Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

1972. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiatalok ! Vár benneteket a Szellőző Művek légtechnikai berendezések gyártására Felveszünk: közép- és VIII általános iskolát végzett fiatalokat gépi forgácsoló, vas- és fémszerkezet! lakatos szakmákban tanulóknak. — kollégiumot biztosítunk. — havi ösztöndíj 260 Ft-tól 600 Ft-ig. — évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdülés. — térítésmentes étkezés. — sikeres szakmunkás vizsga után személygépkocsi jogosítvány azoknak, akik a vállalatnál fognak dolgozni. — közép és felsőfokú tanulást biztosítunk esti, illetve levelező tagozaton. — tanulmányi eredménytől függően pénzjutalomban részesülnek tanulóink. Jelentkezés: Szellőző Művek Budapest, IX.. Építész u. 8—12. sz. Közgazdasági és munkaügyi főosztály. Felhívjuk kedves megbízóink figyelmét, hogy rekonstrukció után fehérnemű és vegyi részlegünket üzembe helyeztük. Mindennemű közületi mosást, vegytisztítást rövid határidővel — 1. 2, 3, 4 napra — vállaljuk. Patyolat Vállalat vezetősége Szolnok A Beton és Vasbetonipari Művek SZOLNOKI GYARA Szolnok, Panel n. azonnali belépéssel lel vesz: — betonozó, — asztalos, — lakatos, — szobafestő—mázoló, — hidegburkoló, — villanyszerelő, — üveges, műszerész, — hegesztő szakmunkásokat és autódarura kezelőt, — D-kategóriáva! rendelkező gépjárművezetőt új autóbuszra, tehergépjárműre és új dömperre gépjárművezetőket. — férfi szállító- és rakodómunkásokat, — férfi és női betanított, illetve segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint Szükség esetén munkásszállást biztosítunk 8251 -védett építmény lllilllllllllllllllllllllllillllilllillllllllilflllllllllllllllllilllillll Százéves a magyar műemlékvédelem Magyarországon lesz a KOMOS kongresszus A budai vár Rondellája Gályarabok a Dunán Nemrégiben kiderült: a gályarabság nemcsak a ten­geren, hanem a Dunán is előfordult. Értékes lelettel gyarapodott ugyanis a budai Vár-múzeum. A Duna kot­rásakor egy különös ala­kú bilincsre akadtak, amelyről megállapították, hogy a török korból szár­mazik és az egyik dunai evezőshajó rabjának volt a lábbilincse. Ennek a bilincs­nek egyik végét magához a hajópadhoz rögzítették, a másikat pedig a rab-evezős lábára. A szegénysorsú magyar foglyok élete a tö­rök időkben tehát egészen a gályarabságig süllyedhe­tett. Emellett a kis-ázsiai rabszolgapiacokon minden­napos volt az embervásár. A törökök azonban ki- fogiihatatlan leleménnyel to­vábbi változatos eszközökkel vetették fogságba a magya­rokat. A budai Várpalota úgynevezett csonka tornyá- ban, az esztergomi és a szol­noki vár török börtöneiben a tehetősebb, nemesi rabokat gyűjtötték össze a hódítók. Ezek voltak a magyar rab­községek. Miért tartották fogva a jobbmódú magyaro­kat is, A varázsszó: a vált­ságdíj. Jelentős összegeket vágtak zsebre a törökök esetleges szabadonbocsátásuk fejében. Ha a rab-társak ke­zességet vállaltak a fogo­lyért* a törökök akár egy- egy esztendőre is szabadláb­ra helyezték őket: hogy Ma­gyarországot bejárva azok össrekéregethessék váltság­díjukat. Gyilkos vizek Egy amerikai kutató, Abel Wolmán professzor vé­leménye szerint a vizek szennveződése következtében tízmillió ember hal meg a világon, felerészben gyerme­kek. Ugyanilyen okok miatt körülbelül félmilliárd em­ber betegszik meg évente. Az ezüstrőka mint „háziállat“ Szovjet genetikusok új háziállat kitenyésztésére irá­nyuló kísérleteket végeztek Novoszibirszkben. Kísérle­tük tárgyául az ezüstrókát választották. A rókapárokat különösen nyugodt egyedek- ből válogatták össze. A no- voszibirszki Akagyemgoro- dok kísérleti gazdaságában jelenleg körülbelül 150 ró­kát nevelnek. A genetikai kísérleteknek alávetett ró­kák viselkedése „kutya­szerű”. A hazai műemlékvédelem a Magyar Tudományos Aka­démia Archeológiái Szakosz­tályának > tevékenységével kezdődött. Pulszky Ferenc, Ipolyi Arnold és legfőkép­pen Henszlmann Imre, a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben sürgették orszá­gos bizottság felállítását. Száz évvel ezelőtt, 1872. áprilisában a közoktatásügyi miniszter megalakítja a Ma­gyarországi Műemlékek Ide­iglenes Bizottságát, s a szer­vezet feladatává teszi a mű­emlékek összeírását, osztá­lyozását és a hatósági véde­lem megszervezését. „Műemlék elnevezés alatt értetik a földben vagy a föld színén lévő minden olyan építmény és tartozéka, amely történeti,- vagy mű­vészeti emlék becsével bír” — így alkották meg a műemlék fogalmát, és szá­mos nyugat-európai orszá­got megelőzve hoztak tör­vényt hazánkban a műem­lékek védelmére. Az ország akkori területén, mindössze 48 emléket nyilvánítottak feltétlenül megőrizendőnek. összehasonlításul manapság 8251 építmény élvez műem­léki védettséget! „Csak úgy biztosíthatja az ország művelődésének fejlő­dését, ha nem vágja el a múltba vezető szálakat. Mi­nél mélyebbre nyúlnak a gyökerek, annál biztosabban áll a jövő fája, annál több reménységünk lehet a jövő gyümölcseire” — 1919-ben Kernstok Károly így fogal­mazta meg a műemlékvéde­lem nemzeti jelentőségét. A Tanácsköztársaság idején dr. Éber László és Lux Kálmán irányítása alatt álló Orszá­gos Műemléki Hivatal a mű­emlékek gondozását, fenn­tartását, a tudományos ku­tatást, felmérést és ismer­tetést állította tevékenysé­gének központjába. • Uj műemlékvédelmi törvény 1949-ben — az alkotmány kihirdetése után — megszü­letett az új, szocialista mű­emlékvédelmi törvény. És ha az újjépítés korszakában nem is volt a műemlékek helyreállításé -a elég anyagi eszköz, e törvény alapjává vált a későbbi fejlődésnek, s annak a tevékenységnek, amelyet az Országos Műem­léki Felügyelőség és a Bu­dapesti Műemlékifelügyelőség azóta is folytat. Évente fél­milliárd forinttal 450—500 műemlék helyreállítására ke­rül sor, Budapesten pedig 80—100 épületnél végeznek renoválást, rekonstrukciót. Folyamatos védelemben ré­szesül közel 3.000 egyházi épület és 5.000 kastély, vár, romemlék, népi építészeti alkotás. És ami szinte egye­dülálló a világon, ezekhez az emlékekhez az Országos Műemléki Felügyelőség tud­ta és beleegyezése nélkül nem lehet hozzányúlni, az épületeken változtatást esz­közölni. Gazdagok vagyunk-e mű­emlékekben, vagy szegé­nyek? Hiszen a tatár és tö­rök dúlás, az örökös har­cok, háborúk többször is le­tarolták országunkat. Érde­mes-e annyit áldozni a „ro­mokra”? Nagyon is érdemes. Elsősorban azért, mert a mű­emlékek történelmi korok hiteles dokumentumai, tudo­mányos, kulturális értékük felbecsülhetetlen. Mint ahogy Merényi Ferenc igazgató és dr. Barcza Géza osztályve­zető elmondták, a külföldi kutatók valóságos „lázba” jönnek a római kori emlé­keinktől, a honfoglalás előt­ti, a román stílusú, a góti­kus, a reneszánsz, a török­kori, a barokk, a klasszicis­ta remekeinktől, amelyek, ha nem is versenyezhetnek a spanyol, olasz, francia „óri­ásokkal”, mégis különös csiliogású ékkövei letűnt ko­roknak. Világhírű alkotásunk a jaki, a nyírbátori temp­lom, a veleméri freskók, a pécsi ókeresztény sírkam­rák. Műemléki épületeink a mai élet igényeinek kielégí­tésére is alkalmasak, azok­ban múzeumok, kultúrházak, isi olák, kollégiumok, gyer­mekotthonok, üdülők, szállo­dák, kórházak, szociális ott­honok működnek, a lakó­épületekben pedig — a kor­szerűt, a hagyományossal il­lesztve állítják helyre — emberek laknak és méghoz­zá nagyon otthonosan lak­nak. 1000 ember munkája > A centenárium kegyeletét aligha rontja, ha szót ejtünk azokról is, akik a műemlé­kek helyreállítását végzik. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség központjában (az épület maga is műemlék, a híres Hatvány kastély) 140 tudós, kutató, régész, terve­ző mérnök, restaurátor dol­gozik. Az építésvezetősége­ken hatvan kiválóan képzett szakember irányítja a mun­kát, 7—800 fizikai dolgozó segítségével. A központban 20.000 köte­tes nagyhírű könyvtár áll a kutatók rendelkezésére, rajz, fénykép és terv archívuma­ikban a Magyarországon fel­lelhető összes műemlék írá­sos dokumentumait, terveit őrzik és azokról bármely pil­lanatban tudnak fényképet, rajzmásolatot készíteni. A műemlékvédelmi jog­szabályaink olyan jól alkal­mazhatók, hogy csak az utóbbi két hónapban négy, műemlékben gazdag ország kérte idegennyelvű fordítá­sait. Az 1965-ben a Velen­cében elfogadott CARTA is magyar módszert vett át Ezért is döntött úgy az UNESCO keretében működő ICOMOS (A műemlékvéde­lem nemzetközi szervezete), hogy kongresszusát 1972. jú­niusában hazánkban rende­zi meg. A világ minden tá­járól tudóst és világhírű kutatók százait várják a ta­nácskozásra. Szüts Dénes Memoár a divat. Min­denki visszaemlékezéseket ír. És ez valószínűleg nem rossz üzlet. Itt van például Hóhem Dezső, aki egész életében olyan sóher volt, hogy kőből tördelt, ha tisz­tességesen akart ebédelni. Most, vénségére, memoár­jai úgy felvitték a dolgát, hogy szinte mindenki elhi­szi róla: igazi fró! Jelenleg már az ötödik köteten dolgozik. A címe: „Skribler Árpáddal voltunk fiatalok...” Ez a mű, amint címe is elárulja, Skribler Árpáddal a húszas évek meg nem értett nagy költőjével foglalkozik. Kü­lönösen megrázó lesz ben­ne az a rész, amikor arra emlékszik Hóhem Dezső, hogyan töltötte Ínséges napjait Skribler Árpád az üdvhadsereg menhelyén, ahol napi egy tányér leves erejéig a könyv szerzője maga is érdekelve volt. Részlet a műből: „Árpád átölelte a vastag törzsű Andrássy úti fát, miközben zokogás rázta. Nem a fát, Árpádot. Súlyos férfibú nehezedett a mel­Memoár a divat lére. Ogy kínlódott, ahogy csak költő tud, amikor rá­jön, hogy az imádottja egy telhetetlen bestia, aki nem éri be a szerelem táplálé­kával, hanem néha töpör- tyűt is akar enni ropogós serclivel. Ekkor, ebben a pillanatban ábrándult ki véglegesen Árpád Finesz Ilonkából, akihez pedig hosszú, majdnem három napos benső kapcsolat fűz­te. Ezt a drámai érzést őrzi azóta hallhatatlanná lett verse, a „Szeretőmnek nem elég a csókom”, me­lyet többek között már ószankrit nyelvre is lefor­dítottak”. Hóhem Dezső memoárja idézeteket is közöl Skribler Árpád csodálatos mélységű mondásaiból. Ilyeneket pél­dául: „Az élet nem olyan, mint amilyen, hanem sréviza­vé.:.M Vagy: „A nők olya­nok, mint az éjszaka. Nem olyan sötétek, hanem olyan izgalmasak.. A kötet képekkel lesz il­lusztrálva. A képek termé­szetesen mind Skribler Ár­pádot ábrázolják különbö­ző korszakaiban, a legvál­tozatosabb szituációkban: Skribler Árpád meztele­nül. Persze mint csecsemő. Skribler Árpád tanulmá­nyainak utolsó esztendejé­ben, mint második polgá­rista. Skribler Árpád, mint a Budapesti Hírmondó ki­küldött munkatársa. Vagy­is akkor, amikor egy élet­re kiküldték a Budapesti Hírmondótól, s lelkére kö­tötték, hogy többé be ne tegye a lábát. Skribler Ár­pád Zergényi Katóval, a városligeti Műszínkör szub- rettjével. A könyv« ennél a résznél azt az intim titkot is elárulja, hogy Zergényi*! Kató évekig odaadóan tá- *5 mogatta Skribler Árpádot, 11 ha a költő a megszokottnál ? is több törkölyt fogyasz­tott ... Irigylem Hóhem Dezsőt, hogy ilyesmikre vissza tud , emlékezni. Persze, szerin- ' tem Hóhem Dezső sem gondolta annak idején, az üdvhadsereg levesét szűr- csölgetve, hogy Skribler Árpád emlékéből egyszer i1 még pénzt fog fakasztani! 1 Mindenek felett persze az , a hallatlan szerencséje Hó- i j hem Dezsőnek, hogy a sze- > { gény Skribler Árpi még " idejében búcsút mondott az ,] ámyékvilágnak, mert ha élne, most legfeljebb csak iS egy másfél flekkes kis ri- 1 j portot írhatna róla a kö- ” vetkező cím alatt: „Min­denki kedvence, Skribler C bácsi az Astoria aluljáró í totó-lottó árusa..Majd u alcím: „ö adta el azt a " szelvényt, melyen Kvadrát ( Artúr megütötte a két ta- '( lálatos nyereményt és fel- ( vette érte a 17 forintot...” , Ágh Tihamér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents