Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. május 24, Tory-kudarc A szovjet—amerikai tárgyalásokról Rhodésia lakosságának háromnegyedét képezik a feke­ték, az- őslakosok, akiknek politikai (és társadalmi, és álta­lában emberi) egyenjogúsítására a négereket alsóbbrendű lényeknek tartó, Ian Smith vezette fehér telepes kormány még fokozatosan sem volt hajlandó. Ezért —, hogy olva­sóink emlékezetébe idézzük az elmúlt évtizedben történ­teket — nem fogadták el a britek által javasolt új alkot­mányt. hanem egyoldalúan, London jóváhagyása nélkül kikiáltották a köztársaságot, a brit koronától való elszaka­dást, Rhodésia függetlenségét. Ez még a munkáspárti kormány idején történt. Wilson akkori miniszterelnök kétszer is tárgyait Smith-szel, de eredménytelenül. A két ország közt maradt az ellenséges viszony, Rhodésia pedig tovább haladt — már majdnem dél-afrikai méreteket öltve — az apartheid útján. Végülis tavaly a konzervatív kormánynak sikerült a megegyezés. Sir Alec Dougles Home angol külügyminiszter diadalmasan tért vissza Salisburyből, mondván: itt a kompromisszum, a dolgok rendbe jönnek. Ismertették is az új angol—rhodésiai megállapodás tervezetét, amelyből első látásra kiolvasható: Smithék semmi lényeges engedményt nem tettek, voltaképpen London elárulta a rhodésiai feke­Heinemann aláírta a ratiíikált szerződéseket — Brandt Bécsben Kreiskyvel tárgyal Gustav Heinemann, a Né­met Szövetségi Köztársaság elnöke kedden aláírta a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződéseknek a Bundestag által jóváhagyott ratifikációs törvényeit. Az aláírási aktusró! a? el­nöki hivatal szóvivője adott hírt. Az aláírással a szerződések már hatályba léphetnek. Ar­ról, hogy az eljárás mikor ér­kezik végső állomásához a szerződések ratifikációs ok­mányainak kicseréléséhez,. — egyelőre nincs hír. ír Willy Brandt szövetségi kancellár kedden délben há­rom napos hivatalos látoga­tásra az osztrák fővárosba utazott. A nyugatnémet kor­mányfő — Kreisky osztrák kancellár meghívásának tesz eleget. A látogatás eredetileg már tavaly júniusban esedékes volt, de az osztrák kancellár váratlan mebetegedése miatt akkor el kellett halasztani. A két kormányfő megbe­szélésein nem annyira az osztrák—nyugatnémet kap­csolatokról lesz szó, mint in­kább a nemzetközi helyzet legújabb fejleményeiről. Brandt elsősorban a ke­let—nyugati viszony alakulá­sáról, az európai biztonsági konferencia összehívásáról, vál amint a nyugat-európai gazdasági integrációról kíván véleményt cserélni vendélá- tójával. Az utóbbi témakör­ben szó lesz — a semleges Ausztria és a Közös Piac kapcsolatainak fejlesztéséről, a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről — Nyilvánvaló, hogy az NSZK felajánlja köz­vetítését Ausztria és az EGK között. A kelet—nyugati kapcsola­tok témakörén belül Brandt tájékoztatást ad a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés rati­fikálásáról és a további táv- latokróL Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellár­ja kedden hivatalos látogatásra Bécsbe utazott. Képün­kön vendéglátójával és tárgyalópartnerével, dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárral, (Telefoto—AP—MTI—KS) Katolikus tüntetők az IRA ellen Az egyre féktelenebb erő­szak-cselekmények újabb ár­tatlan áldozatot követeltek Észak-írországban. Egy ki­csiny faluban gépkocsi érke­zett a papiak elé. benne egy házasulandó fiatal pár. to­vábbá a lány apja és a sofőr. A közeiben rejtőzködő geril­lák alighanem rendőrségi ko­csinak nézték a járművet, — mért tüzet nyitottak rá. A golyók végeztek az apávál, megsebesítették a menyasz- szonyt és a vőlegényt. Londonderryben kétszáz katolikus asszony tüntetést rendezett az IRA hivatalos szárnya ellen, követelve a céltalan lövöldözés és rob­bantások beszüntetését. Az asszonyok, azzal fenyegetőz­tek, hogy ha az IRA nem korlátozza fegyveres akcióit a katolikus városrészek vé­delmére akkor behívják a brit katonákat és kifüstölte- tik velük a gerillákat. A tün­tetők találkozni akarnak — Whitelaw-val, a tartomány teljhatalmú miniszterével és az IRA ideiglenes szárnyá­nak vezetőivel is. NATO-hadügyminiszterek ülése Brüsszelben kedden meg­kezdődött a NATO tíz euró­pai tagországa hadügymi­nisztereinek ülésszaka. Az ülésszak célja: a nyu­gat-európai hadseregek fegyverzete és felszerelése szabványosításának elősegi- lése. A tanácskozáson ez NSZK, Nagy-Britannia, Bel­gium. Hollandia. Dánia. Nor­végia. Törökország, Görög­ország. Olaszország és Lu- xenburg képviselteti magát. Kedden délután Brüsszel­be érkezik Melvin Laird amerikai hadügyminiszter is, aki résztvesz a NATO kato­nai tervező bizottságának ta­xaszí ülésszakán. téket. Volt egy — akkor nem jelentősnek hitt — pont, amely kimondta: mielőtt a megállapodás érvénybe lép, angol bi­zottság utazik Rhodésiába. hogy meghallgassa a feketebőrű lakosság véleményét a szerződésről. Meglehetősen elfogult, Smith-párti s a feketékkel nem rokonszenvező bizottságot nevezett ki Heath miniszterelnök, lord Pearce vezetésével. Azt hitték: sima ügy lesz ez, Smith-ék úgy is csak a „jani­csárjaik"’ közelébe engedik Pearce-éket, a bizottság a feke­ték közül a fej bólintójánosokkal beszél majd. S meglepetés történt: óriási méretű tömegtüntetések robbantak ki szerte Rhodésiában a megállapodás ellen, Smith-ék nem tudták meghamisítani a fekete közvéleményt Kedden délután végre nyilvánosságra hozták a Pearce- bizottság jelentését: „Rhodésia feketebőrű lakossága túl­nyomó többséggel elutasította Anglia és a fehér gyarmat kiegyezésének feltételeit”. — Ez a 208 oldalas jelentés lényege. Véleményünk szerint az egész rhodésiai nép nem tekinti a javaslatokat a függetlenség elfogadható alapjának” — így a jelentés. Marad tehát — mert a kemény Smith nem fog vál­toztatni politikáján — az egyoldalú függetlenség, amely egyenlő a konzervatív brit kormány kudarcával. (KS) Három fronton támadnak a népi erők — Szélesítik a VDK elleni bombatámadásokat A felszabadító erők fokoz­zák dél-vietnami offenzivá- jukat. A népi erők Dél- Vietnam három legjelentő­sebb hadszínterén az elmúlt 24 órában az összpontosított támadások sorozatát hajtot­ták végre Hűé. Kontum- Pleiku és An Loc( térségé­ben. Hűé térségében első íz­ben vetettek be szovjet gyárt­mányú rakétákat. An Loc környékén a fel­szabadító erők páncélos egy­ségei kedd reggel áttörték a kormánycsapatok védelmi vonalait. A harcok jelenleg is folytatódnak. ír A Felszabadulás hírügy­nökség beszámol arról, hogy a népi egységek a Mekong folyó deltavidékén az elmúlt 23 nap alatt 15 000 ellenséges katonát tettek harcképte­lenné. Ezenkívül 40 repülő­gépet lelőttek. 50 hadihajót elsüllyesztettek, 60 ágyút és 110 katonai járművet meg­semmisítettek. Az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni bombatáma­dások további kiszélesítését tervezi. Jerry Friedhein, a Pentagon szóvivőj e kedden bejelentette, hogy az ame­rikai légierő repülőgépei „a jövőben bombázni • fogják Észak-Vietnam ipari létesít­ményeit is.” Az ipari létesítmények ed­dig nem szerepeltek a Wa­shington által bevallott cél­pontok között. Az eddigi je­lentések azt állították, hogy az amerikai repülőgépek „mindenekelőtt raktárakat és közlekedési útvonalakat” tá­madtak. ír A Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelme ked­den újabb nyolc amerikai repülőgépet lőtt le. Ezzel 3603-ra emelkedett a VDK fölött megsemmisített ame­rikai gépek száma. Politikusok nélküli kormány Malgasban Gabriel . Ramanantsoa tá­bornok, a Málagas Köztár­saság teljhatalmú vezetője keddi — első — sajtóérte­kezletén kijelentette: az or­szágban kitört válság legsú­lyosabb szakaszán — véle­ménye szerint már sikerült túljutni. A válság teljes fel­számolása azonban még vá­rat magára, s annak érdeké­ben, hogy helyreálljon a nyugalom, minden lehetsé­ges intézkedést meg kell ten­ni a köztársaság gazdasági, társadalmi és kulturális problémáinak megoldására. Ramanantsoa bejelentette, hogy a hét végéig közli kor­mányának összetételét. Már "korábban közölte, hogy a ka­binet részben katonákból, részben „szakértőkből” fog állni — de semmiképpen, sem politikusokból. Végezetül jelezte, hogy a problémák megoldásával mindenki, de főként „a leg­kevésbé kiváltságosak” javát kívánja szolgálni. ■ Szaud-Arábia minden segít séget megad Egyiptomnak Szaud-Arábia Egyiptom rendelkezésére bocsátja ösz- szes katonai, gazdasági és politikai erőforrásait a" fel­szabadító harc megvívásához — jelentette ki "Fahd Ibn Abdul Aziz a szaudi minisz­terelnök-helyettes éis belügy­miniszter a kairói A1 Akh­bamak adott interjújában. A szaud-arábiai államférfi kai­rói látogatása során azoknak a terveknek a végrehajtásá­ról tárgyalt az egyiptomi ve­zetőkkel. amelyekben Szadat elnök és Fejszal király leg­utóbbi tárgyalásain állapo­dott meg egymással. A védelem tanúi megdőntik a vád állításait A káliforniai San Jóséban Angela Davis perében a vé­delem kezdte meg tanúinak felvonultatását. A tanúk már az első napon kereken meg­cáfolták a vád tanúinak több állítását. Először Susan Castrl. egy közénkorú fehér asszonv mondotta el, hocv Angela Davis 1970 augusztus 5-én délben nem George Jaók- sonnal iárt a börtönben ahogy azt néhány a vád ál­tal felvonultatott börtönőr vallotta, hanem vele együtt ebédelt érv közös barátjuk­nál. Utána pedig szintén r>gxh"itt mentek San Francis- roba. és találkoztak Jonat­han Jacksonnal. Egy másik tanú. Valarie Michell — fiatal néger le­ány. abban az időben Angela Davis szobatársa — arról vallott, hogy kerülhettek a fegyverek George Jackson öccsének birtokába, aki azu­tán a balul kiütött túszfoaási akciót végrehajtotta a san rafael-i bíróságon. A tanú elmondotta, hogv a puská­kat egv szűk tápszekrény­ben tartották. Jonathan Tackson angusztus elsején felkereste őt a közös szabó­ban és akkor távozott, ami­kor ő már nem volt odahaza. Angélával egv hét múlva vették észre hogy a szek­rényből néhány fegyver el­tűnt. (Folytatás az 1. oldalról) jelentették, délután aláírták a környezetvédelemről, illet­ve az orvostudományi és közegészségügyi együttműkö­désről szóló szovjet—ameri­kai együttműködési egyez­mények jegyzőkönyvét. A környezetvédelmi meg­állapodást szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnöke, amerikai részről Ric­hard Nixon elnök írta alá. Az orvostudományi együtt­működésről szóló egyezményt Borisz Petrovszkij profesz- szor, egészségügyi miniszter és William Rogers amerikai külügyminiszter írta alá. Az aláírásnál jelen voltak a szovjet és az amerikai ve­zetők. Leonyid Brezsnyev és Ri- chard Nixon keddi második megbeszélése csaknem há­rom óra hosszat tartott és röviddel este tíz óra előtt (helyi idő) ért véget. A meg­beszéléseken ezúttal is ré­szint a szovjet—amerikai kapcsolatokról, részint nem­zetközi kérdésekről volt szó. A szovjet és az amerikai vezetők megbeszélései szer­dán délután folytatódnak. Délelőtt Richard Nixon ün­nepélyes külsőségek között a Kreml falánál megkoszorúz­za az ismeretlen katona sír­ját. * MOSZKVA Moszkvában a „hírbörzé­nek” számító sajtóKözpont- ban kedden különösen két hétfői élményből esett szó. Mindenekelőtt arról, hogy t.eonyid Brezsnyev beveze­tésképpen több mint két órán keresztüL négyszemközt tár­gyalt Nixonnal. A tárgyalá­sodról nem szivárgott ki semmiféle hír, de újságíró­körökben optimista hangok halíatszanaK. A díszvacsoráról már köz­vetlen értesülések vannak, hiszen Podgornij cs Nixon poháköszön tőjét közzétették. Általános vélemény, hogy ezek hangja tárgyilagos volt és kölcsönösen az érintkezési pontokat keresték. Feltűnést keltett, hogy Nixon milyen tisztelettel szólt a két ország második világháborús közös erőfeszítéseihez való szovjet hozzájárulásról. — Politikai megfigyelők arról is beszél­nek, hogy Nixon beszédében megpróbálta rábírni a szov­jet vezetést, hogy befolyásol­ja a „válságokban lévő né­peket”. Ez félreérthetetlen utalás volt a veitnami kér­désre. Szovjet részről hatá­rozottan kifejezésre juttat­ták: Más államok, különösen Vietnam érdekei nem képez­hetik semmiféle alku tárgyát. . ír SAJTÓKONFERENCIA Leonyid Zamjatyin. a szov­jet és Ronald Ziegler, az amerikai küldöttség szóvivő­je kedden kora délután saj­tókonferencián ismertette a szovjet és az amerikai veze­tők délelőtti tanácskozásáról kiadott kommünikét. Zamjatyin közölte, hogy a találkozó, amelyen szovjet részről Brezsnyev. Podgornij és Koszigin. amerikai részről Nixon elnök vett részt főként a további megbeszélések ügy­rendjéről és napirendiéről volt szó. — Szóhakerültek a szovjet—amerikai kapcsola­tok egyes konkrét kérdései is. — Szeretném megjegyezni, hogy a szovjet vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak a tárgyalásoknak. — Tisztában vannak azzal, hogy a meg­beszélésekre bonyolult nem­zetközi körülmények között kerül sor. Ezek a tá-gralások szénben nemcsak a °zoviet- unió és az Egyesült Államok kapcsolataira hatnak ki. ha­nem az egész világra, a nem­zetközi helyzetre is A nének konkrét megállanodásokat várnak a moszkvai tárgya­lásokról — mondotta a szov­jet szóvivő — természete«. hogy központi helyen a két­oldalú kapcsolatok állnak, de nem lehet figyelmen kívül hagyni más kérdéseket sem. Ziegler, a Fehér Ház szó­vivője ehhez hozzátette, hogy Nixon elnök is komoly tár­gyalási szándékkal érkezett Moszkvába. „Az elnök már indulás előtt kijelentette: — nem azért utazik a szovjet fővárosba, hogy pusztán lég­kört teremtsen a jobb kap­csolatokhoz, hanem azért, hogy konkrét megállapodá­sokra jusson. Számos kérdés vár megtárgyalásra mind a kétoldalú kapcsolatok, mind pedig a nemzetközi helyzetet illetően. A két ország veze­tői a hét folyamán komoly és remélhetően eredményes tárgyalásokkal lesznek el­foglalva” — mondotta az amerikai szóvivő. WASHINGTON „Hűvös fogadtatás — opti­mista beszédek” írja a Wall Street Journal moszkvai kü- löntudósítója Nixon látogatá­sának első napjáról. „Csúcsrealizmus”, „gyakor­latias realizmus” — ezek a Visszatérő jelzők a moszkvai találkozó légkörét jellemző amerikai kommentárokban. Kiemelik, hogy Podgomii, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke a Nixon tiszte­letére adott vacsorán elhang­zott pohárköszön+őíében — olyan nyíltan beszélt, a csúcs­diplomáciában rejlő kockáza­tokról, ahogyan diplomaták legfeljebb csak magánbeszél­getésekben szólnak, arcúkor rámutatott: a moszkvai csúcs- találkozó „vagy a szilárd bé­ke és az általános biztonság megszilárdítása vagy a fe­szültség fokozódása” irányá­ban hat majd a nemzetközi helyzetre.” O. Edmund Clubb (az Egye­sült Államok volt pekingi főkonzulia (1947—1950 kö­zött. s jelenleg a Columbia egyetem kelet-ázsiai intéze­tének kutatója) a New York Times hasábjain kifejti: „A moszkvai utat diolomá- ciailag jobban készítették elő. mint a pekingi látogatást és gazdagabb eredményeket ígért. A washingtoni straté­gák azt' gondolták hogv tár­gyalási helyzetüket megerő­síthetik Moszkvával szemben azzal, hogy 1. Az elnök láto­gatást tesz Pekinghen: 7. Erő­demonstrációt haitaney vég­re Délkelet-Azsiában. Pozíció- nyerés helyett azonban a vi­lág Washingtont marasztalja el. míg a szovjet vezetés az általa tanúsított mérséklettel és államférfiül bölcsességgel elnyeri a világ nagsTabeesü« lését. I. ... -* X

Next

/
Thumbnails
Contents