Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

1972. május 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 „Pokolgépek’' a kosárban Magyarország 400 nemzetközi szervezetben lásának 25. évfordulóját. Amerika egyik legbefo­lyásosabb napilapja, a Was­hington Post egyik legutóbbi számában karikatúrát közölt „Nixon választási kosara” címmel. A rajzon ábrázolt kosárban gondosan becso­magolt pokolgépek robbanó­szerkezetei ketyegtek, s a csomakok ezt a felírást hor­dozzák: „Árak”, „Infláció”, „Munkanélküliség”. A rajz gyengéd és hatásos figyelmeztetés, hogy az ame­rikai elnök nagyszabású kül­politikai akciói sem homá- lyosíthatják el az amerikai állampolgárt legjobban érin­tő, égető belső kérdéseket. Amikor novemberben az amerikaiak tíz és tízmilliói az urnák elé járulnak, a Fehér Ház min,den külpoli­tikai határozatánál, Kissin­ger agytrösztjének minden új manőverénél jobban ér­dekli majd őket az életszín­vonal alakulásának „húsba­vágó” problémája. A helyzet megértéséhez némileg vissza kell nyúlni a Nixon-kormány nagy gaz­daságpolitikai fordulatához. Az Egyesült Államokban a republikánus adminisztráció mindig hagyományosan in­flációellenes politikát foly­tatott, amely főcéljának a pénzügyi stabilitás megte­remtését tartotta és általá­ban nem törődött különö­sebben azzal, hogy a mun­kanélküliség némileg emel­kedik. A zavartalan kon- jukfúra feltételei között — úgy, ahogy — fenn lehetett tartaná ezt az irányvonalat. Az 1969-ben hivatalbalépett Nixonnak azonban 1971 elején rá kellett döbbennie, hogy a régi módszerek az elnökválasztásokon veszély­be sodorhatják. Egész sor gazdasági és politikai ok miatt az Egyesült Államok­ban olyan sajátos helyzet alakult ki, hogy — addig teljesen szokatlan módon — a termelés stagnálása, il­letve visszaesése nemcsak a munkanélküliség szokatla­nul gyors növekedését ered­ményezte, hanem ráadásul még az infláció ütemét sem sikerült csökkenteni. Ezért Nixon 1971. folyamán, foko­zatosan átfordította a gaz­daság5 élet kormánykerekét. Különböző intézkedésekkel arra törekedett, hogy növel­je az ipari termelés fejlődé­sének ütemét és ezzel pár­huzamosan csökkentse a munkanélküliséget — de úgy hogy közben az árak emel­kedésének üteme is lassul­jon. E cél megvalósításához számos eszközt használt fel. Ilyen volt mindenekelőtt az adótörvény. Ennek során nem kevesebb, mint 16 mil­liárd dollárnyi adókedvez­ményt biztosítottak a keres­let — és így a termelés — ösztönzésére. További 9 mil- liárdot a vállalatok kaptak adókedvezményként, hopv fokozzák a tőke beruházási kedvét. A másik módszer az volt, hogy Nixon előbb egy há­rom hónapig tartó „ár és bér- befagyasztási periódust” ren­delt el az infláció ütemének lassítására. Ezt egy enyhébb szakasz követte, amikor megfelelő határok között maximálták a lehetséges ár és béremeléseket. Ezeknek az intézkedéseknek a gya­korlati megvalósítására Nixon, egy bérbizottságot ál­lított fel, amelyben a szak- szervezeti szövetség (AFL— CIO) képviselői is resztvet­tek. A harmadik — és a nem­zetközi életben legnagyobb vihart kavaró — módszer a dollár leértékelése volt. A leértékelésnek természetesen számos, az Egyesült Államok belső gazdasági helyzetén túlmenően oka is volt. Mégis: belülről nézve, a dol­lár leértékelésétől az ame­tekkel, hogy felszámolják a „kulturális forradalom” okozta súlyos gazdasági ká­rokat és véget vessenek az iparirányítás zavarának, áll kapcsolatban „a sikkasztás, lopás spekuláció, pazarlás és tékozlás elleni harci kam­pány”. A „kulturális forra­dalom” szülte hanyagság egyik megnyilvánulása az anyagi értékek befagyasztá­sa, elkallódása. Ennek pél­dájaként említi a Zsenmin Zsipao, hogy a kampány so­rán nemrég megejtett .,rak­tártakarítások” alkalmával több mint 700 ezer tonna va­sat, acélt és színesfémet va­lamint több tízezer nem üze­meltetett szerszámgépet és egyéb gépet találtak. szüntették a prémiumot, amelyet a forradalom előtt a jó munka jutalmaképpen kaptak a munkások. Ezek a prémiumok a teljes fizetés 25—35 százalékával voltak egyenlőek. Szerintük ez a „reform” „biztosíték” volt a „burzsoá elfajulás ellen” amelynek — úgymond — több szocialista ország dol­gozóit tették ki. Az élet. a gazdasági építés gyakorlata azonban arra kényszeríti tési mérleg hiányának eny­hülését várták. A leértékelés fokozta az amerikai áruk versenyképességét a világpi­acon, s így feltételezték, hogy majd ez is hozzájárul a termelésnövekedés ‘ ösz­tönzéséhez. Most. amikor Amerikában kezd lendületbe jönni a vá­lasztási küzdelem, Nixon keserűen kénytelen megál­lapítani, hogy a „választási kosárban” megbúvó pokol­gépek minden intézkedés ellenére tovább ketyegnek. A termelés növekedésének üteme ugyan kétségtelenül meggyorsult. Csakhogy: ezt nem követte nyomon sem az infláció lassulása, sem a mnkanélküliség csökkenése. Márpedig ez az a két gaz­dasági hatás, amelyet a szé­les tömegek a maguk bő­rén éreztek. Ami az inflációt illeti, az utolsó négy hónapban az élelmiszerárak csaknem há­rom és fél százalékkal emelkedtek, ami évi átlagra átszámítva több mint 10 százalékos növekedési üte­met jelent. Ezen belül a hús árának növekedése e négy hónapban megközelí­tette a 10 százalékot, azaz évi arányban a 40 százalé­kos ütemet. A teljes inflá­ciónak statisztikailag kiszá­mított üteme továbbra is évi 5 százalék körül van, tehát lényegében akkora, mint a Nixon-kormány gaz­daságpolitikai intézkedései előtt. Mint látható, a rend­kívül széles tömegeket érintő élelmiszerek áremel­kedése az átlagos inflációs ütemnél kétszeresen, a hús­áraké négyszeresen nagyobb. A másik „pokolgép”, a munkanélküliség is zavarta­lanul ketyeg: 1972 tavaszán továbbra is megközelítette a munkanélküli-arányszám az összes dolgozók 6 százalé­kát, tehát az 1971-es csúcs­szinthez képest alig válto­zott. Magyarország; több mint 400 — főleg gazdasági — nemzetközi szervezet tag­ja, s ezekben, hazánkkal együtt a világ sok országa részt vesz. A szám talán nagynak tűnik, de nem az, ha meggondoljuk, hogy a világ országai kölcsönösen függenek egymástól. Nagyon sok tevékenység van, amit nemzetközlieg kell szabá­lyozni. Így például vonata­ink. repülőgépeink külföldre is mennek, hazánkon nem­zetközi útvonalak vonulnak át, s azokon gépkocsik köz­lekednek. s természetes, hogy a menetrendeket és a közúti jelzőtáblákat nemzetközileg szabályozni kell. De a Ma­gyarországon gyártott víl- lanyvasalót vagy a televí­ziót külföldön is használják, s nem mindegy milyen fe­szültségen használható, vagy a villásdugó jó-e a külföldi országokban is. Ezért a kü­lönböző elektromos szabvá­nyokat. előírásokat nemzet­közileg egyeztetni kell. A folyók több országot szel­nek át. s hiába vigyáz az egyik a víz tisztaságára, ha a másik ország nem; a víz szennyezetté válik, s lehetne a példákat tovább sorolni. Nincs talán az életnek olyan területe, ahol az or­szágok mindentől függetle­nül dönthetnének, annak nemzetközi következménye nélkül. Ez fordítva is igaz: a szomszédos, vagy akár távoli országok döntései hathatnak Magyarországon is. A tevé­kenységek egész sora átnyú­lik az országhatárokon, és láncszerűen fonja össze a kü­lönböző államokat. Nem vé­letlen tehát, hogy sok, egyre több nemzetközi szervezet alakul, amelyek éppen a kölcsönös érdekeket érintő kérdéseket igyekeznek nem­zetközileg szabályozni. Eh­hez gazdasági és politikai érdekeik fűződnek. Hiszen vannak szervezetek, ame­lyekbe azonos társadalmi rendszerű országok vesznek részt: pl. a KGST. amelynek szocialista államok a tagjai, vagy a Közös Piac, amelyik­be tőkés országok tömörül­nek. De sok szervezetben, a társadalmi rendszertől füg­getlenül a tőkés, a szocialis­ta és a fejlődő országok egy­aránt részt vesznek. Érthető­en, mivel az ilyen szervezet azokkal a kérdésekkel fog­lalkozik, amelyekben mind­egyik társadalmi rendszerhez tartozó ország érdekelt. Európában az egyik legátfogóbb és hatékonyan, működő nemzetközi szerve­zet az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottsága (EGB), amely a napokban ünnepli fennál­Benne minden európai or­szág részt vesz, kivéve — az Egyesült Államok befolyá­sának következtében — a Német Demokratikus Köz­társaságot. Az EGB foglalko­zik az európai közutakkal (az „E” jelű utak) és jelzé­seivel. azaz a nemzetközi KRESZ-szel, az Északi ten­gert a Fekete-, illetve a Földközi-tengerrel összekö­tő Duna—Rajna—Majna-csa- torna létesítésével, az euró­pai villamosenergia rendsze­rek összekapcsolásával. ta­nulmányozza egész Európa általános gazdasági helyze­tét és az egyes gazdasági ágak problémáit, és ennek alapján elősegíti az országok közötti gazdasági együttmű­ködést. Olyan szervezet az EGB. amely az európai biz­tonsági értekezlet egyes gaz­dasági feladatainak végre­hajtására is alkalmas lehet. Eg vétlen olyan hely. ahol már ma — nem hivatalosan — találkozhatnak a KGST és a Közös Piac képuviselöi is egymással, hiszen mind a két szervezet részt vesz az EGB évi közsvűlésein és év­közben a különböző szakbi­zottságok, munkacsoportok ülésein. Az EGB a legfontosabb fó­ruma a kelet—nyugati keres­kedelemnek is. Meghatároz­za a két rendszer közötti árucsere legfontosabb nor­máit, lehetőség van megvi­tatni a legfontosabb elvi kér­déseket. közelíteni az állás­pontokat és végső soron len­dületet adni a kelet—nyugati kereskedelem fejlődésének. Magyarország a külkeres­kedelmet illetően nemcsak ebben, érdekelt, hanem a vi­lágkereskedelemben is. Tag­ja ezért az ENSZ Kereske­delmi és Fejlesztési Konfe­renciájának (UNCTAD), amely most tartja III. ülés­szakát Chilében. (Ezen az ülésen az égyik alelnök a magvar külkereskedelmi mi­niszter.) Ez olyan fórum, ahol ugyan főleg a fejlett országok és a gazdaságilag fejletlen államok közötti ke­reskedelem előmozdításáról vitatkoznak és döntenek, de ennek kapcsán az egész vi­lágkereskedelem és a fejlő­dését gátló tényezők sora na­pirendre kerül. S ebben ha­zánk érdekeltsége nagy. Köz­tudott. hogy a magyar nem­zeti jövedelem majdnem 40 százalékát a külkereskede­lem forgalma képezi, s a forgalom 35 százaléka bo­nyolódik le a nem szocialis­ta államokkal. Nem mindegy ezért, hogy milyen állapo­tok uralkodnak a világkeres­és gyárban ismét bevonják $ ezeket a szakembereket a t vezetés munkájába. A Zsen-t min Zsipao írta, hogy „ma ! a régi kádereknek kellene a! vállalatvezetés gerincét al- t kötniük”, és bíráltli azokat a ♦ vállalatvezetőségeket, ame-* lyek „nem segítik elő kellő * képpen. hogy ezek a régi* káderek megfelelő szerephez* jussanak, mint műszaki szak- { értők és vezetők”. t A Kínában tapasztalható* bonyolult, ellentétes, időn-* ként kiélesedett ellentmon- * dásos jelenségek és folyama-* tok, azzal együtt, hogy hi-* ányzik az egységes véleményt a pekingi vezetésben azt ország fejlőésének útjaira! vonatkozóan, természetsze-1 rűleg fékezik a kínai gaz-! daság fejlődését. Maga az élet tanúsítja,^ hogy — akár akarják ezt! Pekingben. akár nem — az! ország előtt álló lényeges* gazdasági problémák meg-t oldása nem lehetséges a* maoista dogmák alapján, ha-* nem csak úgy, hogy vissza-* térnek annak az időszaknak ♦ a tapasztalataihoz, amikor aj kínai népgazdaságban a ♦ szocialista fejlődés objektív * törvényszerűségeinek megfe-1 lelő tendenciák érvényesül-1 tek. kedelemben és vannak-e ko­moly gátjai, vagy megfelelő feltételei a forgalom bővíté­sének. A többi között ez ve­zette a magyar kormányt, amikor arról döntött, hogy Magyarország felvételét kéri a GATT-ba is. (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény.) A szervezet tagjai egymásnak különféle vámkedvezményeket és egyéb előnyöket biztosítanak, ame­lyek elősegíthetik a külke­reskedelmi forgalom növeke­dését, és olcsóbbá tehetik a külföldről vásárolt árukat. Magyarország cukrot, bú­zát és más nyersanyagokat ad el külföldön, s ezeknek a piaca világméretekben töb- bé-kevésbé szabályozott az ún. nyersanyag-egyezménye­ken keresztül. (Pl.: Nemzet­közi Búza Egyezmény, Nem­zetközi Cukor Tanács stb.) Megállapítják általában egy évre előre a világ szükség­letét és intézkedésekkel sza­bályozzák a termelést és a külkereskedelmet. Minden exportáló ország kvótát (meghatározott mennyiség, amit exportálni szabad) kap és azon belül adhat el kül­földi országoknak. Az egyez­mény keretében nagyobb biztonsággal lehet szállítani és nagyobb a garancia arra, hogy megfelelő árat kaphat az eladó termékéért. Természetesen nem­csak a gazdasági kapcsola­tok nemzetközi szabályozása fontos, hanem az emberieké is. Mindenkit mélyen megrá­zott a feketehimlő járvány Jugoszláviában. Terjedésé­nek megakadályozására nem­zetközi intézkedéseket kel­lett hozni. Ilyen és hasonló esetekben nagy szerepe van még az Egészségügyi Világ- szervezetnek (WHO), amely igyekszik nemzetközileg ko­ordinálni az egészségügyi szabályokat, a tájékoztatást, a megfelelő oltóanyagokat stb. Df c'~k élelmiszer egész­ségügyi c.óírásait is kidol­gozza és minden területen küzd a fertőzés ellen. Ma­gyarország ebben a szerve­zetben is részt vesz. A 400 szervezetből, ahol hazánk aktív tag, csak né­hányat említettünk, amelyek­kel példázni kívántuk, hogy mennyire fontos ezekben résztvennünk, s milyen sok tevékenység van, amit nem­zetközileg szabályozni kell. Nemcsak követjük a szerve­zetek előírásait saját jól fel­fogott érdekünkben, hanem részt veszünk — érvényesít­ve hazánk sajátosságait vagy éppen eredményeit és ta­pasztalatait — a munkában, a kidolgozás előtt álló szabá­lyokban. Ezzel öregbítjük or­szágunk tekintélyét és erő­sítjük pozícióit. Gyulai István KÜLPOLITIKAI van az üzemekben, gyárak­ban folyó gazdasági munka megjavításáért. Ez olyan kategóriák figyelembe véte­lén alapul, mint az önálló gazdasági elszámolás, az ön­költség, a nyereség, a mun­ka szerinti bérezés és a ter­vezés. A Hungcsi című fo­lyóirat hangsúlyozza „a mun­kaerő-tartalékok és a beren­dezések maximális kihaszná­lásának a munkaszervezés maximális javításának, az irányítás és a munkaterme­lékenység javításának” szük­ségességét. „A gazdasági ön­elszámolás a népgazdaság­ban — írja a folyóirat — a szocialista vállalatirányítás fontos módszere”. Az arra irányuló kísérle­A munka szerinti elosztásról A Kínából érkező tudósí­tások arról is beszámolnak, hogy az országban erősödik a munkaszerinti elosztás el­ve visszaállításának tenden­ciája, bár a „kulturális for­radalom” éveiben ezt az el­vet, miként általában az anyagi ösztönzést „cukorpa­pírba csomagolt lőszernek”, „szennyes revizionista áru­nak”, „a forradalmat hát- badöfő tőrnek” nyilvánítot­ták. Mint ismeretes, meg­ezeknek az elméleteknek a szerzőit, hogy fokozatosan lemondjanak az egyenlősdit hirdető dogmákról és visz- szatérjenek a munka szerin­ti bérezés elvéhez. A kínai sajtóból ítélve, egyelőre még teljesen tisz­tázatlan, hol végződik a „mindenkinek munkája sze­rint” elv, amelyet ma elis­mernek, és holnap kezdődik a ..revizionizmus” és a „bur­zsoá ökonomizmus”. De en­nek ellenére egyes vállalatok vezetősége annak érdekében, hogy ösztönözze a termelé­kenységet, máris elhatárolja magát az egyenlősditői és a munka szerinti differenciált bérezést vezeti be. Példaként megemlíthetjük a sanghaji gépgyártó üzemet, Ellentétek, ellentmondások A gazdasági építés gyakor­lata annak a következtetés­nek a levonására késztet, hogy konkrét gazdasági és műszaki ismereteket nem le­het jelszavakkal és idéze­tekkel helyettesíteni, hogy nem lehet a népgazdaságot tapasztalt, a dolgukat jól ismerő szakemberek nélkül vezetni. Az utolso időben Kínában fokozódott a „ter­melésirányítás megerősítésé­ért a több mint 6000 főt fog­lalkoztató nagyvállalatot. Itt a munkások átlagos fizetése 2—2,5-szer magasabb, mint a tanulók munkabére. A munkabér megállapításánál nemcsak az illető dolgozó „Mao eszméi iránti hűségét” veszik figyelembe, mint ahogy azt a „kulturális forrada­lom" idején kívánták, ha­nem beszámítják a dolgozó termelésben eltöltött idejét és szakmai képzettségét is. Hasonló a helyzet az ország sok más vállalatánál és szá­mos mezőgazdasági kommu­nában is. „Ha a kommuna tagjai többet termelnek, több kell hogy legyen a jövedel­mük is” — írja a Hunan tartományban megjelenő Hu­nan Zsipao című lap. nek” kampánya, amely azt célozza, hogy fokozatosan visszahelyezzék a gazdasági •szférába azokat a szakkép­zett adminisztratív és fő­ként műszaki kádereket, aki­ket meghurcoltak és félreál­lítottak a „kulturális forra­dalom” éveiben. A sajtó ma 180 fokos fordulatot véve a „régi szakemberek” alkal­mazásának értékes tapasz­talatairól” ír. Sok üzemben rikai kereskedelmi és fize­Níxon Moszkvába készni

Next

/
Thumbnails
Contents