIATA A debreceni Csohonai Színház vendégjátéka Nem véletlen, hogy Ver­di Traviatája ma is a leg­gyakrabban játszott, legnép­szerűbb operák egyike. Szö­vegkönyve Dumas Kamé- liás hölgy című műve alap­ján készült; a darab rég eltűnt a prózai színházak repertoárjából, Verdi zseni­ális alkotása pedig a kor közönségét éppúgy lenyű­gözte, mint a mai hallgató­ságot. A debreceni operatársu­lat előadásáról nehéz lenne egyértelműen jó, vagy el­marasztaló véleményt al­kotni. A választást nyilván alapos megfontolás előzte meg, mégsem mondhatjuk minden tekintetben szeren­csésnek. A mű jó előadásá­nak ugyanis alapfeltétele, hogy a három főszereplő — Violetta, Alfréd és az öreg Germon — minden tekintet­ben egyenrangú kvalitások­kal rendelkezzék. Hármuk­nak nemcsak dramaturgiai, hanem zenei értelemben is azonos erőt kell képvisel­niük; lényeges, hogy méltó partnerei legyenek egymás­nak. hogy konfliktusaik, megbékéléseik, s a bennük végbemenő vívódások zenei súlya is kiegyenlítődjék, s szükségképpen elvezessen a szomorú, tragikus megol- oáshoz. Ebben az előadás­ban viszont csak a Violettát éneklő és játszó Marsay Magda alakításáról szólha­tunk egyértelmű el­ismeréssel. Marsay Mag­dára nem elsőízben hív­juk fel a figyelmet; ezút­tal egy rendkívül nehéz szerepben bizonyította be, hogy kiváló képességű ope­raénekes. Ragyogó hangi adottságok, s éppoly jó in­tonációs készség mellett va­lóságos mestere a dinami­kai játékoknak, s amellett, hogy a zene lényegét értő és érző, rutinos énekes, — kiváló színész is. Sajnos mellette nehéz hely­zetben kellett helytállnia Horváth Bálintnak, Alfréd szerepében, s nem is mindig sikerült. Nem vonhatjuk két­ségbe a fiatal tenorista énekesi képességeit, s bi­zonyára hamarosan sokkal meggyőzőbb produkciókban fogjuk viszontlátni. Most hiányoltuk énekléséből a lí­rai felszabadultságot. ön- feledtséget, ugyanakkor ta­lán fortéi is túl erősza­kosak. Így különösen a Vio­lettával közös duetteket éreztük megoldatlannak. Alfréd atyja Germon, sze­repében Virágos Mihály szintén túl nehéz feladatra vállalkozott. A rendező Kertész Gyu­la, úgy tűnik, mindezt te­kintetbe vette, s szintén az egész játék folyamán Vio­lettát állította középpontba. A drámai részek igen fel­gyorsultak, s csak Violetta jelenetei éltek igazán vi­rultak ki teljes szépségük­ben. Érdekes és elismerés­re méltó, hogy a többi sze­repben szinte valamennyi énekes kitűnően megállta a helyét, így elsősorban Tré­fás György, Varga Magda és Pallos Gyöngyi, de épp­úgy Bán Elemér, Nagy Mik­lós, Tóth József. Virágh Jó­zsef, Bórbás László, Fejes János. Rendkívül precízen és tömören szólalt meg, úgyszólván minden alka­lommal a kórus; s a zene­kar Tarnay György irányí­tásával igen rugalmasan kö­vette az itt-ott kissé rap­szodikusan előreszaladó vagy éppen megtorpanó énekes produkciókat. Molnár László Talán sikerülni fog. Lev Loginov: Az aktatáska — Petya, — szólt hozzám egyik nap a feleségem. — Miért hívlak én téged Pe- tyának, amikor valójában Pjotr vagy? Figyeld csak, mekkora súlya lesz a neved­nek, ha azt mondom: Pjotr! Jusson eszedbe Nagy Péter cár! Micsoda tekintélye volt! Ellenben te Petya, egy agyonszekált, jelentéktelen kishivatalnok vagy, aki évek óta nem kap magasabb be­osztást. Hát ide figyelj: en­nek vége! Elhatároztam, ve­szek neked egy aktatáskát. Egy nagy, sárgadinnyeszínű aktatáskát. Mert vedd tudo­másul: táska teszi az em­bert! Különös figyelemmel hall­gattam nejem nagyjelentő­ségű karrierindító előadását. Beláttam, hogy igaza van: az utóbbi időben bizony egy helyben veszteglek. Nem vá­lasztanak be a díszelnökség­be, nem veszek részt jelen­tős kiküldetéseken, és még prémiumot is aUg-alia ad­nak. Hát itt az ideje, hogy véget vessünk ennek az ál­datlan állapotnak! Vásárolni kell egy aktatáskát. Egy jó küllemű, tekintélyemelő ak­tatáskát! Természetesen nagy izga­lom fogott el, amikor meg­jelentem munkahelyemen a vadonatúj, sercegő hangot hallató gyönyörű aktatás­kámmal. Hanyag mozdulat­tal az íróasztalra dobtam és titokban figyeltem a hatást. Sajnos, mintha mi sem tör­tént volna: mindenki papír­jaival szöszmötölt, a táskát észre sem vették. Egyedül Ivanov, a közgazdász titulál­ta „csodakoffernak”, a tás­kát, s mellesleg megkérdez­te, mennyibe került? Eltelt néhány nap. Egyik reggel Nyikoláj Szergejevics az osztályvezetőm oda jött hozzám és megkért, fárad­jak át a szobájába. (Meg kell jegyeznem, ilyesmi még nem fordult elő) „Kezdődik” — örvendeztem magamban Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák *- A MAGYARHONI Földtani Társulat keretében megalakult az ásványgyűj­tők klubja, amely egyesíti az ásványok, kőzetek, kövületek kutatásának amatőrjeit. A klub összehozza majd a ha­zai gyűjtőket és kapcsola­tokat teremt a külföldi gyűjtőkkel is. Tavirózsa a Margitszigeten Árrendezés Az Országos Anyag- és Árhivataltól kapott tájékoz­tatás szerint a tőkés orszá­gokból importált egyes ruhá­zati alapanyagok ára az el­múlt év végén jelentősen emelkedett. A többszáz mil­lió forintos alapanyag ár­emelkedés egy része kon­junkturális jellegű, másrésze tartósnak tekinthető. A kon­junkturális áremelkedéseket az állam a költségvetésből megtéríti, a tartós árválto­zások azonban általános gaz­daságpolitikai elveinknek megfelelően a fogyasztói árakban érvényesülnek. Az állam tehát az áremelkedés mintegy 80—85 százalékát a költségvetésből fedezd, 15— 20 százaléka pedig beépül a termékek fogyasztói árá­ba. Ennek megfelelően a csak tőkés importból besze­rezhető műselyemfonalak tartós világpiaci áremelkedé­se miatt egyes hagyományos műselyemből készült köt- szövött és szövött termékek ára június 15-től 5—15 szá­zalékkal emelkedik.

Next

/
Thumbnails
Contents