Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

1972- május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kultúra az üzemben Hűtőgépgyári jegyzetek Kultúra az üzemben. Mi is tartozik ide? Az ember az első pillanatban hajlamos az öntevékeny művészeti csoportok és a közönségszer­vezés szintjére leegyszerűsí­teni a kérdést. Aztán — ha csak nagyon rövid ideig gon­dolkodik is el — kénytelen ráébredni, hogy bizony ide kell sorolnunk a szakmun­kásképzést, a műszaki értel­miségiek és a szakmunkások állandóan szükséges tovább­képzését, sőt akár a legegy­szerűbb munkafolyamatok kivitelezésének minőségét is, de még olyasmit is, hogy milyen színvonalon képes tárgyalni partnerével az üz­letkötő. Mert mindez ilyen vagy olyan műveltségi szint­tel függ össze, s ha egy üzem előbbre akar lépni, saját ér­dekében segíteni kell dolgo­zóit, hogy meg tudjanak fe­lelni a kor egyre növekedő követelményeinek. Épp ezért, ha egy üzem kulturális életét vizsgáljuk, különösen ilyen nagy terme­lőegységét, mint a jászberé­nyi Hűtőgépgyár, az egész termelési struktúrát, a mű­szaki színvonalat és a szoci­ális problémákat részletesen át kellene fognunk, hogy hű­séges képet kapjunk. Ter­mészetesen ez lehetetlen fel­adat egy napilap egyetlen írása számára, ezért a kul­turális élet olyan részterüle­teit próbáljuk szemrevételez­ni (s ezeket is inkább csak egy-egy észrevétel erejéig), amelyek nélkül az üzem ter­melése nem állna le még évek, évtizedek múlva sem, de amelyek nélkül szocialis­ta nagyüzemről nem lehet beszélni. A tanulás két véglete Ne bocsátkozzunk tehát az oktatás, különösképpen a szakmai oktatás és tovább­képzés részleteibe. Ezt min­den üzemnek saját létfenn­tartása érdekében a lehető legmagasabb színvonalon kell megvalósítani. A Hűtőgép­gyár ebben a vonatkozásban a legjobb úton jár. Már a társadalmi ösztöndíj-rend­szer országos elterjedtsége előtt kötöttek társadalmi szerződést tanuló fiatalokkal, s jelenleg csak az egyetemek és főiskolák nappali tagoza­tán 60 ösztöndíjasuk tanul. De nézzük az ellenkező végleletet, az alsó fokú ok­tatást, s ezt is a leghátrá­nyosabb helyzetűek, a nők szempontjából. Kétezer-há­romszáznál több nő dolgozik a jászberényi gyáregységek­ben, közülük ezernyolcszázan közvetlenül a termelésben. Az utóbbiak., között van az az ötszáz, aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Majdnem egyhar- mad rész! (Igaz, hogy a fe­lénél több 40 éven felüli.) Meglehet, hogy a betaní­tott munkára épülő üzem termelési eredményeit nem befolyásolja ennek az ötszáz nőnek (és a legalább ugyan­annyi férfinak) az alacsony általános műveltségi szintje. (Meglehet? Nem is olyan biztos.) De megdöbbentő, hogy az üzem három műsza­kos termelési rendje miatt nincs is lehetőségük az el­mulasztottak pótlására. Bár talán inkább a dolgozók is­kolája rendszerének, mint­sem az üzemeknek a hibája, hogy a három műszakosok tanulásának ügye mindeddig megoldatlan. Mindenesetre a Hűtőgépgyárban 1970-ben száztízzel, 71-ben kétszáz­tizeneggyel csökkentették a váltott műszakban dolgozó nők számát. Ha ez az arány tartós tendenciává válik, táv Ián lehet szó néhány év múl­va arról, hogy ilyen felmen­tést nem csupán anya- és gyermekvédelmi szempontból adjanak, hanem figyelembe vehessék a tanulási szándé­kot is. A tanulásnál maradva még. Amit példamutatóan szer­veztek meg a Hűtőgépgyár­ban: a nyelvoktatás. Néhány éve a gyár nyelvi laborató­riumot rendezett be a Lehel vezér Gimnáziumban. Ezt használja az iskola is: nagy ritkaság, hogy üzem ilyen mértékben támogasson ok­tatási intézményt. Pedig megérné, amint a hűtősök­nek is megéri. Csaknem szá­zan tanulnak itt jelenleg audiovizuális eszközökkel a négy nagy világnyelven. Aki a két éves kurzus után nyelvvizsgát tesz 2000 forint jutalmat kap, továbbá ré­szesül a nyelvpótlékban is, akár szükséges nyelvtudás a beosztáshoz, akár nem. (Per­sze, ez is csak látszólag esik távol a gazdasági érdekek­től az egyre bővülő külkap- csolatokkal rendelkező üzem esetében.) Egy pozitív negatívum Ä munka verseny, bár elég föl nem becsülhet tudatfor­máló funkciója van, tulaj­donképpen közvetlen terme­lési akció. Közismert azon­ban, hogy a szocialista bri­gádmozgalom feltételei kö­zött elengedhetetlen a kul­turális vállalások teljesítése. Ugyancsak közismert (bár nem túl sokat hangoztatott), hogy épp e feltétel fölött siklanak el legnagyvonalúb­ban a versenybizottágok. Részint mert nem tartják fontosnak, másrészt, mert sajnos a legtöbb helyen tényleg nem olyanok a kö­rülmények, hogy a munkás érdemleges kulturális tevé­kenységet fejthetne ki, har­madrészt pedig azért, mert a versenyfeltételek közül ez a legnehezebben ellenőrizhe­tő, nem utolsó sorban kellő szakértelem híján. A Hűtőgépgyárnak 193 szo­cialista brigádja van. Vilá­gos, hogy csupán kulturális vállalásaikról vaskos riport­regényt lehetne írni. azonban elégedjünk meg egyetlen po­zitívumként értékelhető ne­gatív részlettel. A legutób­bi munkaverseny-értékelés tizenöt szocialista címért küzdő brigádnak nem adta meg a címet, pedig minden egyéb feltételt teljesítettek, kivéve a kulturális vállalájt. És ez bizony nagyon bölcs döntés volt. Ebben a mozga­lomban, amelynek talán leg­fontosabb feladata a harmo­nikusan fejlődő szocialista munkástípus kialakítása, nem engedhetők el a gazdaságos­ság mércéivel nehezen kife­jezhető kulturális feltételek sem. Az elmondottakból viszont egyenesen következik, hogy az üzemek kötelessége segí­teni dolgozóikat abban, hogy bekapcsolódhassanak a kulturális életbe. Helyesnek látszik a gyári pártbizottság törekvése, amellyel a politi­ka: oktatás felé igyekszik te­relni a bekapcsolódási szán­dékot. Mindenképpen ez az alapvető művelődési forma, ennek lehetnek leginkább gyakorlati következményei, s ez ébreszthet legtudatosabb, legdifferenciáltabb igényeket a kulturálódás egyéb lehető­ségei iránt is. Egy adat ide záradékul: Körülbelül ezer- ötszázan vesznek részt az üzemből a párt- és tömeg­szervezeti oktatásban, két­százzal többen, mint egy év­vel ezelőtt. településeknek is általában van függetlenített népműve­lője, voltaképpen fel kellene háborodnunk amiatt, hogy nincs minden nagyüzemnek. Márpedig nincs. Ha nem szá' mítjuk azokat az üzemeket, amelyek jóval korábban kap­tak művelődési otthont, így örökölték a népművelőt (például a Tisza Cipőgyár, a Tiszamenti Vegyiművek), ak­kor voltaképp a jászberényi gyáróriás szánta el magát er­re a lényegében természetes lépésre. Hogy mit tehet egyszál népművelő? Nézzük, mit tett Taczman Mária egy év alatt Irányította és összefogta a közönségszervezést. (Csak ebben az évben körülbelül nyolcszázan néztek meg fő­városi színielőadást a hűtő- gépgyáriak.) Megszervezett egy kitűnően sikerült, népes és aktív érdeklődéssel kísért vetélkedőt. (Ki tud többet a Hűtőgépgyárról?), továbbá egy igen változatos temati­kájú természettudományos sorozatot. Ö intézi a művé­szeti csoportok, így a Ki mit tud? megyei döntőjén túlju­tott madrigálkórust és a Gol­den Star zenekar, aztán a társastáncklub, a cigányfiata­lokból alakult bábjátékos csoport és a munkásfestők körének ügyeit, ö vezette a munkaverseny kulturális ré­szének értékelését. Tevékeny rész jutott neki a bejáró dol­gozók községeiben adott mű­sorok létrejöttében, aminek különös fontosságot kell tu­lajdonítanunk, hiszen a dol­gozóknak csaknem fele be­járó. S mindemellett újabban könyvtáros is. Hát ennyi feladat épp elég is. Természetesen mindezt a pártaktivisták, a szakszerve­zeti és a KISZ-es kulturfe- lelősök segítségével végezte. ír És ezzel meg is érkeztünk a terjedelmes, ám roppant vázlatosan előadott téma gyors összegezéséhez. Kitűn­het ebből is, hogy a jász­berényi Hűtőgépgyárban fel­ismerték a kultúra nélkülöz­hetetlen fontosságát, és már­is olyan szintre jutottak el, amit örömmel tekintenénk a megyei ipari üzemek átlag- színvonalának. Továbblépni­ük is a megkezdett úton le­het, az üzem és minden egyes dolgozó igényeinek és érdekeinek egybehangolásá­val, és kilépve a gyárkapun, a város kulturális életébe való bekapcsolódással. (Sz. J.) Rekord bevétel a 27. művészeti képaukción Kettős meglepetést hozott a Bizományi Áruház Válla­lat 27. művészeti képauk ciója: id. Markó Károly, Rhodopis cipője című alko­tása minden eddiginél kitar­tóbb „ráígérgetés” után, a 60 000 forintos kikiáltási ár több mint kétszereséért, re­kordáron, 155 000 forintért talált gazdára, míg az ár­verés másik, ugyancsak 60 000 forintra értékelt sztárja, Munkácsy Mihály Freskó-terve megmaradt. Az árverés befejező nap­ján, még élénkebb volt a kereslet. Ezt igazolja, hogy az előző napról megmaradt képek közül jó néhány el­kelt. így például mindkét felkínált Cranach képet meg­vették, az egyiket kikiáltási áron, 30 000 forintért, a má­sikat 20 000 forint ráígérés- sel, 50 000 forintért. Lotz Károly három, egyenként 10 000 forintra tartott fest­ményét mind 30 000 forin­ton felüli árért vették meg. Szinnyei-Merse Pál 30 000 forintért kikiáltott „Patak­part” és 35 000 forintra tar­tott „Szalmakalapos lányka” című műve 80 000, illetve 85 000 forintért talált új gaz­dára. Telepy György egyik festményéért a kikiáltási ár csaknem tízszeresét adta új tulajdonosa, s jó árat fizet­tek Vaszary János tíz ké­péért is, köztük az egyik Csendéletért például 35 000 forint helyett 60 000 forintot. A kínált 375 képből 337 talált gazdára, mégpedig jó­val a kikiáltási áron felül, összesen 3 881 000 forintért. Cigányóvoda A városi népfront bizott­sága kezdeményezésére és közreműködésével tegnap szabadtéri cigány óvoda nyílt Mátészalkán. Az óvodai he­lyek száma ebben a gyorsan iparosodó városban is ke­vés, ezért szorgalmazta a népfront városi bizottsága ezt a megoldást. így lehető­ség nyílik arra, hogy az Ecsedi út környékén lakó cigánygyermekekkel — Bar- tha Györgyné vezető óvónő irányításával — legalább a nyári hónapokban naponta foglalkozzanak, a közösségi életre neveljék, a legalap­vetőbb ismeretekre tanítsák őket. A Magyar Dohányipar bemutatta a* új füstszűrös Szimfónia cigarettát, amely az eddigi gyártmány ace- tátfilteres változata. Az idei újdonságok között szerepel a 100 éves cigaretta menthol os változata is. Mindkét ci­garettafélét a BNV-n hozzák először forgalomba. (MTI foto: Hadas János felvétele — KS) ■ Könyvhét előtt a könyvesboltban és a múzeumban Néhány nappal a könyv­hét ünnepi megnyitója előtt Szolnok egyik központi könyvesboltjának vezetőjé­től, Magyar Benőnétől az idei könyvújdonságokról ér­deklődtünk. — Hány új könyvet vár­nak a könyvhétre? — Körülbelül százat ígér­tek. És örömmel mondha­tom, már nyolcvan százalé­ka meg is érkezett. — Lesz-e közöttük „slá­ger”? — A gyógyító értelem cí­mű Képes enciklopédia min­den bizonnyal az lesz. Si­kerre számíthat továbbá a Muzsikáló városok sorozat­ban megjelent Passuth- könyv Nápolyról, az olasz város zenei életéről és ha­gyományairól. Érdekesség­nek számít a Váci Mihály prózai írásait egy begyűjtő Toldi feltámadása és Veres Péter nemrég felfedezett és jj Bejegyzés a panaszkönyvbe Mit tehet egy népművelő? jj: Van az üzemben egy egye­dülálló státusz: a hivatásos népművelőé. Minek ez egy gyárban? — kérdezhetnénk (kérdezték is) a mereven ökonomikus álláspont hívei. — Mit tehet egyszál népmű­velő a hatezer dolgozót fog­lalkoztató üzemben? — kér­dezhetik, akik rokonszenves­nek bár hiába valónak vélik ezt a beosztást. Hogy minek? — Minthogy néhány száz lelket számláló A elégedetlen vevők ál­talában hangos megjegy­zéseket tesznek. Sőt, néha ingerült, kifogásolható sza­vakat használnak. Követe­lik a boltvezetőt, az igaz­gatót. Neki is alaposan megmondják a véleményü­ket a bolti rendről. < Én nem csináltam ko­médiát. Fegyelmezett em­ber uralkodik magán. Akármilyen nehezére esik is, hallgat és a világért sem csinál a tömeg szeme- láttára jelenetet. Az igaz, hogy megkap­tam, amit kértem. De azt is meg kell jegyezni, hogy a kiszolgáló kartársnő ala­posan megvárakoztatott. Legalább öt perc, helye­sebben háromszáz másod­perc telt el addig, amíg végre rám nézett és nem mondta, nem a világért sem, csak legfeljebb sut­togta. — Mit óhajt? Megmondtam, de eskü­szöm arra, hogy tíz deka párizsit kértem és tíz deka hússajtot. Felelősségem tu­datában állítom, hogy ezt a szót: snicli ki sem ejtet­tem a számon. Én sniclit nem kértem és ahogyan odasandítottam, tisztán láttam, hogy mindkét por­tékából pontosan én kap­tam a sniclit. Félreértés ne essék, nem is egy sniclit, hanem két sniclit. Fegyelmeztem magam. Egyetlen szót sem szóltam. Átvettem a blokkot. Nyu­godtan, férfiasán sorba álltam a pénztárnál. Fizet­tem, az árukiadóban átvet­tem a csomagot. Ugye egyetértenek ve­lem abban, hogy úriember módjára viselkedtem? De hogy nem hagyhattam eny- nyiben a dolgot, azt min­den épeszű ember elhiheti. Százkilencven centi ma­gas vagyok. Könnyen kö­rülnéztem az emberek feje felett a boltban, s rövid kutatás után felfedeztem, í hogy a pénztár mellett ott <>, lóg a panaszkönyv, egy d| szál gondosan kihegyezett dt ceruza társaságában. dj Na, kérem! Én az elin- d, tézésnek a legkorszerűbb d módját választottam. <•, Odatámaszkodtam a fal- d( hoz, leakasztottam a pa- < j naszkönyvet meg a ceru- dt zát és ha nem is éppen n irodalmi nyelven, de be- <j írtam azt, ami a lelkem < ■ környékét nyomta. { „A csemege osztályon ma * vásároltam tíz deka pári- d zsit és ugyanannyi hússaj- d tot. Nem vagyok árulkodós V természet, de kénytelen V vagyok megjegyezni, hogy , Zaruba Mártonné eladó \ tiszteletlenül és szemtele- ( nül viselkedett velem (| szemben. Helyes lenne, ha megfelelően kioktatnák, (j mik a kötelezettségei a ve- (> vő irányában. Teljes tájékoztatásul dt megjegyzem, hogy neve- d( zettől három gyönyörű gye­rekem van, ámde többszö­ri hívásomra sem hajlandó visszaköltözni hozzám. Zaruba Márton” (Rossi) eddig könyvalakban meg nem jelent első regényének, az Aszálynak és vele együtt csaknem ismeretlen versei­nek kiadása. — És a megyénkbe érke­ző író-költővendégek művei?, — Sajnos eléggé szegé­nyes a készletünk. Pillanat­nyilag Rákos Sándor össze­gyűjtött verseivel, Fekete Sándor Tauffer Vilmosról, a kiváló orvosról írott mo­nográfiájával, Kertész Ákos Makrájának néhány 'példá­nyával rendelkezünk. So­mogyi Tóth Sándornak is csupán egyetlen régebben megjelent pedagógiai regé­nyével, a Gyeretttükörrel szolgálhatunk a vásárlók­nak. — Olcsó könyvek? — A Zsebkönyvtár soro­zatban Szabó Magda Okút című regénye jelent meg. — A felsorolt, az említett könyvek már kaphatók? — Csak az ünnepi meg­nyitón, szombaton este kezd­jük árusítani ezeket. Egyéb­ként a könyvhétre két könyvsátrat is felállítunk a város központjában, ahol szintén árusítjuk a könyv­hét kiadványait. ír A Damjanich Múzeum földszinti termében dr. Kar­dos Józsefné és Püski Anikó irányításával a Nemzetközi Könyvév alkal­mára és a könyv hagyomá­nyos ünnepére nyíló kiállí­táson már az utolsó „simí­tásokat” végzik. — Könyvtörténeti kiállítá­sunk — mondja a Verseghy könyvtár tájékoztató szolgá­latának vezetője — a ma­gyar könyvnyomtatás első századait kívánja bemutatni. A látogatók régi könyvekkel találkozhatnak majd tárla­tunkon. A kiállítás anyagát megyei közgyűjtemények ritkaság számba menő érté­keiből válogattuk össze. Itt látható többek között a kar­cagi és a mezőtúri gimná­zium könyvtárának néhány nagybecsű értéke is. Például Bonfini „Magyar történeté”- nek 1606-os hannoveri ki­adása, és sok más könyvtör­téneti érdekesség. — A megnyitó? — Vasárnap délelőtt 11 órakor. A tárlathoz stílusos muzsikával is szolgálunk. A karcagi Gábor Áron Gimná­zium kamaraegyüttese ba­rokk és klasszikus zenemű­veket szólaltat meg.

Next

/
Thumbnails
Contents