Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

1972. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 LVASÖINK Naponta tíz Néplap Azokért, akik nem szolgáltak rá . . Szövetkezetünknél megala­kult az Április 4. brigád. Szövetkezetünk nem nagy, de úgy érezzük, hogy az évi 22 millió forintos kereske­delmi terv teljesítéséhez fel­tétlen szükség van közsé­günk területén és szövetke­zetünkben egy olyan mozga­lomra, amely az áruellátást segíti. Nem csak a kereskedelem­ben kívánunk és szeretnénk eredményeket felmutatni. Brigádunk tagjai társadalmi munkában is részt vesznek, így például a sajtóterjesztés- ben. Mi a Szolnok megyei Néplap terjesztését tűztük célul, amely számot ad me­gyénk munkájáról, eredmé­nyeiről. Brigádunk június 1- től naponta tíz Néplap el­adását vállalja. Bízunk ab­ban, hogy kezdeményezé­sünk nemcsak a községen belül, hanem másutt is kö­vetésre talál. Boros Zoltánná Csépa, ÁFÉSZ Az „Ahol nemcsak vitat­koznak” címmel (április 23.) megjelent íráshoz kötelessé­gemnek érzem megjegyzést fűzni. Egyetértek a szerző bevezető soraival. Ami tény, az tény: nem ezt várnánk Szolnokon egy olyan „köz­ügyben”, amelyről mindenki tud valamit mondani — ha másnak címezhető!... Bán­tott minket is az érdekte­lenség. Az írás lényege tehát ez esetben tényleg „tanácspár­ti”, segíteni kíván. Ezért azt is tudom, hogy akaratlanul teszi, de mégis megbánt olyan embereket, akik éppen nem szolgáltak rá erre. Az ugyanis már nem helytálló, hogy a társadalmi munka végzésében a szolnokiak va­lami alárendelt szerepet töl- tenének be. Tavaly 17 ezer ember több-kevesebb társa­dalmi munkával. 10 millió forintot meghaladó értéket teljesitett, többet, mint ré­gebben egy ötéves terv alatt összesen . .. Az is tény, hogy a 900. ju­bileumra készülődve több vállalat máris megjelölt olyan vállalást, amely egyéb­ként közérdekű, „kerítésen kívüli” eredményekkel járhat; enyhíti a tanács pénzügyi gondjait is. Az utolsó két évben több kis játszótér lé­tesült közös erőből (kevés tanácsi pénz, társadalmi munka és a vállalatok esz­közeiből), mint az addig meglevő összes. Még egyszer köszönöm a közérdeket szolgáló, a válla­lati intézményi kollektívák felelősségére apelláló cikket, amelyhez a teljesebb igazság érdekében az általam mon­dottak is hozzátartoznak. Ezúton is — a tanács nevé­ben — köszönöm a város segítőkész polgárainak meg­értését, támogatását. Csorna Kálmán tanácselnök Szolnok városi Tanács Jótállás Februárban vásároltunk egy Sokol rádiót. Alig két hó­nap után az akkumulátor használhatatlanná vált. Megérdek- lödtük az üzletben, hogy mi a teendőnk. A válasz: Az akku­mulátorra, amit a rádióval adnak, nincs garancia. Ha kü­lön vettük volna meg. akkor a garanciális idő 6 hónap. Ja­vasolták az üzletben, hogy vegyünk újat, az jótállásos lesz... Nem értjük, miért kellene mintegy 150 forintot ismét kiadnunk. Miért nem vállalnak garanciát a rádióhoz „mel­lékelt” akkumulátorra. Virág Sándorné Karcag Lakatos sehol nem kell V Levelet kaptunk még a városi tanács elnökétől a Móra Ferenc úti tízemeletes épület vízellátási gondjaival foglal­kozó kerekasztal-beszélgetésünkre is. Csorna elvtárs arról tájékoztatta ebben szerkesztőségünket, hogy vizsgálatot ren­delt el és az intézkedésekről is tájékoztatja lapunkat. A jó példa is lehet „ragadós” panaszolta egyik olvasónk. A rádió, a televízió híradá­sai nyomán felbuzdulva ke­resett elfoglaltságot magá­nak, no meg aztán a nyug­díj mellé is jól jönne egy kis keresetkiegészítés — — írta többek között olva­sónk, akinek nevét, pontos címét az érdeklődő üzemek, Határidők 1970-ben kérelemmel for­dultam a Tiszántúli Gázszol­gáltató és Szerelő Vállalat (TIGÄZ) szolnoki üzemve­zetőségéhez, hogy részemre pb-gáz palackot utaljanak ki. Nemsokára meg is kap­tam a visszaigazolást, amely­ben közölték: a bekötésre 1972-ben számíthatok. Né­hány hónap múlva újabb le­vél érkezett a TIGAZ-tól, amely szerint a bekötést csak 1973-ban végzik cl. 1972 januárjában újabb kérelmet írtam: ha lehetsé­ges, kössék be a tűzhelyet az év első felében. Már ké­Leírhatatlan Április 21-én vonattal utaztam Szolnokra. Hazafe­lé jövet betértem a vasútál­lomáson a férfi W. C.-be. Azaz, csak bementem vol­na... Hanyatthomlok igye­keztem vissza. Tudom, hogy nagyon sok gondolta. Ezért Szolnokra utazott, többször is egymás után. Üzemekben, vállala­toknál érdeklődött, próbál­kozott, olyan helyen is, ahol kifejezetten nyugdíjas laka­tosokat kerestek. Hiába. Mindenhonnan elkésett. vállalatok rendelkezésére bo­csátjuk. szén van ugyanis családi há­zunk. s szerelnénk beköltöz­ni, ezért kellene annyira a pb-gáz. Február 9-én keltez­ték a választ, amely szerint „a fennálló rendelkezések” értelmében csak 1973-ra vál­lalják a bekötést. (Korábban nem voltak „fennálló ren­delkezések”?) A két levél­váltás között ismét írtam a vállalatnak, melyben kö­zöltem, hogy a gáztűzhelyet megvásároltam. Erre'sajnos, nem kaptam választ... f Nagy István Szolnok utas nem törődik a tisztaság­gal, a higiéniával, de azért a többségre is gondolni kelle­ne. A nagyforgalmú szolnoki vasútállomáson ezzel még- inkább törődni illik. B. J. Jászapáti Április 16-án jelent meg. az „Érdemes szót emelni” című írás a lapban. Nem vi­tatkozni akarok soraival, hi­szen azt csak megerősíteni lehet. Tény, hogy sok a pusztába kiáltott szó, a meg nem értés, az emberek ön­tudatának hiánya. Mindez azt erősíti, hogy még igen sok a tennivaló. Majakovsz­kij „Beszélgetés Lenin elv­társsal” című verse 40—50 évvel ezelőtt íródott, de saj­nos még ma is nagyon ak­tuális. Visszatérve a dolog lénye­gére: miért nem lehet terv­szerűen, egyszerűen intézni a dolgokat ? Elnézegetem, jelenleg a Landler Jenő úton ássák az árkot a posta dol­gozói. Nyilván a telefonve­Levelet kaptunk az „Erika tragédiája” című április 16-i lapszámunkban megjelent cikkünkre a Jászberényi vá­rosi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetőjétől. A válaszlevélből — melyet ki­vonatosan ismertetünk — (a cikkben nem neveztük meg az ügy szereplőit) az világ­uk ki, hogy az elmúlt tan­évben V. I. és V. J. általá­nos iskolai tanulókra nem volt panasz. Ez év február közepétől kezdtek elmara­dozni az iskolából, otthonról naponta elindultak, de a ta­nítási idő alatt nem az is­kolában, hanem a határbam tartózkodtak. Az iskola igazgatója már­cius 18-án hozta az anya tu­domására gyermekeinek mu­lasztását. Ekkor kérte V.-né a gyermekek állami gondo­zásba vételét. Erről az iratok március 20-án érkeztek az igazgatási osztályra. Az ügy­zetékeknek. Előtte ásták a gázvezetéknek, a villanyve­zetéknek, külön-külön. Idő- és munkaerőveszteség ez, akárhogyan nézzük. Egy-egy munka elvégzése után he­lyenként járhatatlanná válik a járda. Misem lenne egy­szerűbb, mint hogy a mun­ka végeztével azt is rendbe­hoznák a vállalatok. A munkafegyelemről is igen sok szó esik. Minden szó helyett többet ér azon­ban a tett;,ha jó minőségű árut kapunk, vagy ha gyor­san, pontosan intézik ügyein­ket. Ezt tapasztalva úgy ér­zi az ember: neki is köte­lessége ereje, tudása legja­vát adni saját munkaterü­letén. M. F.-né Szolnok intéző március 23-án kapta kézhez az iratokat és 25-én a V.-né és két kiskorú gyer­meke részére szóló idézés ki­bocsátásával elindította az állami gondozásba vételi el­járást. A háromnapos ün­nepre való tekintettel április 6-ára tűzték ki a meghall­gatást. Ekkor megállapodás történt a gyámhatóságon, hogy április 13-án a szülő bekíséri a két fiút a megyei gyermek- és ifjúságvédő in­tézetbe. A válasz szerint cikkírónk megjegyzésével el­lentétben nem volt indokolt a fiúk azonnali intézeti el­helyezése, az igazgatási osz­tály a jogszabályi előírások szerint járt el. A gyámható­ság nem felelős a történte­kért. (Ezt egyébként a cikk szerzője sem állította, a kis­lány tragédiájának körülmé­nyeit, a szerencsétlen vélet­leneket vázolta fel írásában, nem kisebbítve a szülő fe­lelősségét. A szerk.) 1;. „a nyugdíjast nem szabadna ennyire lebecsülni. El­ismerem, hogy egy fiatal élénkebben mozog, jobban is bírja a munkát,, de. legtöbb esetben a nagyobb szakmai tudás, a begyakoroltság kárpótolja, kiegyenlíti ezt... Véleményem íS^erlnt helyes volna próbaidőre alkalmazni a nyugdíjasokat is. Lehangolt a munka után való járás. Nemcsak azért, mert pénzre is szükségem volna, hanem ezért is; oly fölöslegesnek érzem magam .. * Olyan sok jót, de rosszat is hallottam, olvastam az újonnan vásárolt gáztűzhelyekről, illetve azok bekötéséről. Sajnos, én is vettem egyet 1970 augusztusában. Nagyon meg­bántam, ugyanis a TIGÁZ azóta csak a beszerelés határ­idejét tologatja. Szeretném tudni, reménykedhetem-e abban, hogy be­kötik a gáztűzhelyet, vagy negyedszer is meghosszabbítják a határidőt? O. .1. Tiszaderzs Még egyszer: Erika tragédiájáról A saját személygépkocsi használatáról Megváltoztatták a saját személygépkocsik belföldi kiküldetés során való fel- használásának szabályait. Az új szabályok 1972. év július 1-én lépnek hatályba. Mivel a magán személygépkocsik száma gyorsuló ütemben emelkedik, a tárgykörben rendelkező 7/1972. (IV. 22.) Mü M. sz. rendelet fonto­sabb szabályait az alábbiak­ban ismertetjük: A lia*ználat feltételei Az új szabályok szerint a kiküldő szerv vezetője en­gedélyezheti, hogy a dolgo­zó a belföldi kiküldetése, vagy külszolgálata során a saját tulajdonát képező sze­mélygépkocsit használja. Az engedélyezésnek két feltéte­le van. Akkor adható enge­dély, ha a saját gépkocsi használata a közforgalmú, illetőleg menetrendszerint közlekedő járművön teljesí­tett kiutazáshoz képest gaz­daságosabb, és a gépkocsira casco biztosítás van érvény­ben. A fenti feltételek együt­tes feltételek. Ez azt jelenti, hogy az egyik feltétel hiá­nya esetén az engedély már nem adható meg. Abban az esetben, ha a dolgozó a ki­küldő szerv vezetőjének en­gedélyével rendelkezik, a gépkocsi használata fejében — a hengerűrtartalomtól függetlenül — kilométeren­ként 2.— forint térítés ille­ti meg. Ezen felül a gépko­csi használatáért semmiféle további pénzbeni, vagy ter­mészetbeni térítés nem ad­ható. A megtett út hosszát tá­volsági térkép, ennek hiá­nyában az érvényes távol­sági autóbuszmenetrend alapján kell megállapítani. Olyan munkakörökben, at-elyekben a munkát egész­ben, vagy részben rendsze­resen a helységek belterü­letén kell végezni, és a gép­kocsi használata a munka­végzést eredményesebbé te­szi, engedélyezhető a kilomé­terenként 2.— forint téríté­se a helységek belterületén megtett utakra is. Szabály az is, hogy a saját személy- gépkocsit rendszeresen hasz­náló dolgozó részére mind a helységek közötti, mind a belterületi használat esetén az esetenkénti elszámolás he­lyett átalányt kell megálla­pítani. Ennek megállapítása tehát csak akkor kötelező, ha a dolgozó gépkocsiját rendszeresen használja hiva­talos kiküldetésre. A rend­szeresség fogalmát a jogsza­bály nem határozza meg. Az átalány összegét arányosan csökkenteni kell, ha a dol­gozót betegség, katonai szol­gálat, vagy más akadályoz­tatás, illetőleg a gépkocsi üzemképtelensége egyfolytá­ban harminc napot megha­ladóan gátolja a kiküldetés teljesítésében. {Változik a kollektív szerződés is Az új szabályozás jelen­tős szerepet biztosít a kol­lektív szerződésnek is. A kollektív szerződésben kell ugyanis meghatározni azo­kat a munkaköröket, ame­lyekben a dolgozók saját személygépkocsijukat a mun­kához rendszeresen használ­hatják. Ugyancsak a kollek­tív szerződésben kell meg­határozni a megállapítható átalány mértékét is. Bár az új rendeletben nincs erre vonatkozó szabályozás, de nyilvánvaló, hogy a gazda­ságossági szempontokra az átalány mértékének megálla­pításánál is figyelemmel kell lenni. Azoknál a szerveknél, intézményeknél, ahol kollek­tív szerződést nem kötnek, mind a munkaköröket, ame­lyekben a dolgozók saját személygépkocsijukat a mun­kavégzése során rendszere­sen használhatják, mind a megállapítható átalány mér­téket az illetékes miniszter határozza meg. A térítést a kiküldő szerv kiküldetési költségkerete ter­hére kell elszámolni, és á ki­küldő szerv e költségei a magánszemélygépkocsi hasz­nálatáért fizetett térítési díjjal együtt sem haladhat­ják meg az 1971. évben ki­küldetésben felhasznált ösz- szeget.. Az ismertetett munkaügyi miniszteri rendelettel egyidő- ben kormányrendelet jelent meg, amely előírja a közületi szervek új személygépkocsi normáit. A kormányrendelet szerint a kizárólagosan sze­mélyszállítási célokra szolgá­ló üzemi személygépkocsik számát a jogszabályban meg­határozott mértékre kell le­csökkenteni. A munkaügyi miniszteri rendelet kimondja azt is, hogy az 1971. évben kikül­detésre felhasznált összeg az említett kormányrendelet alapján leadott személygép­kocsik üzemeltetési költsé­geinek 50 százalékával meg­emelhető. Az ismertetett jogszabá­lyok teljes szövege a Magyar Közlöny április 22-i számá­ban olvasható. Dr. CS. I. , Pályázatot hirdetünk főkönyvelői állás betöltésére Követelmény: közgazdasági egyetemi végzettség, legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Ajánlatokat „SZOLNOKI” jeligére a szolnoki Magyar Hirdetőbe kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents